Nem fotóztam túl sokat januárban, valahogy szaladtak velünk a napok, meg aztán a szürke borús idő a fényképezésnek sem kedvez. Így aztán most különösebb tematikus rendezgetés nélkül mutatom meg a "termést".
Itt még az adventi ünnepsorozat hangulatában éltünk, Mikulás asszonyság egész kis táncelőadást rögtönzött, a piros ruha megihlette Őt a "továbbfejlesztésre".
Ha van baba, akinek ritkán van alkalma unatkozni, az Máté. Fürdik a szeretetben.
Fanni rengeteget játszik vele, engem is rendszeresen elüldöz mellőle, hogy Máté csakis az Övé lehessen -aztán pedig szóról szóra ugyanazokkal a szólamokkal traktálja, amit tőlem ellesett, még a hangsúly is tökéletes. Vicces hallgatni.
És hát tény, a közönség is vevő a műsorra.... Teljes az összhang.
Aprómanó tökélyre fejlesztette az ujjszopizást. Azonnal meg is indítottuk a cumi-projektet, gondolván, hogy azt könnyebb lesz majd elszerezni tőle, mint az ujját, ha már annyira kell az a szopi. Hát, indíthatnánk a pasit a "ki tudja messzebbre köpni a cumiját" versenyen. Pedig Fanni rengeteg energiát fektetett a cumiztatásába, és becsülettel meg is dícsérte mindig, ha öklendezés helyett hajlandó volt egyet-kettőt szívni rajta. Mostanra úgy tűnik, mégsem olyan vészes a helyzet, amióta ügyesedik, a keze helyett már a játékait gyömöszöli a szájába -az meg már igazán megengedett tevékenység.
Jó ideje bánt, hogy Pociról nem nagyon tudok képet mutatni. Ő ugyanis alighogy meglátja a fényképezőgépet, máris az innenső oldalán szeretne lenni. Ha pedig nem veszi észre, akkor is olyan sebességgel mozog, mint egy üstökös: csak a suhanás látszik a képen. Íme, most végre itt van néhány elfogadható kép. Ez ŐŐŐŐŐ!
És egy újabb szenvedély: lassacskán elmondhatom, hogy ritkán maradok egyedül a konyhában. Legalább az egyik gyerek mindig csatlakozik a főzéshez. Ha pedig valami olyasmit csinálok, amibe nem tudom bevonni Őket, azon kifejezetten megbántódnak.
2008. január 29., kedd
2008. január 13., vasárnap
Egy kupac gyerek meg még egy kupac gyerek...
Bemutatjuk imádnivaló kis másodunokaöcsikénket, Ákost:
Nagypapák és kismanók
2008. január 11., péntek
TORTA!!!
Egészen mostanáig nem tartottam magam különösen ügyesnek, amiért sikerült az újév második napján megszületnem anno... izé, hány éve is? Lényeg a lényeg, mire már mindenki beleun az ünneplésbe, én még odabiggyesztettem egy szülinapot.
Most azonban minden megváltozott! Fanninak ugyanis nagyon bejön ez az időzítés, mert ő nemhogy nem unja meg, inkább ekkorra lendül bele csak igazán az ünneplésbe. Így aztán ő már karácsony és újév között is szakított rá időt, hogy az én tortámat tervezze.
Na de nem is kis móka ám, ha apával együtt állnak neki sütni! Tavaly alkották az első közös tortájukat, és azóta mindketten ragaszkodnak ahhoz, hogy ez tradícióvá váljon. Szerintem a képek magukért beszélnek, hogy miért:
Most azonban minden megváltozott! Fanninak ugyanis nagyon bejön ez az időzítés, mert ő nemhogy nem unja meg, inkább ekkorra lendül bele csak igazán az ünneplésbe. Így aztán ő már karácsony és újév között is szakított rá időt, hogy az én tortámat tervezze.
Na de nem is kis móka ám, ha apával együtt állnak neki sütni! Tavaly alkották az első közös tortájukat, és azóta mindketten ragaszkodnak ahhoz, hogy ez tradícióvá váljon. Szerintem a képek magukért beszélnek, hogy miért:
2008. január 3., csütörtök
Karácsony
Amióta az adventi visszaszámlálás megkezdődött, szinte minden nap készülődtünk valamivel a karácsonyra: díszbe öltözött a lakás, készült végtelen hosszú lánc csillogó papírból, díszek só-liszt gyurmából, ajándékok, majd ahogy közelebb értünk, kisültek a mézeskalik is... Ennyi tennivaló közt gyorsan repült az idő és végre eljött az ÜNNEP!
Ebben az évben először az angyal a gyerekek segítségét is kérte a fa díszítésében. Reggelre odaröpítette a csudaszép illatozó fenyőt a nappaliba, és az egész délelőtt a cicomázásával telt. Fanni áhítattal pakolt fel minden egyes díszt, Poci felváltva díszített és evett, de az utóbbit jóval nagyobb odaadással, Máté ügyesen végigszunyókálta az egész eseményt, mi pedig apával élveztük a nyugalmat, hogy ezt a hatalmas feladatot nem nekünk kell összedobni a délutáni alvás alatt.
Az angyal bőségesen megpakolta a fa alját ajándékokkal, de míg Poci az első kibontott csomag tartalmában úgy elmerült, hogy elfelejtett tovább bontogatni, Fanni pillanatok alatt végzett a csomagolópapírok eltávolításával, és tulajdonképpen csak utána kezdte felfedezni, mit is kapott.
Ebben az évben először az angyal a gyerekek segítségét is kérte a fa díszítésében. Reggelre odaröpítette a csudaszép illatozó fenyőt a nappaliba, és az egész délelőtt a cicomázásával telt. Fanni áhítattal pakolt fel minden egyes díszt, Poci felváltva díszített és evett, de az utóbbit jóval nagyobb odaadással, Máté ügyesen végigszunyókálta az egész eseményt, mi pedig apával élveztük a nyugalmat, hogy ezt a hatalmas feladatot nem nekünk kell összedobni a délutáni alvás alatt.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)