Családunk Krea-tükre

Ma délelőtt Apa elvitte a kocsit, és benne maradt a lányok motorja. Gondolkodtam, hogy hová vigyem Őket játszani, a park már olyan snassz - itt van szemben az erdő, miért ne? Mondtam, hogy fogják csak meg szépen a kiskosarukat, elmegyünk gyűjtögetni az erdőbe. Útközben Angika kiszúrta, hogy egy füves részen valami rengeteg csiga volt: fűszálakon, ágakon, mindenhol. Na, több se kellett, nekiálltak csigát gyűjteni. Utána már csak egy kis körre mentünk be az erdőbe, de azt nagyon élvezték - bár ekkorra Vikike már elég bágyadt volt, így hazafelé-ösvényekre kanyarodtam. :-)

És a termés (ezt szorozzuk kettővel), a riadalmamat meg néggyel, amikor megindultak az erkélyen... :-) De egészen délutánig a két lány el volt velük teljesen foglalva. Lesték, hogy melyik bújik ki, figyelték, ahogy ki akarnak "osonni", aztán visszatették őket... órákig elvoltak ezzel kint az erkélyen. Aztán délután szabadon engedtük őket lent a parkban:

Rémálmom volt éjjel - azaz már hajnalban. Arra riadtam leizzadva, hogy azt álmodtam, hogy Angi lenyelt egy üvegszilánkot, és ömlött a vér a szájából, mert a torkán megakadt és nem tudtam kivenni, és rohantunk mentőért... nem is tudtam már visszaaludni. Szörnyű volt. Felkeltem, és inkább alkottam hajnalban.

Amikor megláttam a CEWE kihívását, valamiért egyből egy régi Margitszigeti sétánk ugrott be belőle... fogalmam sincs miért, talán a zöldek miatt? :-) Akkor Vikici még nem is volt meg, Angika pedig 10 hónapos volt éppen. Piknikeztünk a szigeten, és Ő lemászva a pokrócról ismerkedett a virágokkal. Ezt örökítettem itt meg - ja, és közben rájöttem, hogy a tervemhez pont passzol Ányi kihívása is, így úgy döntöttem, két legyet ütök egy csapásra:

Ja, hogy ne csak mindig dicsekedjek, van kudarcélményem is. :-( Nem jutottam tovább abban a rendhagyó CT calling-ban, amit itt mutattam.
Bevallom őszintén, aznap nagyon csalódott voltam, jónak éreztem azt, amit csináltam. De aztán úgy döntöttem, hogy soha nem szabad elfelejteni, hogy miért is csinálom ezt. Nem kimondottan azért, hogy sikert érjek el, arra ott van a munkám. Hanem azért, mert szeretem, és mert szereti az, akinek éppen készül, emlék lesz utánam, ha nem leszek, ezt fogják lapozgatni a gyerekeim, ha felnőnek (már most is szeretnék, csak még kicsit brutálon. :-)))
Ezek az elsődleges célok. Persze, jó érzés, ha sikerélménye is van az embernek, de nem szabad beleveszni abba, mert akkor már nem fog örömet okozni, márpedig ennek az a funkciója, azért hobbi.

Viszont egyvalamit észrevettem: általában jobban tetszenek másoknak azok a munkáim, amiket hagyományos technikával készítek, mint azok, amiket digivel. Na, ez persze nem azt fogja jelenteni számomra, hogy ne digizzek, sőt! Mindkét technikát nagyon szeretem, nem tudnék választani közülük. Viszont ezek szerint digiben többet kell még fejlődnöm. De ez is egy szépség ebben a hobbiban, hogy mindig-mindig tanulunk és fejlődünk - nem csak tudásilag, hanem szerintem érzelmileg és az ízlésünk tekintetében is.

Mivel az előző lejárt, kiírtam a következő kihívásom a scrapbook.hu-n. Gyertek minél többen, szeretettel várlak Benneteket!

***

Van egy kedvenc szólásom: "Az élet apró örömei". Nagyon sokszor mondom, mikor olyasmi történik, ami pici dolog, de én mégis tudok neki örülni. Szerintem nagyon fontos, hogy kis dolgoknak is tudjunk örülni a mindennapjaink során. Ez ihlette a mostani kihívásom:

1. Alkoss egy oldalt "Az élet apró örömei" címmel.
2. Az oldal egy szabadon választott hét minden napjához mutasson egy ilyen apró örömöt. Ezzel arra is szeretnélek ösztönözni, hogy keresd, figyeld ezeket az apróságokat, és tudj örülni kis dolgoknak is.
3. A kész oldaladat aszeptember 3-án éjfélig töltsd fel a galériába. Azért ilyen hosszú a határidő, mert itt mégiscsak egy heti intervallumot kell felölelni, az "adatgyűjtésre" is kell idő.
4. Kulcsszó: TemaKore2_Bea

Előre is köszönöm mindenkinek a játékot, nagyon várlak Benneteket, gyertek, játsszatok velem ismét!

Lejárt a kihívásom határideje. Én balga kitaláltam, hogy nem sorsolni fogom, hogy kié lett a legszebb, hanem majd az nyer, akinek a műve nekem a legjobban tetszik. Csakhogy, a saját oldalamon kívül még 16 db alkotás érkezett, és ebből 5 db volt olyan, ami engem nagyon lenyűgözött. Nem kicsit tipródtam, mire meghoztam a döntést, hogy ki nyerje.

A választásom azért erre az oldalra esett, mert ezt éreztem a legkifejezőbbnek - azon felül, hogy még gyönyörű is -, nekem ez kapcsolódott a legjobban a mellette lévő versszakhoz. Andriska, a kisfiú arca szerintem pont olyan, mintha épp azt kérdezné: