Csipi

Nem is mutattam még a "kutyánkat", Csipit. Ő egyébként a szemközti szomszéd kis keverék kutyája (szintén most fejezték csak be a házukat, még nincs kerítésük sem). Ha kutyáknál is van olyan, hogy kivétel erősíti a szabályt, akkor bizony ez a kutyus nem egy hűséges fajta, mert amikor építkeztünk, átpártolt hozzánk. Már csak akkor jár "haza", ha nálunk nincs otthon senki. Még a mamához is mindig elkísér. Ja és ő az egyetlen, aki szó nélkül megette a kakaóscsigát:))

Házikónk

Na akkor jöjjenek a fotók.

Így utólag átnézve némelyiken nagyobb a rend, mint amikor már majdnem mindent "összetakarítottunk".

Ez még Megyeren volt, mielőtt elköltöztünk:

A fürdőszobában ebből

csináltunk ezt:

Készül a konyhabútor:

Nagyon szeretem ezeket a csempéket:

Bátyám szobafala:

Az én szobám:

Kandalló félkészen:

Bátyám szobájából átnézve az egész házon:

Ekkora kupiból kellett rendet csinálnunk:


Ezek nem az utolsó képek, azóta rengeteget rendezgettünk, takarítgattunk, a szobám is majdnem teljesen be van rendezve, de egyrészt egy ideig nem volt nálam a fényképezőgép, másrészt amikor nálam volt, nem találtam meg a rendetlenségben, és nem utolsósorban kedvem sem volt aztán már fényképezni... Majd lencsevégre kapom a teljesen berendezett házat:)

Beköltöztünk...

Kicsit eltűntem mostanában, de jelentem, nyomós okom volt rá. Beköltöztünk az új házba:) Végre 25 év után van saját külön szobám a bátyámtól, és nem is akármilyen. Nagyon tetszik, az apum pedig ki akarja velem cserélni a sajátjára:) De én nem adom, nem és nem! Az igaz, hogy ritkán leszünk otthon, de akkor is a sajátom:) Az átállás a városi forgatag után a falusi életbe egyáltalán nem volt nehéz. Igaz, az első este alig aludtam valamit, mert nem találtam meg a takarómat a nagy kupiban, úgyhogy jócskán megfagytam, de a másik éjjel már zökkenőmentes volt. Lett volna, ha lenne szúnyoghálónk, és nem lenne tele a ház legyekkel, mert azok a szemtelenek reggel 6-kor ébresztettek mindkét nap. Jól kifáradtunk a takarításban, és már szerintem mindenkinek agyára megy a rumli, de már kezd ház formája lenni a dolognak. Csináltam pár képet, de még az egy héttel ezelőtti állásról, és azóta rohamtempóban haladtunk a takarítással, de azért felteszem majd ide őket, hogy később is emlékezzünk rá. Képek este.

A héten még befejezik a kandallónkat, jönnek a tv-sek, lehet hogy az ablakosok is szúnyoghálózni, ablakpárkányozni, redőnyözni, lesz gázóránk és hamarosan meleg vizünk is, hétvégen teraszt betonoznak a szüleink (mi talán végre elmegyünk kirándulni egyet), talán lesz internet is. Ajtók csak valahogy szeptember végén lesznek, de én már megszoktam az ajtónélküliséget, hisz itt Pozsonyban sincs már 8 hónapja egy árva ajtónk sem...

Még sok minden vár minket, egy csomó helyen bejelenteni a lakcím-változást, új igazolványt csináltatni... Tegnap még csak fél órája voltam balonyi lakos, már útba kellett igazítanom egy cseh sofőrt, aki a helyi szövetkezetet kereste. Vicces volt...

Alkotni csak akkor tudtam, amikor nem voltam szabin, dolgoztam Pozsonyban, és munka után öltöttem pár sort, de elkészült Detti PIF-ajándéka, amit ma postára is adok. Butterfly-vel haladtam elég sokat, majd este azt is lefényképezem és feltöltöm. Másba nem böktem, újba pedig nem akartam kezdeni.
Este még megyünk moziba (Batman-re), majd később jönnek a képek...

Kiscicák

A kedvenc képeim... Peti csinálta őket 2 héttel ezelőtt. Ők a mamám kiscicái, és ezek a legjobb elkapott pillanatjaik:)

Építkezünk...

Hoztam pár képet a házunk állásáról (szüleim építkeznek, nem mi:( Augusztus végével be kéne költöznünk, úgyhogy jól belhúztunk a befejezésébe, talán ha 2-3 hónapja kezdtünk el vele komolyabban foglalkozni:) Szinte minden hétvégét a háznál töltjük, anyu meg az összes szabadnapját, de most hétvégére szerencsére kaptunk kimenőt. 2 hete belülről be lett pucolva, közben a vízszerelő folyamatosan ügyködött, múlt hétvégén pedig leraktuk a szigetelést, vasazást, padlófűtést, hogy aztán most hétvégén jöhessenek a munkások padlót betonozni. Anyu tegnap megvette a fürdőkádat, masszázszuhanyzót, mosdókat, WC-ket, kinézte a csempéket is. A csempeválasztás sem volt semmi, szombat este ültünk a katalógus felett, apu mondta, hogy válasszatok, úgyis az lesz, amit akartok, aztán megmutattunk neki 3 fajta csempét, ami tetszene nekünk: "Normálisak vagytok? Hát hogy néz ez már ki!" - volt a válasz, és választhattunk mást - olyat, ami neki is tetszik:) Jövő hétvégén a teraszt betonozzuk, és nemsokára a plafont fogják csinálni. Szerintem egész jól haladunk...

Némelyik kép kicsit túl volt exponálva, úgyhogy besegítettünk rájuk Photoshoppal, hogy még rosszabbul nézzenek ki...:)

Hátulról:

Bejárat:

Elölről:
Nappali lesz majd egyszer:
Padlófűtés a konyhában:

Amikor azt hiszed, hogy már minden rendben van...

... akkor egyesek gondoskodnak arról, hogy ez ne legyen így:)

Bekötötték a lakásban ugyanis a Fiber-netet tévével együtt, amihez át kellett fúrni a falat. Hát hihetetlen sok cuccunk van abban az egy kis szobában, amiben lakunk... És ennek a 95%-a az enyém. Hogy lehet ez??? Sok mindent nem is használok, de ha nem lennének itt velem, akkor biztosan hiányoznának...

A fúrás az egyik szobában jól sikerült. Még meg is dícsértük a páromat, hogy milyen szépen fúrt. De amikor átkukkantottunk a másik szobába: meglepi...

És hogy miért volt ez a nagy hacacáré?:

Nini, új tévé:) Néha kicsit nyúzottak benne az emberek, de sebaj. Egyszer majdcsak minden adó átáll digitálisra vagy milyenre... DVD-t is kaptunk hozzá ajándékba. Bár a műsor része ennek a Fiber-netnek nekem nem igazán tetszik, nem találtam benne érdekes programokat (a National Geographicon kívül, az a kedvencem), de az internet egész gyors... Azóta van pár új filmünk:)))

Szerdán végre találkoztam egy rég nem látott középsulis osztálytársnőmmel, az egyik legjobb barátnőmmel. Fura, mert már 7 hónapja ő is Pozsonyban dolgozik és él, és nem is dolgozunk messze egymástól, mégis csak most jött össze az első randink... Pedig nagyon szeretem őt, és szuper volt újra pletykázni egy kicsit. Ezentúl többször összejövünk majd. Ja és végre csináltam mást is a munkán és a kézimunkán kívül ebben a városban:D

Nagy döntések és dolgok előtt állunk mostanában... Jövő hónapban felvételizek az állami nyelvsuliba (az első lépések a fordító karrierem irányában), és ha azt akarom, hogy ne kelljen egy csomó évet feleslegesen járnom kurzusokra, ez alatt az egy hónap alatt rengeteget kell tanulnom. Felső fokozatra szeretnék jelentkezni. Kinyomtattam magamnak az első 4 év tananyagát (alsó- és középfok), azokat kéne átnéznem felvételiig (van benne nyelvtan, szókincs bőven...).
Ezen kívül gondolkodunk házvételen- ill. felújításon. Nagypapám egy hónapja halt meg:(, és anyukám nagyon szeretné, ha a nagyszülők házát mi vennénk meg... Persze nem kötelező. De ahogy belegondolok, mekkora a telek, a ház, a 2 udvar és a kert, mi mindent lehetne belőle kihozni, ráadásul rengeteg szép emlék köt hozzá... Én eddig 60 %-on állok, Peti 42-n (ami nagyon szép tőle, tudniillik 42 a kedvenc száma - ez az élet értelme - lásd Galaxis utikalauz stopposoknak...)

Szóval ez van most. Azért nem hanyagolom a kreatívkodást, majd mutogatok. Egyszer. Ha már lesz mit:)