Szülinap

foto: aboutpixel.de/ © marshi

Könnyes szemű kisfiam

Ennyi könnyet még nem láttam az arcán. Ezek a könnyek sokkal súlyosabbak mint az elesés, vagy a hányinger utániak, mivel ezek a szív mélyérõl jönnek. Ezért fájnak igazán.

Utolsó nap az iskolában, elveszítve az osztálytársakat, az imádott tanárnõt, nem gondoltam volna, hogy ennyire megviseli, igaz már több mint egy hónapja foglalkoztatta a dolog. Bíztam abban, hogy délutánra rendbe jön újra a kis lelke, de a szomorúság kitartott még sokáig. Az ágya mellé tette azt a kis emlékkönyvet amit a tanárnõtõl kaptak búcsúajándékként. Ki volt nyitva az elsõ oldalnál, ott álltak az osztálytársak aláirásai .... mind, mind a legutolsó nap emlékei. Valahol örülök annak, hogy az én kisfiam ennyire mélyen érez, de egyúttal rettenetes dolog, hogy bánatos az ÈN Kisfiam!!:)

Vele töltöttük az egész délutánt, estét, ápoltuk a lelkivilágát. Oda-vissza megbeszéltük, hogy milyen kegyetlen dolog a búcsúzás, fõleg egy ilyen klassz osztálytól, inklusíve tanárnõ, de mennyire szép is egyben a változás, hiszen jön a következõ állomás, az újabb rejtelmek. a felfedeznivaló. Megbeszéltük, hogy õ már nem általános iskolás, de még nem is gimnazista, szóval most 6 hétig, a szünidõ alatt "Nyugdíjas Általános Iskolás" a státusza. :)

Egy felvétel tegnapról, amikor már egy kicsit nevetni is tudott. A kisfiam és én.

Mink

Gyerekszáj

Tej nélkül nem lehet élni! Reggelire 1 litert megiszunk ketten a kisfiammal. Tegnap hiba csúszott a logisztikába, elfelejtettünk tejet venni. Pffff, most mi lesz? Szólok neki: 

- André baj van, reggelre nem lesz tej!

- Kein Problem, majd iszunk kakaót! :))))

Übertrittszeugnis

Ez egy, a 4. osztályban (az általános iskola utolsó évében), kibocsátott évközbeni bizonyítvány. Itt Bajorországban  az általános, azaz a Grundschule csak 4 évből áll aztán irány a gimi, vagy a Realschule, vagy a Hauptschule. A gimi természetesen a csúcs, ide már nem minden gyerek nyer felvételt. A kritérium a három fő tantárgy átlaga, ami 2,3-nál rosszabb nem lehet. A Realschulehoz elég a 2,66-os átlag, ez fölött sajnos marad a Hauptschule. 

Ezzel az évközbeni, a továbbtanulással kapcsolatos bizonyítvánnyal mennek a gyerekek áprilisban beiratkozásra. A kisfiamnak 1,66 -os lett az átlaga (imádom!! ) és ebben a biziben szerepelt az a bizonyos dícsérő bejegyzés a Referat-munkájáról. 

A gyerek és az internet

Az előbbiről jut eszembe. Sokan a számítógép ellen vannak, o gott, o gott, csak a gyerekeket ne engedjük a gépek közelébe! Engem ez nem érdekelt, mivel én azt tartom, hogy a computer, az internet, ez az egész együtt a jelen és főleg a jövő. Nem tiltani kell, hanem segíteni. Ott kell ülni és hagyni, hogy játszon, hogy próbálgassa, ismerkedjen vele. Ha kérdez, el kell neki magyarázni.

Ha horrorisztikus háttérszíneket, betűnagyságokat és grafikát választ ahhoz a 4 szavas levélhez (amiben a saját neve "csak" 3-szor szerepel :) ), de amit saját maga írt a Word-el, annak örülni kell és dícsérni! Amikor kipróbálja az elképzelhető összes lehetőséget, amikor szisztematikusan végigklikkelgeti az ikonokat és csodálkozik, örül, vagy éppen értetlenkedik a változások miatt, az neki egy felfedezés és kísérlet, hagyni kell, hiszen ezzel tanul! Most nem 4 éves gyerekre gondolok, hanem egy 6-7 évesre, aki már ismeri a betűket és olvasni is tud.

Nekünk felnőtteknek unalmas, egy agyrém, könnyen kicsúszik a jézusom hát nem veszed észre, hogy túl nagyok azok a betűk, kilógnak a doksiból, meg jaaaaj, ezt most nagyon muszáj volt lenyomni? Juuuuuj csak azt ne!!! Mi az, hogy mit ne? Majdnem módosítottad/kitörölted a normal.dot -ot, meg ne lássam még egyszer! :))) Ilyeneket én is mondtam, de újra és újra beláttam, hogy teljesen felesleges ilyeneken agonizálni, én se voltam különb.

30 évesen találkoztam előszőr az internettel, a windows-al pedig kb. 5 évvel azelőtt. Èn is nyomigáltam mindent, felfedeztem. Az officet például teljesen egyedül, minden segítség, tanfolyás nélkül magamtól tanultam meg. Emlékszem az elején volt egy-két telefonhívásom, amikor egy hozzá értő srácnak riadtan meséltem, hogy valamit nagyon elrontottam, sőt!

- Attól tartok kitöröltem a programokat a gépből! A srác vigyorgott és megkérdezte, hogy mivel dolgoztam.

- Nem egy office program volt?

- De!

- Láttál esetleg egy piros X-et az ablak felső szélén?

- Igen! És attól tartok pont azzal töröltem ki a progit!

........aztán a srác elmagyarázta. Èn pedig megkönnyebültem, igaz még mindig nem értettem, hogy akkor meg hova tűnt?!?!? :)

Nem tudom miért gondolják egyesek azt, hogy a kisfiam ész nélkül számítógépezhet, mikor én csak azt mondtam, hogy nem tiltom a gyerekemet tőle.:) Az csak hab a tortán, hogy általában azok szoktak tiltakozni a számítógép/internet ellen, akik gyerekei saját tévének örülhetnek a gyerekszobában. :)))
Èsszel kell csinálni, segíteni, magyarázni és valóban nagyon fontos a kontroll. Az André 10 éves, már jobban kiismeri magát a témában mint sok felnőtt. Vannak területek, amik engem igazán nem is érdekeltek, itt már engem is bőven túlszárnyalt. Biztosan nem fogom az összes létező browsert kipróbálni és tesztelve összehasonlítani, ő megteszi. El is olvassa a róluk, a fejlesztésekről szóló híreket és ezek alapján kiválasztja magának a legoptimálisabbat. Ezzel szemben én szeretnék maradni amellett, amelyiket már ismerek és használok. Az apukája már attól is ideges, ha a monitorán más helyen vannak az ikonok. Èrthető! :)) 

A fiam (persze nemcsak ő, hanem úgy általában a mostani gyerekek) iszonyúan jó a nagy mennyiségű infó felszívásában. Mint egy szivacs. Ami pedig külön csodálatra méltó, ahogy ezeket az infókat rendszerezetten (én nem tudnám)  a kis fejében elraktározza. A logisztika ötös, az infókhoz bármikor hozzáfér, sőt bővítit, kiegészíti őket. 

Az internetet választotta témának egy iskolai kiselőadásra. Ugye nem kell mondani, hogy az elején egyfolytában le akartam róla beszélni, mivel a téma bonyolult, mély, túlontúl szerteágazó, nem hiszem, hogy 10 éves gyerekeknek megfelelő szinten lehet-e róla beszélni és ha mégis, akkor is minek, kit érdekel? Ebben a korban még sokan Barbie babáznak, meg úszni, focizni járnak. De, de, de, ragaszkodott hozzá. Hát elmondanám, hogy az információkat olyan áttekinthető és érthető pontokba szedte, hogy majd sejhajra ültem. Persze, hogy az elején adtam neki tippeket a főbb pontok miatt, de ő szedte hozzá az információkat. Szisztematikusan felépítette a kiselőadását, kezdve az internet feltalálásától, az emailen, a google-en, a vírusokon át a böngészőkig, mindent érintett, érthetően, nem túl bonyolultan.

Az osztályában nagyon nagy sikert aratott vele, a tanárnő a mai napig fent hagyta a falon a plakátját. (A képen a plakát.) A fogadóórája alkalmával erre külön kitért, nem győzött áradozni róla. Az osztályzata 1 plusz, plusz, plusz lett!! (itt ez a csillagos-csillagos-csillagos ötös). André dolgozata

A dolgozata külön megjegyzésre került az "Übertrittzeugnis"-ban, szóval a következő iskolája a gimnázium is értesül erről a kiemelkedő teljesítményről.  

Mi az az Übertrittzeugnis? Huu, látom már soha nem leszek készen ezzel a történettel! Na mindjárt elmondom  a következő postban.  

Gyerekmunka

A kisfiam 10 évesen megdolgozott az első fizetségéért, ami nem más volt, mint egy nagy tábla Milka csoki!

Az egyik osztálytársának az anyukája hívott fel és kérte a fiam segítségét. Már 1 órája szórakozott vele, de nem boldogult a fényképeinek a kamerájából való átjátszásával. Telefonon próbáltam neki segíteni, de nem sok mindent tudtam, hiszen csak azt tudtam javasolni, hogy próbálja meg újra a chipet ki- meg betenni, elvileg a gép fel kell, hogy ismerje az új hardwert és meg kellene, hogy kérdezze, mit akar vele a kezitcsókolom? A kisfiam átment hozzájuk, majd széles vigyorral érkezett vissza, kezében a csokoláj.

Mesélte, hogy pillanatok átlátta a gondokat, a chip nem volt rendesen bent a gépben. Erre a rendszer hangjaiból következtetett. A win7-esnek ismeri a "hangját" amikor egy új hardwert befogad. Ez fel is hangzott, de szinte egyből utána ugyan ez a hang, márpedig ez azt jelenti, hogy valami jött is meg egyből ment is. Már tudta is, hogy a chipet nem érzékeli rendesen a gép. Ilyen okos! Èn fiam! :))

Aztán sajnos a fizettség felének kmmm, lába kelt a konyhában. A kérdésre a kisfiam apukája azzal mentegetőzött, hogy a vád nem igaz, szereti ő nagyon a kisfiát, egészen egyszerűen csak gyorsabb volt! :))))))
Aztán a védőbeszédét kiegészítette azzal is, hogy csak szeretné megtanítani a gyereknek azt is, hogy az életben minden jövedelem után adót kell fizetni. Ha-ha! 

Lesenacht az iskolában

Állítom egész évben erre a napra várt az egész osztály! Múlt pénteken aztán elérkezett végre az áhított nap, buli vaaaaan! 18.30-tól kinyitották az iskola kapuját és lehetett elkezdeni a bepakolászást. Èrkeztek a polifoamok, hálózsákok, gumimatracok, kezdtük felverni a tábort az osztályteremben. A kisfiam a tavalyi helyéhez ragaszkodott, mert onnan remek rálátás nyílik az éjszakai utcára, lehet figyelgetni a fényeket, az autókat, hát igen. Mint később kiderült, már napokkal előtte tervek készültek, ki hol alszik alapon, persze a klikkekből esetleg kimaradt gyerekek heves fejrázás közepette "érvénytelenítették" az elképzeléseket, miszerint ez csak akkor lenne helyes, ha mindenkit megkérdeztek volna, arról hol szeretne aludni!! Amíg a tanárnő ki nem jelöli a placcokat, addig minden más csak maximum kósza gondolat! :)

Mi is az a Lesenacht? Magyarra fordítva olvasó éjszaka, az olvasás éjszakája, de én inkább a könyvek éjszakájának, a mesék éjszakájának fordítanám.  19-órától 20.30-ig még a T.Szülők is maradhattak, ugyanis egy hivatásos mesemondó mesélt az osztálynak, nekem nagyon tetszett. Tavaly is ez volt a program, a gyerekek imádják. Aztán búcsú és mehettünk haza isten hírével. Mire kiértem az iskolából, addigra már az udvaron komoly focimeccs zajlott, a kindikék egy percet se vesztegettek el ezekből az értékes órákból. 

Egy bájos, okos, kedves, agilis, fiatal nő a tanárnőjük, ő árulta el a titkot a gyerekeknek, hogy tervei között még nagyon sok izgalmas program szerepel erre az éjszakára névze, de persze muszáj volt "Lesenacht-nak" bejelentenie az eseményt, különben nem kapott volna engedélyt az iskola titkárától, aki egy kicsit azért régimódi. Hát nem aranyos? A kisfiam éjjel 3-ig olvasott és kuporgott másik 2 társával együtt az ablaknál, ahol bámulták az éjszaka fényeit több csomagnyi gumimaci társaságában. :) Vécére 5-ször vonultak le csapatosan, hát igen, a társaság! :))

Képek a buliról:

Casting

....annyira fáj minden, direkt jó, hogy a kisfiam hétfő óta csütörtökig az Omijánál (nekem Anyóspajti) leledzik, Istenuccse nem tudom mit kezdhetnénk vele itthon, se kedv, se semmi ..... Ez a kisgyerek különben olyan tényleg mint egy angyal! Gyógyir ő mindenre. A humorát pedig imádom. :)
Hétfön pakolta össze a táskáját: ez azt jelenti, hogy én a ruhanemüt összekészítem, beteszem a táskájába ( ő ezzel persze nem foglalkozik, véleménye szerint "es ist Wurst", szóval tökmindegy mit vesz fel az ember :))) ), csak azt kéri, hogy maradjon elég hely a Barátainak. :)
A maradék helyet aztán kitöltik a Barátok, a Plüssállatok. Szerinte Plüss Angyalok! :)
Szóltam neki, hogy oké, jöhet a játékaival. Erre ő hangosan meghírdette a szobájában a Casting-ot, azaz a válogatót. :)) Plüssiék bemutatták magukat, elvonultak a fiam előtt a Catwalkon. Könnyesre röhögtem magam. :) A szigorú zsűri :)))) pedig döntött. Itt láthatóak a szerencsések, akik utazhatnak:

Akinek pedig kizárólag csak a mérete miatt nem sikerült: Ö 3 in Weckla. Ez a neve. Szerintem nagyon csini az André kinőtt fürdőbugyijában. :))

Anyáknapja - Muttertag

Németországban majd a jövő hétvégén lesz, de én magyar vagyok, szóval ha egy mód van rá, akkor én szeretném ma ünnepelni. :)) Kisfiamnak szóltam:
"Gyere, felhívjuk a Nammmmamát és a Dédikét anyáknapja alkalmából."
"Nem a jövő héten lesz?" - kérdezte Muci
"De. Itt. De nem Magyarországon. Ott mindig május első vasárnapján van." - válaszoltam
"Ah sooo!" - nevetett és elviharzott
Majd visszatért és magyarul (jól van, nem teljesen 100 %-osan, de akkor is magyarul) anyunapra minden jót kívánt! :))) Istenem drága kis mucikám, azt hitte, a Muttertag magyarul Anyunap.
Kaptam ajándékot is tőle, megpróbált magyarul leírni egy mondatot ....annyira imádom, egy talpig kis érző lélek ez a gyerek a születése óta.

Liebe Anyu, binden yót a Anyunappan! :)))

Meghosszabbított húsvéti szünet

2 hétig tartott a húsvéti szünet. Tegnap volt az első nap az iskolában, de nem a kisfiamnak! :) Az ő szünetét orvosi javaslatra meghosszabbítottuk.
1 hete kezdett el köhögcsélni. Nem volt vészes, kapott homeopátiás és növényi alapú szert is. - Gyógyszert nem szedek én se, nem bízom bennük. :) -  Aztán egyre mélyebbről jött a köhögés és én egyre rémültebben hallgattam. Természetesen a hétvégén jött ki úgy istenigazából, mert akkor se orvos, se semmi. Szombaton reggel, a kutyákat is megszégyenítő köhögéssel kezdte Muci a napot. Ùristen! Mennünk kell az ügyeletre, ezzel nem szabad várni! Aztán ahogy jött, úgy el is múlt. Estig. :) Aztán újra a rémület. De elaludt és éjszaka egy hangot se hallottam. Vasárnap egész nap már szinte minden rendben volt, aztán 20.00 óra lett. A köhögése magasan döntött minden rekordot. Èjszaka nagyon keveset aludtam, egyfolytában a kisfiamhoz futkoztam. Minden lélegzetvételére és nyüsszenésére kivert a víz. Nagyon rosszul éreztem magam, volt egy sanda gyanúm, hogy mégiscsak el kellett volna mennünk vele az ügyeletre. De mikor és miért, amikor egész nap jól volt?? Ùgy tünt a vírus eltávozott. Hétfőn (azaz tegnap) aztán hagytam sokáig aludni, az iskola nem fontos (yeeeee) az alvás pedig gyógyít. A gyerekorvos megállapította, hogy a tüdőben a baloldali hörgöknél van a bibi, ott tevékenykedik a vírus. A szerek amiket adtam neki nagyon jók, de ebben az esetben nem használnak. Sajnos szükség van antibiotikumra. Különben hozzátette, hogy ha a betegség elején, vagy a közepén mentünk volna hozzá, ugyanazokat a szereket javasolta volna, amiket a kisfiam amúgy is szedett és nem tudott volna mást javasolni, csak azt, hogy próbáljuk meg és majd meglátjuk. Hallani a tüdején még semmit nem lehetett volna. Szóval semmi gáz, mindent jól csináltunk. 
A képeken a kis beteg.  :)

Cetli a fiam ajtaján

A cetli igaz nem új, kb. 2 éves, akkor volt másodikas a muci. Az írása még nem kiforrott, szóval nem kiforrottan ronda mint nekem. :)  A szöveg nekem van címezve: 

• Bitte überhaupt nicht stören! Auch wenn du was wichtiges sagen wilst, bitte nicht!       
• Kérlek egyáltalán ne zavarj! Akkor se, ha valami fontosat akarsz mondani, kérlek ne! 

Fiam a "Naturtalent"

Szexuális felvilágosítás volt a fiam osztályában 2 órán keresztül. Rohadt kiváncsi voltam, de nem akartam kérdezgetni a élményeiről, mivel nem tudtam milyen gondolatokat váltott ki belőle a téma. Másrészt fogalmam se volt róla, milyen mélységben, mennyit magyaráznak el ezeknek a gyerekeknek (nem voltam az utolsó szülőin). Ezek a gyerekek 9 évesek, negyedikesek. Finoman megpendítettem a témát, a na mi volt, érdekes volt? -tal, de csak ja, nagyon érdekes volt a válasz. Gondoltam hagyjuk, nem kínozlak. Aztán délután a kézilabda ezdése után, pont mellé ült le az egyik kisfiú anyukája a 9 hónapos friss, ropogós bébikéjével. A kicsit muszáj volt megsimogatnom, beszélnem hozzá, annyira édesen vigyorgott az összes négy fogával. Azt vettem észre, hogy a kisfiam is nézi őt, nézi őt és mosolyog rá. Aztán közölte, hogy milyen süüüüüß, azaz éééédes és elkezdett mesélni. Hangosan, lelkesen. Elmagyarázta hogyan születik a gyerek, fiúk, lányok, kuki nagy lesz, prosztata, ondó, sperma, ki a leggyorsabb?, petesejt, megtermékenyülés, lányok havibaja, ha az elmarad akkor terhesség van ...... mindent tudott!! És le voltam nyűgözve az előadásától, tényleg mindent tudott!  Többször megismételte, hogy micsoda csoda ez a születés, milyen érdekes! Este a fürdőkádban ülve is csak azon morfondírozott, hogy őrület, az ember kukijából jönnek ki a gyerekek...... :))) Annyira édes volt, látszott rajta, hogy mennyire érdekesnek találja az egészet. Aztán még mesélt és mesélt. Eszébe jutott, hogy egy gyerek megkérdezte: de mi történik akkor, ha egy gyerek mondjuk nem fér ki az anyukájából és elakad???? Ilyenkor mi van? Ehhez kereste a kifejezést, de segítettem neki. Császár ..... Az! Vágott közbe, Kaiserschnitt! Anyu én hogy születettem? Rendesen, vagy Kaiserschnittel? Rendesen drágám. - nyugtattam meg, mert egyrészt tényleg így történt, másrészt éreztem, hogy ezt szeretné hallani. Erre ő: Juhuuuuuuu!!!!! Ich bin ein Naturtalent!!! (született, természetes tehetség, talán így lehet lefordítani, de németül annyira poénosan hangzik) :)))

aboutpixel.de / Meins 2 © Martin Wimmer

Karácsony ... még egy bejegyzés és a téma be van fejezve! :)

A kisfiam tegnap óta felállította az internetezés világcsúcsát ........ Ebböl persze nem lesz rendszer, de egyelöre minden meg van engedve, hiszen karácsony van vagy mifene?!?! Meg tudom érteni az örömét, emlékszem milyen volt gyereknek lenni. :) Különben annyira boldog, tegnap se tudott 23-óra elött elaludni az izgatottságtól.

Ez pedig a "tettes". Ahogy a frankok mondják : "Däder" (ez a Täter akar lenni hochdeutschilag) 

Karácsony tovább ....

Megtaláltam a világ legegyszerübb sütireceptjét. Kakaós szíveknek hívják öket. A recept nagyon megfogott, ugyanis max. 3 sornyi volt. Ennél hosszabbak és bonyolultabbak nem érdekelnek, azokat az életbe se tudnám elkészíteni.  A kisfiam is segített ..... (pszt, igaz az elején megpróbáltam öt lebeszélni róla, mert uuuuutálom, ha minden úszik a lisztben, beleértve a konyha padlóját, a konyhaszekrények ajtaját, a gyerek ruháját, a haját és a szemüvegét, de annyira örült neki, nem volt szívem nemet mondani neki :) ) gyúrta a trutyit, bocsánat: a masszát és formázta a szíveket. Az elején. Aztán internetes jelek, winding-es karakterek, tornyok, házak alakultak a keze alatt. Kreatív a muci, tuti nem tölem örökölte. :)

A karácsonyfánk. Mi a Jézuskától kapjuk, semmi dolgunk vele. :) A kisfiam barátnöje (osztálytársa is egyben) idén az Ebay-on rendelte. :)

Ezek itt "mi" vagyunk. Muci és én. Egyébként utálom, ha fényképeznek és ennek oka van. Az ok a jelenlegi, már nem 38-as méretem. :)  Márpedig a kilócskák (akiket nem én hívtam)  maguktól jöttek.... és sajnos maradtak. Ezért köszönöm szépen, de nem kérek fotót. :)

Gyerekszáj - a la kisfiam

A drága nyuszikám sajnos nem beszél olyan szinten magyarul, ahogy én azt szeretném. Apukája magyarul egyáltalán nem tetszik érteni mit tetszik mondani :) , így csak és kizárólag rám hárul a neheze. A nyelv érdekében bevetek mindent, legyen az szinvonal, mint Pöttyös Panni, Frakk, Vukk, vagy akármilyen baromság, "ne nevess, mert kifut a bableves", a lényeg, hogy gyakoroljon, hogy beszéljen, hogy hallja a szavakat és lássa is őket leírva. Viszont a magyar és a német nyelv keveredéséből isteni poénok születtek. Kár lenne őket elfelejteni. Vannak persze "sima" beszólásai is, ezekért is nagy kár lenne! :)

A legfrissebb sztori ( na ja, kevésbé szalonképes, de hát istenem, a magyar nyelv gazdag! :) )

A fiam valamiért aggódott, én pedig az elejét akartam venni a témának, a la elegánsan:
- Nem ám izgulsz ez miatt! - de persze nem így mondtam, hanem így: Ez miatt aztán nem kell fosni!
- Anyu, ich tue nicht fosni! - hangzott a harcias válasza, teljesen fel volt rajtam háborodva. :) 

Ez egy tavalyi történet:

A kisfiam telefonon beszél a nammmmamával. Az kb. annyit jelent, hogy ő majdnem sír, hogy nem tudom hogy mondják, én pedig súgom neki a magyar szavakat.
Egy illyen "párbeszéd"
én: - André meséld már el a nammmamának hol voltál!

ő:  -  Ja, wo war ich?
én: - Hát énekelni az iskolával 

ő: -  Ja singen mit der Schule, und?!?!
én: - mondd nammmamának, hogy itt a Deutsche Einheit placccon, ismeri, itt van nem messze. Ott ahol a szökőkút! 

ő:  - Nammama hier in der Nähe, weißt du, a szökött út .. 

Sulikezdés

Na megkezdödött nálunk is az új tanév. És újra ugyan az a baromság, mint minden évben. Az első tanítási napon megkapják a gyerekek a 2-3 oldalas listát a beszerzendőkről és délután többezernyi anyukával-apukával-gyerekkel együtt tobzódunk a Stapless, Müller boltokban. A listákat a végkimerülésig lobogtatva igyekszünk megvenni az összes színű-szagú-méretű füzetet a hozzá tartozó borító "bugyikkal" együtt.
Szeretem a zsírkrétákat is a listán, mit ne mondjak. Olyan 2-3-4 euró közötti áron osztogatják őket. Tavaly is szerepelt a listán, idén is. De idén már nem vettem meg, ugyanis a tavalyit megtaláltam a fiókban ... és megállapítottam, hogy egyszer se kellett kinyitnia a fiamnak az iskolában.
Tavaly megpróbálkoztam, a szülői munkaközösség vezetőjének felvetettem a ragyogó ötletet: mi lenne, ha a tantónénik az utolsó tanítási napon odaadnák a cetlit a beszerzendőkről, úgy mint nálunk Magyarországon anno domino? (hozzáteszem nálunk még egyszerűbb volt, csak be kellett menni egy Piért-be - gyengébbek kedvéért, papír-írószer üzletbe :) - és kérni egy negyedikesnek, vagy akárhányadikosnak való füzetcsomagot.

A válasz: na ja, nem lenne rossz, de ugyebár a tanárok soha nem tudják elöre, hogy melyik iskolában fognak tovább tanítani. Csak az új tanév kitörése elött, eléggé "kurzfristig" kapják meg az ukászt. ( Ez tényleg így van, erröl már hallottam történeteket. A mostani tantónéni mesélte, hogy a tanév megkezdése előtt 1 héttel kapta meg írásban az értesítést, hogy melyik iskolában fog tanítani. Kabaré. )De szerintem akkor is össze lehetne állítani durván egy alapcsomagot, amit a nyári 6 hetes szünetben megvásárolhatnánk, mert ez a 2, max. 3 napos délutáni bevásárlás, ami alatt mindent meg kell venni és nemcsak nekünk, hanem az összes nürnbergi gyereknek, az több mint idegtépő.
Egy müncheni barátnőm információja alapján, ott másként van, ők megkapták az előző év végén a listát. (az más tészta, hogy az új tanerő még ezt-azt kíván, de ez már tényleg minimális.)