Szülinap

foto: aboutpixel.de/ © marshi

Csomag Magyarországról

Az anyutól. Az ilyen csomagok felbontása előtt azért mindig van egy kis izgalom, kiváncsian várjuk mit sikerült az anyunak újra küldenie. Nem, nem a megbeszélt és megrendelt cuccok miatt izgulunk, hanem az improvizatív részek miatt. :) Ebben felülmúlhatatlan. Tudjuk, hogy jót akar, de tényleg néha a küldemények láttán a röhögéstől (jobbik eset) és a megdöbbenéstől nem tudunk megmozdulni. 

Èvek óta folyik közöttünk a csata és a meggyőzés arról, mi az amire feltétlen szükségünk lehet. Az anyu még mindig úgy gondolja, hogy ebben a szegény Németországban nem jutunk hozzá se fokhagymához, se paradicsomhoz és ungarische paprikához. Hát küld.  Nem egyet-kettőt, hanem úgy rendesen megméri. Ha már egyszer küldi. :) Ahogy tököt is hozott egyszer magával. Nyáron autóban. A tökinek nem lett volna baja, ha természetes valójában hozza magával, de lereszelten és mélyhűtötten esélye se volt szegénykének a túlélésre.

Kaptam már sok "klassz" kis pulóvert, passzentos pólót (sajnos jelenleg nem 38-as a méretem, el lehet képzelni milyen előnyös nekem egy testresimuló cucc) .....  majdnem sírtam rajtuk. FELESLEGES. Kidobott pénz. 

El lehet képzelni a csalódottságot mindkét oldalon. 

Az anyu szomorú és mérges, hiszen ő csak jót akart, és nem igaz hogy randa az a pulcsi és ölég nagy, ki gondolta volna, hogy ennyit híztál és mit kő ebből ügyet csinálni, majd felveszed "kabátalá".  

A másik oldal én. Csalódott és ideges, hiszen annyiszor, de annyiszor mondtam, hogy nekem ne vegyen semmit se, nem egyforma az izlésünk! A ruhaneműt fel kell próbálnom, az, hogy "ócsó volt", az még nem elég indok arra, hogy megvegye. Ha szorít, vagy viszketek benne, vagy egyszerűen csak k....va ronda, akkor nem kell!!! Es ezen nem kell megsértődni, ezt el lehet kerülni azzal, hogy tényleg nem vesz meg minden olyat giccset (lakásdísznek becézett toszásokat brrr)  cuccot, amit nem kértünk. 

A 10 éves unokája a technika jelenlegi állásával maximálisan lépést tartva, a computervilágban szerzett ismereteivel, a felszerelésével már az egész lépcsőházat megelőzte, biztosan nem fog örülni a Dörmögő Dömötör különszámának, amelyikhez járt 240,-Ft-ért egy jó kis PC-játék. Nem, nem kell a gyereket megkérdezni, én mondom, hogy felesleges. Nem fog neki örülni! Hiába mondta az újságos, hogy jó kis játék, sokan megvették az újságot direkt ezért, Te légyszíves ne vedd meg!! Tedd inkább el a lovettát és a többi meg nem vett praktikus ajándék árából vegyél inkább kislányodnak még egy könyvet amiért könyörög, vagy egy Unicomot, teszem azt Wilmoskörte pálinkát! :) Az is van itt a Metróban, de annak legalább örülünk! :)

A Dörmögőék sorsa ekkorra azonban már beteljesült, mivel már rég megvette. A telefonban esetleges alternatívaként említi, de már késő. :)

Szegény anyu, milyen dög vagyok, hogy ezt leírom, hiszen ő tényleg csak jót akar, de nem jól csinálja. 

A decemberi csomagban (3 táska!) aztán sokminden volt. Amiknek nagyon örültem, azok a megrendelt könyveim, az újságok. A kis csecsebecséken, karácsonyi díszeken túltettem magam, nézzük a többit. A kezembe akadt  egy zacskó, az alján már erősen mozgásba indult barna letyekkel, a közepe felé valamik. Bele se mertem szagolni. Nem értettem miért küld nekem datolyát, soha nem ettem meg, utálom. Kiderült, nem datolya volt, hanem aszalt szilva. És nem érti, hogy azt miért kellett kidobni?! 

Kaptunk olivabogyót is bebee. Eredeti zacskós spanyol importot, egy magyar boltból. Erre ritkaság bizony. A nürnbergi olasz nagykerben és az zöldségesnél friss, még "gőzölög" az olivabogyó magában, vagy a hasában töltve ezzel-azzal, de hol van ez ugyibár zamatában az eredeti spanyol-magyar tescós sparos sós vízben úszó társától?

Ès ott bújt el az egyik táskában a nagybetűs "AJÀNDÈK" ami állati vidám perceket okozott nekünk. Hálaisten az anyunak is a telefonban. Hahotázásunkat hallva, ő is elkezdett nevetni rajta. Tudjátok mit kaptam a hideg téli napokra? 

Egy cicanadrágot!! 

  Folyt a könnyem a rötyögéstől. Elképzeltem felvéve, viselve, vakarózva ....  egy álom!! :)))

 

 

Cicus kötött kérem és "kellemes szintetikus műszálból" (otthonkák testvére) keverték. Az anyag egyik nagy előnye, hogy ha sokáig dörzsöljük cicust a fejünkhöz, a keletkező elektromos feszültség miatt fel tudjuk vele állítani a hajunkat! A többi előnyét sajnos nem ismerem.  :)

A mérete 2-es. Mihez képest ugye? A mosása és a szárítása babra munkának tűnik ezért azt hiszem felkínálom.

Kell valakinek egy cicagatyesz? Divatos zöld színű és még soha nem hordott. Nem is lesz!

Ha nem kell senkinek, lesz ami lesz, megpróbálom .... talán nem tiltanak le ......

1....2....3.....Ebay! :))))

Sorszám kell a PC-hez :)

Három müködőképes PC van a lakásban. A sajátom erősen leamortizálta magát, ezért a kedvenc gépem a páromé. Hátránya, hogy hiányoznak belőle a magyar karakterek (de az ő gépében nem akarok semmit se átállítani, módosítani), az előnye viszont a új, fültől-fülig érő monitor. Sőt! 3 emberfej is beleférne fültől-fülig, olyan széles. Ha tehetem, csak az övét puszpitolom. A párom már többször megjegyezte, hogy ez az ő gépe .... , de nem járt sikerrel. :)   

Tegnap este egyszercsak a vállam fölött áthajolva ráragasztott egy post-it cetlit a monitorára. A cetlin szereplő szöveg miatt rám jött a vigyorgás, ugyanis Papchen (ahogy a kisfiúnk őt hívja) ma délelőtt kb. 11-órától bejelentkezett a saját gépére, kvázi helyet foglalt magának! :))))  Még van egy kis időm, mivel még nem jött vissza egy fontos, fél 9-kor kezdődött megbeszélésről. :)

Sajnos a (rossz) példa ragadós

Vissza kell szoknom a normális életbe, az elmúlt hetekben túl sok volt a számítógépezés. Voltak napok, amikor böven 10 óra felett volt a csüccs. Persze ebben minden benne van: munka, blog, youtube, munka, fórum, facebook, munka, blog ........ , de tényleg túl sok.

És ez ragad másra is, látja a gyerek! :) Mostanra a család másik fő számítógépes "szakembere "a kisfiam lett, vigyázni kell. 

Részlet a ma délelőtti biciklitúrát megelőző párbeszédből:

- André, gyere indulunk! - hallottam a gyermekem apjának a hangját, akinek felhívására nem érkezett válasz. Apuka ezért kénytelen volt személyes látogatást tenni a gyerekszobában. Apa-fia beszélgetését közvetlenül nem hallottam, csak az egészet lezáró utolsó mondatot, amit az ajtó becsapása után apuka harsogott a levegőbe:

- Ilyen nincs!!! Még nem ér rá, mert nincs kész a blogbejegyzésével!!  :))

(csendben röhögtem magamban, bár valamennyire tényleg tragédia, hogy egy 10 éves gyerek nem ér rá, mert írja a blogját! :)))

Fiú a számítógépnél ....blogot ír

Könnyes szemű kisfiam

Ennyi könnyet még nem láttam az arcán. Ezek a könnyek sokkal súlyosabbak mint az elesés, vagy a hányinger utániak, mivel ezek a szív mélyérõl jönnek. Ezért fájnak igazán.

Utolsó nap az iskolában, elveszítve az osztálytársakat, az imádott tanárnõt, nem gondoltam volna, hogy ennyire megviseli, igaz már több mint egy hónapja foglalkoztatta a dolog. Bíztam abban, hogy délutánra rendbe jön újra a kis lelke, de a szomorúság kitartott még sokáig. Az ágya mellé tette azt a kis emlékkönyvet amit a tanárnõtõl kaptak búcsúajándékként. Ki volt nyitva az elsõ oldalnál, ott álltak az osztálytársak aláirásai .... mind, mind a legutolsó nap emlékei. Valahol örülök annak, hogy az én kisfiam ennyire mélyen érez, de egyúttal rettenetes dolog, hogy bánatos az ÈN Kisfiam!!:)

Vele töltöttük az egész délutánt, estét, ápoltuk a lelkivilágát. Oda-vissza megbeszéltük, hogy milyen kegyetlen dolog a búcsúzás, fõleg egy ilyen klassz osztálytól, inklusíve tanárnõ, de mennyire szép is egyben a változás, hiszen jön a következõ állomás, az újabb rejtelmek. a felfedeznivaló. Megbeszéltük, hogy õ már nem általános iskolás, de még nem is gimnazista, szóval most 6 hétig, a szünidõ alatt "Nyugdíjas Általános Iskolás" a státusza. :)

Egy felvétel tegnapról, amikor már egy kicsit nevetni is tudott. A kisfiam és én.

Mink

A gyerek és az internet

Az előbbiről jut eszembe. Sokan a számítógép ellen vannak, o gott, o gott, csak a gyerekeket ne engedjük a gépek közelébe! Engem ez nem érdekelt, mivel én azt tartom, hogy a computer, az internet, ez az egész együtt a jelen és főleg a jövő. Nem tiltani kell, hanem segíteni. Ott kell ülni és hagyni, hogy játszon, hogy próbálgassa, ismerkedjen vele. Ha kérdez, el kell neki magyarázni.

Ha horrorisztikus háttérszíneket, betűnagyságokat és grafikát választ ahhoz a 4 szavas levélhez (amiben a saját neve "csak" 3-szor szerepel :) ), de amit saját maga írt a Word-el, annak örülni kell és dícsérni! Amikor kipróbálja az elképzelhető összes lehetőséget, amikor szisztematikusan végigklikkelgeti az ikonokat és csodálkozik, örül, vagy éppen értetlenkedik a változások miatt, az neki egy felfedezés és kísérlet, hagyni kell, hiszen ezzel tanul! Most nem 4 éves gyerekre gondolok, hanem egy 6-7 évesre, aki már ismeri a betűket és olvasni is tud.

Nekünk felnőtteknek unalmas, egy agyrém, könnyen kicsúszik a jézusom hát nem veszed észre, hogy túl nagyok azok a betűk, kilógnak a doksiból, meg jaaaaj, ezt most nagyon muszáj volt lenyomni? Juuuuuj csak azt ne!!! Mi az, hogy mit ne? Majdnem módosítottad/kitörölted a normal.dot -ot, meg ne lássam még egyszer! :))) Ilyeneket én is mondtam, de újra és újra beláttam, hogy teljesen felesleges ilyeneken agonizálni, én se voltam különb.

30 évesen találkoztam előszőr az internettel, a windows-al pedig kb. 5 évvel azelőtt. Èn is nyomigáltam mindent, felfedeztem. Az officet például teljesen egyedül, minden segítség, tanfolyás nélkül magamtól tanultam meg. Emlékszem az elején volt egy-két telefonhívásom, amikor egy hozzá értő srácnak riadtan meséltem, hogy valamit nagyon elrontottam, sőt!

- Attól tartok kitöröltem a programokat a gépből! A srác vigyorgott és megkérdezte, hogy mivel dolgoztam.

- Nem egy office program volt?

- De!

- Láttál esetleg egy piros X-et az ablak felső szélén?

- Igen! És attól tartok pont azzal töröltem ki a progit!

........aztán a srác elmagyarázta. Èn pedig megkönnyebültem, igaz még mindig nem értettem, hogy akkor meg hova tűnt?!?!? :)

Nem tudom miért gondolják egyesek azt, hogy a kisfiam ész nélkül számítógépezhet, mikor én csak azt mondtam, hogy nem tiltom a gyerekemet tőle.:) Az csak hab a tortán, hogy általában azok szoktak tiltakozni a számítógép/internet ellen, akik gyerekei saját tévének örülhetnek a gyerekszobában. :)))
Èsszel kell csinálni, segíteni, magyarázni és valóban nagyon fontos a kontroll. Az André 10 éves, már jobban kiismeri magát a témában mint sok felnőtt. Vannak területek, amik engem igazán nem is érdekeltek, itt már engem is bőven túlszárnyalt. Biztosan nem fogom az összes létező browsert kipróbálni és tesztelve összehasonlítani, ő megteszi. El is olvassa a róluk, a fejlesztésekről szóló híreket és ezek alapján kiválasztja magának a legoptimálisabbat. Ezzel szemben én szeretnék maradni amellett, amelyiket már ismerek és használok. Az apukája már attól is ideges, ha a monitorán más helyen vannak az ikonok. Èrthető! :)) 

A fiam (persze nemcsak ő, hanem úgy általában a mostani gyerekek) iszonyúan jó a nagy mennyiségű infó felszívásában. Mint egy szivacs. Ami pedig külön csodálatra méltó, ahogy ezeket az infókat rendszerezetten (én nem tudnám)  a kis fejében elraktározza. A logisztika ötös, az infókhoz bármikor hozzáfér, sőt bővítit, kiegészíti őket. 

Az internetet választotta témának egy iskolai kiselőadásra. Ugye nem kell mondani, hogy az elején egyfolytában le akartam róla beszélni, mivel a téma bonyolult, mély, túlontúl szerteágazó, nem hiszem, hogy 10 éves gyerekeknek megfelelő szinten lehet-e róla beszélni és ha mégis, akkor is minek, kit érdekel? Ebben a korban még sokan Barbie babáznak, meg úszni, focizni járnak. De, de, de, ragaszkodott hozzá. Hát elmondanám, hogy az információkat olyan áttekinthető és érthető pontokba szedte, hogy majd sejhajra ültem. Persze, hogy az elején adtam neki tippeket a főbb pontok miatt, de ő szedte hozzá az információkat. Szisztematikusan felépítette a kiselőadását, kezdve az internet feltalálásától, az emailen, a google-en, a vírusokon át a böngészőkig, mindent érintett, érthetően, nem túl bonyolultan.

Az osztályában nagyon nagy sikert aratott vele, a tanárnő a mai napig fent hagyta a falon a plakátját. (A képen a plakát.) A fogadóórája alkalmával erre külön kitért, nem győzött áradozni róla. Az osztályzata 1 plusz, plusz, plusz lett!! (itt ez a csillagos-csillagos-csillagos ötös). André dolgozata

A dolgozata külön megjegyzésre került az "Übertrittzeugnis"-ban, szóval a következő iskolája a gimnázium is értesül erről a kiemelkedő teljesítményről.  

Mi az az Übertrittzeugnis? Huu, látom már soha nem leszek készen ezzel a történettel! Na mindjárt elmondom  a következő postban.  

Gyerekmunka

A kisfiam 10 évesen megdolgozott az első fizetségéért, ami nem más volt, mint egy nagy tábla Milka csoki!

Az egyik osztálytársának az anyukája hívott fel és kérte a fiam segítségét. Már 1 órája szórakozott vele, de nem boldogult a fényképeinek a kamerájából való átjátszásával. Telefonon próbáltam neki segíteni, de nem sok mindent tudtam, hiszen csak azt tudtam javasolni, hogy próbálja meg újra a chipet ki- meg betenni, elvileg a gép fel kell, hogy ismerje az új hardwert és meg kellene, hogy kérdezze, mit akar vele a kezitcsókolom? A kisfiam átment hozzájuk, majd széles vigyorral érkezett vissza, kezében a csokoláj.

Mesélte, hogy pillanatok átlátta a gondokat, a chip nem volt rendesen bent a gépben. Erre a rendszer hangjaiból következtetett. A win7-esnek ismeri a "hangját" amikor egy új hardwert befogad. Ez fel is hangzott, de szinte egyből utána ugyan ez a hang, márpedig ez azt jelenti, hogy valami jött is meg egyből ment is. Már tudta is, hogy a chipet nem érzékeli rendesen a gép. Ilyen okos! Èn fiam! :))

Aztán sajnos a fizettség felének kmmm, lába kelt a konyhában. A kérdésre a kisfiam apukája azzal mentegetőzött, hogy a vád nem igaz, szereti ő nagyon a kisfiát, egészen egyszerűen csak gyorsabb volt! :))))))
Aztán a védőbeszédét kiegészítette azzal is, hogy csak szeretné megtanítani a gyereknek azt is, hogy az életben minden jövedelem után adót kell fizetni. Ha-ha! 

Bicikli és James Hunter :)

Sietek vissza mesélni, de mivel 1 napja kitört nálunk a nyár, mást nem csinálunk, csak biciklizünk. Fantasztikus dolog ez a bicici, de isten bizony csak ilyenkor tudom élvezni, amikor mosolyog a nap is! D-vitamin gyerünk! :))
Addig is a kedvencem egyik régi nótája:

James Hunter akit ekkor még Howlin Wilf-nek neveztek :)  és a the Vee Jays: Summertime

Szorítás!

Ezen a héten sok minden múlik, főleg egy mai megbeszélésen! Ez a megbeszélés 10.00 óra óta már tart, szorítsatok légyszíves!!

Addig is (mert nagyon ideges vagyok ;) ) valami könnyedebbet: nagy meglepetésemre, a kisfiam élvezte a sajtos stangli sütését, még a trutyit is lendülettel gyüszmékelte. El is neveztük André Backstubéjának a konyhát. :)
Képek az alkotóról és a műről.

Anyáknapja - Muttertag

Németországban majd a jövő hétvégén lesz, de én magyar vagyok, szóval ha egy mód van rá, akkor én szeretném ma ünnepelni. :)) Kisfiamnak szóltam:
"Gyere, felhívjuk a Nammmmamát és a Dédikét anyáknapja alkalmából."
"Nem a jövő héten lesz?" - kérdezte Muci
"De. Itt. De nem Magyarországon. Ott mindig május első vasárnapján van." - válaszoltam
"Ah sooo!" - nevetett és elviharzott
Majd visszatért és magyarul (jól van, nem teljesen 100 %-osan, de akkor is magyarul) anyunapra minden jót kívánt! :))) Istenem drága kis mucikám, azt hitte, a Muttertag magyarul Anyunap.
Kaptam ajándékot is tőle, megpróbált magyarul leírni egy mondatot ....annyira imádom, egy talpig kis érző lélek ez a gyerek a születése óta.

Liebe Anyu, binden yót a Anyunappan! :)))

Meghosszabbított húsvéti szünet

2 hétig tartott a húsvéti szünet. Tegnap volt az első nap az iskolában, de nem a kisfiamnak! :) Az ő szünetét orvosi javaslatra meghosszabbítottuk.
1 hete kezdett el köhögcsélni. Nem volt vészes, kapott homeopátiás és növényi alapú szert is. - Gyógyszert nem szedek én se, nem bízom bennük. :) -  Aztán egyre mélyebbről jött a köhögés és én egyre rémültebben hallgattam. Természetesen a hétvégén jött ki úgy istenigazából, mert akkor se orvos, se semmi. Szombaton reggel, a kutyákat is megszégyenítő köhögéssel kezdte Muci a napot. Ùristen! Mennünk kell az ügyeletre, ezzel nem szabad várni! Aztán ahogy jött, úgy el is múlt. Estig. :) Aztán újra a rémület. De elaludt és éjszaka egy hangot se hallottam. Vasárnap egész nap már szinte minden rendben volt, aztán 20.00 óra lett. A köhögése magasan döntött minden rekordot. Èjszaka nagyon keveset aludtam, egyfolytában a kisfiamhoz futkoztam. Minden lélegzetvételére és nyüsszenésére kivert a víz. Nagyon rosszul éreztem magam, volt egy sanda gyanúm, hogy mégiscsak el kellett volna mennünk vele az ügyeletre. De mikor és miért, amikor egész nap jól volt?? Ùgy tünt a vírus eltávozott. Hétfőn (azaz tegnap) aztán hagytam sokáig aludni, az iskola nem fontos (yeeeee) az alvás pedig gyógyít. A gyerekorvos megállapította, hogy a tüdőben a baloldali hörgöknél van a bibi, ott tevékenykedik a vírus. A szerek amiket adtam neki nagyon jók, de ebben az esetben nem használnak. Sajnos szükség van antibiotikumra. Különben hozzátette, hogy ha a betegség elején, vagy a közepén mentünk volna hozzá, ugyanazokat a szereket javasolta volna, amiket a kisfiam amúgy is szedett és nem tudott volna mást javasolni, csak azt, hogy próbáljuk meg és majd meglátjuk. Hallani a tüdején még semmit nem lehetett volna. Szóval semmi gáz, mindent jól csináltunk. 
A képeken a kis beteg.  :)

Cetli a fiam ajtaján

A cetli igaz nem új, kb. 2 éves, akkor volt másodikas a muci. Az írása még nem kiforrott, szóval nem kiforrottan ronda mint nekem. :)  A szöveg nekem van címezve: 

• Bitte überhaupt nicht stören! Auch wenn du was wichtiges sagen wilst, bitte nicht!       
• Kérlek egyáltalán ne zavarj! Akkor se, ha valami fontosat akarsz mondani, kérlek ne! 

Születésnap

Drága Apukám!

Születésnapod alkalmából fogadd szeretettel a jókívánságainkat! Kívánunk neked nagyon jó egészséget, boldogságot, békességet, szeretetet! Nagyon remélem, hogy hamarosan végre ismét találkozni tudunk ..... ez lenne az igazi ajándék ....

Andi, A. és E. 

aboutpixel.de Blümchen für dich © Mosquita

11 nem fogadott hívás ......

A múlt szombaton egy röpke félóra alatt átélhettük a világvégét, aminek hangulatáról természetesen a  mi kis JuniorChefünk gondoskodott. Kvázi testközelbe hozta a rettegést. Meccset nézni mentünk. A görög étterem elsősorban nem a konyhája (sajnos), hanem a Sky előfizetése és a nagy plazmatévéje miatt lett viszonylag a törzshelyünk. Az összes Glubb-meccset ott nézzük. Falattal indul a program, majd a kosztolás után gyerek a mobiltelefonjával felszerelkezve elindul hazafelé, ugyanis elmondása alapján nem bírja a meccsekkel járó izgalmakat, ez nem az ő gyenge idegeinek való. Jobban szeret meccsnézés helyett inkább a barátjával játszani, vagy internetezni. Megértem, engem se érdekelt soha a foci, kb. 2 éve kaptam csak rá.  Na, szóval ezen a szombaton is minden rendben volt, az elején minden olyan szépen indult. Végre valahára jól játszott a Glubbb is (1FCN) a kaja se volt annyira rossz, tuti paletti. Aztán gyerek indul hazafelé:
- Puszi-pápá!
- Puszi!
- Nálad van a mobil?
- Iiiigen!
- Be  is van kapcsolva?
- %/+?=!!!% (fränkischből fordítva: nem vagyok hülye)
- Amint hazaérsz egyből hívsz minket oké?
- Persze!
Aztán eltelik 10 perc .... 20 perc... Hol a gyerek???  Hivjuk fel. Jééézus, nem veszi fel! Hivd újra! Hívom, hívom, de egyszerűen nem veszi fel. Az nem lehet, képtelenség.  Az út maximum 8-10 percnyi hazáig, mi történhetett? A szentségit, a kulcsot is elfelejtettem neki odaadni, szóval a lakásban nem lehet. De ha nincs kulcsa, akkor hol lehet?? Vissza kellett volna már jönnie rég! És miért nem veszi fel a mobilt? ..... természetesen ebben a percekben lőtte be a Nürnberg azt a gyönyörőséges Bunjaku gólt, amiről hónapok óta csak álmodtunk. A csodagolt csak félszemmel fogom, agyilag máshol vagyok. Látom a gyerekemet az emberrablók karmában és juj, le se írom még hogy  (nem szabad rágondolni, leírni meg főleg nem,  mert azzal energiát kaphatna a negativ gondolat .......), egyszerűen nincs magyarázat az eltünésére. :((( Nem bírok várni, mire is végül? Rosszulléttel küzdve, falfehéren elindulok. Muszáj végigmenni az úton, hátha valami beugrik. Remegő kézzel hívom a mobilról újra és újra a számát. Aztán egy bevillanó gondolat. Mi van akkor, ha bement a barátjához, levette a kabátját, aztán nem hallja a hívást ..... á, felhívom őket. Nincsenek otthon. :(( Újabb próba, hívom a barátjának a nagyszüleit, akik ugyanabban a lépcsőházban laknak. Talált, süllyedt!
A nagypapa közli, hogy a felesége éppen útban van a Muccal, próbálják megkeresni az elvesztett mobiltelefont. :)

Fiam a "Naturtalent"

Szexuális felvilágosítás volt a fiam osztályában 2 órán keresztül. Rohadt kiváncsi voltam, de nem akartam kérdezgetni a élményeiről, mivel nem tudtam milyen gondolatokat váltott ki belőle a téma. Másrészt fogalmam se volt róla, milyen mélységben, mennyit magyaráznak el ezeknek a gyerekeknek (nem voltam az utolsó szülőin). Ezek a gyerekek 9 évesek, negyedikesek. Finoman megpendítettem a témát, a na mi volt, érdekes volt? -tal, de csak ja, nagyon érdekes volt a válasz. Gondoltam hagyjuk, nem kínozlak. Aztán délután a kézilabda ezdése után, pont mellé ült le az egyik kisfiú anyukája a 9 hónapos friss, ropogós bébikéjével. A kicsit muszáj volt megsimogatnom, beszélnem hozzá, annyira édesen vigyorgott az összes négy fogával. Azt vettem észre, hogy a kisfiam is nézi őt, nézi őt és mosolyog rá. Aztán közölte, hogy milyen süüüüüß, azaz éééédes és elkezdett mesélni. Hangosan, lelkesen. Elmagyarázta hogyan születik a gyerek, fiúk, lányok, kuki nagy lesz, prosztata, ondó, sperma, ki a leggyorsabb?, petesejt, megtermékenyülés, lányok havibaja, ha az elmarad akkor terhesség van ...... mindent tudott!! És le voltam nyűgözve az előadásától, tényleg mindent tudott!  Többször megismételte, hogy micsoda csoda ez a születés, milyen érdekes! Este a fürdőkádban ülve is csak azon morfondírozott, hogy őrület, az ember kukijából jönnek ki a gyerekek...... :))) Annyira édes volt, látszott rajta, hogy mennyire érdekesnek találja az egészet. Aztán még mesélt és mesélt. Eszébe jutott, hogy egy gyerek megkérdezte: de mi történik akkor, ha egy gyerek mondjuk nem fér ki az anyukájából és elakad???? Ilyenkor mi van? Ehhez kereste a kifejezést, de segítettem neki. Császár ..... Az! Vágott közbe, Kaiserschnitt! Anyu én hogy születettem? Rendesen, vagy Kaiserschnittel? Rendesen drágám. - nyugtattam meg, mert egyrészt tényleg így történt, másrészt éreztem, hogy ezt szeretné hallani. Erre ő: Juhuuuuuuu!!!!! Ich bin ein Naturtalent!!! (született, természetes tehetség, talán így lehet lefordítani, de németül annyira poénosan hangzik) :)))

aboutpixel.de / Meins 2 © Martin Wimmer

Gyerekszáj - a la kisfiam

A drága nyuszikám sajnos nem beszél olyan szinten magyarul, ahogy én azt szeretném. Apukája magyarul egyáltalán nem tetszik érteni mit tetszik mondani :) , így csak és kizárólag rám hárul a neheze. A nyelv érdekében bevetek mindent, legyen az szinvonal, mint Pöttyös Panni, Frakk, Vukk, vagy akármilyen baromság, "ne nevess, mert kifut a bableves", a lényeg, hogy gyakoroljon, hogy beszéljen, hogy hallja a szavakat és lássa is őket leírva. Viszont a magyar és a német nyelv keveredéséből isteni poénok születtek. Kár lenne őket elfelejteni. Vannak persze "sima" beszólásai is, ezekért is nagy kár lenne! :)

A legfrissebb sztori ( na ja, kevésbé szalonképes, de hát istenem, a magyar nyelv gazdag! :) )

A fiam valamiért aggódott, én pedig az elejét akartam venni a témának, a la elegánsan:
- Nem ám izgulsz ez miatt! - de persze nem így mondtam, hanem így: Ez miatt aztán nem kell fosni!
- Anyu, ich tue nicht fosni! - hangzott a harcias válasza, teljesen fel volt rajtam háborodva. :) 

Ez egy tavalyi történet:

A kisfiam telefonon beszél a nammmmamával. Az kb. annyit jelent, hogy ő majdnem sír, hogy nem tudom hogy mondják, én pedig súgom neki a magyar szavakat.
Egy illyen "párbeszéd"
én: - André meséld már el a nammmamának hol voltál!

ő:  -  Ja, wo war ich?
én: - Hát énekelni az iskolával 

ő: -  Ja singen mit der Schule, und?!?!
én: - mondd nammmamának, hogy itt a Deutsche Einheit placccon, ismeri, itt van nem messze. Ott ahol a szökőkút! 

ő:  - Nammama hier in der Nähe, weißt du, a szökött út .. 

A családom és én :)

Izlésünkben vannak ugyan kedvező átfedések, de vannak olyan pontok is amitől a hajunk kiegyenesedik. Itt van mindjárt a zene. Apus nem ismerte Bobby Solot.
Erre lejátszottam  neki 1 számot. Már az elején elkezdte rázni a fejét, majd a végén közölte, hogy most már érti, miért maradt ez a Bobby szóló.  :) Ilyen zenével nem is csoda.