M@rti bejegyzése nyomán én is úgy döntöttem, hogy megmutatom a nem éppen fényes próbálkozásaimat. Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik, szokták volt mondani, nekem is van még pár esetem, de arról nincs kép persze :) Egyszer pl. kifelejtettem a porcukrot a sütiből. Úgy lazán. Mentségemre legyen mondva, nagymamámnak vittem a kórházba, és biztos azért voltam képtelen odafigyelni. A tetejére szórt porcukorral pótoltam a hiányt :)) Máskor a liszt maradt ki és csak lestem, hogy mi a jó fenének nem emelkedik már ez a torta? :) Na de amihez kép is van: egyszer már láthattok egyet itt a kissé otromba "előtte" gesztenyetorta személyében, de van mááásik! Jó ötletnek tartom ezt is bemutatni, hiszen látható a fejlődés, és nem szégyen másoknak azt elárulni, mit ne tegyenek a tortájukkal/tortájukra. Pl. kedves szülők, frostingos tortát ne készítsetek a gyerekeknek, hacsak nem a nevezett kontinensen éltek. Amerikában még a kenyér is édes, nem beszélve akkor a sütikről. Ez a videó volt az ötletadó. Egy baráti párnak vittük lakásavatóra, rendesek voltak, örültek neki, vagy legalábbis úgy tettek :)
Kevertem egy sima 4 tojásos piskótamasszát, ezt pedig elegyengettem egy sütőpapírral borított tepsiben és kisütöttem. Mivel nincs négyzet alakú tortaformám, magam méricskéltem és vagdostam ki az egyes szinteket (már itt kezdtem unni a dolgot, de azért kitartottam : ).
Kevertem egy sima 4 tojásos piskótamasszát, ezt pedig elegyengettem egy sütőpapírral borított tepsiben és kisütöttem. Mivel nincs négyzet alakú tortaformám, magam méricskéltem és vagdostam ki az egyes szinteket (már itt kezdtem unni a dolgot, de azért kitartottam : ).
Ezután elkészítettem a frostingot. Arra már nem volt idő, hogy egy éjszakát dermedjen a hűtőben a dolog, negyed órára tudtam betenni, B. C. „aszisztense” szerint ez is elég. Egy nagy frászt! A frosting önmagában jól sikerült, totál ugyanolyan állagú lett, mint az övé. Ámde: hiába farigcsáltam le a tésztából, az biza morzsálódott rendesen, én meg egyre idegesebb lettem (azt hiszem anyám azóta menekül a konyha környékéről, ha én sütök…).
Szerencsére közben megérkezett H., és együtt láttunk neki a torta befedésének. A krémmel nem volt baj, tapadt rendesen. Ja, de mivel a barátaink nem túl pinky beállítottságúak, nagy örömmel vettem egy kék ételfestéket, hogy akkor kék lesz a kastély… belekevertem a frostingba… és izé: nem tudom kinek milyen monitorja van, azt hiszem az látszik, hogy ezt kis jóindulattal lehet csak kéknek nevezni…valószínűleg a margarin, ami alapból ugye sárga, okozta az eltérést, ahogy összekevertem kékkel. Na de kicsire nem adunk, nagy meg nem számít alapon bevontuk a tortát és jöhetett a díszítés.
Sajnálatos, hogy az a sok bigyó, amit ők felhasználtak a díszítéshez azzal, hogy "bemész a boltba és megveszed instant formátumban", Magyarországon vagy nincs, vagy horror áron cukrászboltból kapni, így megpróbáltam helyettesíteni őket. A fagyitölcséreket 20 Ft/db-ért szereztem egy fagyizóból. Az ajtó és ablakok natúr nápolyilapokból vannak, dekortollal készült rájuk a minta. A franciadrazsé borítás H. alkotása. Ja és a kókuszról: volt egy olyan elméletünk (mivel sand sugar-t nem kapni felénk, kr. cukorral meg már nagyon márcz lett volna), hogy legyen havas kastély. Ez lett belőle… Én javasoltam, h a kókuszt is színezzük kékre, de H. nem engedte : S
Íme az eredmény. Minden tiszteletem az amerikaiaké, hogy ezt meg bírják enni. Nem más, mint édes piskóta és cukros máz. Semmi íz, nálunk még a dekoráció adott némi ízt neki. A legrosszabb, hogy végignéztem a videókat, az összes gyerektorta így készült: nuku íz, csak cukor és mesterséges színezék. Azért talán kinézetre nem volt olyan rossz :) Itt már olvad, wehehe :D