A legeslegkedvencebb

   

Bosnyák szelet
A leírt mennyiség egy 24 cm átmérőjű piteformába elég.
   
Az 1. tészta:
20 dkg finomliszt
12,5 dkg vaj
3 dkg cukor
1 tojás sárgája
1 csapott teáskanál sütőpor
   
A 2. tészta:
10 dkg finomliszt
10 dkg darált dió
10 dkg cukor
10 dkg puha vaj
2 csapott evőkanál kakaópor (nem cukrozott)

A kettő közé:
Szilvalekvár vagy valamilyen savanykás PIROS lekvár, mondjuk meggy (nálam most ez volt).

Az 1. tészta hozzávalóit összegyúrtam, a kész tésztát a hűtőbe tettem. A 2. tészta hozzávalóit is összegyúrtam. Vigyázat, ez nem áll össze egynemű masszává, de nem szabad hozzáadni több vajat, és tejfölt sem, mert akkor más lesz a süti!
Fél órás pihentetés után az omlós tésztát kinyújtottam, és a vajazott, lisztezett piteformába fektettem, belenyomkodtam, és csak annyi peremet hagytam, amennyi a lekvárt körbeveszi. Ezután megkentem meggylekvárral - szilvával lett volna az igazi, de már kifogytam -, lehet jó vastagon. A diós tésztából golyókat formáltam - nem írom, hogy gyúrtam, mert úgy kellett ujjal összetapasztani a golyókat, de megérte a fáradtságot -, majd a lekváros tésztán szépen egymás mellé rendezgettem őket. Előmelegített sütőben 200 fokon megsütöttem.
A viszonyítás kedvéért leírom, hogy a képen egy kisebb süti látható, kábé 22 cm átmérőjű (mert dupla mennyiségű tésztát gyúrtam, és készült egy nagyobb adag is).
A bosnyák szelet eredetileg szelet süti, kétszeres mennyiségű tésztából egy nagy tepsivel lesz, akkor a golyókat sorba kell rendezni, így könnyű szeletelni. De ez a kerek forma ad egy kis pluszt... 

Cantuccini

    

30 dkg finomliszt

20 dkg mandulaliszt

15 dkg cukor

7 dkg vaj

4 tojás

3 teáskanál vaníliás cukor

1,5 csomag sütőpor

1 citrom reszelt héja

1 kávéskanál só

A lisztet, a mandulát, a sütőport, a reszelt citromhéjat és a sót összekevertem. A tojásokat a cukorral és a vaníliás cukorral felvertem, majd a puha vajjal együtt a lisztes keverékre öntöttem, és összegyúrtam. Elég lágy tésztát kaptam, amiből 4 cm átmérőjű rudakat formáztam. Két rudat így tettem a vajjal megkent és belisztezett sütőlapra. A másik kettőt hosszában végigvágtam, szétnyitottam a tésztát, majd kis kockákra vágott aszalt őszibarackot és mazsolás csokidrazsét szórtam bele. Ezután a rudakat összezártam, és a másik kettő mellé fektettem, majd 180 fokos sütőben aranysárgára sütöttem őket. A kész rudakat 1 cm széles szeletekre vágtam - még melegen, mert a süti széle hamar kiszárad, és akkor nehéz felvágni -, oldalukra fektetve két tepsibe rakosgattam, és a sütőben további 10 percig szárítottam őket.

Sósat, sósat, jó ropogósat...

Ma este utazunk, ezért tegnap este sütöttem az útra olívás rudakat, kerek perecet, és csillagsütit (lefagyasztott fél tésztából, most dió nélkül, csak cukorral szórva, apró változatban, keksz helyett). Mindegyik eláll, és borozgatós útnak nézünk elébe, úgyhogy kell valami kis túlélő csomag. Irány Toszkána!

  

  

Olívás rúd

Nagyon tetszenek a kenyérrudak, de nem szeretem, hogy olyan szárazak, a száraz eszegetős nálunk a perec. Ezért találtam ki azt az olivás rudat, ami nálunk mára már etalon a bulikban.

A recept a tegnapi adag összetevőit tartalmazza, a liszt, a só, a tojás, a víz, az olaj és az élesztő mennyisége nem is változik soha, de az ízesítésre szánt anyagok mennyisége igen. Csak arra kell figyelni, hogy a massza állaga közel hasonló legyen, például, ha szárazabb sajt kerül bele, akkor lehet egy kicsit több tejfölt használni...

A tészta:

70 dkg liszt

1 csapott evőkanál só

1 tojás

2,5 dkg élesztő

1 dl olívaolaj

1 dl langyos víz

csipet cukor

és még:

1 doboz tejföl

15 dkg olívabogyó

5 dkg sajt

1 kávéskanálnyi bors

a tetejére:

1 tojás a kenéshez

len- és szezámmag a szóráshoz

A langyos tejben egy csepp cukorral felfuttattam az élesztőt. Közben az aprítógépbe öntöttem a tejfölt, a tojást, az olívaolajat, az összedarabolt sajtot, az olivabogyót, és masszává aprítottam. Ebbe a masszába mindig olyan sajt kerül, ami éppen van otthon, lehet füstölt is (bár ez kissé elnyomja az olivabogyó ízét), a bogyó is lehet zöld, de készítettem már vegyesen is. A lisztben elkevertem a sót és a borsot (ide is jöhet bármilyen fűszer), majd ráöntöttem a masszát, a felfuttatott élesztőt, és bedagasztottam. Egy olajos, lágy tésztát kaptam, ami fél óra alatt a duplájára kelt. Nagyon szeretek vele dolgozni, mert isteni jó illata van. A tésztát jól átgyúrtam, négy cipót készítettem belőle. Ezen a képen egy korábbi adag látható, a rudak általában olyan hosszúak, mint a tepsi (rövidebb oldala), ebben az esetben egy cipóból 16 rúd lesz. (A képen látható adag 3 cipóból készült, egy cipót lefagyasztottam.) Tegnap este a kisodort rudakat elvágtam kétfelé, mert út közben nem lehetne kezelni a hosszú pálcikákat, így egy cipóból 32 darab lett. (Összesen: 128, de tényleg sokan leszünk!)

A rudak tetejét megkentem a felvert tojással, és a felére magokat is szórtam. (Egyébként mehet rá bármi: durva szemű só, bors, köménymag, mák...) 220 fokos, előmelegített sütőben sütöttem meg, akkor lehet kivenni, ha az oldala is megpirult. A rudak elég puhák, általában kenyérpapírba csomagolom, és lefedem egy konyharuhával, így még két napig puha marad. Ha nem fogy el, akkor pár nap múlva megszárad, de mifelénk még így is elfogy.

  

A kerek perec

Rengeteg perec receptet - mondd gyorsan: rengeteg perec receptet - néztem végig, aztán ezt alkottam. Nálam a perec ropogós, nem kőkemény, de száraz tészta. Ebből a mennyiségből 32 darab lett.

A tészta:

50 dkg liszt

1 dkg élesztő

1 kávéskanál cukor

1 teáskanál só

2 dl langyos víz

7 dkg olvasztott vaj

3 tojás

A tetejére:

1 tojás

sóból lisztből és vízből kevert sós kence vagy köménymag

Az élesztőt felfuttattam a langyos vízben a cukorral. A lisztet összekevertem a sóval, majd ráöntöttem a felfutott élesztőt, a kissé felvert tojásokat, az olvasztott vajat, és bedagasztottam. Az előző tésztától eltérően ez kimondottan kemény tészta, de nagyon tuti sima lesz, és szépen megkel.

A kelesztés után átgyúrtam, 4 cipót készítettem belőle, és mindegyiket 8 részre vágtam (egy tepsibe pont elfér 8 perec). Ezután minden kis darabból kisujjnyi, 20 centis rudakat sodortam (nagyon kevés liszttel), majd az egyik kezemmel lefogtam a rúd egyik végét, a másikkal pedig sodortam egyet a másikon, és az így megcsavart tészta végeit alaposan összenyomkodtam. Egy kicsit talán látszik is a képen, hogy csavarodik a gyűrű tésztája.

Nem érdemes sütőpapírt használni sem az olivás rúdnál, se a perecnél, mert ráragad a tészta, viszont ki kell olajozni a tepsit. A kész gyűrűket megkentem a felvert tojással, és az egyik adagot megszórtam köménymaggal. 200 fokos sütőben, viszonylag lassan sütöttem meg őket, csak akkor locsoltam meg a sós kencével, amikor már  majdnem kész voltak, és még pár percre visszadugtam a pereceket hogy megszikkadjon a sós massza. A négy adagból egyet bővebben sóztam, mert vannak olyan elvetemültek, mint én is, aki ezt szereti, és egy adag lett köménymagos, ezen viszont nem volt só.

  

Fázós körték

   

Fázós körte. De miért is?

   

Mert a negyed körtéket szépen sálba csomagoljuk, és úgy sütjük ki.

A tészta a szokásos édes kelt tészta (50 dkg liszt, 2,5 dkg élesztő, 10 dkg cukor, 10 dkg vaj, 2 dl tej, csipet só, 1 tojás) aminek a feléből egyik nap lepényt készítettem, rásoroztam a vékony körteszeleteket, és három evőkanál mézzel elkevert joghurttal nyakon öntöttem. Itt a kép:

  

  

A tészta lefagyasztott másik felét ma használtam fel.

Nyolc negyed körte kellett hozzá, pontosabban nyolc körte negyede, mert a szárával együtt szerettem volna megsütni.

  

             

A negyed körtéket borecettel meglocsoltam, és egy kis vajon kristálycukorral karamellizáltam. A kis cserepeket kivajaztam, és megszórtam kiszttel.

  

A tésztát nyolc részre vágtam, fahéjas porcukorral megszórt deszkán 1 cm vastag 25-30 cm hosszú rudakká sodortam, és a negyed körtéket betekertem velük. A bebugyolált körtéket a cserepekbe állítottam, azokat egy tepsibe, a körték szárához egy csepp vajat és még egy kis cukrot szórtam, és a sütit 200 fokos sütőben szép pirosra sütöttem.

  



Csillagsüti

A tésztába:

45 dkg liszt

17,5 dkg kristálycukor (Szigorúan csak az!)

20 dkg vaj (Nem margarin!)

1 egész tojás és 2 sárgája

csipet só

  

A tetejére:

2 tojás fehérje

kristálycukorral elkevert darált dió vagy mogyoró

  

A lisztet a cukorral és a csipet sóval összekevertem, aztán összemorzsoltam a vajjal, végül jó összegyúrtam a tojással. A tésztát érdemes egy kicsit pihentetni a hűtőben, mondjuk fél órát, majd deszkán jól át kell gyúrni, és úgy 7 mm vastagságúra - maradjunk annyiban, hogy a 0,5 cm kevés, az 1 cm sok - ki kell nyújtani. A nevéből adódóan érdemes maradni a formánál.

Eredetileg úgy készült a süti, hogy a sütőből kivett forró csillagok tetejét rögtön megkenték jól felvert tojásfehérjével, majd cukros darált dióba vagy mogyoróba nyomták, és hagyták kihülni, száradni. Akinek ez szimpatikus, csinálja így, nekem személy szerint a nyers hús vagy tojás nem nyerő az ételekben - volt már kivétel, bizalom kérdése az egész -, azért fordítottam a sorrenden.

Egybe nyújtottam ki a tésztát, még a kiszúrás előtt bekentem fehérjével, jól megszórtam darált dióval és cukorral, majd kézzel egy kicsit bele is nyomkodtam mielőtt kiszúrtam a csillagokat. Az újra összegyúrt tésztába így került egy kis fehérje, cukor és dió, de nem rontotta el.

Ez a süti akármeddig boldogan eláll.
  

Barackos kelt

Imádom a kerek sütiket, kalácsokat, ezért egy  - mindjárt lemérem, igen - 22 cm átmérőjű üvegtálban sütöttem meg a sütit, a tál aljában és tetejében is sütöttem egyet! Szóval, nem érdemes nagy tepsiben készíteni, mert fontos, hogy minden szelethez jusson a ropogósra sült vastag kelt tésztából és a krémes-barackos közepéből is. Szerintem.

   

A tésztához valók:

40 dkg liszt (mértem)

12,5 dkg vaj

5 dkg cukor (A tésztának nem kell túl édesnek lennie, arra ott a krém.)

2 dl langyos tej

2 dkg élesztő

1 tojás

csipet só
  

A lisztet a cukrot és a sót összekevertem. Egy kis tálban langyosra melegítettem a tejet - itt nincs mikró -, beletettem a vajat, majd az élesztőt, és simára kevertem (kézzel:-). Villával kicsit felvertem a tojást a pohárban, amibe felütöttem, aztán ez is ment a tejes keverékhez.  A folyadékot a lisztre öntöttem - nem vártam az élesztőre -, és beindítottam a dagasztót (még én vettem a mamának, újabb, mint az enyém otthon.)

Egy isteni sima, puha tészta lett belőle, amit kétfelé szedtem, majd kézzel széthúztam a tál nagyságára. A vajjal kikent és liszttel megszórt formákba nyomkodtam a tésztát úgy, hogy jó magas pereme legyen.

  

Erre jött a krém:

20 dkg natúr vajkrém (Nem tévedés! Egy 250 grammos kiszerelésű, sajátmárkás terméket használtam.)

1 csomag vaníliás cukor

1 evőkanál cukor

1 evőkanál méz

Csak kanállal jól kikevertem, és megkentem vele a tésztát.

Erre jött a barack, a kettőre hét szem - elég kicsi - barackot szeltem rá.

200 fokos sütőben hamar megsült. Na jó, a lényeg, hogy az alja is szépen megpiruljon, és ez az üvegedényben tökéletesen ellenőrizhető is.

Mennyei, tömény édesség.

Figyelem! Melegen az igazi. Ebéd után, egy fekete mellé...