Tartom, és emelem... Mákos keksz

Nem voltam képes normális címet találni enne a bejegyzésnek, csak ezért csúsztam el vele. De most megvan, mehet.

Nem kötelező szeretni ezt a napot, nem kötelező "tartani", de azt tiszteletben tartani, hogy másoknak ez egy alkalom az örömszerzésre, no, ezt illik.  Hagyomány vagy nem, az az ünnep, amit annak érzünk.

Mi mondjuk egymásnak, hogy szeretlek, amikor csak mondani akarjuk, ehhez nem kell "nap", de azért bírom mégis. 

Mindenesetre a holnap egy dologban biztos különbözni fog egy átlagos szombattól, a süti szív alakú lesz. :)

Nincs új recept, ezt a linzer tésztát készítettem. A tészta felébe a deszkán belegyúrtam három evőkanál darált mákot. A fél cm vastagra nyújtott tésztából egy kisebb és egy nagyobb szív kiszúróval kiszaggattam a kekszeket, és a közepüket megcserélgettem. Sütés előtt jól megszórtam őket kristálycukorral.

Nyári ropogtatnivaló - citromos-bazsalikomos keksz

  
Tegnap két vihar között legalább kisütött a nap, ma már meg sem szakad a felhősátor a fejünk felett. Szerencsére jó nagy adagot sütöttem a nyári kekszből, kitart, amíg kiderül.

Citromos, a bazsalikomtól kissé pikáns, ropogós keksz. Ezt a fajta tésztát nem úgy készítem, mint az omlós kekszeket vagy a kitöltésre váró linzereket. Ott fontos, hogy a cukor feloldódjon és a tészta egynemű legyen. Itt épp az ellenkezője a cél, a tésztát gyorsan begyúrom, a nádcukornak nincs ideje feloldódni, a szemcsék rusztikussá, ropogóssá teszik a kis kekszeket. Ezt még fokoztam egy kis zabpehellyel, és a sütés előtt a kekszekre szórt cukorral. Tojásmentes. Mentával is működik.

  
20 dkg finomliszt
5 dkg zabpehely
1 teáskanál sütőpor
1 csipet só
10 dkg nádcukor + egy kevés a tetejére
1 citrom leve
1 citrom reszelt héja
25-30 bazsalikom levél
12 dkg vaj
  

A lisztet, a zabpelyhet, a sót, a sütőport, a cukrot, az apróra vágott bazsalikomot és a reszelt citromhéjat összekevertem egy tálban. Hozzáadtam a puha vajat és a citrom levét, gyorsan összegyúrtam, és már ment is a lisztezett deszkára.

Fél cm vastagságúra nyújtottam, és négy cm átmérőjű kerek kiszúróformával kiszaggattam. Megszórtam a tetejét nádcukorral, és 200 fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt pirosra sütöttem őket. Sokkal finomabb, ha kissé megpirul, mint haloványan. Az ízek hidegen érvényesülnek igazán. Nagyon sokáig eláll. 

Mákos-gyömbéres cantuccini

   

Íme egy újabb cantuccini. Nyár elején sütöttem meg először, akkor gyömbér helyett reszelt citromhéjjal, és úgy is jó volt. Másodszor citromhéj helyett reszelt gyömbér került a tésztába - mert csak az volt otthon -, nem is kevés, és a recept így is maradt, mert így volt az igazi. Görög joghurttal nagyon finom reggeli vagy uzsonna.

35 dkg liszt

15 dkg darált mák

15 dkg cukor

1 csomag sütőpor

1 csipet só

2-3 dkg friss, reszelt gyömbér

7 dkg vaj

3 tojás

   

A lisztet összekevertem a mákkal, a cukorral, a sütőporral és a sóval. Belereszeltem a friss gyömbért, elmorzsoltam benne a vajat, majd a tojásokkal készre gyúrtam a masszát. A tésztát három részre osztottam, és lisztezett deszkán 25 cm hosszú rudakká sodortam őket. Sütőpapírra tettem, és kissé belapítottam a rudak tetejét. 180 fokra előmelegített sütőben 10-12 perc alatt megsütöttem. A sütőből kivéve 1,5 cm vastag szeletekre vágtam a rudakat, majd a szeleteket visszafektettem a sütőpapírra, és visszadugtam a sütőbe. 5 perc sütés után lekapcsoltam a sütőt, és tovább szárítottam a süteményt. A szárítás idejét az határozza meg, hogy inkább omlós vagy ropogós, kekszes állagot szeretnénk elérni. Mi az utóbbit szeretjük. :) 

Bodzás cantuccini

   

Azóta imádom ezt a sütit, amióta először ettem Olaszországban. Sokszor sütöm, mert nálunk annyi keksz fogy, amennyi van, úgyhogy a készletnek kimeríthetetlennek kell lennie. Nagyon egyszerű sütemény, sokáig eláll, és végtelenül variálható.

Szerintem a tésztát nem kell túlízesíteni, mert épp abban rejlik az erőssége, hogy bármihez hozzásimul, kávéhoz, kakaóhoz, teához, borhoz...

Tegnap kaptam egy nagy zacskó bodzát, lekvár lett belőle, de előtte még félretettem egy kis tál bogyót, ez került ma a sütibe. Nem lett kimondottan bodza ízű, inkább olyan benne a bogyó, mint a kuglófban a mazsola, meglepetés.

  

Egy másik recept itt, és hamarosan jövök egy mákossal is.

40 dkg finomliszt

10 dkg őrölt mandula

15 dkg cukor

1 csomag vaníliás cukor

1 csomag sütőpor

1 citrom reszelt héja

1 kávéskanál őrölt szegfűszeg

1 csipet só

7 dkg vaj

4 tojás

Az összes száraz hozzávalót összekevertem. A hideg vajat elmorzsoltam ebben a lisztes keverékben, majd a közepébe öntöttem a kissé felvert tojásokat, és összegyúrtam a tésztát. 4 részre vágtam, rudakat sodortam belőlük, és kissé ellapítottam a tetejüket. Belenyomkodtam a tésztába a bogyókat, a rudakat összezártam, és hengerré formáztam. A sütőpapíron ellapítottam a rudakat (nagyjából 20 cm hosszúak és 4 cm szélesek voltak), majd 180 fokos sütőben épp csak aranysárgára sütöttem őket. A sütőből kivéve 1-1,5 cm széles szeletekre vágtam - még melegen, mert a süti széle hamar kiszárad, és akkor nehéz felvágni -, oldalukra fektetve visszatettem a sütőpapírra, és a sütőben további 10 percig szárítottam őket.

Pihe-puha linzer

Gyorsan leírom a szellemes kekszhez készített tésztát, mert többen kérték. Ezt a pihe-puha linzert gyakran készítem, tipikus gyerek süti. Kitöltés nélkül nagyon sokáig eláll, ezért ideális tartalék sütemény, kitöltve pedig néhány óra alatt megpuhul. A szellemekhez egész kis adag tészta kellett, ezért eleve úgy készültem, hogy a maradékból linzer lesz, és lett is.

   

A tészta:

40 dkg finomliszt

15 dkg cukor

20 dkg vaj

2 tojás

1 csipet só

2 csapott teáskanál sütőpor (el is maradhat, lásd lentebb)

Ízlés szerint: vaníliás cukor, reszelt citrom- vagy narancshéj (nekem most ez utóbbi, mégpedig 2 narancs héja)

   

A lisztet összekevertem a cukorral, a sóval és a sütőporral, majd ráöntöttem a kissé felvert tojást meg a puha vajat, és összegyúrtam. A tésztát egy fél órára hűtőbe tettem. A szellemekhez és a linzerhez is fél cm vastagra nyújtottam a tésztát (általában 2 adagban), majd kiszaggattam a formákat, és 200 fokos sütőben megsütöttem. A narancshéj aromája nagyon jól harmonizált a szellem kekszekben a csokival és a kókusszal.

Ha fontos, hogy a linzerek szép egyformák legyenek, akkor ki lehet hagyni a tésztából a sütőport.

Habfürdőző szellemek

Ovis, isis farsanghoz készülődőknek itt egy ötlet.

   

    

A jelmez idén nem volt nagy kaland, a fiam szellemnek szeretett volna öltözni, én meg boldogan bólintottam rá. A tavalyi zöld marslakó projekthez képest - hat karral, sok szemmel és csápokkal - ez nem bizonyult nagy kihívásnak. A zöld űrlényhez zöld cukormázzal bevont kekszgombóc sütik, az ezévi jelmezhez vidám szellem-kekszek passzoltak.

   

    

Persze azért ennyivel nem intézhettem el a dolgot, készítettem két adag pillecukrot, zöldet és fehéret, és ebbe ültettem be a vidám ijesztgetőket.

    

              

Nem a tészta volt a lényeg, hanem a dekoráció. A fél cm vastagra nyújtott tésztából (recept itt) hosszúkás háromszögeket vágtam, egy fém kupakkal megformáztam a fejek ívét, majd késsel a karokat. A megsült kekszeket ecset segítségével megkentem olvasztott csokival, és megszórtam kókusszal, a szemet és szájat pedig fogvájóval rajzoltam rájuk. A pillecukor receptjét itt találtam, nagyon egyszerű, látványos édesség. 

Cantuccini

    

30 dkg finomliszt

20 dkg mandulaliszt

15 dkg cukor

7 dkg vaj

4 tojás

3 teáskanál vaníliás cukor

1,5 csomag sütőpor

1 citrom reszelt héja

1 kávéskanál só

A lisztet, a mandulát, a sütőport, a reszelt citromhéjat és a sót összekevertem. A tojásokat a cukorral és a vaníliás cukorral felvertem, majd a puha vajjal együtt a lisztes keverékre öntöttem, és összegyúrtam. Elég lágy tésztát kaptam, amiből 4 cm átmérőjű rudakat formáztam. Két rudat így tettem a vajjal megkent és belisztezett sütőlapra. A másik kettőt hosszában végigvágtam, szétnyitottam a tésztát, majd kis kockákra vágott aszalt őszibarackot és mazsolás csokidrazsét szórtam bele. Ezután a rudakat összezártam, és a másik kettő mellé fektettem, majd 180 fokos sütőben aranysárgára sütöttem őket. A kész rudakat 1 cm széles szeletekre vágtam - még melegen, mert a süti széle hamar kiszárad, és akkor nehéz felvágni -, oldalukra fektetve két tepsibe rakosgattam, és a sütőben további 10 percig szárítottam őket.

Tök jó fej kekszek

Rengeteg képet és blogot böngésztem át, hogy valami egyszerű, gyors, de látványos sütit találjak erre a napra. Végül begyúrtam egy könnyű, mandulás kekszet, a felének arcot vágtam - ez volt a legmacerásabb része, és nem lett két egyforma -, majd kettőt-kettőt összeragasztottam csokival.

   

  

Tészta:

15 dkg finomliszt

5 dkg kukoricaliszt (Ha mandulásabb kekszet szeretnénk, akkor a kukoricaliszt helyett is jöhet az őrölt mandula, de most szempont volt, hogy ki tudjam vágni az arcokat, és már így is korcogott a kés alatt.)

5 dkg darált mandula

10 dkg cukor

15 dkg vaj

1 tojás

1 teáskanál sütőpor

1 csipet só

A hozzávalókat összegyúrtam, fél cm vastagra kinyújtottam, és 8 cm átmérőjű korongokat vágtam belőle. 15 keksznek arcot vágtam késsel, és 200 fokos sütőben megsütöttem.

Ragasztó:

5 dkg tejcsoki

5 dkg étcsoki

2 dkg vaj

1 evőkanál tej

A csokit felolvasztottam, összekevertem a vajjal és a tejjel, majd vékonyan megkentem a tele kekszeket, és ráragasztottam a tetejüket. A megfelelő fekete-fehér kontraszt miatt jó sötét töltelék kellett - ezért az étcsoki, de a meglepetés gyerekeknek készült - ezért a tejcsoki, így kompromisszumként jött a keverék.

Ez egy nagyon egyszerű Halloween keksz, és pont ezért olyan jó.

Aszalt gyümölcsös, kukoricapelyhes keksz

Megsütöttem a tegnapi keksz aszalt gyümölcsös változatát. Írtó jó lett. Nem is fűznék hozzá egyebet.
   

 
15 dkg kukoricapehely zacskóban sodrófával vagy klopfolóval apróra törve vagy aprítógépben megőrölve
10 dkg finomliszt
10 dkg aszalt gyümölcs (itt vörös áfonya és körte)
5 dkg cukor
2 evőkanál méz
1 csipet só
15 dkg vaj
1 tojás

Ugyanúgy készítettem, mint a mandulás kukoricapelyhes reggeli kekszet. 32 db lett belőle.

Mandulás-kukoricapelyhes reggeli keksz

Itthon általában nem reggelizünk. Kávéval, kakaóval indul a nap, néha mégis hiányzik hozzá valami, mondjuk egy szelet fonott kalács, vagy egy pogi. A bolti reggeli kekszek kiváltására sütöttem meg ezt a mandulás, kukoricapelyhes ropogós finomságot, és nekünk nagyon bejött. Este sütöttem, reggelire nem sok maradt, ma készíthetek még egy adagot.

   

Hozzávalók:
10 dkg finomliszt
10 dkg darált mandula
10 dkg kukoricapehely aprítógépben ledarálva vagy apróra zúzva
10 dkg cukor
1 teáskanál sütőpor
1 csipet só
20 dkg puha vaj
1 tojás

A száraz hozzávalókat összekevertem, majd a tojással és a vajjal begyúrtam. Ez a tésztát nem lehet nyújtani, ezért négy cipót készítettem belőle, majd mindegyiket nyolc részre vágtam. A sütőpapírral kibélelt tepsire ráhelyeztem a nagy fánkszaggatót, és lisztes kézzel szétnyomkodtam benne egy darab tésztát. A műveletet addig folytattam, amíg a tepsi megtelt. Nem kell nagy helyet hagyni a korongok között, mert nem nőnek meg jelentősen. 220 fokos sütőben elég hamar sülnek, figyelni kell. Érdemes megvárni, amíg elkezd a szélük pirulni, így sokkal ropogósabbak lesznek.

Zelleres keksz

Nagyon szeretem a zellert. Főleg párolva, köretként, más zöldségekkel vagy csak magában, krémlevesként vagy egyszerűen csak a húslevesből kihalászva. A tuti befutó nálam a zelleres-tejszínes tészta, meg ez a keksz, amit a végtelenségig lehet variálni, és ezerféleképpen lehet az asztalra tenni. Vigyázat, zeller ízű!

    

50 dkg liszt

2 dl olivaolaj

12 dkg zellergumó lereszelve vagy aprítópépben ledarálva

10 dkg sajt szintén reszelve (bármilyen lehet)

2 evőkanál tejföl

egy jó nagy csokor zellerzöld (ezt nem tudom mérni, aprítógép esetén mehet bele a zellerszár is)

2 teáskanál só

1 csapott teáskanál fehérbors

a kenéshez 1 tojás

    

A hozzávalókat össze kell gyúrni, ki kell nyújtani, majd a fél cm vastagra nyújtott tésztát tetszőleges nagyságú négyszögekre vágva vagy kiszaggatva, tetejét tojással megkenve 220 fokos sütőben aranybarnára kell sütni. 

    

Túróspite keksz - nem, nem az

Elég alattomos ez a méz illat. Reggel éhesen a konyhában támolyogva rendesen kóválygott tőle a fejem, alaposan ki kellett szellőztetnem, mielőtt bárminek is nekiláttam volna. Citromra vágytam, vagy valami más erős, de fanyar illatra, nagyon és gyorsan. Méz illat! Söprés!

A keksz témát nem akarom még elengedni, ezért miközben három citrom lereszelt héjával és kettő levével levertem érzékelőszerveim lázadását, kitaláltam, hogy citromos kekszet fogok sütni. De nem azt sütöttem.

   

Nem akartam újra a sütipecséttel próbálkozni, gondoltam, körbenézek, mivel lehetne a kekszet feldobni, de már az első dobozban ráleltem a megoldásra: a rövides kristálypohár talpa tökéletes volt a keksz mintázására. Kis gombócokat gyúrtam a tésztából, a pohárka talpával erősen kilapítottam, aztán fejre állítottam, és kivágtam vele a kekszet, így rögtön le is esett róla a felesleg. A süti nem lett citrom ízű, melegen semmilyen ízű volt, hidegen pedig túróspite ízű: a sok citromhéj és vaj együtt, na meg a linzertészta határozottan a túróspite érzést nyújtja. Nevezhettem volna hamis túróspite keksznek is. De mihez képest hamis?

35 dkg finom liszt
10 dkg kukoricaliszt
1 tojás és 1 sárgája
17,5 dkg cukor
3 citrom reszelt héja
2 citrom leve
20 dkg vaj
csipetnyi só

Összegyúrtam, diónál kisebb golyókat gyúrtam, és ezekből lapítottam a kekszeket. 220 fokos sütőben sütöttem meg.

Mézes keksz

Na, ezt sem gondoltam volna, hogy most meg elkezdek keresgélni saját régebbi bejegyzéseim között, hogy meg ne hazudtoljam önmagam, - papíron nincs meg semmi, fejben pláne -, úgyhogy ez van. Bár anyu tudja fejből a csillagsüti receptet, és lehet, hogy gyorsabb lenne egyszerűen rácsörögni, de így a biztos.
    

  

A már bevált keksz tészta arányait használtam, és elsőre nem akartam nagyot változtatni az eredeti recepten. Mézzel el vagyok látva, a cukor egy részét arra cseréltem, és a liszttel is variáltam egy kicsit. Nem akartam mézeskalácsot sütni, csak mézes kekszet, ezért nem tettem bele sem fahéjat, sem szegfűszeget, sem egyéb mézeskalács fűszert. Így viszont nagyon érdekes, tömény méz illata lett a tésztának. Kóstoltuk melegen is, de kihűlve jobb. Az eredmény szinte bolti, de tényleg, és emiatt most kissé elbizonytalanodtam. De ez legalább mézes keksz, nem csak méz ízű.

   

Sütipecsétek itt: http://kezmuveskeramia.hu/
És itt a recept:
     

Mézes keksz

  
25 dkg finomliszt
10 dkg kukoricaliszt
10 dkg teljes kiőrlésű liszt
7,5 dkg cukor
10 dkg méz
20 dkg vaj
1 egész tojás és 1 sárgája
1 nagyobb csipet só
Nem tettem bele, de szerintem elbírna a tészta egy kis reszelt citromhéjat.

Mindent összegyúrtam. A tészta nem lett ragadós, elég jól lehetett vele dolgozni. Nem volt sok időm, ezért nagy kekszeket szaggattam a fél cm vékonyra kinyújtott tésztából.
Először használtam sütipecsétet, és eleinte nem sikerült úgy belenyomnom a tésztába, hogy a felét fel ne szedje. Így minden második-harmadik keksz előtt megkentem a pecsétet olvasztott vajjal, így könnyen elvált a tésztától, de ez elég macerás volt. Könnyebb volt úgy dolgozni, hogy a kinyújtott tésztán először csak finoman bejelöltem a keksz helyét a szaggatóval, és csak miután belenyomtam a mintát, vágtam ki vele a sütit.
Ez is igazi elállós keksz.