Derégvót...

... mikor én kollégista voltam.

A Kollégista Gurman nem kollégista azóta, de nem is albérleti rezsón torjásrántotta fölött káromkodó, félig éhező-félig halálra dolgozott fiatal felnőtt/öreg egyetemista, hanem házasmókus, akire, miután kis budafoki parasztházát felújították, új kalandok várnak...

Konyhavadászat, bútorkeresés, kertrendezés és rengeteg munka. Na meg a többi...

De a Kollégista Gurman már nem tér vissza.

Meguntam a kajabloggerkedést, és noha főzni még mindig imádok, annyira eltelítődött az internet a témával, hogy már nemigen érzem magaménak a dolgot. Nem érzem már fontosnak, hogy elmagyarázzam; nem, szójaszószból nem csak egy féle van, a teszkós; nem, lakhelytől és körülményektől függetlenül is lehetne igényesen élni és enni; nem, a sushit nem rommá főzött penny marketes B-rizsből készítjük; nem, a ketchupos tészta nem igényli fél liter olaj pultra borogatását és otthagyását.

Más lett az életem, más dolgok érdekelnek.

Nem vagyok már kollégista.

Gurman meg sose voltam. 

Pláne.