Diós legyező

Gondolom sokaknak feltűnt már, hogy a két legnagyobb ünnepünk- karácsony és húsvét- ízei eléggé hasonlóak, már ami az ünnepi sütést-főzést illeti. Diós és mákos kalácsok, hal, sok helyen még a töltött káposzta és a mézeskalács is visszatérő. Persze, a bárány, a sonka, a tojás kifejezetten tavaszi ételek- csak úgy furcsa, feltűnt.
Na filozofálás vége, minden kedves Olvasómnak áldott, békés húsvétot kívánok, sikeres megújulást és friss lendületet az évre!

DIÓS LEGYEZŐ

(recept édesanyám gyűjteményéből való, feltételezhetően egy régi praktika magazinból lett kivágva)

- 1,8 dl tej
- 1,5 dkg élesztő
- 3 dkg cukor
- 50 dkg liszt
- 15 dkg vaj
- 1 cs. vaníliás cukor
- 1 tojás
- csipet só

A töltelékhez:
- 20 dkg darált dió
- 3 dkg zsemlemorzsa
- 5 dkg cukor
- reszelt citrom- és narancshéj
- kis fahéj
- 2 ek tej (ennél több kellett nekem)

- 1 tojás

A tejet meglangyosítottam és a cukorral felfuttattam benne az élesztőt. Ezt a kimért liszthez öntöttem a lágy vajjal és szobameleg tojással együtt. Bedagasztottam, de nem az a levegős kalácstészta lesz, hanem inkább az a ruganyos, pozsonyi kifli-féle, elvégre majdnem ugyanaz is. Másfél órát kelt, mert addig a sajtossal foglalkoztam.
Az újság itt felezést javasol, de én elnégyeltem a tésztát, és karhosszúságú-tenyérszélességű csíkokká nyújtottam. Megkentem a töltelék (csak össze kell keverni az összes hozzávalót, hogy jó kis massza legyen) negyedével, és szorosan feltekertem a tésztát- a hosszabbik oldala felől, persze. Feltekert állapotban is "nudliztam", sodorgattam egy kicsit. Egy rúdból 6 kis hengert vágtam, amiket hűtőben pihentettünk egy órát.
Eztán közepesen forróra hevítettük a sütőt, és a kis hengereket 3-4 helyen bemetszettem, majd kissé kicsavarva ellapítottam- így nyílt ki a szép legyezőforma. Tojással lekentem a tetejét. 15 perc alatt elkészültek! :) (tepsinként :D)

Áldott húsvétot!