Hummusz

Tegnap fészbúkon írtam, hogy T. kérésére hummuszt készítettem. Hát igencsak meglepődtem, mikor elémállt, hogy kérne- a pörköltön nevelkedett kis pocca ennyire rászokott az én dilló étkezésemre? hát ezekszerint igen, és minden szándék nélkül. Jól is esett. Csináltam is hummuszt rögtön:)

HUMMUSZ

- két marék csicseriborsó (kb. 130 ft, egy zacsi harmada kb, szép kis india, 400ft/fél kg)
- 2 gerezd fokhagyma
- fél tk só
- só sok tekerésnyi friss bors
- egy deci főzőlé (borsóé)
- 1 dl olívaolaj vagy akár több is (kb 160ft, extraszűz 1200ft/750ml, tesco)
- fél citrom leve (60ft, tesco, fele 30)
- 2 nagy tk. szezámmag KELL!! (nem emlékszem, de sztem kb. 30 ftra jön ki a két tk...)

A borsót egy éjszakára beáztattam, majd friss vízben feltettem főni. Nem tudom, mi ez a mítosz a csicseriborsó körül, hogy 3 óráig kell főzni meg mittomén, nekem áztatás után mindig kb. háromnegyed óra alatt finom puhára, babosan "omlósra" fő. A borsót leszűrtem, a levéből kicsit félretéve, és hideg víz alatt gyorsan lehűtöttem, persze aki ráér, hagyhatja is kihűlni, de akkor picit ki is szikkad. Eközben T. mozsárban tahinit őrölt a serpenyőben, szárazon, enyhén pirított szezámmagból.

(egyébként tahinit csinálni ennyi és nem több- egy jó öntöttvas- vagy porcelánmozsárban szépen türelmesen őrölni kell a magokat, csupán a mozsártörő saját súlyával. Ez Japánban a vegán buddhista szerzetesek számára napi két órás meditációs gyakorlat!)

Visszatérve a hummuszhoz: Mikor megvan a tahini, késes aprítóba borítottam a borsót, a megpucolt fokhagymagerezdeket, egy pár ek. főzőlevet, jó nagy "gluttyintásnyi" olívaolajat, tahinit és sót. Krémesre turmixoltam, Esetleg időközben lehet hozzá adni kis főzőlevet, ha nehezen indulna be. Eztán a krémet ízesítettem borssal és citromlével, és újabb keverést adtam neki. Extra olívaolaj nem árt, annyit fel tud venni, mint a fene! Csak hát ugye az erős íze miatt érdemes óvatosan öntögetni.
Egy éjszakát pihent a hűtőben, ma reggel abonettre kenve, kis csilivel meghintve ettük. rettenet finom!!
Csupa rost, fehérje, egészséges olaj.
ár: 320 ft, másfélszer annyi krémért, mint ami műanyag tálkákban jobb szupermarketekben 600 ft körül kapható. és sokkal finomabb is!

Cukkinis tabbouleh- Frisset! Zöldet! Finomat!

Amióta az ösztöndíjamra izzítok, azóta akarok bulgurt venni. Amióta megvettem, pörög az agyam, hogy hogyan készítsem el. Ettem már, otthon, nyáron nem ritka ebédalapanyag, piláfot is főztem már belőle. De most végre lett belőle tabbouleh is!
A piacon sajnos még mindig spanyol meg marokkói meg kitudjamilyen, kőkemény, tápoldatízű paradicsom van. Viszont kellemes árú és kinézetű kígyóubi és cukkini is akadt- ezeken nem annyira érződik, még ha fóliasátras is. A szerencsés együttállást egy csalogató mentacsokor koronázta meg. Végeredmény alul látható, a tanulság pedig: aki százvattos vigyorral mászkál a piacon, az bizony baromi finomat fog ma ebédelni :)

CUKKINIS BULGURSALÁTA (Tabbouleh)

- 1 fiatalkorú, kígyóuborka méretű, friss, vidám cukkini (150 ft)
- egy fél kígyóuborka (60 ft)
- fél tömb (10 deka) sós-pácos lágysajt (nem hívnám fetának mert nem kecske volt, de olyan kellemes, középkategóriás, finom feta jellegű fehérsajt, 170 ft)
- 1 fej lilahagyma
- 3/4 bögre bulgur (370ft a fél kg, ez legyen mondjuk 100ft)
- fél citrom leve (vagy 2 ek citromlé de nekem pont volt citromom)
- kizárólag!!!! friss menta (csokor 150, a felhasznált 50ft-nyi)
- olívaolaj, só, bors
- szezámmag

A rizsfőzőmben feltettem a bulgurt kis sóval főni. Aztán száraz serpenyőben megpirítottam 2 ek. szezámmagot, kicsit barnásra, illatosra. Beleszórtam a nagy tálamba (ami alkalomadtán kelesztőtál is szokott lenni). Félcentisre felkarikáztam a cukkinit, és megsóztam, tekertem rá jó sok tarkaborsot, majd kis olívaolajon elkezdtem a serpenyőben sütni. Menőbb lett volna a grillezés de hiányos konyhafelszerelésű kollégista abban főz, ami van:) Mellékesen nem hiszem hogy nagy különbséget tett volna... na mindegy, szóval sül a cukkini. Fél szemmel figyeltem, míg felvágtam a negyedekre vágott hagymát, a sajtot pedig kis kockákra, és mind a tálba szórtam. Az időközben sülő cukkinikarikákat is belepottyantgattam, majd a kifőtt bulgurt is rálapátoltam. Meglocsoltam olívaolajjal, citromlével, tekertem még rá egy kis borsot. A vett mentacsokor 3 gyönyörűséges szálának maréknyi illatos levelét nagyon apróra vágtam, a tálba szórtam ezt is, és összeforgattam az egész mindenséget.

Jellemző T. hozzáállása: "ne csinálj sokat, én eszem tegnapi makarónit", "hm, ennek a cukkininek jó illata van!", "hú, sajt is lesz benne?", "csak megkóstolom...", "aztabüdös, de finom volt, mindjárt szétrepedek"
Valóban nagyon jó volt. Pont ilyen kajára vágytam. Friss, zöld, ízes, illatos, tavaszi, könnyű. És T-nek is tetszett:)
Ez a mennyiség 2 éhes vagy 3 szerény ember ebédje lehet. 3-ra kibővíthető, ha adunk hozzá hagyományos marokkói lepénykenyeret. Kettőnk ebédje tehát kb. 500 ft befektetéssel készült, és igaz, hogy most kicsit fényűző, de még mindig nem annyira, mint ha kétszer ennyiért 1-1 gyrost ettünk volna.

EDIT: így egy évvel később annyit mondanék, hogy a bulurt elég leforrázni és lefedve fél órát békén hagyni, tökéletesen puha lesz, és a cukkinit egyszerűbb egy pici vízzel fedő alatt előpárolni majd lekapatni kicsit. Fedővel rázogatni is könnyebb, mint lapáttal keverni próbálni.

Lencsés piláf marokkói fűszerekkel

A piláf klassz kaja, gyakorlatilag egy csomóféle zöldséget, amit talál az ember, babot, lencsét, darált húst, rászór egy adag rizsre, vizet löttyint alá és 20 perc alatt megfő. Igazi hűtőürítő és személyre szabható és egyszerű kaja, arról nem is beszélve, hogy a rizsételek egyszerűen mindenhogy fantasztikusak. Belekerül minden földi jó, amihez kedvünk van, aromás közel-keleti fűszerek, gyönyörűséges kurkuma, eszméletlen illatok és ízek. És lehet vega is, nem veszít az értékéből:)

LENCSÉS PILÁF RAS EL HANOUTTAL

- 1 bögre lencse (80 ft)
- 1 bögre rizs ( a szokásos drágábbfajta rizsemből, 150ft)
- 1 nagy fej hagyma (30 ft)
- 3 gerezd fokhagyma
- 4 közepes répa (70 ft)
- 1 diónyi friss gyömbér
- 2 teáskanál ras el hanout, de garam masala és curry keveréke is hasonló aromát ad
- 1 teáskanál kurkuma
- 1 zöldségleveskocka (40 ft)
- 1 tk só ( ügyelni kell azért a leveskocka sótartalmára is, mivel ez ilyen bioleveskocka, nincs benne sok, ezért kellett kicsi pluszba)
(- egy negyed fej káposzta, mert már utáltam hgoy útban van, + a gyümölcscentifugából kiszedett réparost (fél kiló répa maradványai), egy müzlistálnyi)
- olívaolaj

A bögrényi lencsét sós-szódabikarbónás vízben megfőztem. A nagy fazekamban 2-3 ek olívaolajon a felaprított hagymát, és a lereszelt gyömbért és fokhagymát kicsit megfuttattam, és ráöntöttem egy bögre rizst, amit fehéredésig pirítottam. Rádobtam a gyufára vágott répát, a legyalult/ szálasra vagdosott káposztát, a réparostot (nem pazarlok, hahá!!), összeforgattam a mindenséggel, meg a leszűrt lencsét is. fűszereztem, ras el hanouttal, kurkumával, felöntöttem 2 és fél bögre vízzel, és belecsobbantottam még a leveskockát is. Rátettem a fedőt, és nagy lángon felforraltam, majd alacsonyra vettem és hagytam rotyogni magában. Egy negyed óra után érdemes meghallgatni a fazekat, hogy serceg-e vagy bugyborog még- ez jelzi, van-e még alatta víz. ha serceg, vagyis már pirul az alja, fedőstül rázogassuk meg a fazekat, és zárjuk el a lángot, majd hagyjuk még 10 percet gőzölődni. Persze sokkal könnyebb megítélni hogy van-e rajta víz, ha az embernek üveges fedője van, de sajna nekem a megérzéseimre kell hagyatkoznom:D sikerülni szokott azért, nem olyan ördöngős. Viszont a fedőt levenni nem szabad, mert kimegy a gőz. Ez a főtt rizsnél is alapszabály.
6 evésre való kaja lett (nem sikerül soha keveset főzni) ami adagonként  50 forint alá ejti a cuccot. Feltéve, hogy van otthon fűszer, meg fokhagyma.

Mielőtt valaki megkérdi, a gyümölcscentrifugát anyukámtól kértem kölcsön, és igazság szerint nem, baromira nem fér el sehol:D

Ez volt hát a pénteki recept kicsit előrehozva. hétfői meg asszem keddi lesz, mert nagymamámékhoz megyek a hosszú hétvégére:) Jó pihenést mindenkinek:)

A bolt legjobbja- Ras el hanout

Érdekes fűszert vettem. Újabban izgat a marokkói konyha, szeretem, ha a valamiért "édesnek" titulált fűszerek, mint a fahéj, a szegfűszeg, az ánizs és társaik, kitüntetőbb szerepet kapnak a süteményeknél. És azt is szeretem, amikor a fővő/sülő étel nem ételszaggal, hanem piruló, aromás fűszerek illóolajaival töltik meg a folyosót, a konyhát, mintha csak aromaterápia lenne, nem főzés. És szeretem még azt is, ha a húsok mellé gyümölcs kerül. Meg azt is, ha nem a krumpli és rizs az, amivel jóllakik az ember.
NNa, ez mind benne van a marokkói konyhában. Meg még jóval több is, de annyira még nem sikeredett belefolynom.
A fűszer, amit vettem, a Ras el hanout, ami lefordítva azt jelenti, "a bolt legjobbja". Rengetegféle fűszerből összeállított keverék ez, és rendszerint minden boltnak megvan a saját receptje hozzá. legnagyobb elismerésnek számít, ha a bolt keverékét kedvelik a legjobban az emberek.
 Eddig curry és garam masala fele-fele vegyítésével kókányoltam össze valami hasonlót, de végülis nem nyúltam olyan nagyon mellé- a ras el hanout tulajdonképpen egy mézeskalács-fűszerrel felturbózott curryre hasonlít. Ami izgalmas, hogy van benne például levendula és rózsaszirom is, ezeket határozottan érezni lehet, annak ellenére, hogy nem sokat tartalmaz. Kíváncsi leszek majd, hogy a marokkói lencseleves, T kedvence, milyen lendületet kap az eredeti fűszerkeverékkel. Szándékozom még kipróbálni kuszkuszrecepteket és piláfokat is, még akkor is, ha a blognak nem kifejezetten az efféle főzőcske a proflija. Ellenben szeretném, ha sokan mernének felfedező utakra indulni, és kilépni a só-bors-paprika szentháromságból.

Lesz itt még Marokkó.