Lisztmentes okarasütemény

Tegnap megint szójatejet főztem (továbbra sem tudok felülemelkedni az irreálisan magas kereskedelmi árán) és mint szokás szerint, maradt egy tálka okara. Sokszor került már a komposztba, de mindig fájó szívvel. Most inkább kísérleteztem. És nagyon jó lett!

OKARASÜTEMÉNY

- 1 bögre okara (kb 100 gr szójabab "megfejése" után visszamaradó babpüré)
- 1 érett banán
- 5-8 szem datolya, ledarálva (vagy cukor, vagy édesítő)
- 2 tojás
- 2-3 nagy ek. őrölt lenmag
- 2-3 nagy ek. kókuszreszelék
- 50 gr zabpehelyliszt
- 1 tk. őrölt bourbon vanília
- 1 tk. sütőpor

A banánt és a datolyákat leturmixoltam, majd felvertem vele a tojásokat, és belekevertem az enyhén nedves okarát. Ezután a száraz hozzávalókból annyit kevertem bele, hogy a tészta tésztaszerű legyen- kezdtem a darált zabbal, aztán ment a lenmag, végül a kókusz. De szerintem békésen felvesz még többet is.
20 percet sült közepes lángon, tűpróbáig.

Az eredmény kellemesen szaftos, vaníliás-kókuszos-banános turmixra emlékeztető, nem túl levegős de egyáltalán nem fojtósan tömör, üdítő reformsütemény lett. Igazán laktató, tele van rosttal és egészséges dolgokkal. Kiváló reggeli, uzsonna! :)

Gabonamentes müzli

Sokaknak nyilvánvaló lehet mostanában, hogy letettem mindennemű gabona- és egyéb elsődleges szénhidrátforrás fogyasztásáról egy időre.
Ez persze jár sok áldozattal- de nagyon sok előnnyel is! Visszatért az életembe a tojássárgája, a szalonna, a kolbász, a magok, a csodálatos húsok. Remekül érzem magam, energiaszintem elképesztő, az edzések fantasztikusak, a zsírom fogy, az erőm nő, és a kávé 30%-os tejszínnel, na azért meg kell halni...

Van azonban, ami hiányzik. Ami NAGYON hiányzik, és nehéz "pótolni", mint ahogy mondjuk paleo kenyerek és hasonlók vannak... hát gabonamentes müzli, jobbanmondva az imádott zabkásám, bizony nincs.
Így ki kellett találnom egy magos verziót, ami megközelíti az élményt, és meg kell hagyni, nem ugyanaz, de cseppet sem rossz! :)

gyakorlatilag mindenféle magot összekevertem, amit csak találtam:
- 50 gr szezámmag
- 100 gr lenmagpehely
- 100 gr szójapehely
- 100 gr kókuszreszelék
- egy marék szeletelt mandula (csak ennyi volt)
- 100 gr sótlan szotyi
- 2 tk. fahéj
- 50 gr karobos mogyorópehely (natura cég "nutellino"-ja)

elég ütős kombó lett, tessék vigyázni, mert eteti magát, és BAROMI kalóriadús! Rettentő finom lett szerintem!
(30 gr-os adag: 180 kcal    6 CH, ebből 4 gr rost    7 gr fehérje   14 gr zsír)

mogyoró- és szójapehely nélkül paleo müzlinek is remek. Lehet helyette több mandulaszeletet, vagy tökmagot, chia magot, vagy liofilizált/ aszalt gyümölcsöket tenni, én értelemszerűen ezeket szándékosan hagytam ki.

Szójajoghurt

Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, akit felháborít a szójatej és egyéb származékainak arcátlanul magas ára (pedig könnyebb otthon babot tartani, mint tehenet- ez nem verseny...?) és "különleges táplálkozási célú élelmiszer"-ként való kezelése. Egyéni vélemény, hogy szerintem a környezet számára kímélőbb, és az embernek is sokkal hasznosabb anyag, mint a kihipózott, újrazsírozott, hiperhormonizált és ultrakiherélt "tej" ami a háború óta nem tudja levetkőzni az egészségesség látszatát. Nem mondom, ha talán egészséges, boldog tehenektől kapnánk az egészséges és feldolgozatlan levüket, hasznos lehetne, de így csak egy híg ipari lötty, aminek még mindig bedőlnek.
Valószínűleg ezért is vagyok rá érzékeny. Az izolált tejsavófehérjére, tejfehérjére, tejcukorra nem produkáltam gondot- mégis a tejtermékek jó része kikészít, ennek oka nagy valószínűséggel valami bocibaci vagy csak simán az, ahogy fel van dolgozva.

Úgyhogy marad nekem a szója, vagy az időszakosan, kísérleti jelleggel kipróbált néhány tejtermék- furcsa módon némelyikkel nincs gond, másokkal öt perc alatt kiderül hogy van. Fura.
Na mindegy. Szóval szójajoghurt. Király.


SZÓJAJOGHURT

- kicsivel kevesebb szójatej, mint amekkora termoszunk van. Minél zsírosabb, annál jobb.
- élóflórás joghurt vagy szójajoghurt vagy joghurtoltó

A szójatejet negyvenfokosra melegítettem, és belekevertem két evőkanál sparos natúr joghurtot, de persze mást is lehet, meg van oltó is, azt természetesen a saját alkalmazási szabályai szerint tessék használni. Ezt egy ikeás, egyliteres termoszba öntöttem. Egy éjszakát állt, majd reggel kiráztam az üvegből. Szépen összeáll, kocsonyás, illatos, savanyú! Magam is meglepődtem, tekintve, hogy az első próbálkozás nem sikerült valami jól. De annak fényében:

- áztatott babból, melegen főzött, nagyon gondosan ledarált és leszűrt tejet kell készíteni, az áztatatlan babos verzió itt híg lesz és vizes.
- csak a szójatej jó, mandula-, zab-, kókusztej nem.
- kicsit lecsöpögtetve görög joghurtot megszégyenítő utánzat.

Állagra kicsit "homokosabb", nem olyan homogén, mint az igazi joghurt, de szerintem kiváló pótlék, nagyon elégedett vagyok az eredménnyel! Barna cukor, xilit, lekvár, gyümölcsök, fahéj, müzli, minden mehet bele, mintha csak sima joghurt lenne!

(ja, és: 200 ft 20 deka tellér szójabab, az 3 l szójatej, az 3 l joghurt 200 ftért, plusz az oltó. Egy kétdecis pohár szójajoghurt 350 ft. csak összehasonlításképp)

Szójatej száraz babból

jelentem, kipróbáltam a szójatejfőzőt kettes programon, azaz bab-áztatás nélkül készíttettem vele szójatejet.
Ízre lágyabb, nem olyan "zöld".
Talán kicsit hígabb, ehhez másfél liter víz is elég lesz legközelebb.
cseppet sárgásabb színű, mint az áztatott.
Könnyebb utána mosogatni. Ez fontos.
Nincs olyan sűrű, kemény habja.
Nem válik szét.
Ugyanolyan gyorsan megvan és megspóroljuk vele az előre tervezés szükségességét.
Talán legközelebb kicsit sűrítem is egy kevés keményítővel vagy hasonlóval.

szójatejfőzés gép nélkül

Házi "burizer"

Minden bizgál, hogy hogy készíthető el házilag- most a szójaparizer, vagyis a burizer első kísérletét közlöm, ami szerintem remekül sikerült!

BURIZER
(fénykép holnap, lemerült a gépem:S)

2 dkg só
2 g őrölt (fehér)bors
0,5 g őrölt szerecsendióvirág
0,5 g őrölt koriander
0,3 g őrölt gyömbér
0,2 g őrölt kardamom
0,2 g őrölt füstölt paprika
(ez az ipari párizsi fűszerkeverékének házasítása)

- 50 gr szójafehérje-izolátum
- 1,5 ek. keményítő
- 2 dl víz

A fűszerkeveréket nem árt pontosan kimérni, és a burizerhez is pontosan a 25-30 dekára valót hozzátenni, ugyanis én erősen túlfűszereztem...ej. Sebaj. Szóval tualjdonképpen annyi az egész, hogy minden száraz hozzávalót össze-, majd vízzel masszává kevertem. Ezt jó sok, lazán vett alufóiába tekertem "szalámiformára". Tényleg lazán, mert megdagad és kireped!
Egy órát gőzöltem.
Nagyon jól sikerült! elégedett vagyok.
Köszönet a facebookos segítségért! :)

Mapo tofu- a nagymama tofuja (麻婆豆腐)

Annak, aki kezdő a szecsuáni konyhában, és annak, aki kezdő a tofuval- szerintem mindenkit megtérít. Tuti.

MAPOTOFU


- 1 tömb tofu (30 dkg) (350 ft)
- 2-3 újhagyma/csemegehagyma (50 ft)
- 1 ek. reszelt gyömbér
- 1 ek. reszelt fokhagyma
- 1 tk. erős pista
- 1 tk. feketebabpaszta (én csaltam és tettem bele miszot helyette, kimondjameg!)
- 1 dl. szójaszósz
- 1 tk. frissen tört szecsuáni bors
- 1 szűk ek. keményítő

A hagymát felkarikáztam, egyiknek a zöldjét is, a másikét félretettem a végére. Egy ek. olajon elkezdtem pirítani a pistát, gyömbért, fokhagymát és hagymakarikákat. Felszeltem a tofut és mikor az illatos, szemkönnyeztető alapba beletettem, felöntöttem szójaszósszal és vízzel is, hogy kb ellepje a tofut. Belekevertem a miszot és a borsot is, és hagytam rotyogni, míg megfőtt a tofu- max 10 perc, nem sok. Végül egy kis hideg vízben elekevert keményítővel sűrítettem. A végén rászeltem a maradék zöld hagymaszárat. A kínaiak szeretik, ha a nehéz, csípős mártást egy kis ropogós frissesség üdíti fel. Jázminrizzsel kiváló! És olcsó! hiszen alapanyag kevés, a többi csak fűszer:)

vannak olyan receptek is, ahol darált disznóhúst is tartalmaz a mártás, de éttermekben általában ez az étel a vega kaják közt szerepel ezért készítettem én is aképpen. Meg így jóval olcsóbb is.

Mit kezdjek az okarával?

Az okarával minden tejérzékeny vagy vegán találkozik, ha csak egyszer is főz otthon szójatejet, melynek visszamaradó "bázisa" az okara. és ha igazán élelmes, akkor még meg is fordul a fejében, hogy ezzel lehetne valamit kezdeni. Aztán ötlet híján-sokan kidobjuk. Jobb esetben a komposztba kerül. Na de mégis, ezzel a semleges ízű, főtt-darált szójababbal, mégiscsak lehetne valamit kezdeni!
Sok tippet gyűjtögettem össze már, és az hiszem, itt az ideje, hogy posztoljam is.

Mélyhűtőben vagy kiszárítva eltehető későbbre. a fenti gombóc kb. 150 gramm száraz szójabab "megfejése" utáni kinyomkodott maradék.

tipp 1: műhúsokba, szejtánba remekül használható a csicseriborsóliszt vagy a tört főtt bab helyett, persze nedves hozzávalókból kicsit kevesebbet kell mérni.
tipp 2: túró helyettesítésére, pl körözötthöz remek alap.
tipp 3: a japánok salátákba keverik előszeretettel, mint annak a fehérje-része.
tipp 4: olyan ételekbe is jó, amelyik villával összetört tofut kér, úgymint vegán tofurántotta (tofu, csicseriborsóliszt, kurkuma, keményítő, olaj, fűszerek) vagy tofonéz: (tofu, olaj, ecet, mustár, só, bors)
tipp 5: vegán süti alapjaként is tökéletes: 120 gr. margarint 1 cs. fele-fele barna és fehér cukorral habosra verünk, majd egy bögre okarával és 1/3 bögre mézzel vagy golden syruppal összekeverjük. apránként hozzáadunk 2 1/4 csésze, fahéjjal, gyömbérrel fűszerezett lisztet és 2 tk sütőport, valamint egy csipet sót.
Diónyi gombócokat szakítunk a masszából és szétlapítva, sütőpapíron, kb.190 fokos sütőben 15 perc alatt készre sütjük. sajnos a forrásra nem emlékszem, szégyellem.
tipp 6: vegafasírt alapja is lehet: darált hagymával és fokhagymával, tojással vagy lenmagos tojáshelyettesítővel, zsemlemorzsával és fűszerekkel tökéletes húspótló.

tehát, kedves szójatejfőzők: tegyétek félre azt a kincset, és hozzuk ki a legtöbbet ebből a tápláló növényből!

szecsuáni jellegű tofu

Valami csípőset akartam. És volt egy lejáratközeli tofum. Na, gondoltam, ez kínai kajáért kiált.
Tulajdonképpen egy következetlen kaja sikerült az egészből, mert mondjuk se bab, se paprika nem kéne hogy legyen benne, na de így tetszett. Az alapvető szecsuáni vonalat hozza- csípőspaprika, szecsuáni bors, gyömbér- és onnantól kezdve bármi jó:) Igazából ez a recept, csirkével, ha csak hagymát használnánk hozzá, pontosan a gong bao (ejtve kungpao) csirke receptje lenne. Ha pedig lenne egy kis erjesztett feketebabpasztánk, ami nem túl valószínű, akkor a mogyorót elhagyva pont egy mapo tofu lenne. Persze a szecsuáni konyha nem ilyen egysíkú, csak éppen ezek egybecsengenek:) szóval 3in1 recept. A szecsuáni konyha legjellemzőbbje pedig, a mala 麻辣 íz, ami "bénítóan csípős" és virágillatú a szecsuáni borstól, egyszerűen verhetetlenül jelen van!

SZECSUÁNI TOFU

1 tömb tofu
(fél pritaminpaprika kockázva, egy marék zöld ceruzabab félbevagdosva)
1 tk. zúzott szecsuáni bors
1 ek. erős pista
1 dl szójaszósz
fél dl víz
fél dl víz+ 1 tk keményítő
másfél marék földimogyoró
2 gerezd fokhagyma
hüvelykujjnyi gyömbér
zöldhagyma, póré vagy vöröshagyma, olyan sok amennyi csak tetszik, viszonylag nagyra vágva

Wokot hevítettem, majd kilögyböltem egy pici olajjal, és elkezdtem pirítani a mogyorót a csípős paprikával. Mikor már pörkölődik a mogyoró és a paprikakrém is le-lekap, hozzáadtam a reszelt fokhagymát és gyömbért, majd a tofut és a zöldségeket (a hagymát nem). Szójaszósszal és egy pici vízzel "felöntöttem" és fűszereztem, majd addig "főztem" kevergetve, míg a zöldségeim roppanósra nem puhultak. ekkor adtam hozzá a hagymát, és amint az elkezdett kicsit lottyadni, már le is zártam és küldtem bele a keményítőt.
Elég férfias étel, de gyors, friss és felrázó, meg olcsó is. Tuti megdobja az adrenalinunkat a zsepiért ugrálás.
Természetesen emellé is a főtt rizs dukál.

Szójahús, ami inkább szejtánfelvágott

Reggel egy kommentelő mutatta azt az oldalt amit tegnep éjjel magam is megtaláltam, ahol sok remek szejtános hús van fenn. Az ottani arányok alapján javítottam a tegnapi recepten, így a végeredmény:

1/2 csésze főtt szójabab
1 csésze főzőlé
1 1/4 csésze sikér
1 tk. fokhagymapor, 3 ek. sörélesztőpehely, 1 tk. pirospaprika, 1/2 tk cayenne bors, jó sok friss bors, 1 ek olaj, 1 ek szójaszósz, 1 tk. kakukkfű.

a szóját a vízzel összeturmixoltam, belekevertem a fűszereket, és a sikérrel tésztát gyúrtam belőle. A masszát dupla alufóliába tekertem, és egy órát gőzöltem.
Meglepően párizsi-állagú (az is úgyis szójából van...) lett, finom, csupán a szója maradt benne darabos. talán puhábbra fővő babbal kellene próbálkoznom. Ízre, állagra jó! Talán lehetne még bátrabban fűszerezni. Kicsit még mindig ázottkenyér-ízű, gondolom a szejtán miatt. de mindenképpen jobb, mint sok bolti húspótlék-izé. Szal ez már siekresebb!

Eredeti ötlet: http://vegandad.blogspot.com/2008/06/veggie-lunch-meat.html

EDIT: jut is eszembe, amennyiben főtt és darált szójababról van szó, miért is ne használnám fel a szójatejkészítéskor visszamaradó okarát ehhez? mmmm következő kísérlet tervbe véve... csak fogyjon el ez a két rúd!
Egyébként, a kevésbé jól sikerült rúd fasírtként a főzelékem mellé remek volt. El fog az fogyni!
Ebből pedig pirított kenyérrel, majonézzel és kicsit leszárogatott ecetes céklával fantasztikus szendvicset ettem reggelire. Elégedett vagyok vele. Tekintve hogy bolti felvágottat eddig sem ettem, remek házi helyettesítő lesz. Legalább tudom, mi van benne. Szuper!

Tominak az állaga furcsa. Kóstoltatom-kóstoltatom, de nem tetszik neki. Sebaj, nálam is elfogy. Nem utáltatom meg vele ezt azzal, hogy erőltetem- még a végén minden újdonságtól elzárkózik...

Szójahús próbálkozás 1.

Fejembe vettem, hogy én most szójahúst fogok csinálni. Fogtam is a szójababot, beáztattam, megfőztem. Aztán utánanéztem pár ilyen műizének, hogy miből van. És kísérleteztem. Nem lett jó még, de gondoltam leírom, mert naplózni mégiscsak illik a kísérleteket. de légyszi, ezt ne csinálja még meg senki:D

10 ek. főtt szójabab, 10 ek főzőlé, 10 ek búzasikér, 1 ek keményítő.
fokhagymapor, chili, paprika, szójaszósz, kakukkfű.
másfél óra gőzölés.

Hát tapasztalatok:
-sokkal, de sokkal több szejtán kell bele.
- nem vágható- szivacsos, hanem inkább ragadós és puha.
- sokkal erősebben kell fűszerezni, mert így egyelőre csak ázottkenyér-íze van. csípőspaprikás ázottkenyér.
- lehet kellene bele tenni sörélesztőpelyhet, főleg az íze miatt. biztos sokat javít rajta.
- lehet egy kis olaj sem ártana.
- a rizsfőzőben gőzölés jó ötlet, ezzel kísérletezem majd a jövőben.
- utánanézni jobban, hátha akad vmi veggie meat recept.
- venni kell még búzasikért:S
- kísérletezés kisebb mennyiségekkel induljon, nemtom ki fogja most megenni ezt a fél kiló cuppogós izét...

Char siu oldalas Mókus módra

Amióta magamra főzök, valahogy a régebben nem kedvelt ételeket is iszonyúan meg tudom kívánni. Ilyen az oldalas, ami már furdalt pár hete. 

Sima fokhagymás oldalast unalmasnak gondolva, kínai oldalasrecepteket keresgéltem. De nem jók. Nem tetszenek valahogy. Ketchup?? A modern kínai konyha használja, sőt, sokat használja, rendben. Legyen ketchup. És hol a fokhagyma és a gyömbér? Hol az alkohol? Valami hagyományosat akartam. De csak ilyen amerikanizált változatokat találtam- akkor mi legyen? 

Aztán rájöttem, hogy ha már ennyit tanultam a keleti konyhaelméletről, akkor hogy ne lennék képes összerakni egy disznóreceptet magamtól? 

A disznót szinte mindig gyömbérrel, fokhagymával (és alkohollal) együtt sütik, főzik, mert ezek elveszik a disznó disznós mellékízét, és egyformán élvezhetővé teszik annak darabjait. Emellett puhítják a húst és könnyen emészthetőbbé teszik azt és a zsíros részeit. 

Mindezek mellett a méz teljesen egyértelmű, ahogy a szójaszósz is.  Kína meleg részein pedig a pácolás, ahogy a csípős paprikázás is, a hús megromlását akadályozzák meg/ kendőzik el. Plusz, ott vannak még a fűszerek, amik ott annyira alapvetőek és kéz-a kézben jártnak, mint nálunk a hagyma, bors, pirospaprika. Tehát, az alapelveket figyelembe véve, meg is született a hagyományos keleti oldalas receptem. Aztán persze rájöttem, hogy a nagy okoskodásban majdnem teljesen visszajutottam a char-siu sültként emlegetett kínai, fűszeres-mázas sült hús cucchoz... na de sebaj.  Fincsi lett. Baromifincsi. És nem disznóízű! Mission accomplished.

KÍNAI CHAR-SIU OLDALAS 

- 1,5 kg oldalas

- 2 deci szójaszósz (sötét, édes)

- 1 deci kínai főzőbor (shaoxing helyett most szaké, de sima, száraz főzőbor is ok)

- 1 csillagánizs

- 3 szegfűszeg

- 1 kisujjnyi fahéjrúd

- 2 ek méz

- 1 tk. chilipaprika

- hüvelykujjnyi gyömbér

- 4+2 gerezd fokhagyma

- só

Az oldalast alapos mosás után a csontok között felvágom, aki egyesével szereti, egyesével, én hol egyesével-hol kettesével vágtam, hogy kb egyforma darabok legyenek. Aztán 2 megroppantott fokhagymával és sóval feltettem az oldalast főni, épp csak míg felforr a víz, és a hús kifehéredik. Amíg főtt, kikevertem a pácot, lereszeltem a gyömbért és fokhagymát, összekevertem a szójaszószt és a bort és a mézet, beleszórtam a fűszereket, és jól összekevertem az egészet. Az oldalasdarabokat csipesszel kivettem, és még forrón beleforgattam őket ebbe a mázba. Aztán hagytam őket kihűlni, közben időnként megkenegetve. Majd a hűtőben pihent egy éjszakát és délelőttöt. 

Forró sütőben 30 percet sült lefóliázva, majd +5-10 perc elég volt neki, hogy szépen rákérgesedjen a máz.  

Isteni volt, fűszeres, illatos, édes, csípős, az összes íz közül épp az emelkedett ki, amire figyelt az ember, egyébként valami fantasztikus összhangban karamellizálódtak bele a húsba. iszonyat jó volt.

hát árat nem írok, meglepően drága volt az oldalas- ki a franc gondolta volna hogy ilyen gagyi húsrész is annyi, mint a csirkemell???  

勉強コックテール- Tanulós koktél

Egy hét múlva államvizsgázom, és most álltam neki a 30 tételnek, mert természetesen egészen eddig azért kepesztettem, hogy minden vizsgám meglegyen ahhoz, hogy mehessek egyáltalán államvizsgázni. remek.
a kínok enyhítésére készítettem egy brutális agyserkentő és eszméletlen finom jegeskávé-koktélt, mert ilyen dögmelegben még kávézni sincs kedve az embernek.

Tanulós jegeskávé-koktél

 Söröskorsónyi adag.
2 nagy tk, (kizárólag erre a célra tartott) jó minőségű granulált instant kávé
3 nagy tk. alnatura bio instantkakaó (mert annak még kakaóíze is van...)
1 nagy tk. barna nádcukor (az a kávés-karamelles íz, olyan csodásan megkerekíti ezt a kávét, hogy áááh!)
fél deci tejszín ( hogy anyag is legyen benne)
4 deci friss, hideg tej (nálam szójatej)
1/4 teskanál fahéj
5-6 tekerésnyi friss őrölt tarkabors

A száraz hozzávalókat összekevertem a pohár ajlán, és egy kortnyi forró vízzel kikevertem, hogy minden szépen feloldódjon. A tejszínnel dúsított fogfájdítóan hideg tejjel felöntöttem, jól összekevertem, egy kis tarkaborsot tekertem még a tetejére a fotó kedvéért, és már blogolom is, mert nagyon nem akarok tanulni. Pedig muszáj lesz.
Akinek van otthon, az ne átalljon vaníliafagyit vagy darált jeget tenni bele!!

Kimchi jjiggae, koreai kimcsileves

Készítettem korábban kimcsit, és amellett, hogy Koreában gyakorlatilag mindenhez eszik savanyúságképp, a belőle készíthető ételek királya a kimcsi-csige, a kimcsileves, ami a pokol tornácán is elférne, és nem mellékesen ha megfázásról van szó, hatékonyabb, mint egy láda neocitran.

KIMCHI JJIGAE

- fél üveg kimcsi
- 1 fej hagyma
- 3-4 gerezd fokhagyma
- 3 ek. szójaszósz
- 1 ek. almaecet
- kb. 2 bögre víz
- bors
- koreai chilipaszta lenne az autentikus, de most erős pista (ízlés szerint, én 2 teáskanállal tettem bele)
- kis olaj
- 15 deka tofu
- 15 deka marha- vagy disznóhús (én kihagytam)

A kimcsit kinyomkodtam, de a leve még kell, szóval tálba nyomjuk ki!! A kinyomott kimcsit deszkán kicsit felaprítottam, és pálcikákra vágram egy fej hagymát is. Ezeket kis olajon, nagy lángon, elkezdtem pirítani-üvegesíteni (aki tesz bele, az a hússal együtt pirítsa!). Pár perc elég neki. Eztán a kimcsilébe öntöttem egy pici ecetet (nem árt neki, tényleg, akármilyen erős is legyen a kimcsi!), a szójaszószt, borsot, az erős pistát, és belenyomtam a fokhagymát is. Ezzel öntöttem fel az illatozó levesalapot, majd adtam még hozzá vizet is. Nagy lángon felforraltam, közepesen főztem még 5 percet, majd alacsony lángon újabb öt percet, miután hozzáadtam a vékonyra szelt tofucsíkokat is. Főtt, langyosra hűlt rizzsel, esetleg babcsíra- salátával tálalják.

Mivel Koreában a rizst is kanállal eszik, ezért úgy szokták enni, hogy a kanalat egy kis rizzsel együtt merítik a levesbe. De lehet "mellé" is enni.
Kellemetlen illemszabály azonban, hogy nem illik az asztalnál orrot fújni. Nos, ha valaki ismeri a koreai konyhát, akkor ez elég komoly szabály: néha könnyezésig, fuldoklásig, orrfolyásig csípős ételeket főznek, és ez még enyhe kifejezés volt... szóval óvatosan a fűszerezéssel:)
Ja, és az enyém barnás lett az igazi aranyos-vöröses helyett, mert véletlen a sötét szójaszószból öntöttem bele a világos helyett... meh. Mindegy, az ízén nem lehetett érezni olyan nagyon- majdnemhogy autentikus lett! (bár nem fulladtam bele a chilibe az alján, szóval nem tökéletesen, de azért közel van:D)

Japán étel, ami nem sushi, és nem is udon

Hanem más, mert hát a japánok is esznek ám sushin, udonon és miso levesen kívül mást is.

Az igaz, hogy nem fűszereznek valami változatosan (cukor, só, ecet, szójaszósz, miso a

Japán konyha ábécéje) de mindennek megvan a maga funkciója. A mai ebéd, amit készítettem, japán módra, több fogásból áll, melyeket egyszerre szolgálnak fel.

Mindenki a saját kis rizsestálkájába válogatja össze azt, amit kedve van enni. Rendszerint 4 elemből áll egy japán étkezés: rizs, fehérje, zöldségek (vagy valami hús/ halmentes) és egy „pálcapihentető” fogás, ami erősen kontrasztos a többi fogással. Ez gyakran savanyúság (a japánok nagyon szeretik a különféle savanyúságokat), most nálam is az, kimchi (amihez hasonló savanyú káposzta-szerűséget a japánok is gyakran esznek, de egyébként kimchit is). A zöldség-rész brokkoli kinpira. A kinpira gyufára vágott zöldségekből készült, félig sült-félig roppanós meleg salátának mondható. Eredetileg répa és gobo gyökér felhasználásával készül, de már mindenféle keményebb zöldségből, többféle fűszerrel is készítenek. Globalizáció ugye…de a lényeg, hogy bármiből legyen is, bármilyen fűszerrel, egy vékonyra szelt zöldségekből, rázva-sütve összedobott meleg saláta. Én most brokkoliszárból készítettem, ugyanis lehet belőle, és micsoda vétek a felét kitevő szárát kidobni a brokkolinak…

A fehérje-rész misoban pácolt hal, ami elég alapvető japán recept, húsokkal is meg lehet csinálni. Sajnos friss makréla és egyéb, izgalmasabb halak helyett csak hekkfilére futja. (a pangasiussal még nem volt jó tapasztalatom, sztem egyszerűen iszonyatos) Úgyhogy az én majdnem-hogy autentikus japán ebédem: Rizs (csakis a kerekszemű!), misoban pácolt hal, brokkoli kinpira, kimchi.

MISOBAN PÁCOLT HAL, BROKKOLI KINPIRA

főnként egy szelet halfilé / közepes méretű hal

főnként másfél teáskanál miso paszta (nekem vörös van)

főnként 1 ek. barna cukor

főnként 1 ek szójaszósz

főnként 1 ek szaké (száraz sherry is jó, de ez nem ugyanaz, mint a garrone cherry, mint ahogy sokat gondolják… sherry egyébként magyarországon alig van! Vagy jó a kínai shaoxing <e: saohszing, nem kszing>, ami főzőbor, vagy esetleg száraz, semleges ízű occsó fehérbor)

két brokkoli szárai

1 tk. szezámolaj

1 ek. szójaszósz

Kis chili

A halat ujjnyi széles csíkokra vágtam, majd egy mélyhűtőzacskóban kikevertem a pácot. Arányosan, minden főre ill. halszeletre/ darabra kimérve, összezutyáltam a zacsiban a hozzávalókat. Beleszórtam a haldarabokat, és a zacskót összecsomózva, nyomorgatva-kevergetve bevontam a mázzal őket. 3 órát pihent ezután a hűtőben.

Mikor nekiláttam, T. feltette a rizst főni, távol-keleti stílusban (egyszer majd leírom ezt is…), én meg a megpucolt- gyufára vágott brokkoliszárat a szezámolajon elkezdtem sütni, forgatni. Pár perc alatt megpuhul kellemesre, de azért legyen benne vmi harapnivaló. Meglocsoltam a szójaszósszal, és pirított szezámmaggal szórtam meg.

A haldarabokat szósz letörölgetése nélkül, enyhén olajos (ez most nem szezám) serpenyőben sütöttem meg. (segít az evőpálcika főzéshez felnagyított mása, vagy egy csipesz, hogy ne kelljen összepancsozni a kezünket)

Remekül rápirul a cukros, misopasztás pác, kicsit megkaramellizálódik, de a miso és a szójaszósz még kellően sós, a halat átjártja az íz, puhítja az alkohol, elveszi a mélyhűtőízét is (ezért főznek a japánok szinte mindent szakéval és mirinnel, ezek főzőborok, és puhítják a fehérjéket, elveszik a vörös húsok rágósságát, a disznó disznós mellékízét, a halat felfrissíti. Nagyon-nagyon okosak ezek a japánok.), szóval remek. Annyi a baj vele, hogy aki nem járt még japánban/ evett soksoksok japán kaját, nagyon furának fogja találni. A brokkolis cucc is irtó jó, és a kimchi csípőssége és hidege valóban remekül ellensúlyozza az édes-sós hal, és langyos, zöld, szezámmagos ízű brokkoli párosát. És, természetesen, finom, varázslatosan fehér, könnyű és tapadós japán rizzsel az igazi. (amit most T. készített, így egy kicsit túl vizes-cuppogós ragacsos lett, de azért ügyes már a konyhában a pöttyöm :D )

Nem mondanám, hogy ünnepi ebéd, csak különleges. A miso pasztával jól jártam, mert bár iszonyat drága dolog tud lenni, én kifogtam egy akciót, melyben közeli lejáratú misot lehetett venni, kilósat, 2600ft helyett 900ért. És a miso meg nem romlik meg a hűtőben, ugyanis eleve egy erjesztett dolog. Csak hát gondolom pultontarthatóság meg ilyesmi. De a lényeg, hogy már elmúlt fél éves a „közeli lejáratú” miso, felét ettük még csak meg, és kutya baja. Szóval érdemes ilyen akcióra, lehetőségre vadászni.

A hal, hát a hal. Szép lenne, ha el tudnék menni a metroba, kitömött zsebbel, és a friss, jégen fekvő halak tömkelegéből tudnék választani. Magyarországon. De hát ez szvít drímz, már csak a metro miatt is, nem kifejezetten a pénz miatt. De amiatt is. Egy havi kollégiumi díjból nem fogok lazacderekat venni, akármennyire is szeretnék…

Szóval, a miso paszta volt kb. 5 deka, amit elhasználtam. Legyen a barna cukor is annyi. Fél deci szaké. 3 nagy szelet hal, az egykliós csomag harmada volt, tehát 400 ft. A brokkoliszárat nem is számolom, mivel az szinte „szemétből mentett” alapanyag. Rizs pedig a szokásos. 4 adagnyi étel sikerült 800ft-nyi alapanyagból. Leosztva természetesen. Ha mindent meg kéne vennem hozzá, így egyszerre…hát nem merném kiszámolni. De ilyen különlegességnek, villantani, „hogy nézzétek, milyet tudok! :)” bizony nagyon-nagyon jó.

Amúgy az ilyen japán alapanyagokat csak egyszer kell megvenni egy évben- még ha sokat főzünk is velük, nagyon sokáig kitartanak. Szaké és mirin is szinte teáskanál- evőkanál mennyiségekben szükséges egy-egy ételhez. Szójaszósz olcsó, még a jó fajta sem rettenetesen drága. Szezámolajból is alig kell, misot sem fogyaszt olyan sűrűn egy európai ember, aki nem azon nőtt föl és nem eszi minden reggelire. Tehát nem olyan elrugaszkodott dolog ez, csupán…kísérletező kedv kell:)

Az összeesküvés-elméletek újabb kedvelt célpontja: a szója.

Találtam egy cikket, bár jó angoltudást igényel és kicsit hosszú is, azért érdemes elolvasni.
http://www.johnrobbins.info/blog/what-about-soy/
és egy japán véleménye a félinformációkból táplálkozók véleményéről:
http://www.justhungry.com/2006/07/a_problematic_r.html

Véletlenül Vegán Vuszaka...izé, muszaka. Gyorsan.

Továbbra is mélyhűtőürítés: az ősz óta ott kallódó blansírozott padlizsán összefagyott csimbókja szabálytalan formája miatt erősen megnehezítette a pakolást. Hát elegem lett belőle. egy "véletlenül vegán" muszaka készült belőle, szójagranulátummal és szójatejjel, de komolyan, egy korrekt húsfaló mint én, illetve T, is megtévesztve érezte magát. Nem lehet észrevenni hogy nem darált hús, a besamel is gyönyörű, sűrű és nagyon finom. Jó vagyok:)
Ez egyébként nem egy hiteles muszakarecept, én nem vagyok hajlandó olajban sütögetni mindent. zsíros, időigényes, macerás, büdös, nem. Ehelyett egy gyors ragut kenek be besamellel és sütöm össze- így csinálják a görög gyorséttermek is. Hát akkor én miért szégyelljem?

TURBÓMUSZAKA

ez legalább egy életszagú kép.

 

 

 

- egy bögre száraz szójagranulátum (vagy 30-40 deka darált hús, 350ft) 80ft
- egy fej hagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 2 db padlizsán (40-50deka) felkockázva, sós vízben kicsit kiáztatva (nálam blansírozott-mélyhűtött verzióban ugyanez) 200ft
- 2 közepes sűr.par. konzerv (110x2= 220ft)
- 5 deka margarin
- 4-5ek liszt
- 3 dl szójatej /tej
- só, bors, oregano, fahéj, szerecsendió

A felaprított hagymát és fokhagymát kicsit dinszteltem, majd a biovegetás forró vízbe áztatott és kinoymkodott szóját is hozzádobtam és pirítottam együtt. A padlizsánnal is futtattam egy kört. Ráöntöttem a paradicsomot egy kis vízzel, majd fűszereztem sóval, borssal, oreganoval, fahéjjal. Miután rottyant egyet, és a padlizsán is megfőtt, belesimítottam a kisebbik tepsimbe a ragut. Másik lábasban margarint olvasztottam, amit liszttel kikevertem, majd a tejet nagyon-nagyon apránként hozzáadva sűrű besamelt főztem, amit szerecsendióval, sóval és borssal fűszereztem. Ezt a padlizsános cucc tetejére csurgattam, és forró sütőben 15 perc alatt összesütöttem.
Remek! Jó kis hűvös, fokhagymás-joghurtos tésztával a legtutibb, legalábbis étteremben mindig úgy eszem. Most csak egy szelet kenyeret haripdáltam el mellé. És komolyan, ilyen masszív fűszerezés mellett kutya se veszi észre, hogy az nem hús... nagyon jól esett, régen ettem. És a szójagranulátum is jól vizsgázott, ezúttal.

Ez is van 4-6 személyes adag az tuti, de vegyük négynek. Ez esetben kb. 120ft az alapanyagkötség. Egy tizede az éttermi menünek!

Tofuburger

A húselhagyás egészen jól megy, a teljes kiőrlésű dolgok kifejezetten jót tesznek, a cukor pedig nem is hiányzik. Eddig 3 kg háj-fogyás. Tehát a böjt nagyon jól megy. Csak már iszonyatosan akartam egy hambit... T-nek csináltam is rendes marhahúsosat, magamnak viszont szerkesztettem egy tofusat. Annyira nem lett vega mint egy tofuburgernek illene, de gondolom őrölt lenmaggal itt is helyettesíthető a tojás, mint kötőanyag. Megpróbáltam anélkül is kisütni de az eredmény egy adag sült túróra emlékeztető morzsa lett.

TOFUBURGER

- 15 deka tofu (fél tömb)
- 1 tojás
- fél hagyma reszelve
- 2 tk. mustár
- 1 tk. pirospaprika
- só, bors, fokhagyma

Szokásos módszer szerint fasírtmasszát gyúrtam a villával összetört tofuból és a többiből, majd serpenyőben, szárazon kisütöttem őket. a többi olyan, mint itt, korábban, a zsemle teljeskiőrlésű liszttel, ismét kenyértésztából. Egy mostanában nagyon jól sikerülő kenyértésztából:)

A fagyiról később. Still in progress.

Kínai??? Szójás sült tészta- Maradékfelhasználás 2.

Újabb maradékfelhasználási akció, még mindig a sült hússal küzdök. De ezzel már elfogyott.

SZÓJASZÓSZOS SÜLT TÉSZTA

 - 3-4 szelet sült hús
- 250 gr. gomba (ez csak azért, mert előző nap közeli lejárattal vettem, 150 ftért, és el kellett használni valahogy, egyébként nem fontos)
- 20 dkg. fehérkáposzta  (egy nagy fej nyolcada) (most tényleg, számoljam ki, hogy 30 ft?)
- 3 közepes répa (60 ft)
- egy marék fagyasztott ceruzabab (elnézve a zacsit, olyan 15 deka lehetett, 60ft körül)
- fél csomag spagettitészta (90 ft)
- 2 ek. édes sötét és 2 ek. világos sós szójaszósz
- 2 ger. fokhagyma
- hüvelykujjnyi gyömbér
- 3 fej közepes hagyma
- só, olaj, ötfűszer-keverék, esetleg chili vagy erős pista

A vizet feltettem forrni a  tésztának, közben felaprítottam egy fej hagymát, a másik kettőt pedig cikkekre vágtam. Lereszeltem a répát (nem volt türelmem gyufára vagdosni), megtisztítottam a gombát, felszeleteltem vékonyra a káposztát. Felforrósítottam a wokomat , öntöttem bele egy kis olajat, és belereszeltem a fokhagymákat és a gyömbért, valamint beleszórtam a felaprított hagymát, és a felcsíkozott sült húst. Dinszteltem egy kicsit, majd rászórtam a gombát, azt egészen puhulásig pároltam, fedő alatt. Nem nagyon akartam vagánykodni a félig gyers gombával, ha közeli lejárattal vettem... de nem volt semmi baja, szóval fölösleges aggodalom:) A gombára ráborítottam a répát, káposztát, az összetördelt ceruzababot, meeeeeeg az összes többi korábban emlegetett zöldséget. Megszórtam az ötfűszerkeverékkel. Eddigre pont kifőtt a tészta, és mire leszűrtem (pontosabban: mire végre sikerült leszűrni) a zöldésgek is magkapták azt a kínai konyhában kedvelt, félig roppanós-félig puha állapotot. És a viszonylag száraz sült hús is kapott egy kis gombás-zöldséges-fűszeres szaftos ízt. Ráborítottam az egészre a tésztát, a kétféle szójaszószból löttyintettem rá, és összemelegítettem az egészet.
Igazából már csak szezámolaj kellett volna rá, de amíg nincs ösztöndíj, nincs szezámolaj.
Kegyetlen világ.

4 főre számíthatjuk ezt az adagot, mivel T-vel két nagy evésünkbe került elpusztítani. Számoljunk. Sült hús volt, hagymák és gyömbér is. Szójaszósz is, tészta is, de ha nagyon fontos, akkor az 90.- a fél csomagra. ott vannak a zöldségek, leosztva persze a felhasznált mennyiség és az ár, minden együtt 390 ft. Négy adag kaja, fincsi, marhajó, elfogyott a sült hús is, és van a hűtőben egy csomó más alapanyagunk még. Tök haszon. 100ftért! Mindig elámulok hogy mennyire olcsó főzni:D még ha a fűszerek meg a hagymák meg ilyesmik a bevásárlásban igenis komoly összegek lehetnek. Sokáig kitartanak, na. :)


Igazság szerint rühellem, ha kínainak neveznek minden kaját, amiben tökvéletlenül szójaszósz van. Egyébként meg spagetti van benne meg mittudoménmi van benne, és oké, hogy a legegyszerűbb és legkönnyebben hozzáférhető "kínai" ízesítő a szójaszósz, de azért pl. egy sültcsirke nem szójaszósztól lesz kínai. Ugyanígy vannak problémáim a japán konyha kategorizálásával és europizálásával, de hát lehet hogy csak azért érint ez ilyen érzékenyen, mert keleti szakos vagyok és ez a szakbarbárságom kibukkanása. Néha azért elámulok. Na mindegy, nem okostojáskodom, mert tisztában vagyok vele hogy én is vétek hibákat. De azért, a sushi nem feltétlenül nyers hal és a matcha sem maccha. Moccha esetleg, de az kávé, nem tea.
najó, morcolás befejezve.

Szójatej

Nem vagyok fitneszőrült, se vegetáriánus, se bijómánijás. Csak tejérzékeny. Nyers tejet egyszerűen nem tudom meginni, egy korty is kinn van belőlem fél órán belül. Tehát át kellett állnom a szójatejre. Na persze, csak kár, hogy egy szerencsétlen megveszekedett liter abból a löttyből 400ft körül van, gyakran felette! Így egy darabig ritkán ihattam csak, pedig nagyon megszerettem.
Aztán az történt, hogy botmixert kértem születésnapomra (igen, a konyhageek:P), és kaptam is, egy hipiszupi, pengés-habverős-turmixos menő darabot. Első dolgom volt a házi szójatej készítése.

SZÓJATEJ

- 125 gr száraz szójabab
- 1 l víz
- ízlés szerint só, cukor, vaníliaaroma/kivonat

A fenti értékek csak arányok, én 2 litert szoktam egyszerre főzni, egy kilós szójababcsomag negyedéből.
A babot beáztatom kb 10 órára, majd 2 percig vízzel együtt mikrózom, ettől állítólag jobb íze lesz. Nem tudom alátámasztani, de azt igen, hogy így valamiért kevésbé habzik később. tehát áztatás és mikrózás után kevés vízzel összeturmixolom a babot, amíg egy fehér, sűrű, habos krém nem lesz belőle.

Ezt a masszát 2 l vízzel összekeverem, és felteszem forrni. Vigyázat, ugyanúgy leéghet/ kifuthat, mint a rendes tej! A fehérjetartalom miatt, valószínűleg.
Ha felforrt, takarékra veszem a lángot, és olyan 15 percig főzöm még, míg lecsillapodik a hab a tetejéről és kitisztul. Eztán többrétű gézlapon leszűröm.
A maradék szárazanyagot TILOS kidobni! Okarának hívják, és rendkívül magas tápanyagtartalmú, semleges ízű, sokoldalúan felhasználható anyag! Érdemes lefagyasztani, mert pl tojás helyettesítésére is használható, sőt, fasírtot is lehet belőle készíteni. Receptek később.
A 2 l szójatejet 3 ek cukorral és egy fél tk. sóval szoktam ízesíteni, és gyakran egy teáskanál vaníliaaromát is teszek bele. A vaníliát nem érezni, viszon egyfajta kerekséget, lágyságot visz a tej ízébe. Nagyon hasonlít a dobozosra, csak guargumi nincs benne. Ami nem is hiányzik.
Viszont az, hogy müzlire, kávéba, magában reggelire vagy csak úgy édességként kakaóval vagy az új nesquikes banános italporral fogyasztani lehessen, az hiányozna. Amióta rájöttem, hogy ezt így lehet, hetente főzöm. Pudinghoz is jó, és süteménybe is. Kipróbáltam:) Bár a kémiai összetétele eléggé különbözik az igazi tejétől, a fehérje- zsírtartalom kb. azonos, a szénhidrátkülönbség pedig abban rejlik, hogy nincs benne tejcukor, ami, ugye, nem is hiányzik senkinek.

Egészségére mindenkinek!

Egy kg szójabab az ázsia boltban 230ft, kijön belőle 8 l tej, ami kevesebb, mint 30 ftot jelent literenként. kevesebb, mint a bolti ár tizede. Nagyon megéri.

Hamarosan írok okarás recepteket, mivel tényleg pazarlás a szemétbe dobni. Még komposztba is csak vonakodás után. Hozok majd okarafasírtot, okarás-mézes kekszet, meg amit még kikísérletezek a jövőben:)