már korábban is szerettem volna írni erről a cukorféléről, de persze elmaradt. most
lúdanyó múlt heti posztja sarkallt rá, hogy megtegyem. én még tavaly nyáron kaptam, azóta előszeretettel használom ázsiai ételekhez, főleg, ha a thai konyhából merítek.
nekem az a tapasztalatom, hogy elég könnyen megkeményedik (igen, mégjobban), ha nincs rendesen lezárva, amiben tároljuk. namármost, a megkeményedés előtt sem volt egyszerű törögetni/reszelgetni. eddig főleg reszeltem belőle, de az már nem megy. úgyhogy konyharuha közt, egy erősebb zacskóban klopfolóval szoktam összetörni kisebb darabokra, és ha kell, azután még mozsárban töröm a megfelelő szemcsenagyságig. ha csak 1-2 evőkanálnyit használok az ételbe, akkor minél kisebbre próbálom törni. talán így kisebb az esélye, hogy nem olvad szét, és ropogni fog a fogunk alatt (na nem úgy, mint mondjuk a kristálycukor, hanem úgy rendesen). máskülönben, ha szirupnak/karamellnek használom, akkor elegendő, ha csak borsó nagyságúra töröm össze, mert elég könnyen olvad.
a pálmacukrot több néven is ismerik, ahány nép, annyi neve van; ez is mutatja, mennyire elterjedt hozzávalóról van szó, már ami ázsiát illeti. thaiföldön nahm dtahn buk, indiában jaggery/jaggeree vagy gur, indonéziában gula merah, a fülöp-szigeteken panocha. a pálmacukrot egyébként többféle faj nedvéből nyerik. ilyenek a borpálma (borassus flabellifer) és a datolyapálma (phoenix dactilyfera, erről most nem esik szó). a nedv kinyeréséhez a borpálma éretlen, hím virágának levagdosott darabjait sajtolják, vagy a több éves fa törzsét megvágják. így a levéből többek között pálmabort (toddi) készítenek, vagy pálmacukorrá főzik. főzés során a felesleges víz eltávozik a szirupból. a szirupot a kókuszdió kemény csonthéjába vagy bambuszszárakba töltik és hagyják megszáradni.
a pálmacukornak kellemes, karamelles, diós aromája van, és kevésbé édes, mint a cukorrépából, vagy a cukornádból készült cukor. a színe a bézstől a sötétebb barnáig változhat. sós ételekhez és desszertekhez egyaránt használható, az előbbi esetben kellemesen ellensúlyozza a sós-fűszeres ízeket. curry-k, halételek és szószok ízesítésére is jó. délkelet-ázsiában szágópuding, thaiföldön zöldfűszeres garnélasaláta, cukornáddal főtt szardínia, szőlős kacsacurry készülhet vele, az utóbbi kettő valamikor úgyis lesz itt is:) most csak egy kis desszertre futotta.
szezámos sült banán kókusztejes pálmacukorszósszal
személyenként 1 banán
4-5 ek szezámmag
25 g vaj
150 g pálmacukor
150 ml tejszín
200 ml kókusztej
5 ek víz
1 tk vaníliakivonat
a pálmacukrot úgy borsó nagyságúra töröm, majd a vízzel és a vaníliakivonattal együtt felteszem a tűzre, közepes lángon. ha felforr, takarékra veszem. kevergetni nem kell, egy idő után úgyis felolvad a cukor. kicsit főzöm még, hogy klassz szirupszerű legyen, majd hozzáöntöm a tejszínt és a kókusztejet, és jól elkeverem.
a szezámmagot szárazon megpirítom. a banánokat meghámozom, hosszában és keresztben is félbevágom, majd vajon mindkét oldalukat pirosra sütöm, nem túl nagy lángon. tálaláskor a banánokat körbeöntöm a szósszal, majd megszórom a szezámmaggal. frissen, melegen a legjobb.
a szósz receptje a szakácsok könyvéből való.
az okosságokat a wikipediáról, és innen és innen szedtem össze.
receptek pálmacukorral az orient expressen