medvehagymás harcsafasírt

igazán rég vettem részt aktuális vkf!-en. aki még nem ismerné, ez egy online megmérettetés, a vkf rövidítés a vigyázz, kész, főzz! szavakból áll össze. minden alkalommal van egy témája, ezesetben most hazai halakból kell sütni-főzni. a téma kiírói a tarkabárka blog szerzői, akiknek saját blogjuk is van, az egyikőjüké a tavola in piazza, a másik szerzőé pedig a flat-cat, egyik kedvencem. a két blogíró hölgy a fejébe vette, hogy igenis népszerűsíti a halak fogyasztását, ezért is a halas téma.

én teljesen véletlenül sütöttem halasat, ugyanis a mélyhűtőből selejtezem ki a dolgokat, hogy legyen hely az idei dolgoknak. rábukkantam egy jó félkilós harcsafilére és már napok óta lebegett a szemem előtt valamiféle jó kis fasírt. így született a következő recept. mivel még pont medvehagyma-szezon is van, medvehagyma is került a halfasírtba. tudjátok, nem vagyok nagy medvehagymás, inkább nyersen szeretem, szendvicsbe, salátába; ezzel a halas fogással viszont remek volt.

medvehagymás harcsafasírt különféle köretekkel

500 g harcsa (hiányában tengeri halfiléből is készülhet)

egy csokor medvehagyma (szezonon kívül 1 nagy fej vöröshagyma, vajon megpárolva)

1 egész tojás

1 gerezd fokhagyma

1 szikkadt szelet kenyér

100 ml tej

kis csokor petrezselyem

frissen őrölt feketebors

zsemlemorzsa

só

a sütéshez olaj

a kenyeret a tejbe áztatjuk. a halat az esetleges szálkáktól megszabadítjuk. hozzáadjuk a tojást, a zúzott fokhagymát, a felaprított petrezselymet, az összevágott medvehagymát, sózzuk, borsozzuk. a kenyeret kinyomkodjuk, majd azt is hozzáadjuk. kézzel jól összedolgozzuk a halas masszát, majd lefedve fél órát hagyjuk pihenni. közben én elkészítettem a köreteket.

ezután kicsi fasírtokat formázunk a masszából és megforgatjuk őket zsemlemorzsában. olajban, közepes lángon sütjük, mindkét oldalát pirosra, viszonylag lassan.

a köretek pedig a következők voltak: guacamole, ravigote-mártás és mozzarellás karamellizált hagymasaláta.

a guacamoléhoz 2 érett avókádó húsát kikanalaztam a héjábók, hozzákevertem 1 felaprított és kimagozott chilipaprikát (habanero volt), sót, borsot, kevés limelevet és egy kis csokor korianderzöldet.

a ravigote-mártás az egyik kedvencem például főtt nyelvhez, így készül: egy tojást keményre főzünk, utána megpucoljuk, felaprítjuk. egy csokor petrezselymet felaprítunk. egy-két savanyú uborkát apróra vágunk, egy evőkanál leöblített kapribogyót szintén. egy kiskanál mustárt fehérborecettel, sóval, borssal kikeverünk, majd hozzáadunk kábé 100 ml olajat. először cseppenként, jól elkeverve közben, később már mehet hozzá vékony sugárban. a keménytojást hozzákeverjük az uborkával, a kaprival és a petrezselyemzölddel együtt.

a karamellizált lilahagyma-saláta receptje itt található, most a medvehagyma kimaradt belőle. nagyon sokszor készítem, szeretjük. hagymás, de nem a tolakodóan nyershagymás és így jóval többet is lehet belőle enni.

a birsalma-saga elkezdődött

na gyerekek, az a helyzet, hogy eléggé beleszerelelmesedtem a birsalmába mostanság, mint ahogy az a facebook-os tejbegríz oldalán több bejegyzésből is ordít. soha nem készítettem még annyi kompótot birsalmából, mint idén. mondjuk az pont egy bökkenő, hogy nem túl sok termett ebben az évben, az otthoni fán sem lett sok, de a piacon is nagyon ritkán és ráadásul drágán lehet kapni. mindenesetre a szekrényen csücsül még 4 kiló, későbbiekben őket pusztítom. rengeteg ötletem van még a felhasználására, itt az egyik. nagyon jól bevált, finom lett!

pirítós vörösborban főtt birsalmával és kakukkfüves-whiskey-s sajtkrémmel

2 nagy birsalma
200 ml száraz vörösbor
4-6 ek méz
2 babérlevél
1 doboz (125 g) philadelphia krémsajt
100 g friss kecskesajt
bleu d’auvergne/gorgonzola/vmilyen kéksajt, ízlés szerint
2 ek whiskey
1 gerezd fokhagyma
kakukkfű
frissen őrölt feketebors

a bort egy serpenyőben felmelegítjük a mézzel (vagy portóiban is főzhetjük, ezesetben a mézet kihagyjuk) majd beletesszük a babérleveleket (a babérleveles kompót beatbull ötlete, a kísérleti konyha írójáé, én csak a babérlevelet adoptáltam). a birsalmát négybe vágjuk, kicsumázzuk, majd vékonyra szeleteljük. a szeleteket a serpenyőben lévő borba szépen belefektetjük. én azért serpenyőben készítettem, mert a puhuló birsalmát igen nehéz forgatni (amit egy kisebb edényben muszáj lenne csinálni) és az elhasznált bormennyiség sem túl nagy így, hiszen a vékony szeleteket kevés bor is ellepi. kb. 20 perc alatt elkészül.

közben összekeverem a sajtkrém hozzávalóit. a kecskesajtot összekeverem a philadelhiával és a tetszőleges mennyiségű kéksajttal. én nagyjából egy nagy evőkanálnyit tettem bele és így is elég zamatos lett tőle. érdemes közben kóstolgatni. hozzáadom az apróra vágott fokhagymát és a kakukkfüvet, borsozom, hozzáöntöm a whiskey-t. só elvileg nem kell bele, de azért érdemes csekkolni.

megpirítjuk a baguette-szeleteket, megvajazzuk még forrón őket, rákenünk egy jó adag sajtkrémet, és megpakoljuk birsalmaszeletekkel. remek előétel, vagy könnyed vacsora.

lazacpástétom

valamikor tavaly vagy tavalyelőtt nyáron ment a spektrumon a „two fat ladies” sorozat, melyben két angol néni főzött jobbnál jobb ételeket. az is lehet, hogy télen volt, mert emlékszem, minden részét láttam és ez ugye csak a vizsgaidőszakban kivitelezhető. régen eretnekségnek tartottam, ha lazachúst valamilyen módon ledaráltak, összetörtek. az amolyan szent étel ellen való vétségnek tűnt, és minden formában tiltakoztam a lazachabok/lazackrémek ellen. a két hölgy azonban olyat főzött az egyik részben, hogy azonnal feljegyeztem a hozzávalókat. aztán persze rendre elkevertem a papírt, de a fő alkotórészekre emlékeztem, most saccperkábé lőttem be az adagokat, lehet, hogy nem is így készült. de így is nagyon finom lett. karácsony másnapján firss baguette-re kentük.

lazacpástétom

500 g lazacfilé
1 doboz philadelphia krémsajt
100 g kéksajt
1 kisebb fej vöröshagyma
1 pohár piros tejföl
kb 10-12 apró savanyú uborka
1 csokor kapor
frissen őrölt feketebors
só

a lazacot bőrével lefelé fordítva kevés sós vízben, fedő alatt lassan megpároljuk. a tejfölt a krémsajttal és a kéksajttal összekeverjük. a hagymát apróra, az uborkát vékony karikára vágjuk, a kaprot finomra metéljük. a lazachúst kisebb darabokra szedjük, majd a krémsajtos-tejfölös cuccba keverjük, a hagymával, a kaporral és az uborkával együtt. sózzuk, borsozzuk, majd jól összedolgozzuk. felhasználásig fóliával befedjük és hűtőben tároljuk. friss kenyérre kenve remek vacsora.

wild gourmets a konyhámban

van egy műsor, amit nagyon szeretek. illetve kettő, mert az egyik a "jamie vidéki konyhája" (jamie at home, ami nemsokára magyarul is megjelenik, könyvként; erről most több szó nem esik), a másik pedig az "ez elment vadászni" (the wild gourmets). ez utóbbi szereplői thomasina meiers, a szakácsnő és guy grieve, a vadász/halász. tommi mindenféle bogyót és levelet összegyűjt, szabadtűzön készít köretet, levest, salátát, guy pedig reggelente skócia tavaiban fürdik (brrr), délben puskával űzi a vadat, délután vaddisznót lő, estére pedig elviszi a húst tomminak.

a sorozat nem finnyásoknak való, ugyanis mókust és nyulat is ejtenek benne, s bizony a nyúlnak el kell törni a gerincét ahhoz, hogy elpusztuljon. (a mókust csak lelövik.) az első adag sorozatban angliát járják be és fantasztikus vadételeket készíteniek, a második sorozatban pedig spanyolországban vadászgatnak, elmennek disznót vágni, penészes sajtot kóstolnak a barlangokban, a helyiekkel együtt szednek sáfrányt, és csigából készítenek paella-t. remek ételeket főznek, minden egyes percet élvezetes nézni. a következő recept az egyik spanyolos részből való.

sült lilahagyma sonkával, márványsajttal

6 lilahagyma
2 gerezd fokhagyma
frissen őrölt feketebors
só
olívaolaj
balzsamecet (sherryecet helyett)
konyak
12 szelet spanyol sonka (pl jamón serrano)
kb 60-80 g márványsajt
friss kakukkfű

a lilahagymákat megpucoljuk, aljukat és tetejüket levágjuk, hogy talpuk legyen. felül kereszt alakban bevágjuk, ide jönnek majd a fokhagymaszeletek. a fokhagymát megpucoljuk, vékony szeletekre vágjuk, majd minden lilahagymába legalább négy szeletet bedugdosunk. a hagymákat egy tűzálló tálba rakjuk, megsózzuk, borsozzuk. meglocsoljuk balzsamecettel, konyakkal, végül pedig olívaolajjal, bőségesen.

a tálat lefedjük alufóliával és 200 fokon fél órát sütjük a hagymákat. ezután levesszük az alufóliát, a hagymákat meglocsoljuk a szaftjukkal, és további 10-15 percig sütjük őket, hogy karamellizálódjanak kicsit. közben a sonkát szárazon megpirítjuk kicsit, mindkét oldalát éppen csak. az eredeti recept fenyőmagot is ír, de én nem kaptam.

tálaláskor a sonkaszeleteket a lilahagymák közé illesztjük, megszórjuk márványsajttal és kakukkfűvel, őrlünk rájuk még egy kis feketeborsot és öntünk rájuk pár csepp olívaolajat. melegében, friss kenyérrel, vagy anélkül elfogyasztjuk.

inspiráció: the wild gourmets

paradicsompaprika és sajtok

tegnap elég meleg volt a lakásban, hogy valami főzés nélkülit készítsek. útban hazafelé anyuval bementünk a vásárcsarnokba, anyu jól bevásárolt őszibarackból, fügét azonban már nem kaptam (késő volt már, alig voltak). nagyon szép paradicsompaprikákat kaptunk, úgyhogy már csak valami sajtos kence kellett hozzá, úgyis nagyon rá vagyunk állva a sajtokra mostanság. a márványsajt valamiért adta magát, hozzá a dió kitűnően passzol, és mivel anyu meg én is odavagyunk a csípősért, nem nehéz kitalálni, hogy a fentebb említett hozzávalókból mi készült és hogyan. ha mégsem, lásd lejjebb. (bár azért az őszibarackot inkább kihagytuk belőle.)

chilis-diós márványsajtkrém paradicsompaprikában

4 darabhoz

4 szép paradicsompaprika
100 g márványsajt
100 g philadelphia sajtkrém
2 ek tejföl
50 g dió
friss chilipaprika (én halapeno-t használtam)
frissen őrölt feketebors

a megmosott, megszárított paprikák tetejét szépen levágjuk, kimagozzuk, kierezzük.

a sajtokat villával összetörjük, a tejföllel elkeverjük. a diót felaprítjuk, a kierezett, apróra vágott chilipaprikát szintén (én csak fél halapeno-t raktam hozzá, mert ez valami kifejezetten erős példány volt). hozzáadjuk a sajtos cucchoz, jól megborsozzuk, majd egy kiskanállal a paprikákba töltjük. mehet vissza rá a teteje.

lilahagymával, rozskenyérrel, csípős kolbásszal isteni, de érett sonkával is jó lehet.

maradék cukkiniből

elmesélem, hogy szokott ez lenni.

a pár napos cukkini. már nem annyira zsenge, hogy valamilyen friss étel kerekedjen belőle, hanem kicsit megszikkadt. starfi általában a hatalmas cukkiniket kedveli, valószínűleg azért, mert van benne egy kis etióp vér, ugyanis rendszerint mindenből túl sokat főz, mindig túlvásárolja magát. naszóval hazaér, előkészül: a cukkinit meghámozza, majd utána jön rá, hogy ez lehet, hogy sok lesz egyszerre egy ételnek. úgyhogy csomagol folpakkba, betesz a hűtőbe. ott még "érik" pár napig, és akkor - mi legyen belőle? - jön a kérdés. legyen leves, hahá, méghozzá krémleves, mert azt csak felteszi az ember főni, mindegy, milyen állagú a levesbe készülő zöldség.

de most nem az lett belőle, ugyanis egyik nap lapozgattam a natúrkonyha című könyvet, és abban volt egy étel, igaz, az karalábéval készül. és akkor bevillant a cukkini. úgyhogy, tessék. közben kitaláltam, hogy egy cseppet átvariálom, ráadásként én bizom gyömbérrel fogom készíteni, a natúrkonyhás természetesen nem nagyon fűszerezi. és jól bevált a gyömbér.

gyömbéres cukkinipalacsinta metélőhagymás túróval

kb 500 g kimagozott cukkini
250 g túró
150 g búzadara
1 tojás
löttyintésnyi olívaolaj
jó sok friss gyömbér
frissen őrölt feketebors
só
1 kis pohár tejföl
1 csokor metélőhagyma
a sütéshez növényi olaj

a cukkinit lereszeljük, hozzáadjuk a búzadarát, a tojást és 100 g túrót. a maradék túró a körítéshez megy. ezután jól összekeverjük, és fél óráig letakarva állni hagyjuk. ezután ízesítjük sok-sok reszelt, friss gyömbérrel, sóval, borssal. utána olajat hevítünk, evőkanalanként adagoljuk a serpenyőbe, kicsit ellapítjuk a masszatömegeket, és mindkét oldalát közepes tűzön aranysárgára sütjük. vigyázat, hajlamos odakapni. miközben a zöldséges cuccot sütjük, a maradék túrót összekeverjük a tejföllel, az apróra vágott metélőhagymával, sózzuk, esetleg feketeborsozzuk, majd amikor készen vannak, várunk pár percet, mielőtt megennénk, mert a frissen sült zöldséges ételek igen forrók.

update: ha netalántán a túrós kence elfogyna, friss krémsajttal megkenve, és kapribogyóval megszórva is finom, kibróbáltam.

földimogyorószósz

már elég rég ki szerettem volna próbálni ezt a receptet, az egyik umami könyvben találtam. nagyon finom volt, szezámos sült tofut, marinált paprikát és pirított tésztát kínáltam hozzá, de tavaszi tekerccsel is klassz lehet.

földimogyorószósz

1 gerezd fokhagyma, finomra vágva
1 chili, kimagozva, finomra vágva
20 g földimogyoróvaj
30 ml friss tej
2-3 ek barbecue vagy chiliszósz
2 ek földimogyoróolaj
1 tk nátrium-glutamát (opcionális)
kevés víz
kevés só
50 g durvára vágott földimogyoró

egy száraz serpenyőben megpirítjuk a földimogyorót.

az olajat felforrósítjuk, a fokhagymát és a chilit megfuttatjuk benne. hozzáadjuk a barbecue szószt, a földimogyoróvajat, a nátrium-glutamátot és a sót. hozzáöntjük a tejet és esetleg kevés vizet, majd folyamatos kevergetés mellett felforraljuk. a szószt egy kisebb tálba öntjük és megszórjuk a pirított földimogyoróval.

medvehagymás tapenade

a pácolt tonhalas tésztához használt ajókából maradt még jó pár darab, hát gondoltam, lesz belőle tapenade. kellemes, könnyed ízű bogyó-paszta ez, mely kenyéren, grillezett csirkére halmozva vagy fehér húsú halhoz is megállja a helyét. salátákhoz is lehet keverni, kevés citrommal, vagy ecettel savanyítva, esetleg tésztamártásnak is klassz. aszalt paradicsommal is lehet gazdagítani. szerintem a legjobb valamiféle ropogós, friss baguette-en, csak úgy, önmagában.

a csavar persze kellett ám. a provance-i konyhában a tapenade eredetileg fokhagymával készül, én medvehagymával gazdagítottam, s finom lett! a kence kellemesen hagymásodott, de friss zöldesség is társult hozzá. kár, hogy már elfogyott.

medvehagyma tapenade

150 g fekete olajbogyó
2 ajókafilé
2 ek kapribogyó
jó nagy marék friss medvehagyma
80-100 ml olívaolaj

az ajókát és a kaprit mozsárban összetörjük, majd hozzátesszük a finomra vágott olajbogyót. még áttörjük kicsit, hogy kencés, de ne túl finom masszát kapjunk. hozzákeverjük a finomra vágott, előzőleg átmosott és leitatott medvehagymaleveleket. ráöntjük az olívaolajat, ízlés szerint. valamennyit felvesz a bogyós keverék, de azért nem kell plussz deciket hozzáadni.

a medvehagymát egyébként jobb, ha nem mozsárral aprítjuk, hanem csak simán apróra vágjuk. ez azért fontos, mert különben az illóanyagai valamiért elillannak, és olyan illatú-ízű lesz, mintha frissen nyírt füvet tettünk volna hozzá. ennek az oknak a kiderítését majd növényélettan gyakorlaton javasolom, persze csak a tudomány előbbrehaladásának érdekében:)

a tapenade lezárt üvegben, olívaolajjal felöntve akár egy hétig is eláll.

első pécsi gasztroblogger-találkozó

Tegnap délután négy órakor (mi Taennel már 15:54-kor a helyszín körül jártunk:)) megtartottuk az első pécsi gasztroblogger találkozót. NoSalty már írt róla egy összefoglalót, én most megkímélem a nagyérdeműt. Persze azért, hogy ki mit hozott, felsorolom:)

Minimálna (az egész találkozó szervezője, amiért nagyon hálás vagyok, és minden tisztelet az Övé emiatt) két fogással rukkolt elő, az egyik egy rumos mazsolával turbózott gesztenyekrémleves, a másik pedig egy mesterien elkészített Éclair-fánk volt (najó, eklerfánk) stílusosan, málnás mascarponével megtöltve (miről utólag kiderült, hogy epres, bazz..., ennyit az ízérzésemről)

Taen egy elzászi almás-boros tortát sütött (de mekkorát!), aminek egy szeletét azóta is itthon őrzök, bár vészesen fogynak a készletek (ez célzás volt).

NoSalty liszt nélküli csokoládés diós kuglófot készített (és milyen finomat!), hozzá pedig forró csokit kortyolgattunk, egyenesen a termoszból.

Magam háromféle fogással készültem. Először én is süteményt szerettem volna, ám előre tudtam, hogy Taen almatortát készít. Jó-jó, igazság szerint semmi kedvem nem volt sütni, tésztát kutyulgatni, gőz felett csokoládét olvasztani, meg ilyen hasonlók, úgyhogy nem édeset készítettem. És milyen jól tettem, ugyanis a hölgyek mindannyian édes fogásokat kínáltak. És így én lehettem az első gasztroblogger-találkozó cukortúltengés elleni hős-megmentője:)

Olajbogyós-chilis fetakrém

200 gr feta
50-100 gr fekete olajbogyó (aki amennyire szereti), kisebb darabokra vágva
pár korty olívaolaj (3-4-5 ek.)
1 kisebb vörös chili, apróra vágva
1 marék bazsalikom
frissen őrölt feketebors
1 nagy gerezd fokhagyma

A fetát kockákra vágjuk. A fokhagymát nyomóval a sajtra eresztjük, majd rászórjuk az apróra vágott chilit is és az olajbogyókat is. A bazsalikomot vékony csíkokra vágjuk, az olívaolajjal együtt ezeket is hozzáadjuk a sajthoz, majd csak ezután keverjük össze. Nem baj, ha némelyik sajtkocka összetörik, morzsás lesz, így könnyebben a kenyéren marad, kenhetőbb (bár a találkozón kenyér mellé ettük).

Citromos uborka-avokádó saláta

2 avokádó
1 kígyóuborka
1 citrom húsa, kis darabokra vágva, plussz a leve
frissen őrölt feketebors (vagy zöld, az ízek fokozásáért)
olívaolaj
(esetleg thai bazsalikom, vagy reszelt citromhéj a tetejére)

Az avokádót meghámozzuk, kimagozzuk, csíkokra, majd darabokra vágjuk. Az uborkát hosszában négybe vágjuk, kimagozzuk (kanállal kapargatni a legegyszerűbb), esetleg néhol egy-egy csíkot lehúzunk a héjából, hogy szebb legyen. Az avokádót és az uborkát összekeverjük a citromdarabokkal, ráöntjük az összekevert citromlevet és olívaolajat, majd frissen őröl borssal megszórjuk. Thai bazsalikomot, vagy reszelt citromhéjdarabokat még el tudnék képzelni rá.

Garnélás-szezámmagos pirítósok

7-8 szelet fehér toastkenyér
300 gr garnéla
1 tojásfehérje
50 ml növényi olaj (optimálisan szezámolaj, lehet kevesebb is, lényeg, hogy kenhető massza legyen)
fél ek. só
3-4 újhagyma, apróra vágva
mindegyik pirítós tetejére szezámmag

A megpucolt garnélákat turmixoljuk a tojásfehérjével, az olajjal, a sóval. Ha nagyjából kenhető masszát kaptunk, hozzákeverjük az újhagymát is. Mindegyik kenyér héjait levágjuk, és átlósan félbevágjuk. Így háromszögeket kapunk, és mindegyik háromszög tetejére kanalazunk kb. diónyi masszát, elsimítjuk a kenyéren. Megszórjuk szezámmaggal és 220 fokos sütőben kb. 20 percig sütjük. Ha már szépen pirulnak a szélek és kicsit a szezám is megpirult, akkor van kész. Frissen, forrón, vagy melegen a legjobb, tartogatni és felmelegíteni nem az igazi. Legközelebb egyébként egész garnélákat is fogok rápakolni.

Klassz volt az első pécsi GBT, köszi Minimálna a szervezésért és a finomságaidért; Taen, az almatortáért; NoSalty, a diókuglófért, és az összefoglalóért!

paprika & olajbogyók

Azt hiszem a probléma megoldódott, vírus nincs, "(c) starfokker" felirat van. De azért még nem örülünk előre a medve bőrére, várunk pár napot (hetet) a győzelem bejelentéséhez:)

Egyébként valamelyik este sajtvacsorát ettünk, friss bagettel, fehérborral, olajbogyóval és marinált sült paprikával. Igazából csak kétféle sajtot (Bleu d'Auvergne és egy friss, érlelt kecskesajt) vettem, de ez bőven elég volt, főként a következő kiegészítőkkel együtt. A receptek két személyre szólnak.

Marinált sült paradicsompaprika

3 piros paradicsompaprika
1 ek. fehérborecet
5-6 ek. olívaolaj (vagy teszem azt egy jókora löttyintésnyi adag)
ízlés szerint só, bazsalikom, kakukkfű, petrezselyem, stb.

UPDATE: Kápia paprikával nagyságrendekkel finomabb!:)

A paprikák minden porcikájukat láng felett (gáztűzhelyesek előnyben) szenesedésig sütöm. Ha egy elkészült, egy kisebb lábasba teszem, folpack-kal lefedem, így a saját gőzében megpuhul a héja, amit utána könnyedén le lehet kapargatni. Ha nem gáztűzhelyünk van, akkor állítólag villanysütőben, a paprikákat a rácsra fektetve, magas fokozaton is el lehet készíteni, bár ezt még nem próbáltam. Amint még egyel elkészülünk, azt is a folpack alá dobjuk.

Ha kihűltek, leszedegetjük a paprikák héját, amit egy mélytányér felett érdemes végezni, mert ha a leve kifolyik, jajj a marinációnak. A levet tehát a tányérban hagyjuk, a paprikákat felvágjuk csíkokra, vagy falatnyi darabokra. Hozzáöntjük az ecetet, az olajat, esetleg sózzukvagy zöldfűszerekkel is ízesíthetjük. Hidegen is finom.

Citromos olajbogyók

100 gr fekete olajbogyó
1 citrom
olívaolaj
frissen őrölt feketebors

A citrom héját lereszeljük, majd kinyomjuk a levét. A citromlevet összekeverjük az olívaolajjal, majd a bogyókra öntjük, a bogyókat összekeverjük. Borssal és a citrom héjával megszórjuk.

tavaszi tekercsek

Nem jön a tavasz. De legalábbis gyengélkedik. Múlt szombaton fél óráig tartózkodtam a szabadban, hát elég volt ahhoz, hogy átfagyjak, lehűljek, jegesedjek, átázzak, havasodjak, szél által megfújassak.

Aztán most itt lesz ez a recept: utánanéztem, miért tavaszi a tekercs. Mert tekercs, az megvan. De szerintem nem tavaszi (már ami a káposztát és a sárgarépát illeti), de ha így hívják, akkor így hívják és kész.

Kínában a tavaszi termést új év körül szüretelik (Gergely-naptár szerint általában január végétől február közepéig eshet ez az időpont), és itt a magyarázat az általam téli zöldségeknek tituált sárgarépa és káposzta tavasziasságára. Mert ekkor szedik le. A tavaszi tekercset az új évi mulatságokban (más néven tavaszi fesztivál) előszeretettel fogyasztják.

Önmagában, melegen és hidegen is megállja a helyét, de egy szószba mártogatva is tökéletes. Én chili szószokat (édes és csípős), szójaszószt és kókuszos curry-szószt tálaltam hozzájuk (is, meg a márványos tojáshoz, meg a húsfalatokhoz).

Tavaszi tekercs


a tésztához:

100 gr magas sikértartalmú finomliszt
1 felvert tojás
kevés hideg víz

a töltelékhez:

200 gr darált sertéshús
100 gr megtisztított garnélarák
4 szál finomra vágott újhagyma
2 kk. finomra vágott gyömbér
100 gr csíkokra vágott káposzta
75 gr babcsíra
1-2 ek. szójaszósz
só (ha szükséges)

Az átszitált liszthez hozzákeverjem a felvert tojás és a hideg víz elegyét. Puha, de tömör tésztává dolgozom össze: sokáig gyúrom, amíg rugalmas nem lesz. Lefedve (vagy becsomagolva) legalább 4 órára, de inkább egy éjszakára hűtőszekrénybe teszem. Utána szobahőmérsékleten hagyom felengedni, majd lisztezett felületen kb. 5 mm vastagságúra nyújtom (eléggé vékonyra) és 12 egyenlő, 15x15 cm-es négyzetre vágom.

A tölteléket wokban legegyszerűbb elkészíteni. A húst, a rákot és az újhagymát olajban 2-3 percig, kevergetve sütöm. Hozzáadom a káposztát, a babcsírát, a gyömbért, a sárgarépát és rázogatva ugyancsak 2-3 percig sütöm. Ráöntöm a szójaszószt, esetleg sózom, összekeverem. Hagyom kihűlni.

A tészta-négyzeteket felhasználásig (ha előbb kinyújtottam), letakarom, hogy ne száradjon ki. A lapokat úgy terítem ki, hogy az egyik sarka felém nézzen. A széleit bekenem langyos vízzel. A töltelékből egy kis adagot a lap felénk néző sarkára halmozok. Kissé feltekerem (szorosan), majd a szemben lévő, még szabad két-két sarkot egymásra hajtom, hogy kissé átfedjék egymást. Ezután a felém néző, már félig-meddig tekercsre emlékeztető tésztával beborított töltelékdarabot szorosan feltekerem. A többi lapnál is ugyanígy járok el. Közepes lángon, de forró olajban 1-2 percig világosbarnára sütöm, majd hagyjuk, hogy lecsöpögjön. Forrón, vagy hidegen is lehet tálalni.

És tavaszi tekercsek még:

Törökparadicsom vegetáriánus tavaszi tekercse
Tavaszi tekercs kajanekem oldaláról (az oldal közepe felé)
Chili & Vanília kimerítő írása ugyancsak a tavaszi tekercsről (is), Vietnamból

Hogy miért tavaszi a tekercs, többek között a wikipediáról szedtem. Itt meg egy videó, ami megmutatja, hogy hogyan is készítsük az ételt. Mondjuk vegás változat, meg kaliforniai paprikát is tesz bele (ízlések és pofonok), de hogy hogyan kell hajtogatni a tekercseket (tekercselni, na), arra teljesen jó. Én persze csak utólag találtam meg a videót.

porcelántojás? nem, márvány

Mindig is érdekesnek találtam a márványos tojásokat, de valahogy sosem készítettem el. Pedig nagyon egyszerű elkészíteni; (majdnem) keményre főzni a tojásokat, aztán megtörögetni, aztán bele a szójaszószos-feketeteás lobogó vízbe és csendesen magára hagyni. Aztán kiemelni a vízből és lehéjazni. Ízre nem is vártam bármiféle különbséget a „rendes” főtt tojáshoz képest, és csak egy kicsit lett más íze (köszönhetően a fűszereknek). Így inkább esztétikailag dobta fel a vacsorát.

Márványos tojás

személyenként 1-2 tojás
két-három evőkanál feketetea-levél (vagy három filter feketetea)
4 ek. sötét szójaszósz
egy rúd fahéj
2-3 csillagánizs (vagy kicsit több ánizs)

A tojásokat hideg vízben teszem fel főni, így a fokozatosan való felmelegedéstől nem fog (idő előtt) megrepedezni és a fehérje kifolyni. Ha felforr, egy percig még forralom, majd lehúzom a tűzről. Ezután 13-15 percig még állni hagyom a forró vízben, majd kiveszem onnét. Kicsit megrepesztem a héját itt-ott (vagy teljesen eltávolítom, és akkor full-sötét tojásokat kapok). Annyi vizet, amennyi a tojásokat ellepi, felteszek forrni. Beleteszem a tealeveleket (filtereket), majd a szójaszószt és a fűszereket. A tojásokat óvatosan belecsúsztatom, majd kis lángon 40-50 percig főzzük. Ekkor már ne forrjon a víz! Ha kész, hideg víz alatt eltávolítom a héját. Ha kihűlt, szószba mártogatva előételként, vagy dim sum részeként fogyaszthatjuk.

99 év - VI., az előételek

Jójó, tudomtudom, hogy az előételek nem a desszert után következnek (és mi sem így ettük), de szerintem ezek a garnélarákos csodák voltak az étkezés fénypontjai. Új, egyszerű és finom ízek voltak, csak kár, hogy kevés volt (talán az áruk miatt?).

A tésztába tekert rákhoz egyszerűen csak megfőztem a spagettitésztát, majd a tisztított rákokra rátekertem (kis türelemmel és óvatosan), majd forró olajban kisütöttem őket. Nem is sóztam, semmi fűszer nem került rá. Egyszerűbben tudtam kezelni a spagettitekerést, miután a rákokat fa pálcákra döftem. Mi hagymás-sörös-fűszeres szószba mártogattuk.

Fűszeres rák kreol szószban

300 gr garnélarák
75 gr vaj
fél üveg világos sör
egy póréhagyma, felkarikázva
1-2 ek. Worcestershire szósz
kis szójaszósz
1 ek. River Road Barbecued Shrimp Seasoning (leírást ld. később)

A vajban megpirítjuk a fűszereket, beletesszük a Worcestershire szószt és a szójaszószt (szerintem elhagyható, de akkor kell bele só). Megkavarjuk, felöntjük a sörrel és mehetnek bele a lefejezett garnélarákok (a lábait és a héját rajta hagyjuk) és a póréhagyma. Magasabb lángon felforraljuk, majd levesszük a tűzről és 15-20 percig állni hagyjuk, lefedve. Pirítóssal nagyon király volt.

A River Road Barbecued Shrimp Seasoning egy igazi kreol fűszer, New Orleans körül lehet igazán kapni (meg webáruházban). Még nem találtam olyan csomagküldő oldalt, ami szállít ilyet Magyarországra. Igazából nem sok derül ki a csomagolásról, hogy a fűszer mit tartalmaz (hagymák, paprikák, fűszerek, petrezselyem, fokhagyma, citrom és zeller). Ebből a "fűszerek" a kedvencem. Nehogymá rájöjjél, hogy mi van benne, ha az Államoktól távol akarod elkészíteni a kaját. Mindegy, legközelebb, gyakorolni és kísérletezni fogok, hagymákkal, paprikákkal, fűszerekkel, petrezselyemmel, fokhagymával, citrommal és zellerrel. Lehet, hogy finomabb is lesz friss cuccokkal. Valószínűleg valami hasonszőrű, itthon is kapható barbecue-grillsós cucc megteszi helyette. De a friss fűszereket biztos kipróbálom, ha ilyet főzök, mert osztatlan sikere volt:)