Nagy darab

Mióta megláttam Monikánál Stephen West kerek takaróját, azóta egyfolytában vágyakoztam arra, hogy megkössem. Először arra gondoltam, nekem is saját fonású alapanyagból kellene elkészítenem (azóta is itt figyel egy kilónyi álomszép új-zélandi szalaggyapjú, sorsára várva), de hamar rádöbbentem, hogy akkor soha nem lesz belőle semmi :)
Ettől kezdve sokáig kerestem a megfelelő vastagságú és minőségű, de észszerű árfekvésű fonalat, mígnem jött a Drops alpaka akció, és lehorgonyoztam a Limánál. No, hogy azért ne legyen minden olyan zökkenőmentes, az (előrendelt) alapszín pillanatok alatt megérkezett, de a zöld meg a narancs hosszú hónapok alatt sem jött meg a Barkába, és már kezdett nagyon kínos lenni, hogy folyton utánakérdezek. Viszont a webshopban megláttam pár gombolyag fehéret, és úgy döntöttem, festeni én is tudok.
Fel is motringoltam szépen az öt gombolyagot a festéshez, és abban a percben megszólalt a telefon: a Barkából hívtak, hogy van itt egy régebbi rendelés: narancs és olajzöld Limák. Sebaj...
A már jól bevált módszerrel fazékban festettem, kevés lében, hogy kellően inhomogén legyen a végeredmény. Főként a zöld lett jó tarka, sok szép szín van benne a sárgászöldtől a mélységes-mély fenyőerdőzöldig, de ezen a borús fotón sajnos nem mind látszik...

Májustól egészen tegnapig készült a takaró, vissza-visszatértem hozzá, hát nem volt egy rohammunka...

Eredetileg a három szín kétsoronkén ti váltogatásával képzeltem el a merőleges lustakötésű szegélyt, viszont magamat meg sehogy sem tudtam elképzelni, amint háromféle fonal folytonos keresztezgetésével bohóckodom, így aztán a ló másik oldalát választottam...

Így télvíz idején nem érzek sok késztetést, hogy blokkoljam, a szabadban soha meg nem szárad (bár szárítottam én már húszdekányi vastag stólát decemberben déli verőn :))), a lakásban meg nem kívánok ennyi vizet elpárologtatni, sem a hintaágy matracát kerülgetni az ebédlőben :))) Pedig nem ártana neki, mivel a szaporítások csak a mintaváltásoknál vannak beiktatva, ezért itt kicsit ráncos a szentem, ami persze a blokkolással el fog tűnni. De így is boldogan használjuk...

További részletek a Ravelry-n.

Szezonkezdet

Ahhoz képest, hogy ősszel azt gondoltam, nem az én világom a gyapjúfestés, pár hete újra meghozta a kedvemet a napsütés. Ezúttal nem fehér, hanem szürke merinó volt az alap, amelynek sötétebb szálai áttűnnek a festéken és sajátos színhatást kölcsönöznek a gyapjúnak.

Az október ötven árnyalata

Komolyan, nem az aktuális időjárással akarlak bosszantani Benneteket, de ezt az elnevezést éreztem találónak a legfrissebben született fonal számára. Az eredeti szöszt neveztem el Októbernek, ha még emlékszik valaki, kétszer kellett szegényt megfesteni, mert az első próbálkozásnál a piros (vélhetően bedöglött)  festékpigmentek jó része dolgavégezetlenül távozott, és barna helyett valami fakózöldes-rózsaszínt hagyott maga után.
A képen a bal oldali kupacról van szó.

A nem tetsző részt, feledve a flancos profi gyapjúfestéket, mezei Colombusszal, ráadásul fazékban, vízfürdőben festettem újra.

Szegény kicsit megviselődött, elég volt fonáskészre széthúzogatni, de tényleg előjött belőle egy csomó nem várt finom árnyalat.
Egyébként eszembe nem jutott volna pont ezt a rovingot előszedni, ha nem fogy el időnap előtt a fonalam a kendő utolsó sorában, és nem lett volna égető szükségem egy kis sárgásbarnára. A remek időjárás miatt ez a bizonyos kendő még mindig blokkolatlanul hever, de azért mutatok belőle egy apró részletet. Lehet tippelni a mintára és a fonal alkotójára...

Ez pedig a végeredmény. A borús időben készült fotókon nem látszik az összes árnyalat, de ennyi költői túlzás talán megengedhető. A valóságban a sötétbarna még sötétebb, de nem tudtam jobbat...

100 gramm, 340 méter, navahó-cérnázott 3 ágú Rikker

Saját színekből

Mire észbe kaptam, már fel is tekeredett ez a két gombócnyi selyem-merinó keverék, az első idei fonalam, ebből a szöszből. 106 gramm, 403 méter, navahó-cérnázva.

Itt pedig a jelenleg folyamatban lévő munka, első saját festményemből. Hosszában szedtem ketté a hosszan átmenetesre festett Rikker-szalagot, az orsó mellett a teljes spektrum látható, az orsón a világosabbik vége.

Fokföldi ibolya.

Szokatlanul

...vastag fonalat sikerült fonnom ezekből. Eddig mindig csak vékonyat sikerült, ez nyilván egy végállapot, hogy egy adott szöszből a lehető legvékonyabbat fonja az ember, vastagabbat egyenletesen fonni nehezebb. De most ez volt a cél, nem csipkekendőnek szántam az anyagot. A Rikker-gyapjú most sem okozott csalódást, könnyedén adta magát, a másik, vastagabb szálú (erről sajnos semmi közelebbit nem tudok mondani) viszont kicsit megsértődhetett a festési procedúra során, mert újra meg újra összeakadtak a szálak, akárhányszor is lazítottam fel. Megküzdöttünk egymással, de győztem. A két szál közül a tompább színű a kis makrancos.
Az öblítés során engedett némi színt, ez nyilván még mindig az a bedöglött piros Sewo, ami annyi bosszúságot okozott már korábban is. Bizony, itt is bordós-pirosnak kellene lennie a rózsaszín helyén, de így se rossz...

199 gramm, 350 méter! Hosszan színátmenetes, a narancstól a barnáig.

Akkor ez most legyen Boleró...

...ha az előző Kánkán volt. Hosszú színátmenetes, a sötétbarnától a narancsos-pirosig. És akkor egy darabig most nem festek többet...

Kánkán a Moulin Rouge-ban

Kétpetéjű ikrek

Azaz nem egyformák, de meglehetősen hasonlítanak. Két különböző szálvastagságú szalaggyapjút tettem a tepsibe egymás tetejére a szokásos cikcakkvonalban, és egységesen festettem hosszan átmenetesre. Természetesen nem egyformán vették fel a festéket, részben minőségbeli különbözőségük, részben a gravitáció miatt. Kísérletnek sem volt rossz.

Egymással lesznek összecérnázva, és egy konkrét projekthez készültek...

Október

Újrafestettem...a kettővel ezelőtti bejegyzésnél mutatott bal oldali gyapjút, és most már meg vagyok vele elégedve :)

A zöldes-fakó felével kezdve spirál alakban betekergettem egy kislábasba, öntöttem alá barna Colombust, és vízfürdőbe tettem. A festék jórészt az alját érte, a sárga végére inkább csak felszivárgott. Komolyabb színvilág, de karakteresebb is.

Az élet nem áll meg

...átmeneti elégedetlenség esetén sem!
Szorosan az előző kettő után egy harmadik adag szösz is a tepsibe került, és bár nyilván elkövettem ugyanazokat a hibákat, amelyeket korábban, és amelyekre azóta - remélhetőleg - rájöttem, szerintem klasszissal harmonikusabb szinvilág. Bár ez  is barnásnak indult...

Egészen színhelyes a fotó, vaku nélkül, villanynál. Fele-fele selyem-merinó-keverék, Sewo festék.

Újabb kísérletek

A hétvégén újra elővettem a befőttesüvegeket meg a festős tepsit, és beáztattam két adag Rikker-gyapjút. A jobb oldali mikróban készült, spirál alakban lerakva, random rálocsolt festékkel, a bal oldali sütőben, szép szabályos oda-vissza csíkokban, gondosan ügyelve a hosszú átmenetre.

 

 

Kiváló sötétbarnákat meg padlizsánokat sikerült kevernem (pirosból meg zöldből, ahogy kell), azonban a hőkezelés után szép piros lé távozott, mintegy dolgavégezetlen festékszemcsékkel (na nem a lefolyóba, hátha jó lesz még), és ott maradt a gyapjún a másik komponens, a ZÖLD. Pedig legkevésbé sem akartam most zöldet. A tarkabarkánál nem is annyira zavaró, még olyan is akad, aki direkt elfogadná (!), de a másiknál nagyon illúzióromboló a sok fakórózsaszín (mert igazából az). Ez a fonat tulajdonképpen két külön világ. Ezt bizony újra kell festeni, mégpedig csakazértis barnával.

 

Gyanítom, hogy az ecet mennyisége és/vagy a nem kellően magas hőmérséklet állhat a háttérben...

Retró

Pedig 2007-es Lena-modell, és nemrég lett készen, mégis a 70-es évek világát, azaz a gyerekkoromat idézi fel bennem ez a terítő, főleg, hogy egy kicsit rá is segítettem a nektarinokkal.

A restaurálás alatt álló zsúrkocsim is retró, bár most, hogy ikeás antik pácot kapott, határozottan jobban fest. Közel már a végkifejlet! Rövidesen készen mutatom, de elképesztően kevés időm van mostanában a  " művészettel " foglalkozni!

A pillangóvirágok is a gyerekkoromat jelentik, és most végre nekem is van, mert elfér! Magasabbak nálam, és virágoznak ezerrel.

Ha már a természetnél tartunk, bemutatom a szomszéd "kőszáli" kecskéit, kedvenc tartózkodási helyük a téglarakás.

Ezt a kis levendulás hímzést már mutattam, ahogy ráérek, azonnal rádolgozom egy szalvétatartóra, de úgy látszik, nem bírtam elviselni, hogy fehér, és muszáj volt teával összekenni. Vakuval meg anélkül is lefotóztam, mintha nem is ugyanaz lenne.

Szilvás lepény sütés előtt. Sütés után már nem sikerült lefényképezni :D

Na, megint sikerült minden tücsköt-bogarat összehordanom.

"Festményeim"

Eredetileg csipkét akartam meggypirosra festeni (nem lett jó az árnyalat, ezért majd újra kell festenem, de ez másik történet). A maradék festékbe rövid időre beletettem egy darab fehér lenvásznat, amitől valódi bugyirózsaszín lett, majd kapott egy fél napra jó erős fekete teát: szerintem a világ legszebb antik rózsaszínje született így.
A másik vászon csak teaoldatban színeződött.  A valóságban sötétebb, mint a képen, szép mogyorószínű.
A csipkék melléktermékek.

Texas közelebb van, mint Szeged?

Legalábbis egy napon jutott el hozzám a két küldemény, pedig a szegedit három nappal hamarabb adták postára. Csak éppen máshova dobta be a kézbesítő, a "becsületes megtaláló" pedig bevitte a postára. Na, ilyen is csak régi magyar filmekben fordul elő, de ezek szerint vannak még rendes emberek.

Engem is elért a charmok (magyarul bigyók) iránti vonzalom, és rendeltem Renátától egy marék apróságot.

Ez pedig az Anita-féle csomagom tartalma:

Tegnapelőtt erős felindulásomban beáztattam fekete teába egy jó darab natúr lenvásznat, majd betettem a sütőbe. Igazság szerint kicsit benn is felejtettem, így helyenként túlságosan is "vintage" lett, de úgy tudom, az a trendi...

 

Ennek egy darabjára kezdtem el hímezni egy -szerintem- elég közismert mintát - felismeri valaki ennyiből? Ha még nem, holnap előrehaladottabb képet mutatok.

 

Ez pedig a RM Spring Quakers jelen állapota: