"Szent Miklós a hulló hóban puttonyával körbejár...

...bekopogtat minden házba,
minden gyereket megtalál.

Mosoly ül az öreg arcon,
merre ő megy, hull a hó..."

Ezt az angyakás csizmazsákot készítettem Julinak. A minta Lizzie Kate, Ritától való, és 32-es lyuksűrűségű lenen, egy szállal hímeztem. Remélem, megtalálja a Mikulás, mert Juli már nagyon várja, és állítja, hogy ő jó gyerek:) És persze, hogy az! Az ablakunkkal szemben lévő panzió felállított egy hatalmas felfújt Mikulást. Azóta sikoltozva és örömmámorban áll időnként a párkányon...

visszaszámlálás

Végre elkészültem Juli adventi naptárával. Nagyon nagy sikere van Julinál ennek a karácsonyfának, főleg amióta mondtam, hogy nemsokára meglepik is leszenek az apró gömbdíszeket jelképező zsebekben.

A fa egyébként kb. 90 cm magas, 80 cm széles, az ajtóra fogom felakasztani. Belül flízzel béleltem, és minden ágba egy vékony drótot is belefűztem, hogy legyen tartása. A "gömbök" piros alapon arany csillagos, pöttyös és csíkos anyagból készültek (Zsuzsa boltjában találtam rájuk), és elméletileg a masnik jelzik, hogy felfüggesztettük őket a fára. Ezeknek a csudahelyes gomboknak pedig nem tudtam ellenállni Edit és Bogi boltjában, így még azok is díszítik a fát.

Éééés iiigeeen, most nézve a képeket, némi finomítás még szükséges (pl. itt-ott kilógó cérnaszál eltűntetése), és a számok még hiányoznak, de egy két és fél éves kislánynak azt hiszem, az még úgyis mindegy, bőven elég lesz betartani a "napi egy gömbbe nyúló" szabályt.

(És a színek élőben sokkal szebbek, de ma nem sikerült jobbat.:()

Juli már nagyon készül...:) Kérdezte, Márinak nem csinálunk most ilyet? Mondtam nem, Mári még nagyon kicsi hozzá. Nemsokára lelkendezve jött, és izgatottan mondta: Márinak icipici csörgőket kellene beletenni.:)

beszélgetünk...

"grrrr, háááj, eeejjj"

Full Circle Desings: Stocking Stuffers-keretben

Közben ez is elkészült, advent első napján felkerül a falra. Ilyen lett a karácsonyi zoknim bekeretezve:

márimosolymegmégmás

Julitól ma megkérdeztem, meleg-e a radiátor. Azt felelte, meleg. Kérdeztem, mennyire? Erre ő: "Annyira, hogy az gáz." Honnan maradnak a fejében ilyenek?

Az biztos, hogy szivacs az agyuk a gyerekeknek... Ma hallottunk egy mondókát, én elfelejtettem, de este el szerettem volna mondani neki. Gondolkoztam rajta, nem jött elő, végül megkérdeztem, emlékszik-e rá. Juli pedig könnyedén énekelni kezde:"Cirmoskám, kelj fel, itt a jó tejfel.."

-----------------------

Zenebölcsiben voltunk. Gábornak elmeséltem, hogy érezte magát, majd kicsit később Gábor megkérdezte Julit is. Ahelyett, hogy elmesélte volna lelkesen, flegmán odavetette az apjának: "Hallottad..." Jó, jó, nem kell feleslegesen beszélni, na de 2 és fél évesen???

-----------------------

Mári szopizott, Juli ilyenkor sokszor odajön hozzám, megnézi, majd a kezével végigtapogatja a szám, és ezt kérdezi: "Kiszáradt?" Ha azt mondom, igen, rögtön hoz nekem nagy örömmel egy pohár vizet:)... ma is így volt, majd miközben ittam, komolyan ezt mondta: "Anya, fekve nem szabad inni, vigyázz, mert félrenyelsz!"

"Mikulás, Mikulás...

...kedves Mikulás,
Gyere már, gyere már,
Minden gyerek vár.
Tutti-frutti, csokoládé, jaj, de jó,
De a virgács, jó gyereknek nem való... "

- kezdte énekelgetni Juli a napokban ezt a dalocskát. Gondolom, onnan jutott eszébe, hogy a boltok kirakataiban és polcairól egyre több néz vele farkasszemet. Nem tudom, kinél, hogy van, de nálunk eddig mindig járt a Mikulás. Biztosan jó gyerekek (és felnőttek:)) laknak itt. Úgy gondoltam, megmutatom miben hozta apró ajándékait. Nem nagy minta, nem is macerás vagy különleges, és a zsák is egyszerű, de éveken keresztül örömet hozott...

Mostantól felkerül anyuékhoz, hogy majd ott teljesítsen szolgálatot, hátha náluk is szoktak lenni jó gyerekek/unokák.:) Itthon pedig idén "dizájnváltás" lesz, remélem, így is idetalál majd az "Öreg".

Nemsokára mutatom!:)

hümmm...hümmm...

...a feliratozás bármilyen kedves is, nem az én világom:( , ellenben lett néhány hópehely és kevesebb gomb... Így lett az "A Mikulás", aki hulló hóban olyan gyorsan korcsolyázik, hogy csillagok pattannak ki szikrázva a kori alól...

Viszont tetszene a patchworkös keretezés, ahhoz azonban még anyagokat kell találnom, addig megörökölt egy másik keretet, ami némi csalással és igazítással illik hozzá, és nagy előnye, hogy nem kell most keretezőhöz futnom vele.:)

És ami még fontos: köszönöm az ötleteket!:)

És most, hogy itt van már így előttetek, és már írtatok is nekem, eszembe jutott egy szerintem vidám kis szöveg: bal oldalra a lába alá: Hó Hó Hó, jobb oldalra a szakálla alá: Hohohohóóóó!:) - ezzel nem lenne az az érzésem, hogy december 6. után le kell vennem a falról. Vagy egyszerűen csak hohohohóóóóó, azaz: figyeljetek rám, örüljetek, hiszen már itt vagyok, vidámságot hoztam, a várakozás, a készülődés, az ünnepek, a tiszta szívvel szeretni és adni tudás örömét a jó hideg télben... Hümmm...hümmm...

Őszi miniatúrák

Gondoltam, amíg tart ez a szép napsütéses ősz, megtúráztatok néhány őszi képet az előszobánk faláról. Néhány éve készített DMC-s hímzéseim, és tényleg egész aprók, néhány cm-esek, én meg szeretem aprólékos bájukat: a biciklizős csíkos fenekét, a fotós "odafordulását", a világítótornyot a korláttal, a kacsát.

Hogy miért szeretem ezeket a kis életképeket ? Talán mert olyan helyzeteket ábrázolnak, aminek én is szívesen vagyok részese: séta együtt bambulászva, fotózás, biciklizés, a kacsák etetése a Dunán a lányokkal...

(Sajnos a képek nem lettek mindig elég jók, hiába próbálkoztam:))

Juli

Juli Mári születése óta meglehetősen szélsőségesen viselkedik: olykor vad kirohanásai vannak, hatalmas hisztis könnyzáporral, olykor pedig édes kis tündér, mint korábban. Tegnap nagyon kedves volt. Geritől és Zitától kapott egy rózsaszín harisnyát (Furcsa módon vonzódni kezdett magától minden rózsaszín felé. Ha választani lehet, mindig az az első szín, ami neki megtetszik. Pedig nem erőltettem ezt a vonalat nála:)), és teljesen magától rögtön ezt mondta: "-Ez tökéletes!"-majd átölelte Zitát, és megpuszilta. Nem láttam még ilyen szelíd-kedves-köszönős-örülős megnyilvánulását. (Persze a családot rögtön elvarázsolta a kis huncut.)

Egyébként már egyre szebben beszél, szép kerek mondatokban. Tudom, én értem meg legjobban persze, sok mindenkinek még fordítani kell, de jó hallgatni őt. Azért még vannak helyes tévesztések: pl. a tőhangváltós igék közül néhányat még nem tett a helyére (aluszni= aludni, lefekszett=lefekütt), és az elválló igekötőkkel is hadilábon áll még (Érsz rám? - kérdezte pl. valamelyik nap. Fura, sose használom ezt a szót, ha nem tudok vele játszani.) És ami nagyon jó még, már "hazudik"! Mindenféle sztorikat talál ki (Pl. elmesélte múltkor, hogy leesett a fáról:), meg felrepült a fa fölé:), vagy, hogy ő tud korizni, mert a mama megtanította...), és meséket is. Leül velem szemben nagy komolyan, ki-/felnéz oldalra, széttárja a kezeit, és azt mondja: "Meséljek egy történetet? Képzeld, bandukoltam/ mentem mendegéltem, és találkoztam..." általában egy rózsaszín:) és fekete királynővel, a fekete (még nem negatív szereplő!) ad neki pénzt, hogy ő vehessen a boltban tejet stb... Szeret kalapot adni a fejükre is, meg mesél a házikójukról, az erdőről meg a tóról, ami a ház mellett van...) Helyes nagyon.

Ma azt kérte, bábozzunk, Mári épp sírdogált. Mondtam neki, csak akkor lehet, ha Mári alszik, vagy ha apa hazaért. Erre ő nagy komolyan széttárta a kezeit, és jött a megoldás: "Ezt a gyereket (!) betesszük a babakocsiba, ringatjuk, elalszik, aztán bábozunk! Jó?"

Van egy kedvenc három ágú fánk is, rendszeres napi sétánk során mindig felül rá, és akkor kötelező rítussal ezt énekeljük el (egy kedves ismerősünktől tanultuk): "Egyik délután, megyek az utcán/Mit látok? Juli ül a fán,/ Nincsen egyedül, egy hangya vele ül, / És nekik egy tücsök hegedül."

Gyermekkori emlék

Megint feldobtak egy labdát, és mivel gurul, gurul szerteszét a virtuális világban, én már nem lököm tovább... (Remélem, nem bántok meg ezzel senkit.) Újra egy blogos játékra kaptam meghívást, ezúttal Barbi hívott játékba, köszönöm. A lényege, hogy írnom kell a gyermekkori emlékeimről.

Szándékosan csak egy gyermekkori emlékemet választottam ki:

Kb. 6 éves lehettem, egy társasházban laktunk, és kint játszottam a kertben a barátnőmmel. Koszorúkat fontunk virágokból, ez rendszeres időtöltés volt máskor is. Ezúttal azonban bogáncsot választottunk, mert jéééé, olyan jól összetapadnak! A koszorú persze - mint mindig - ezúttal is rákerült a fejünkre. Szép hosszú hajam volt ... ADDIG!:)

Julibeszél

Bár másnak ezek az apróságok nem érdekesek, de nekem mosolyt fakasztóak, ezért muszáj lejegyeznem, különben elfelejtem...
Most a következő beszélgetés zajlott a gyerekszobában (Gábor és Juli legózott, és amit építettek, összedőlt):
-Juli hallod, ezt jól elszúrtuk.-mondta Gábor.
- Nem hallom.:)- felelt Juli komolyan.

Emlék

Anyai nagymamám nagyon meghatározó volt az életemben. Bár már elment közülünk, még most is az, sok minden, amit tanultam vagy kaptam tőle (asszonyi bölcsesség, tudás, odafordulás, szeretet...) folyamatosan jön elő.

Halála után, a holmijainak rendezgetése közben akadtunk rá megkezdettett gobelin képekre. Látszott, hogy nagyon régi, megsárgult az anyag, és a színek is "öreg színek" voltak. Régen kezdhette el, aztán valamiért félretette. Az egyiket befejeztem, bekereteztettem, és anyu kapta meg még abban az évben karácsonyra. Nagyon örült neki, azóta is kint van. Egy olyan kép ez, amiről egyszerre jut eszébe Nusi mama és én, hiszen közösen készítettük...

őszikék

...Hull az elsárgult levél,

Sír a fáradt őszi szél,

Mondd, hogy nem múlt minden el,

Mondd, hogy néha könnyezel.