Anyunak készítettem most karácsonyra ezt a tűgobelint. Korábban már megírtam a "testvérének" a történetét (katt: ide). Ez is egy nagymamám által megkezdett kép volt: a fekete és a lila készen volt már. Anyu azóta sokszor megkérdezte, nem lenne-e kedvem kihímezni ezt is, de mindig hárítottam: nem szeretek gobelint "tölteni", nem az én világom, nagyon apró, nem tetszik benne a lila és a fekete (képtelen voltam kifejteni)... aztán mégis erőt vettem magamon, és nekiálltam. Megérte! Anyu igen sokat pityergett, miután kibontotta a csomagot. No nem a sírásnak örülök persze, hanem annak, hogy azt éreztem, számára ennél szebb és tökéletesebb ajándékot nem adhattunk volna. És az olyan jó, ha valami így célbatalál...
3 megjegyzés:
Ez mennyire jó ötlet volt és kedves Tőled, hogy megcsináltad neki!!!!
Tényleg az a legjobb, ha telitalálat egy ajándék!!!
Szerintem szép lett. Érdemes volt belevágni...
szerintem gyönyörű... a történet, ami mögötte van, azzá teszi! Na és a keretezés... már megint teli találat!
Megjegyzés küldése