. . . s z e m e z g e t ő: július 2009

2009. július 30., csütörtök

2009. július 14., kedd

Rita játéka

40 ct Zweigart Newcastle, WDW:Indian Summer
gyergyói minta

Rita kihagyhatatlan játékba hívott.:) Ez az egyik választottam. Addig-addig nézegettem a mintákat, míg végül lelkesen öt apróságot is hímeztem. Most azonban csak ezt mutatom, hogy nevezni tudjak.:) Mert most egy darabig "nemleszek"... :D

Közben szurkolok magamnak, hogy megnyerjem a mézes dobozt... ha mégsem sikerül, muszáj lesz kihímeznem a mintáját, mert csodaszép. Ti meg szurkoljatok, hogy süssön a Nap! Ha máshol nem, de legalább a Balaton felett. :D

A többi gyergyói apróságot pedig majd akkor mutatom, ha be is fejeztem őket. Ha elkészül, amit kigondoltam belőlük szerintem szépek lesznek. Varrógép még kell hozzá, de sajnos, sajnos, sajnos elromlott...

Márika nyitott tenyérrel tapsol. És nagyon élvezi.
A homokozónak is rendszeres vendége lett mostanában.

2009. július 12., vasárnap

itt tartunk

Márika ma többször is felállt bútorba kapszkodva. Hurrá-hurrá!!!

Elég jól eljut már egy helyiségen belül a különböző helyekre, bár még nem mászik, csak a fókázást használja, de azt előre és hátra is.

Sokszor szinte már beszél: jójó, Juli, Gábor, ccccá (cica)... persze még nincs minden hang a helyén, de egyértelműen elkülönülnek ezek a kifejezések a máskor használatosakkor. Különben meg be nem áll a szája, beindult a magának "mesélős időszak".

A csip-csip csókát nagyon szereti, összeteszi a kezeit, a végén hesseget:)...

Pápát int, és közben mondja is.

Puszit cuppant.:)

Jól fejlődik, bár nem hiszem, hogy megháromszorozná a születési súlyát egy éves korára. Most 8600 gr körül mértem utoljára.

2009. július 10., péntek

Mári bekakilt autózás közben. Nem bírja elvisleni, mint más kisgyerek sem, ha úgy marad, hát bömbizett. Megálltunk, nekiálltam pelust cserélni, közben vettem észre, hogy nincs nálam nedves törlőkendő, már láttam is lelki szemeimmel a cipősszekrényünkről kajánul vigyorogni. Papírzsepit nem használunk, ez is kilőve. Persze ilyenkor lesz a legmaszatosabb. Végül egy másik pelussal nekiálltam letörölgetni.

- Anya, nagyon büdös a kakija!-panaszkodott közben Juli.
-Nem baj, ha büdös Juli, inkább add ide az üveged, hadd töröljem le vízzel.
Miután elkészültem, Juli megszólalt:
-De anya, abban bodzaszörp volt!:)))

Közben Visegrádon is jártunk a palotajátékokon. Juli időnként csak ennyit mondott: ez gyönyörűséges!:) És itt elsősorban a hosszú szoknyás lányok ruháira gondolt.Hát igen, lányból van.:)

2009. július 6., hétfő

Varródoboz újra

"Kip-kop, zene az élet, muzsika,láng ég a fákon, a bokor zöld oltár.

Mostan miséznek a kis madarak,és a szobákban is ezer titok vár.

Dal zeng, ha megütöm a képet, asztalt,zenél az élet, a cipőm, az aszfalt.

Most mint a léggömb, szállani szeretnék.

Mily csiklandó és édes és ravasza zöldbe bújni s enni a cseresznyét.

Cseresznyepiros, zöldarany tavasz."
(Kosztolányi Dezső)

Egy újabb varródobozt készítettem. Ezúttal ajándékba.

35 ct-os Zweigart Edinburgh Cream, TGA és WDW fonalakkal
Corinne Rigaudeau: Le temps des cerises (Tralala Collection)

Közben sajnos pórul jártam, mert mikor a hímzés elkészültével ki szerettem volna gőzölni az anyagot, a bordó szín rögtön nekiindult. Pedig mindig gőzölöm! Így egy részét vissza kellett fejtenem, és még egyszer nekiugrottam. Néhány helyen azonban úgy meghagytam. A végeredmény azért tetszik, és újdonsült gazdájának is örömet okozott.

(Ha szeretnél készíteni magadnak varródobozt, nézd meg az előző bejegyzésem, hátha segítségedre van.)

Így csinálom: varródoboz

Lemérem a doboz alját, és a hobbiboltokban kapható falapot levágom a kívánt méretre. (Egyszerűen snitzerrel is megy.) Rögtön 2 egyforma darabot vágok.

Bejelölöm a lyukak helyét. Ezt úgy a legegyszerűbb, ha egy négyzethálót rajzolok a falapra, a vonalak érintkezési pontjánál fúrunk majd. A fúrásnál én itt apu segítségét kértem.

Ha kifúrtuk, leradírozom, és kicsit átdörzsölöm smirglivel, hogy sima felületet kapjak.

Barkácsboltokban kapható tiplirúdon (1 m-es kiszerelésben árulják, én 6 mm-eset vettem) 5 cm-enként vonalakat húzok, majd a jelöléseknél felfűrészelem (na jó, javítok: apu felfűrészeli). A kapott darabok végeit smirglivel átdörzsölöm.

Az 5 cm-es tiplidarabokat beragasztom a lyukakba. Én parkettához használatos nut ragasztóval csináltam, de azért, mert ez volt itthon. Bármilyen fát is ragasztó anyag alkalmas lehet a célra. (Érdemes lehet esetleg ragasztás előtt lefesteni az alapot és a rudakat, hogy később egyenletes színű legyen mindenhol.)

Az összes a helyére került.

Mivel a ragasztó kicsit "meghúzza" az alapot, ezért az egész alját bekenem, és a másik falapot ráragasztom az aljára.

Csipeszekkel összeszorítom.

Ha elkészült, mehet a helyére. A lényegi része kész a varródoboznak, most már csak a díszítés következik.

A dobozt a kívánt színre kell festeni. Mialatt szárad, el lehet készíteni a többi díszítő és funkcionális részét.

A doboz elválasztó betéte egy pinkeep hímzés nélkül. Ha szeretnél rá fogantyút is készíteni, érdemes a két félben lévő pinkeepdarabba benyomni a kapcsokat/eleyeteket, mert elég vastag a kész pinkeep betét, és nem biztos, hogy átfogja. Így ugyan duplán használsz belőle, de megéri, mert egyben is marad. Ha bent van a kapocs, akkor már össze lehet állítani a pinkeepet. A zsinórt az alján egyszerűen megcsomóztam, majd kicsit beragasztóztam, hogy nem bomoljon ki és ne induljon foszlásnak később a használat során.

A doboz teteje, és a fedél belső tűpárnája szintén egy-egy fél pinkeep. (Ha még ilyet nem készítettél, klikk: ide.) A tűpárnához legalább duplán veszem a flízt, hogy meglegyen a "párnája". Miután beragasztottam, azután teszem rá a díszítő zsinórt/szalagot, csak egyszerűen ráragasztva. Érdemes nem sarkoknál kezdeni a szalag ráhelyezését, mert akkor minden saroknál szép ívesen fut majd (én ezt saját káromon megtanultam).

Ha valaki kedvet kapott, jó munkát kívánok hozzá!