Mifka, igyá' muftot

"Nem ifok, mer' befo..ok."
Fenti űűberintelligens rímecskét attól tartok, a nagyszülőktől sikerült annak idején elsajátítanom. *

Vásárolni voltam ma, és rácsodálkoztam az alsó polcon a (műanyag)palackos mustra, és már nyúltam is érte, mikor oldalvást tekintvén láttam, hogy van murci is, na, akkor inkább azt vettem. Rá van írva a címkéjére, hogy kiváló étrendi hatású, most, miután ledöntöttem két pohárral (FINOM!!!), elgondolkodtam, hogy ez remélhetőleg nem azt jelenti, hogy most majd nekem is sürgős tennivalóim akadnak.

Inkább maradjunk annyiban, hogy valami kiváló fitness/wellness italhoz sikerült hozzájutnom, jutányos áron :-)
Mondjuk a fene megette a fitnesst is meg a wellnesst is, mert igaz, hogy összedobtam egy salátát vacsorára, de aztán utána addig nyúlkáltam a csipszeszacskóba, míg már hiába nyúlkáltam, mert nem volt benne semmi, akkor feladtam. És a szokásos péntek esti tévé-előtt-fetrengés közben erősen arra koncentráltam, hogy de_előtte_voltam_tornázni, de_előtte_voltam_tornázni.

A hollandusoktól egyébiránt sikerült egy darabka (egészen kis darabka, mert kb. aranyárban volt) olyan kecskesajtot hazahurcolnom, hogy ha szépen megkérném, lehetséges, hogy magától volna szíves kifáradni a csomagolásból - lehet, hogy hazafelé EZÉRT kellett kinyitnom a hátizsákomat, és megmutatni security bácsinak, hogy mi van benne? Ja, igen, büdös is egy kicsit :-) De nagyon finom. Még mézzel sem bírtam elrontani, sőt. Máskor is teszek mézet a kecskesajtra. Minél rosszabbul néz ki, annál inkább :-)

*Attól tartok, lassan mentegetnem kell a nagyszülőket. Mert oké, igaz, hogy tőlük tanultam azt a kis dalocskát is, hogy "Dunába' úszik a pap, v....át süti a nap", meg a húgom is tőlük tanulta, hogy a csirkéknek azt kell mondani, hogy rosseb egye meg azt a görcs fejedet, szóval ez mind igaz, de... de mindent összevetve, soha senkinek nem kívánok jobb nagyszülőket, mert ők a legjobbak voltak mindig is. Nagyon szerettek/szeretnek minket, az utolsó ingüket ideadnák, meg az utolsó fűszálat a kertjükből. Én még fel se értem az asztalt, mikor már volt mini sodrófám meg gyúródeszkám, amit a hokedlira pakolt nekem a mama, és nem arénázott, hogy bokáig áll a liszt mindenhol, és kisütötte a legundorítóbb amorf pogácsáimat is, és az volt a legfinomabb :-) Néha biztos súroltam az agyoncsapás határát, szárad a lelkemen néhány kinyuvasztott kiscsirke, meg ennél komolyabb dolgok is, de azért megértem a felnőttkort :-) A nagyapám annyit csavargott velem a határban, pedig neki amúgy is megvolt a kilométere kellőképpen, de hazajött, és kezdte velem elölről, és tanítgatott a füvekre meg a fákra, pesti aszfaltvirágszál létemre egész jól felismerem őket a mai napig. Náluk egész más dolgokat tanultunk, mint az iskolában, és szerintem csak így van értelme az egésznek, ha a két iskola, a családi meg az igazi, kiegészítik egymást. Hát nálunk így volt.

Zsizsik

Mama mondta mindig, mikor nem bírtunk magunkkal, és nyüzsögtünk, hogy zsizsikes a v.l.gunk. Biztos igaza volt.

Mostanában megint gyanúsan aktív vagyok, befejeztem a rég elkezdett zöld Kirit és egy natúr Springtime Bandit, ezen a héten végeztem egy sálméretű Bandival, másik két kötés még folyamatban van, illetve három valamit még el kéne kezdeni, mert kérték.

Tegnap megjöttem a hollandoktól, körülnéztem, persze nem volt otthon kaja, lerohantam vásárolni, és gyorsan készítettem magamnak vacsorát: csilis-mézes csirkecombot sütőtökös rizzsel, nagyon finom lett! Ma végre megint lehet vásárolni - tegnap csak tűzoltás volt -, aztán főzni jövő hétre, aztán bulizni, aztán vasárnap nagyszülőkhöz menni, meg temetőbe is. El ne felejtsek gyertyát venni. Annak a fényénél hátha meglátom a zsizsikeket is :-)

Ne repüljetek csizmában

Ennyit még életemben összesen sem vetkőztem nyilvánosan, mint a héten. Azért jó átszállással repülni Amszterdamba, mert akkor két reptéri ellenőrzésen is át kell haladni, nekem viszont induláskor csak az a praktikus szempont járt az eszemben, hogy ha Hollandiában esetleg hideg van, akkor milyen jó lesz csizmában mászkálni, az viszont nem, hogy milyen idegesítő lesz, ha lépten-nyomon megpróbálják majd lerángatni rólam. Az övön már meg sem lepődtem, a csizma újdonság volt. Ez a reptéri ellenőrzés még ugyan nem kínos annyira, mint egy nőgyógyászati vizsgálat, de ha még egy kicsit belehúznak, akkor már közelíti a színvonalat.

Rusztikus

Szómagyarázat: amelyik kaját elbarmolom, és gusztustalanul néz ki (de ehető, sőt a definícióba a finom is belefér), na, az a rusztikus.
Most sztrapacskát próbálok főzni, elsőre nyilván szanaszéjjel folyt, raktam még hozzá lisztet, de szerintem az is baj, hogy állítólag nagylyukú nokedliszaggató kéne hozzá, ami nincs. Van egy sima mezei nokedliszaggatóm, de azon jól fennakadnak a krumpliszálak.
Oké, próbálkozzunk deszkáról, ezt persze még életemben nem csináltam ezelőtt, hát valami amorf plecsniket belekotortam a vízbe, bazinagyok, bazirondák, és szerintem kell nekik legalább 5-6 perc főzés. Ha és amennyiben a sztarapacska ezek után ehető lesz, akkor semmi kétség, kiérdemli a "rusztikus" jelzőt. Majd meglátjuk.

Nálunk mindenki tud valamit - képes riport

Nagymamám tésztát vág. Megvan, kire hasonlítok. Én is mindig tokától bokáig lisztes vagyok már attól, ha csak a konyha közelébe megyek :-)



Unokahugikám kötni tanul (egyébként tőlem, és ő maga kérte :-)



Ezt a kis jelenetet a nemnormális unokatesómmal építettük (Kéretik egy pillantást venni a főszereplő alsónadrágjára, állítólag valamelyik húg játékfarkasának a - fülek helyén praktikusan kivágott - sapkája. Szerintünk nem.)


Szőke szép szerelmem le tudja írni a nevét.




Ez meg egy részlet a legújabb Springtime Bandit kendőből. Tegnap lett kész, de már el is kezdtem egy újat.

Közelebbről is megmutatom.

A húgom és az NCIS

Juditnak régebben volt egy olyan fejlövése, hogy minden feliratot, amit az utcán, áruházban, vagy bárhol látott, gondosan, és több példányban elhelyezett a lakásban is. Így aztán van nálunk "személyzeti WC", "Deák tér" (ebből több is), "nyitva 0-24" (ebből főleg könyvekben), meg néhány konyhai fűszertartó doboz is gondosan fel van matricázva, és "Gipsz" felirattal ellátva.

Vajon röhögtem-e fetrengve tegnap, mikor NCIS-t néztem (nem nagyon szoktam egyébként, szóval az újdonság erejével hatott), és egyszer csak valakit úgy szólítanak benne, hogy "Gibbs ügynök"???

Best of Papa

"Ez a Juditka milyen szép magas kisfiú lett."

Kezemmel csináltam

Főzés a hétvégén:
- Kossuth-kifli a nagyszülőknél (nagymamókám volt a kiskukta, kivajazhatta a tepsit, és begyújthatta a sütőt :-)
- káposztakavargatás a nagyapámmal felváltva, állítólag attól lett olyan jó :-)
- tejfölös zöldbableves, meg gombafasírt krumplipürével a vega porontynak otthon.

Kötés a hétvégén:
- haladtam 4 vagy 5 mintaegységet a lila Kernel sállal (értelmezése: Niki! Kb. félig vagyok kész :-)
- a sötétzöld Kirinek az Edging Chart-ja hiányzik, de már bazinagy, kezdem nagyon unni
- és mivel a bazinagy Kirit unom, közben elkezdtem és be is fejeztem egy natúrszínű rikkergyapjú Springtime Bandit kendőt, ma hazamegyek és blokkolom!

Mást nem nagyon csináltam a kezemmel :-)

Globalizációs folyamat a javából

Márminthogy a múltkor még csak Dancing With Myself, most meg már Rockin' All Over The World :-)
És már meg is van a következő lépés, kitaláljátok?


Itt a megfejtés :-)

Jucuska, a nagyon felnőtt plázapatkány

Miután a múltkoriban Jucka húgom gondterhelt arccal megkérdezte, hogy mi az a shoppigolás, és erre kielégítő választ kapott, pénteken hazafelé a vonaton megjegyezte, hogy akkor ő shoppingolni szeretne, lehetőleg még ma.

Üssekavics, végül is időben voltunk, menjünk be az arénaplazmába, úgyis a Keletibe érkezik a vonatunk, Jó lesz, Juci? Jó.

Ott aztán a Gyerekből kitört a szőke nő, alapvetően nézelődni óhajtott, aztán kifejezte az óhaját, miszerint vegyek neki egy felsőt a C&A-ban. Többször is körbe kellett menni, de persze neki gőze nem volt, hogy mit akar, nekem volt ugyan elképzelésem arról, hogy mit és mennyiért vagyok hajlandó megvásárolni neki, csak olyasmit nem találtunk, legalábbis girnyó méretben nem, mert ő most ide-oda lötyög az S méretű dolgokban is.
Akkor nézzük meg a Hennes and Mauritzban is, jó? Fene a tájékozott fejedet, gyere, nézzük meg, bár tudnám, honnan szeded a H&M-et, csak nem a nővéredtől??? :-)

Ott már kapott a Nőszemély egy nagy csomag színes pamutzoknit, mert bebiztosította magát arra az esetre, ha netán felsőt nem találnánk, de mikor elindultunk kifelé, akkor nagyon fehér szájjal emlékeztetett, hogy még nem mehetünk ám haza, mivel ő még nem kapott pulcsit. Még próbáltam egy soron következő üzletben egy színes harisnyanadrággal is elkábítani, látszólag hagyta is magát megvesztegetni, aztán csak lecövekelt a pamutfelsők előtt, kiválasztott egy lilát, és bevonult vele a próbafülkébe - "Ez nem áll jól rajtam, lóg a válla. Légy szíves, hozzál kisebbet." - Igenis, értettem. Jó lett, megvettük, majd' kétszer annyiért, mint eredetileg terveztem, jól van na, legyen Gyereknap.

Hazafelé meg rohant. Amit én ugye nem tudok. Már vagy kilencszer megkértem, hogy menjen lassabban, aztán tizedszerre rászóltam valami olyasmit, amitől megsértődött (kb. Juditka b.meg, muszáj ilyen k.va gyorsan menned, lazítsál már), és azonnali hatállyal szakított velem. Az én bátor felnőtt kishúgom keményen kettőszáznegyvenkilenc és fél centivel előttem haladt, és akárhányszor a csápjaival érzékelte, hogy a köztünk levő távolság elérte a kettőszázötven centit, tétován megállt, aggodalmasan hátralesett a válla fölött, hogy biztos jövök-e, és amikor meggyőződött róla, hogy igen, akkor megint előrehúzott, stb, stb. A metrónál aztán volt szíves belém karolni, leszállás előtt pedig már láttam, hogy a keze félig felemelve, az ujjai a levegőt kaparásszák (olyankor fél ám a kisdinnye, csak nem tudom, mitől), ajaj, itt szükség lesz egy nagytestvérre, Judit feladta a függetlenségről vallott összes elvét, és jött szépen velem kézen fogva. Imádom a kis meleg gyerekmancsát szorongatni, főleg mióta Miskolcon lakik, és elszokott tőlem, azóta már úgysem bújik, nem ül az ölembe, nem lehet cirógatni, de az utcán még kézen fog, nekem meg szorít a torkom ilyenkor, most mit csináljak, én őt húztam.

Naptár

A közeljövőben várhatóan ilyen dolgok fognak velem történni:
- holnap hazahozom a Hugit
- szombat nagyszülőzés
- vasárnap visszaviszem a Hugit
- 20-án előrehozott Orsolya-nap, mini-csajszis ajándék kigondolása a feladat addig
- 23-ás hosszú hétvégére még ki kell találnom valamit
- 26-29 Hollandia elvileg
- 31. Kiscsillag koncert a Gödörben, FISHING ON ORFŰ ÉS DENSZING INDÖ NÁJTKLÁBB :-)

Menekülés megint a konyhába

Elfújt a szél tíz fokot egy nap alatt, tegnap hazafelé azt éreztem, hogy egy pulcsival kevesebb van rajtam a kelleténél, röviden csak fáztam, na. Már a hazafelé-úton valami alibifőzést tervezgettem, hogy álldogálhassak a tűzhely mellett, jobb esetben pedig még begyújthassam a sütőt is. Miután vásároltam is ezt-azt az alibifőzéshez, rájöttem, hogy egyikhez sincs most kedvem mégsem, könyököltem hát a rémrendetlen asztalomon egy kupac papír tetején, és bőszen listáztam fejben a fellelhető alapanyagokat, istenőrizz, hogy még egyszer lemenjek vásárolni.

Aztán egyszer csak belerúgtam valamibe, és meg is oldódott hirtelen minden problémám. Fedje jótékony homály, hogy mikor hoztam én el azt a gigantikus cukkinit a nagyszülők kertjéből, legyen elég, hogy épp ideje volt kezdeni vele valamit, mielőtt ismételten bebizonyítom, hogy panellakás előszobájában az asztal alatt elfelejtve NEM lehet cukkinit teleltetni. Rohasztani viszont eredményesen, mint azt már számos tudományos kísérletben igazoltam.

Így történt, hogy végül a sütőt is begyújthattam, a tűzhely mellett állva is melegedhettem, és az sem hátrány, hogy megvan a kajám, várhatóan hétvégéig. (Egyébként sajtos-sonkás cukkinilepény, rántott cukkini, meg főzelék. Ha ma is fázom, ez utóbbihoz lesz fasírt is. Nem jön át valaki enni?)

Have you ever seen the rain?

Mert ha nem, akkor most nézz ki az ablakon, és jó eséllyel látni fogod...

Persze igazából nem a Present Perfect igeidőt szerettem volna gyakorolni egy kis onlájn angol nyelvlecke keretében, csak megint (még mindig) CCR-t hallgatok. Ki nem ismeri? Akkor hallgassátok meg.

Egyébként konkrétan egy szavam nem lehet, egész szombaton ragyogó napsütésben túrázhattunk (megvan az n+1-dik kitűzőm és oklevelem, hogy sikeresen részt vettem a Zselic 20 teljesítménytúrán), csak az esti pizzázás-sörözés végződött fejre húzott kabáttal és sietős lépésekkel a szállás felé, de ennyi belefér.

A Nagy Kaposvári Kirándulásra egyébként s.k. sütött kenyérrel szerettem volna készülni, de mondjuk úgy, hogy a teljesítményem e téren kritikán aluli volt, szerencsére ezen az eredményen valamit azért szépítettem egy kis padlizsánkrémmel és májkrémmel. Kenyeret meg vettünk inkább ehetőt.

Összefoglalva: a Sántikálós, a Feltört Lábú, a Lusta és a Derékfájós résztvevők szerencsésen túlélték mind a gasztronómiai, mind a turisztikai megpróbáltatásokat, és jövőre megint mennek, legalábbis most ezt állítják :-)

Sárkányfű update

Ha a szomszédban nem is, de a munkahelyemen már van H1N1.

Mindeközben a boszorkánykonyhában...

Jó, akkor nem MINDEKÖZBEN. Hanem tegnap este :-)
De a lényeg, hogy zöldbabfőzeléket főztem, ISZONYAT kaprosan, mert én úgy szeretem a legeslegjobban, mostanra teljesen megtagadtam a szellemi közösséget a bennem élő finnyás napközissel, és imádom egyrészt a zöldbabot, másrészt a kaprot, harmadrészt meg a kettőt együtt is. Árulás a javából :-)

Este pedig padlizsánkrémet fogok kotyvasztani átjövő és számítógépet-szerelő, meg csak-úgy-látogató cimboráknak.

Csak meg ne erőltessem magam ebben a marha nagy főzésben :-)

Sárkány ellen sárkányfű

Eddig mindenki tudja. De vajon krónikus hipochondria ellen létezik-e hatásos csodaszer?
Reggel találkoztam egy szomszédlánnyal a házból, és elmesélte, hogy influenzás volt, másfél hétig otthon kellett maradnia, magas lázzal meg minden egyéb nyavalyával küszködött, és bár még mindig nem érzi magát teljesen egészségesnek, ma már bemegy dolgozni.
Azóta eltelt úgy saccperkábé két és fél óra, és ebben a saccperkábé két és fél órában én már szimuláltam magamnak fejfájást, bedugult orrot, és torokkaparást is. De hogy most ez mire jó?????

Asszem, jelen állapotomban a legtöbb, amit az emberiségért tehetek, az az, hogy mostanában nem szaporodom. Vélhetően csak pont ugyanilyen hülye utódok létrehozására lennék képes.

Dr. Blogger

Múltkor megkérdeztem a Gerincdoktort, hogy ha már egyébként is úgy járok hozzájuk a rendelőbe, mint haza, éppcsak kulcsom nincs még, szóval kapok-e törzsvásárlói kedvezményt, ha cserébe kiteszem a linkjét, merthogy ő is ír blogot. Azt mondta, hogy azt amúgy is kaphatok, szóljak, ha szükségem van rá, de egyébként kitehetem.
Így hát kitettem. Szerintem jó fej, meg jó a blogja is.

Sün

Lennék én sündisznó életemben. Akinek nem tetszene a pofája, és/vagy nem jól közelítene, azt galádul megszurkálnám. (Mélyebben belegondolva most se csinálom másképp...) Egész télen összegömbölyödve aludnék a barlangomban. Sokkal félelmetesebbnek tűnnék, mint amilyen valójában vagyok, mert ordenáré nagy robajjal közlekednék a sűrű aljnövényzetben, mind a 24 centimmel, vagy mittudomén pontosan, mekkora egy sün. Aztán a végén maximum szétmázolna egy úthenger az aszfalton, amikor buliból csámborognék hazafelé bekókányolva, de az meg valószínű, hogy elég hamar lezajlik.

Most éppen eleséget gyűjtök, vagy én nem is tudom, mi van, kábé két hete újra kitört rajtam a már szokatlanul hosszú ideje szünetelő, vad és fékezhetetlen főzési láz, hordozok haza mindenféle szükséges és szükségtelen alapanyagot, vadul túrom az internetet izgalmas receptek után kutakodva, gyűjtöm az ötleteket, amiket aztán szép sorban el is vetek, egyiket a másik után.

Tegnap meg azon kaptam magam, hogy rendet akarok csinálni (én! rendet!), mi ez, ha nem a téli álomra való készülődés, hogy amikor majd a nyomasztóan koromsötét koradélutánokon, munkából hazaérve, a világon máshoz se lesz kedvem, csak vastag zokniban csoszogni a linóleumon, vagy összegömbölyödni a kanapén, és elképzelni, milyen jó lenne, ha valaki hozna nekem teát, de nem hoz, és bámulni valahová a tévé mellé-fölé-alá bambán, szóval hogy majd akkor jó legyen nekem otthon.

Minden kétséget kizáróan sün vagyok. Vagy hibbant.

Oszkár

Kaptam Alíztól egy Oscar-díjat a hétvégén :-) Vicces, hogy épp a századik bejegyzésben tudok vele villogni :-)
Nagyon örültem neki, de aztán törtem is a fejemet egy kicsit... most, hogy már díjat is kaptam, nem kéne-e szép lassan eldöntenem, hogy mégis mi a mennydörgős franckarikáról írjak? Mások blogjának azért témája is van, főznek, vagy kézimunkáznak, vagy gyereket nevelnek, én meg csak felkelek minden reggel, és egész nap hülyeségeket csinálok, aztán megírom.


Na de ha ennyi tényleg elég a dicsőséghez, akkor ezt elég nagy biztonsággal tudom garantálni a jövőre nézve is :-)

A díjat pedig tőlem Gabi kapja, aki tartóselemmel pörög, gyereket nevel, köt, vállalkozik, főz, mérgelődik, és különben is ő beszélt rá, hogy legyen saját blogom :-)

Nem egyszerű örökség

Anyunak ma lenne a születésnapja. De már három éve, hogy csak én gyújtok érte egy gyertyát a képzeletbeli tortáján.

Az az elméletem, hogy valakit nem a jó tulajdonságaiért szeretünk, hanem a rossz tulajdonságai ellenére. Anyu jól feladta a leckét a barátainknak. Én ugyanis borzasztóan rendetlen vagyok és patópál. Az öcsém nem beszél, ki nem nyitná a száját, csak ha már minimum ég a ház. Juditka meg ugye nem is ezen a világon él.

Anyunak nem is kellett tükör, ha mi hárman a közelben voltunk :-)

Még szerencse, hogy azért apánk is volt egy darabig, így lehettem én cinikus és türelmetlen, az öcsém sokáig tűrő aztán hirtelen felcsattanó, Juditka meg... benne azért nehéz apu jellemvonásait felfedezni, viszont egyedül neki lett szép hullámos a haja.

Minek főz az ilyen

Aki túrógombócfőzés közben képes elvágni a kezét, az valószínűleg meg is érdemli. Mert eleve mi a francnak kés a túrógombócfőzéshez. Jó, nekem ahhoz kellett, hogy feldaraboljak egy kocka vajat, mert egy kicsit meg akartam mikrózni, hogy puha legyen... Az lett, én meg véres.

A gombócok egyébként leginkább karfiolra hasonlítottak végül, mert a túrógombóc-masszából (túlságosan puha volt) nem lehetett gombócot formázni. Csak olyan amorf fehér izéket. Gyanús volt, hogy majd moslékká fog ázni az egész, amint a vízbe ér, de nem ázott.
Ettől még rondák lettek a gombócok.

A közönségnek ízlett azért a vacsi, az meg mellékes, hogy én speciel nem szeretem, nekem csak főzni kellett, de majd máskor lehet, hogy inkább nem kell :-)