Konyhaszekrény 2.

Der Medve jön át holnap.
Addigra valamit csinálnom kell a konyhaszekrénnyel, különben szemrehányóan fog rám nézni, és már megint életképtelennek fog tartani, és még igaza is lesz. Sajnos.

De mit csináljak fél 11-kor azzal a .......................... konyhaszekrénnyel?

Kis geometriai kitérő

Az Egyik Kockafej azt találta állítani, hogy kockák nélkül nem kerek a világ.
Mi?
A szokásos ostoba nézésem (hálisten most csak a laptop látta) elmúltával úgy döntöttem, hogy ezt az állítást nekem most be kell bizonyítanom.
Hát tessék.

1) Gömbakváriumban meghülyülnének a halak, oda kell a kocka (bár egye fene, téglatest is jó).
2) Mi lenne a KOCKAladával kocka nélkül??????
3) Hogy néznének ki a favágók, mondjuk.... pöttyös ingben?
4) A fene megette a matematikaoktatást KOCKÁS füzet nélkül.
5) Dobókocka nélkül sz@r lenne társasozni.
6) Megszűnne egy csomó süti, aminek ilyen vagy olyan kocka a neve.
7) Kőbánya térképéről el kéne törölni a KOCKA utcát.
8) Rubik Ernő felkötné magát, mehetne kitalálni valami más bűvös izét.... bűvös kúp? bűvös hasáb? ááááá....
9) Gyerekek százezrei sírnának a KOCKÁSfülű nyúl után.
10) A testépítők gondban lennének, ha mondjuk háromszögesre kéne gyúrniuk a hasukat.

Utólag belegondolva, ez nem az én dolgom lett volna, mert bizonyítsa az, aki állította, de most már mindegy.

A fényképezőgépem

Napok óta keresem a fényképezőgépemet, mindhiába. Pedig utoljára az asztalon láttam. Már kezdtem attól tartani, hogy szemétszedéskor megfogtam, és beletettem az egyik zacskóba - mint ahogy a hülyebarom rövidlátó (én) időnként az agyát is kikapcsolja, és beteszi a szemüvegét a hűtőbe, mosógépbe, konyhaszekrénybe, aztán meg keresi - , szóval megijedtem, hogy talán kidobtam.

Végül is adtam 1% esélyt annak, hogy az irodában hagytam.
Na de most szabin vagyok még csütörtökig!!!!!!!!!!!

Kollégaurat megkértem, szerezze meg a portán a kulcsomat, és tartson házkutatást az irodában.
Megvan!!!!!!

Esküszöm, pénteken lefotózom és felteszem a Swallowtailt, mert közben elkészült, és nagyon szép lett, rám hasonlít :-D

De egyébként szánsájn meg minden :-)

Lássuk a tegnapi nap mérlegét.

Megint le van égve az orrom hegye, a szám sebes, mert kifújta a szél, és én meg nevetni mertem, amitől kirepedt, és vérzett, a tenyeremen csak azért nincsenek vízhólyagok, mert a derekam sokkal hamarabb kikészült, mintsem hogy az ásónyél feltört volna, a hülye kutya rejtélyes hieroglifákat karcolt a karomra a körmeivel, a jobb kezemmel alig bírok fogni, mert metszőolló-izomlázam van, a bal kezemre véres csíkokat húzott a rózsabokor , a zoknimból negyed kiló földet kellett kiönteni este, előjött három és fél szeplő az arcomon, és fél kilenckor végkimerülésben elájultam.

Hiába, nehéz a földműves-élet a magamfajta sápadtarcú panelvirágszálnak :-)
De micsoda nap volt! És jövő héten megismételhetem!

Szánalmas pont hu

Leszakadt a polc a konyhaszekrényemben. Az alsóban, amiben a lábasok meg fazekak vannak. Igaz, ennek a szekrénynek például nincs ajtaja sem, mert jó fél éve már, hogy leszakadt. És senki nem csinálja meg, mert bárki megcsinálná, ha és amennyiben én elmennék végre valami bútorlapszabászatba, és vágatnék le szekrényajtónak valót, csakhogy én nem megyek bútorlapszabászatba, mert nem is mértem még meg, hogy mekkora volt az eredeti ajtó. És ha lemérném, akkor is tuti kitalálnék valamit. Szóval. De azért mégis. Minek kellett ennek még le is szakadni?????

Éppen elhatároztam, hogy kéne már egy kicsit takarítgatni, meg rendezkedni, mert mekkora kupi van, meg különben is itt a tavasz. Kezdem a konyhában, ott kezd leghamarabb meglátszani, könnyű sikerélményre hajtok, mert tudom, hogy nem épp a kitartásomról vagyok híres. Essünk neki a mosatlan edényeknek, mondjuk ehhez el kéne pakolni az edénycsöpögtetőből. Jó. Hajrá. És erre PUFF, leszakad a francba az egész polc, még be se raktam az első fazekat a helyére, és most már nem is fogom.

Mások ilyenkor kipakolnak a szekrényből, és megszerelik, de én meg nem, mert engem most már inkább nem is érdekel, jó lesz az úgy is erre a hátralévő 40-50 évre, és most már jól be is jöttem inkább blogolni meg kendőt kötni.

A napi két liter vízről

Arról, amelyiket felül beöntök, alul meg kifolyik rögtön. Hogy annak mikor van ideje hidratálni meg méregteleníteni az én szervezetemet???? Abban a nyolc és fél percben, amit benn tölt???? Hiszi a piszi. Jobban járnék, ha befeküdnék egy kád vízbe néhány órára, lehet, hogy a bőrömön keresztül több szívódna fel.

Manuálterápia

A rózsaszín Marzipan sapka (Ravelryn találtam). Batár bazinagy, pedig a kisebb méretet kötöttem, a megadottnál kisebb tűvel... Le lesz bontva.


Lassan alakul a Moonlight Sonata is, bár szegény most megint hátrébb került a rangsorban, mert folyton mással "kell" foglalkoznom.


Végül egy - enyhén fogalmazva - nem túl szerencsés fotó a Swallowtailnek a bigyócskás chartjáról, mert a gyöngyvirágos részről még nincsen, valaki feltölthetné végre a lemerült elemeket, mer' most addig nem tudok fényképezni :-)

Moszkvai kertásó kutya

Az Egyik Kockafejű azt mondta tegnap a kocsmában - ahol HÁROM kockafejűvel meg egy köztisztviselővel volt szerencsém (?) részt venni egy rögtönzött névnapozáson - hogy kutyával meg nővel (konkrét női testrészeket is emlegetett, de nem szeretném megismételni) mindent el lehet adni, meg mutogatni is azokat kell.

Szerintem inkább legyen a kutya.


Hétvégén próbáltam ásni egy kicsit a kertben, de nem nagyon sikerült, mert az öcsém kiskutyája segített: állandóan belefeküdt a barázdába, el akarta kapni az ásót, ette a földet, ugatta a bogarakat, és szörnyen félt a gilisztáktól.

Első fecske

Készítek rendelésre egy Swallowtailt, hát Csajok, ezt a Lily of the Valley chartot ANNYIRA unalmas kötni, de annyira, hogy még. Pedig azt hittem, az első szakasztól fogok bezombulni, de nem. Az relatíve haladós volt. Azért szépnek ígérkezik, a szín is csak kicsit gyilkolja a mintát (pirosas-rózsaszínes-bordós színátmenetes uruguayi, de nem léc, hanem fingering, és 4-essel kötöm, mert az 5-ös tűn olyan csapzottan lógott), majd lefotózom, és mutogatom. Valamikor.

Makár Sándorné és egyéb házasított borok

Ahogy már meséltem, hétvégén a Sauska pincében voltunk borkóstolón. Sajnos attól tartok, hogy nem vagyunk egy túl komolyan vehető borkóstoló társaság, kár belénk energiát feccölni mindenféle profiknak, tulajdonképpen azt érdemelnénk, hogy "nesze b.zmeg", de nem, Sauskáék jó fejek.
Szinte szemrebbenés nélkül tűrték, amikor a fél banda beesett az asztal alá a röhögéstől a Makár Chardonnay hallatán, hogy "Sándorné, höhö, MAKÁR SÁNDORNÉ" :-D
Ennyit a szakértelmünkről.
Ugyanezt előadtuk Cabernet-viszonylatban is, ki lehet az a Franc Caber, akárhányszor valaki kiejtette, hogy cabernet, nekünk már fülig ért a szánk.

Ja, és majd ha a franciák levédik a cuvée nevet, és nem szabad használni soha többé, akkor hogy fogjuk majd hívni magyarul? Hát, talán valami házasított bornak.... itt volt ismét végünk, PÉLDÁUL a ChardoNÉ és a CaberNÉ is házasított bor, ugye?

Szerintem kisebb csoda, hogy nem hajítottak ki minket.

A későbbiekben a syrah helyes kiejtésével akadtak problémáink, ez már ugyan másik napon és másik pincében volt, hiába javasolták nekünk, hogy egyébként hívhatjuk shiraz-nak is, addigra már mindegy volt, mert mi már rég zsiráfnak hívtuk. Olyannyira, hogy egyikünk (NEM, nem én voltam, esküszöm, de nem fújom be a cimborámat), amikor elvitelre vásárolt belőle, akkor egészen konkrétan kért két liter zsiráfot, ha jól hallottam.

Azt hiszem, nagyon itt az ideje annak az alapfokú borismereti tanfolyamnak, amire már nemsokára megyünk.... még mielőtt MINDEN magyarországi borvidékről szigorúan kitiltanak minket az elkövetkező 125 évre.

A felnőttkori beszédfejlődésről

Hittem eddig naivan, hogy a szókincsemmel nincsenek olyan igazán nagy problémák, olvasok sokat, időnként fejtek rejtvényt is ügyesen, meg hasonlók, de úgy látszik, az ilyesmi mind nem elég. Az embert lépten-nyomon új információk érik, amiket muszáj valahogy feldolgozni, különben sosem lesz képes lépést tartani a környezetével.
Tegnap például ismét egy, a mindennapi életben nélkülözhetetlen kifejezést sikerült elsajátítanom: gázrugós lengéscsillapító. (Enyhítő körülményként kérem annak figyelembe vételét, hogy bár képes vagyok elismételni, azzal továbbra sem vagyok tisztában, hogy ez végül is mi a mennydörgős rossz nyavalya.)
Bzmg.
Komolyan.
Még nem döntöttem el, hogy milyen szövegkörnyezetben lehetne használni, de elképzelhetőnek tartom, hogy ha a helyzet úgy kívánja, akkor Judit húgom példáját követve hatékonyan be tudnám illeszteni különféle ocsmány káromkodásokba (ld. "rosseb egye meg a könyökhajlati verőeredet").

Az üröm, ami benne van az örömben

A klassz élmények betárazása mellett valami rohadvány villányi egysejtűt is összegyűjtöttem a jelek szerint, már tegnap éjjel se voltam éppen a topon, zokniban vacogtam a takaró alatt, meg miegymás, aztán der Medve felkelt inkább hozzám, itatott velem aszpirint, hozott még egy takarót, utána állítólag valahogy elaludtam valamikor, de reggel nem úgy ébredtem, mint aki igazából kipihente magát.

Nem beszélve arról, hogy lázas vagyok most is.

Boroztunk végre

Szerintem nem elég, hogy bután nézek, de még a hajam is több árnyalatot világosodik, amikor valamit nem értek, pl. azt, hogy az miért lesz jó, ha a villányi Sauska-pincészethez kivezet majd a kerékpárút. Méééér', ki fog má' részegen biciklivel hazamenni, akkor már inkább gyalog próbálkozom (igen, borultam már árokba bringával, igen, éjszaka, igen, részegen, és igen, voltam utána baleseti sebészeten is Kaposváron). A dologban rejlő logikára akkor derült fény, amikor vidáman és hullámvonalban vonultunk haza borkóstolás után, ja tényleg, egy kerékpárúton talán nem jelent akkora kockázatot, ha ökörh.gyozás formátumban csámpázunk középen heten.

Kicsivel korábban Szőke Kapitány úgy gondolta, hogy elszívna egy cigarettát a teraszon, ahová az ajtón át szeretett volna kijutni, ám nem sikerült neki. Erősítést hívott a helyi erők közül, de kettőjüknek sem sikerült kinyitni az ajtót. Nagyszabású cimboránk is odament közreműködni, de még mielőtt a nyers fizikai erő győzött volna, megérkezett az ész, és megoldotta a rejtélyt, miszerint ja, ezt nem lehet kinyitni, menjetek inkább oda arra a másik teraszra, úgy látszik, egy rendes birtokigazgató az utolsó szögig ismeri az egész épületet, meg gondolom, hogy minden egyes szőlőtőkét is a nevén szólít, de ezt nem láttuk, nem hallottuk.

A borhoz egyébként mi még nem értünk, de már szeretjük. És néha azt hisszük, tudunk okosakat mondani, ámbár ezt valószínűleg nem kéne erőltetni.
Évi rendes villányi kirándulásunk alkalmával mindig bejelentkezünk egy "menő" pincészetbe, megkóstoljuk azokat a borokat, amiknek amúgy csak messziről integethetünk az üzletekben. Ez tök jó érzés. Az is kaland, hogy láthatjuk és hallgathatjuk az "igazi" élő embereket, akik az egész történet mögött állnak. Vagyis nem állnak, hanem pörögnek.

Sauskáéknél iszonyat teltház volt szombaton, hozzá is csaptak minket a néphez a pince-körtúrán, később aztán hálisten különszobát kaptunk, ennek az az egy hátránya volt, hogy időnként szerintem teljesen elfelejtették, hogy mi is ott vagyunk, viszont határozott előnyei is voltak, mert azon kívül, hogy ott csak mi voltunk, kb. mindenki beugrott hozzánk egy kicsit, magyarázott egy kicsit, sőt, a pincemester leült és ivott is velünk egy kicsit (a fiúk szerint persze neki már mindegy volt, csak legyen kivel innia, és ne kelljen még bemennie az unalmas VIP-vendégekhez, egyszóval nem teljesen a személyes varázsunknak köszönhettük a kivételes elbánást meg a ráadás-bort :-)

Továbbra sem értünk a borhoz, "csak" szeretjük. Meg tudjuk állapítani, hogy ízlik-e, vagy sem. Komoly, igaz? :-)
Itt minden bort nagyon szerettünk, de vérciki beégés lenne a vége, ha megpróbálnám elmondani, hogy MILYENEK voltak.
Nagyon jól éreztük magunkat, ebben viszont egészen biztos vagyok. A hangulatot tudom értékelni, csillagos ötös. Jó társaság, (majdnem) jó időben, jó helyen. Menjünk vissza!!!!

Girls' night in

Honap irány Villány, ma már "semmit" sem csináltam (kivéve sajtos rudat, és sonkás meg kolbászos csigát). Hívtam át barátnőt, hogy segítsen megcsinálni a semmit, és közben hallgattunk Bruce Springsteent, ittunk bort, és az iwiwen meg a facebookon megtekintettük illusztrálva, hogy melyik kollégánk miért nem jó csávó. Imádom az ilyen estéket.

Aztán mégis kaptam virágot

Der Medve átjött tegnap, és hozott nekem tulipánt. Elvileg nőnapra, csak hétfőn megmondtam neki, hogy ha náthás, akkor nem jöhet, hanem húzzon haza munka után, és gyógyuljon, mert hétvégére rendbe kell jönnie. Aztán kedden is jött volna, de akkor meg éppen (még mindig) hatalmas kupi volt otthon, és nekem nem volt kedvem rendet rakni, ezért ismételten megkértem, hogy maradjon távol.
Tegnap aztán megkérdezte, hogy beengedem-e már végre, én meg mondtam, hogy hát jó. És kaptam tulipánt.

Vissza a jövőbe

Van-e abban valami trükk, amikor az a vonat, ami elvileg 8:52-kor indul tovább, az csak 8:53-kor érkezik be? Párhuzamos idősíkok, ilyesmi, tudjátok.

Önző dög sajnálja magát nőnapon

Áprilisi gyerek vagyok, mégpedig a legjobb évjáratból ('77-es, természetesen), életem első nőnapján tehát még nem voltam egy éves, és valószínűleg kúszómászó üzemmódban, csorgó nyállal, csattogó tenyerekkel róttam az előszobában a linóleumot, szép kislány, aha.
Apám ennek ellenére komolyan vette a feladatát, a virágosnál, vagy az aluljárós nénikénél engem is hozzászámolt a listához, és megkaptam én is életem első hóvirágcsokrát, jaj de aranyos, mire legközelebb odanéztek, nagy részét már meg is ettem, számol be róla a családi legendárium.

Egy-két nőnappal később már beképzelt fejjel nyújtottam a maszatos, ragadós tenyeremet a csokor után, mondván hogy én is NÓ vagyok, számol be erről is a családi legendárium, és röhög rajta azóta is néhány nagybácsi.

Aztán hosszú ideig menetrendszerűen érkeztek a hóvirágcsokrok, meg néha nárcisz, néha tulipán, de a nőnapi virág az járt, még amikor Kaposváron jártam fősulira, akkor is kaptam, és próbálták nekem életben tartani, míg legközelebb hazamentem, ez hol sikerült, hol meg nem.

Húsz virágcsokornál állt meg a számláló, aztán egy januári napon az apám elindult vásárolni autóval, és soha többé nem érkezett haza. És hiába voltam abban az évben éppen otthon március nyolcadikán, a huszonegyedik virágcsokromat már nem kaptam meg tőle.

Eltelt azóta tizenkét év, a helyzet semmivel nem lett jobb, sírok a hóvirágom után, ami csak nem érkezik. Néha egy-egy barát próbál azért szépíteni, és megmenteni a férfinép becsületét, ma is kaptam mailben egy ilyen virágot például: @-)-- és tényleg örültem is neki...
De attól tartok, még egy ilyen kitartó rajongót, mint az apám volt, akinek nem számított, hogy a nőnap akkor most komcsi ünnep, vagy nem komcsi, csak azt tudta, hogy van egy lánya, akinek virágot "kell" venni, és elment, és vett virágot, hát ilyet hiába keresek.

Vidám családi program kutyával

Tavaszi szél vizet áraszt, kiolvadt a föld a nagyanyámék kertjében, az öcsém baromarcú kiskutyája meg rohant negyvenkilenc kört, aztán boldogan felugrott a nadrágomra, úgy néztem ki megérkezés után három és fél perccel, mint aki egy csorda barátságos vaddisznóval játszott iszapbirkózást.

Kértem inkább egy mackónadrágot a Sógorasszonytól, aztán beöltöztem munkásruhába, és hála az égnek, hogy senkinek nem jutott eszébe lefotózni, mert asszem, nem vállalnám a nyilvánosság előtt (bakancs, több számmal kisebb cukirózsaszín szabadidőalsó, meg az öcsém szürke polárfelsője, ami kb. térdig ér nekem, hát, csini)... ebben a vidám tavaszi öltözékben álltam neki a tesómmal meg a nagybátyámmal szétverni a régi galambházat, meg az egyik nyúlólat.

Naná, hogy az IQ-fighter kiskutya is segített, vagyis folyamatosan útban volt, ötpercenként kikötötte a cipőnket, próbálta rólunk leszedni a munkáskesztyűt, és időnként rajtaütés-szerűen átölelte hátulról a bokánkat, vagy nekifutásból kinézett a térdünk között. Szerintem meggyőződése, hogy neki NEM SZABAD a neve, és akárhányszor rászóltunk, csak még jobban belehúzott a rosszalkodásba. Nagyon vicces egyébként, valami gondja akadhatottt a gereblyével, irtó mérges rá, morogja, ugatja, megtámadja, mi meg ááááááá, nem is szívattuk szanaszéjjel, nézd kiskutya, GEREBLYE, az öcsém vadul gereblyézett neki, a hülye kutya meg teljesen ki volt rá akadva, ott hőzöngött össze-vissza :-)

Az ólak egyébként már nagyon tré állapotban voltak, a fiúk pikkpakk szétszedték, én inkább csak deszkákat pakoltam, meg nyilván letüdőztem vagy fél kiló több évtizedes nyúlszar-galambszar-mixet, és találtunk mirelit döglött kispatkányt is, szóval remek napunk volt :-)

Most egy kicsit fáj a derekam, az arcom meg ég a széltől, de szép rózsás a naptól, és különben is, imádok együtt dolgozni az öcsémmel meg a nagybácsimmal, akik egyébként klónok, még az a hülye citrombaharapott humoruk is egyforma, amikor a legnagyobb lelki nyugalommal, halkan megjegyeznek valami akkora marhaságot, amin én öt percig sírva röhögök, aztán értetlenül és ártatlanul nézik, hogy szegény hülye, ennek meg mi baja van. Szeretem őket, na. :-D

Szegény szívem mélységes csalódásai, és az univerzális gyógyír

Csalódás 1.: a színes fénymásoló nem tud dupla oldalt.
Csalódás 2.: leszedték a faliújságról a community law-vamat, pedig szerintem vicces volt.
Csalódás 3.: rázoomoltam egy srác kezére, és rágja a körmét.

Gyógyír: elmentem és vettem magamnak egy szoknyát jól.

Még egy kis vörösbor, és helyre is áll a lelki egyensúlyom :-D

Kurzusleírás

Még szerencse, hogy van időm ilyesmikkel foglalkozni.

De ha esetleg nem lenne, akkor azért valahogyan szakítanék rá mégis.

Az igazi férfi sávokban szőrös

Múltkor elmentünk a tornyos outletbe, mert mindenképpen JPress zoknit kellett venni. Nem nekem. Én a díszkíséret voltam, és nézelődtem.
OLYAN plakátfiút láttam, hogy muszáj róla beszámolnom.
Kezdődött azzal, hogy feje, hát az nem volt.
Egy szál fehér alsónadrágban feszített, de olyan bugyiszabásúban ám (jóvanna, szűkboxer-párti vagyok, ezúton kérem a rajongótáborom férfitagjait, hogy dobjanak el kapát-kaszát, és húzzanak el lecserélni a gatyakészletüket, mer' lesz ám haddelhadd).

Jóóóóó alaposan ráközelítettek a fehér bugyiszabású alsónadrágjára, hogy minimális fantázia igénybevétele NÉLKÜL is lehessen sejteni, hogy mi van benne, illetve hát valami tutira van benne.
Az esztétikai hatást a stylist meg a kozmetikus meg a sminkes (az mondjuk nem kellett, mert ugye nem volt feje a csávónak) még a következőképpen fokozta:
- a pasi mellkasa teljesen szőrtelen volt
- a hasa ellenben bozontos
- aaaa....ööööö..... a BIKINIVONAL megint csak csupasz
- lejjebb a combja ismét szőrös.

Most ez vajon egy plakát-célokra speciálisan kitenyésztett példány lehetett, vagy egyszerre többen nekiálltak legyantázni, de két leszőrtelenített csík után ámokfutni és lövöldözni kezdett, ezért kénytelenek voltak abbahagyni, és lefotózták úgy, ahogy volt?

Oldjuk meg a titokzatos, keresztben csíkos férfi rejtélyét :-)

Félreismerve

Az iwiwen a sok tökéletlen szerint KEDVES vagyok.
Én.
Kedves.
Hol élnek ezek?
Mi sem bizonyítja ennél tökéletesebben, hogy az iwiwen mennyire indokolatlanul jelölik egymást ismerősnek az emberek (igen, én is).

Programjavaslat

- Unatkozom. Mit csináljak?
- Öööö.... verd a seggedet a földhöz.
- Azt nem akarom.
- Akkor főzzél kávét.