Félelmetes vagyok ám

Hiába szólt elég hangosan a koncert, a rózsaszínpólós fickó, aki az asztalunkhoz kéredzkedett, mégis szörnyen idegesítő volt. Azt üvöltözte folyamatosan, hogy "Na most akkor maradjak, vagy ne menjek el?".

Odafordultam, és mondtam neki, hogy igazából mindegy, csak csöndben.
Nem tudom, eközben pontosan hogy nézhettem rá, de a csávó onnantól kezdve kábé félóráig egyáltalán nem szólalt meg, és amikor később mégis, akkor azt már máshol csinálta.

Mivégre jöttem én e világra?

Asszem, leginkább azért, hogy az ismerőseimnek legyen kin röhögni.

Csak úgy eszembe jutott a családom...

Ez sem tegnap történt. Igazából legalább tizennégy éve. A nagyszülőknél voltunk éppen. Anyukám mosogatáshoz készült, és a poharakat szedegette össze. Az egyiket megszagolta, és megállapította:
- Valami hülye pálinkát ivott narancslével.

Apu is előkerült egy idő múlva, meg is kérdeztük tőle:
- Te ittál pálinkát narancslével?
- Igen, miért?
- Anyu azt mondta, hogy valami hülye pálinkát ivott narancslével.

Ember, de mitől?

Egy dolgot választhatok, amitől ember az ember, és nem csak egy csorda vadmajom, ez a 21. hét játéka a Zugblogon. 

Akkor én most azt választom, hogy például attól is, hogy az ember jobb esetben uralkodik az ösztönein.
Aludna még, mégis felkel reggel.
Úgy belerúgna kettőt abba a fickóba, de nem rúg.
Megmondaná a véleményét jól, de nem mondja.
Megcsinálja azt is, amihez nincs kedve.
De nem feltétlenül tesz meg bármit, amihez éppen kedve van :-)
((És nem sz.rik az udvar közepére, mert mint tudjuk, nagyeszű férfitársaink, a Domináns Hímek szerint a nők csak ebben az egyben különböznek a tyúkoktól.))

Mindig csak majdnem jó

Attól tartok, megint oda nyúltam, ahol nem lett volna semmi keresnivalóm.
Sok mindenben lehet kompromisszumot kötni, de világnézetbeli különbségeket közös nevezőre hozni???
Ezt hogyan???
Mint ahogy a telefonomon nyomkodom a szundigombot, úgy kérek most is "csak még tíz percet".
(És ugyanúgy fel kell ébrednem a végén.)

Mit kell vinni spinningre

A napi rendes menetfelszerelésem mellett:

Kistörölköző
Nagytörölköző
Zuhanyzós papucs
Sportcipő
Nadrág
Trikó
Zokni
Sportmelltartó
Hajpánt (vagy hajgumi meg csat)
Tusfürdő
Sampon
Testápoló
Hajkefe
Váltóruha
Cumisüveg (sportkupakos palack)

Ja, meg a klubkártyám, de azt úgyis mindig otthon felejtem, már megszokták.

A fél 6-os órára fél 6 után 1 perccel beviharzó kislányokra enyhén beképzelt fejjel nézek, hogy na, megjöttek a KEZDŐK :-D Mert én már legalább tízszer voltam - rutinróka -, és MAJDNEM végig tudom tekerni az órát élve, lehet is nagy a szám, hát nem? :-D

Nem volt túl nagy esélye

Sose hittem volna, hogy még egyszer az életben lesz olyan, aki észreveszi, hogy sose törölközöm meg rendesen, és jön utánam a törölközővel, hogy "de hát még csupa víz a hátad" :-)

Hülyék-e vagyunk

Lényegében azt mondta tegnap a HÖOK-os kiscsávó az Erasmus 25 konferencián - a hallgatói mobilitást akadályozó tényezők között felsorolva -, hogy szerinte a magyar ember genetikusan alkalmatlan az idegen nyelvek elsajátítására.
Mondjuk EKKORA baromságot már elég rég nem hallottam, kíváncsi vagyok, hogy ezen vajon előtte gondolkodott is , vagy csak úgy jön belőle.

Drágán adják az életem

Mi sem tipikusabb, mint az, hogy amikor már hetek óta nyár van nagyjából, akkor én benyalok egy mandulagyulladást valahonnan. Úgy hiányzott, mint mókusnak az erdőtűz.

Reggel még csak cincorogtam, hogy fáj a torkom, aztán délben fonnyadtan lemásztam az iskola- és üzemorvosi rendelőbe, ahol a mandulám kinézetét fejcsóválással, valamint komolyabb dózis antibiotikummal díjazták. Hazafelé bementem a gyógyszertárba kiváltani a receptemet, és kértem még egy szopogatnivaló tablettát is, olyan fájdalomcsillapítósat, és ezért a két dologért több, mint háromezer forintot fizettem.
Ki is akadtam rendesen, ez így NAGYON drága.
Persze, ne betegedjünk meg, de hát én se direkt csináltam.
Viszont ez nekem legalább nem egy rendszeres kiadás.
Asszem, nem is akarom tudni, hogy mennyi pénzt költ gyógyszerre az, akinek valamit rendszeresen kell szednie.  Remélem, beleírták a szép új Alaptörvénybe, hogy mindenkinek joga van az egészséghez, aki ki tudja fizetni.

Borzasztóan rendetlen vagyok

Mondják, hogy akinek rendetlen a lakása, annak az életében sincs rend. Nekem nincs, ez tény. De nem vagyok benne biztos, hogy igazi összefüggés van a két dolog között.
Tarthatnék én tökéletes rendet, állíthatnék mindent párhuzamosra/merőlegesre, ettől nem szűnne meg egyik probléma sem, amivel szembe kell néznem. Még csak könnyebb se lenne. Nem érezném jobban magam a bőrömben, csak utálnám, hogy folyton pakolni KELL, és nem hagyhatom a zoknimat a padlón.

Amitől valóban jobb nekem, az sokkal inkább az, ha olyan dolgokkal foglalkozhatok, amikkel szeretnék, és amik kikapcsolnak. Függetlenül attól, hogy aznap este maradt-e koszos edény a mosogatóban, vagy leszedtem-e végre az asztal sarkára ragasztott rágómat. Ezeket úgyse fogja helyettem senki megcsinálni, de nem is nagyon látja senki más, akkor meg minek. Ráér. Amikor halálfáradtan érek haza, akkor még álljak neki otthon is egy műszaknak, ahelyett, hogy megpróbálnám kialudni magam? Fityiszt. Várok az ihletre, meg arra, hogy legyen hozzá energiám.

Tényleg nincs rend körülöttem, mert nekem, saját magam miatt egyszerűen nincs rá szükségem.
Mások kedvéért viszont bármit, és bármikor megteszek.
Ha tehát rendet akarok teremteni, akkor sürgősen áthívok valakit vendégségbe, és a kedvéért még a polc tetején lakó ronda műanyag postavarjúról is letörlöm a port.

Hétvégenként egyébként néha csak úgy magától is rám tör a késztetés, hogy takarítsak egy kicsit. Kell hozzá Billy Idol, napsütés, nyugalom, és a jutalomnak valamiféle ígérete: pl. ha most legalább 60 percig takarítok egyhuzamban, akkor utána ugyanennyit köthetek. :-) Vagy: OK, akkor most 100 dolgot megigazítok/kidobok, utána kapok egy kávét.

Régebben egyébként kifejlesztettem magamnak egy új sportágat, a sorozatravasalást. Vasalni még úgy-ahogy "szeretek", ha már muszáj valamit kiválasztani. Hozzávalók: egy kupac tiszta ruha, valami sorozat, lehetőleg NCIS, csak az mostanában nincs - nem is vasalok -, meg egy sapka, azt nem tudom már, hogy miért, de sapka nélkül nem_le_het vasalni.

Ja, igen. Aki esetleg azt gondolja, hogy könnyen ugrálok, mert se kutyám, se macskám, annak tökéletesen igaza van. Konkrétan a fél karomat adnám, ha lenne. És megjavulnék, és valószínűleg takarítanék, mint a kisangyal. Ennyi.

Bence magyaráz

Öcsémék lábujjhegyen lesunnyogtak (volna) vásárolni, de a gyerek nem hülye, nyilván észrevette, és torkaszakadtából való üvöltéssel díjazta, mondom, ajaj, de sz.r itt nagynéninek lenni.
Szerencsére eszembe jutott a féligszottyadt banánom, azzal odacsalogattam. Könnyes szemmel, szipogva, sértődötten ült az ölemben, és nagy duzzogva tömte befelé a banánt, mire elfogyott, addigra vigyorgott rám. Na, nyerésben vagyunk, kéne is etetni még valamit ezzel a gyerekkel, hurrá, volt egy körtém is. Meghámoztam, kis kockákra vágtam, bevittem kistányéron, leültünk egymás mellé a padlóra, adogattam a szájába a körtét, öcsisajt meg romantikusan simogatta a combomat a ragacsos kis mancsával, és minden második körtekockát  ő pakolta az én számba. Közben röhögött.

- Bence, milyen lett a kezed?
- Hi. (Összedörzsöli.)
- Jó, gyere, megmossuk.

Veri a bejárati ajtót két kézzel.
- E-e!!! Brrrrrrr!
- Kimenjünk az erkélyre autókat nézni?
- Hi! - és rugózik vigyorogva.

Két kézzel hadonászik az ég felé.
- Hi!!!
- Mi van ott, Bence?
- Ee!! Brrrrr!!!
- Igen, repülőgép :-)

- Nézd csak, ott egy kutyus!
- Hüű, hüű! VA!

Akarok én is egy ilyen kishavert otthonra.

Badacsony - a mi hegyünk

A hosszú hétvégén három napra elhúztunk Badacsonyba a Néppel, ekkora Népem már nagyon rég volt utoljára: nyolc, néha meg tíz ember. Tiszta osztálykirándulás :-)
Még az időjárás is jól sikerült, a programról nem is beszélve, mondjuk a szervezőtől - én voltam - levonok öt pontot, amiért hazafelé 3 embernek vonattal kellett jönni, de ebből az egyik nyilván én voltam büntetésből.

Ha arra jártok, a Villa Tolnay Borházba mindenképpen érdemes bejelentkezni egy borkóstolóra, csak előtte nem szabad megkérdezni a Tourinformot, hogy milyen messze van, mert azt állítják, hogy 15 km - Csobánchegyen van -, a Miditouristnak meg eleve halvány dunsztja nincs, hogy egyáltalán létezik ilyen borászat. Amiatt meg kapásból hülyének nézik az embert, ha elárulja, hogy GYALOG akar odamenni, pedig aztán tényleg nem olyan nagy kunszt, és szerintem valójában még 10 km-re sincsen Badacsonytól. Az van, hogy lassan vennünk kéne pár térképet.

A Kopasz Fickó (neve is van, Nagy László) borai iszonyat jók, vannak vörösek is, Pinot Noir meg Cabernet Sauvignon (asszem), de őszintén szólva akárhogy próbálkozom, a Pinot szerintem nekem soha nem lesz a barátom, a Cabernet esetében meg nem bírtunk elvonatkoztatni Villánytól, szóval inkább a fehérektől voltunk elájulva, azoktól viszont teljesen. Az volt nagyon mókás, amikor pl. az olaszrizlingből megkóstoltunk három évjáratot, és csak kamilláztunk, hogy mi minden bír történni ugyanazzal a borral néhány év alatt. Azt meg nem is értem, hogy miért gondoltam hosszú évekig azt a baromságot, hogy én nem szeretem az olaszrizlinget. Meg a rizlinget úgy általában. Mert ittunk rajnait is, és gyakoroltuk felismerni a borban a "petrolos" aromát. (Én egyáltalán nem bánom, ha egy borász "hülyének néz" - ha egyszer valóban az vagyok az ilyesmihez, akkor tök jogos - , amennyiben képes és hajlandó lejönni a szintemre, és ott úgy elmagyarázni, hogy értsem. A srácnak egyébként tényleg volt egyfajta stílusa, ami nagyon megosztotta a társaságot, engem speciel szórakoztatott, mások pedig kicsit zokon vették, de minek.)

Ha mentek, kérjetek hagymás-paradicsomos ágyon sült "disznóságokat". Kenyérrel és uborkával igazi királyságos lakoma.. És van szilvás meg túrós rétes is! Csak persze utána elég nehéz összeszedelődzködni és elindulni visszafelé.

Tudok ám még kihagyhatatlan programot javasolni. Badacsonytól 6 kilométerre van Káptalantóti, ahol minden vasárnap délelőtt kinyit az őstermelői piac. Pénzt ne vigyetek, mert elköltitek :-) Van friss, meleg pogácsa, egyfolytában sül a kenyér a kemencékben, a különböző ízesítésű sajtokat meg is lehet kóstolni, de kaphatunk egy falatkát a házi sonkákból és kolbászokból is. Ezerféle méz, szörp, lekvár mind-mind haza akar jönni az emberrel, szóval nagyon erősnek kell lenni, hogy valamit azért ott is hagyjunk :-D Tíz óra után viszont a piacozás élvezhetetlen lesz, mert addigra odaér a tömeg. Mi hősök voltunk, és az előző, hosszúra nyúlt éjszaka után időben felkeltünk, és már fél kilenckor ott vigyorogtunk. Ja, és csak mondom, hogy a mézes-málnás ivójoghurt kötelező!

A második napunkat a káptalantóti piac után a badacsonyi hegynek szenteltük. Elindultunk felfelé, a kedvenc helyeinken meg-megálltunk, és eliszogattunk egy-két kancsó mézillatú, szörpízű muskotályos fröccsöt, vagy épp egy kis szürkebarátot, mert ez a Hagyomány. Ketten voltunk annyira elszántak, hogy felmentünk a Rózsakőig, ott nyújtózkodtunk egy kicsit a napmeleg kőkorláton, aztán visszacsatlakoztunk a társasághoz, akik idén még a Szegedi Rózáig se jutottak fel - ki is maradt az ürmösbor, mert azt csak ott LEHET inni (igen, ez a Hagyomány, máshol nem iszunk ürmöst :-)
Ezután jó alaposan megnéztük a kilátást a Hordó borozó mögül, majd este szépen lecsordogáltunk még a pavilonsorra, amit igazából annyira nem kellett volna, inkább már csak néztük egymást, de valahogy nem volt kedvünk véget vetni a napnak.

Elfáradtunk, nem aludtunk, leégtünk, izomlázunk lett, szóval minden a tervek szerint alakult, ilyen egy tökéletes hétvége. Majd a hétköznapokon kipihenjük magunkat.