Szorul a hurok

Ha hihetünk a doki kalkulációs módszerének, nagyjából 77 nap múlva lesz egy gyerekünk.

Biztos, hogy ezután jön még a feketeleves, de ezúton szeretném dokumentálni, hogy a 30. hétig egyáltalán nem is szar kisbabát várni. Ámbár most már kicsit kezdek gömbhallá változni, és féregmozgással közlekedni, de eddig tényleg ez minden.

Ennek ellenére, illetve igazából nem is ellenére, hanem úgy MINDEMELLETT hozzáfűzném, hogy szerintem aki azt állítja, hogy a várandósság (volt) az élete legcsodálatosabb meg legboldogabb időszaka, az bocsika, de szerintem vetít, vagy vérkismamáskodik. Volt is, meg remélem, lesz is még ennél sokkal jobb meg boldogabb, de ha egyszer ez az út vezet a gyerekhez, akkor ezt járom végig, azt' slussz.

Nem, éppenséggel tényleg nem vagyok túlzottan átszellemülve, de nem is nagyon érek rá hülyeségekkel foglalkozni, mert különben a lányomnak nemhogy szobája, babakocsija meg ruhái nem lesznek, hanem például neve se. Egyelőre én vagyok, aki tervez meg gondolkodik, az apja meg cirógatja és beszél hozzá, nem is csoda, hogy őneki mindig belemászik a tenyerébe a kis takonypóc, és ott ficereg, engem meg jó nagy ívben kikerül, már amennyire ezt ott a zártosztályon egyáltalán megteheti :-D  Látom már, hogy apa lesz az isten, én meg a sárkány, de alapvetően nem bánom, mert úgy képzelem, hogy majd amíg ők épp nagyon szerelmesek lesznek egymásba, én hátha sunyiban alhatok egyet :-)

Állítólag vezethetek

Nem fogadtam volna rá nagyobb összegben, de múlt pénteken átmentem a forgalmi vizsgán, oktatóm szerint a legocsmányabb vezetéssel, amit valaha produkáltam. Attól tartok, ezt a véleményt egyébként a vizsgabiztos is osztotta, mert a végén elmondta, hogy egyszer-két szer eléggé rezgett a léc, de egye fene, megfeleltem. (Nagyon bőgtem, mikor végre megálltunk, elég ronda nagy stressz volt végig, bár szerencsére kihúztam a legkönnyebb útvonalat - azt, amin Oktató Feri szerint a legnagyobb esélyem volt "nyerni" - két tolatva parkolást, meg az y-fordulót is, így legalább ezekre a technikai részletekre nem kaptam hibapontot, ha már gyakorlatilag minden másra igen).

Dani ma napközben átveszi nekem a vizsgaigazolásomat, mert ő közelebb dolgozik, aztán még pár hét, és ha meglesz az igazi műanyagjogsim, vele is kimerészkedünk a forgalomba - ha már egyszer alkalmasnak találtak rá, hogy megtegyem.

Amúgy nagyon durva, mert valahogy hiányzik belőlem a siker miatt érzett felszabadultság. Olyan durva küzdelem meg favágás volt a vizsga, a délutáni pilatesen Viki próbálta belőlem valahogy kitornáztatni a feszültséget, de este még görcsben volt az összes végtagom, és a mai napig nem kezdtem el örülni, nem is tudom, hogy most akkor tényleg nem örülök, vagy csak ezt most nem tudom kimutatni.

De vezetni fogok, mert rövidesen Kispockot kell szállítanom, azt meg csak úgy lehet, ha előtte kicsit gyakorlok. Még egy-másfél hónapig talán beférek a kormány mögé :-D

Vissza az oviba

Elvileg pár évtizede egész ügyesen öltözködöm egyedül. Ámde mostanában súlyos, és áthidalhatatlannak tűnő problémával vagyok kénytelen szembesülni nap mint nap: nem bírom eldönteni, melyik a kismama-harisnyanadrágnak az eleje.
(Egyébként a helyes megoldás: általában a MÁSIK.)

RHCP

A Red Hot Chili Peppers koncertről - amellett, hogy egyébként tényleg nagyon jó volt - annyit érdemes rögzíteni, hogy a huszonévesen kihagyott bulikat persze meg lehet próbálni bepótolni így negyven körül, csak nem biztos, hogy érdemes, mert senki nem garantálja, hogy pontosan azt fogjuk kapni, mint amire "befizettünk".

Nem is a koncert maga a csalódás - igazából nem is csalódás, csak más, mint amit vártam, és hirtelen nem jut eszembe jobb szó - hanem inkább a saját hozzáállásom, hogy ennyire kívül tudok helyezkedni az eseményeken, mert mikor és hogy történhetett az meg, hogy én a legfelső-leghátsó sorban, nyugodtan ülve nézek végig egy koncertet, alig-alig rázva a hajamat, és még a szövegeket se tudom, sőt, a számok felét nem ismerem. Ilyen régen nem fordulhatott volna elő.

Így meg tök objektíven el tudom mondani, hogy mi volt, hogy "azért" tetszett ám, tök jó volt a hangulat, a nem is annyira fiatal fiúkon látszott, hogy ők is élvezik a koncertet, tényleg élőben nyomták, a számok nagyjából úgy szóltak, ahogy hallani szerettem volna őket, csak ez így még mindig túl "steril", pont az nincs meg benne, hogy mi a francot kerestem én ott :-)

Titokzatos új betegség

Öcsém sms-ét idézem, érdemes megörökíteni :-D

"A Bence reggel köhögött. A saját állítása szerint GOLÁNYos, amit a csigáktól lehet elkapni."

:-D

A Dani meg én

Rettenetes figura, még mindig nem sikerült rávennem, hogy beszéljen néha a szájával. Helikoptereket röptet a lakásban, a szívén igazságosan megosztozunk a kis kék bogárhátúval (én jobban főzök, a bogár viszont nem pofázik annyit), és hozzá képest Pató Pál úr egy kapkodó idegbeteg, de ha jövő hétfőn valaki megkérdezné, hogy az elmúlt év tanulságait figyelembe véve még mindig szeretnék-e hozzámenni, akkor pont ugyanúgy bőgve mondanék igent.
Jó lenne ezt mostantól kezdve minden augusztusban leírni :-)

Állnak a férfiak (Judit meg ül)

Azt már megszoktam, hogy ha meglátogatjuk az öcsémet, akkor aznap őbelőle is meg a Daniból is csak a lábukat látom, a felsőtestük eltűnik valamelyik autó motorházában, és csak azt hallani, hogy dörmögnek.
Na de most meg összevissza keresem a húgomat, és hol találom meg? Ott pislog bent ugyanabban az autóban, amit a fiúk kívülről szerelnek.
Biztos ott volt a legjobb buli, én meg tessék, kimaradtam belőle :-D

Időspórolás, de minek?

Múltkor kipróbáltam a dagasztás-kelesztés nélküli pizzatésztát. Nem kellett volna. Ti se tegyétek. Kelt tészta kelesztés nélkül, eleve hülyeség, amihez idő kell, arra rá kell szánni, és nem érdemes megúszásra menni.
Meg lehetett enni azt is egyszer, de máskor, ha nincs időm, akkor majd nem pizzát sütök, hanem kész leveles tésztából sajtos rudacskákat, vagy valami hasonló turbódolgot.
A mai pizzás csigám, jaj, hát az meg olyan jól sikerült, persze most nem kapkodtam, eljátszadoztam vele, ezért is állítottam emléket ennek a múltkori botlásomnak :-)

Moziba menni jaj, de jó

Azt hiszem, ideje lenne komoly, igazi mondanivalóval rendelkező filmek helyett (vagy mellett) sürgősen elkezdeni nyálas romantikusokat meg vihogós limonádékat (is) nézni, mert ahogy tegnap megállapítottam, az nem járja, hogy akárhányszor elmegyünk moziba, hogy szórakozzunk, mindig az a vége, hogy félünk vagy sírunk. Na jó, többnyire csak én, de akkor is.

Magyaráz

Mindig is szerettem volna tudni, hogy működik a mosógép, na jó, ez nem igaz, piszkosul nem érdekel, hogy működik a mosógép, de most mit csináljak, időnként kapok belőle egy kis kiképzést.

- Tudtad, hogy ez a mosógép egyszerre szokott szivattyúzni meg centrifugázni?
- Na és?
- Hát úgy kell neki szivattyúzni, hogy közben rázkódik.
- Na és?
- Te tudnál kötni, miközben nagyon ráznak?

Színházazás

Mostantól márpedig a Nemzeti Színházba többször nem megyek.
Felhasználtuk mind a 4 lehetőséget, azaz kétszer elmentünk ketten, egy nagyszínpados meg egy kisszínpados előadásra, Dani megnézte magának, amit meg akart, aztán legközelebb majd máshová váltunk bérletet.
Ajándékra nem illik finnyogni, meg a színházbérlet alapvetően tök jó ötlet volt, főleg Danitól, de fogtam a fejemet rendesen, hogy mér' nem máshová, erre közölte, hogy mert ő kíváncsi volt, és direkt oda akart. Alapvetően azért, mert a tesója, aki építész, nagyon lehordta az épületet, és ezt neki látnia kellett. Érdekes szempontok alapján dönt, na de nem baj.

A két darab közül (az egyik a Szentivánéji álom, a másik a Fodrásznő) az egyik nem tetszett, a másik igen, de az egészben a leglényegesebb úgyis az, hogy volt végre közös programunk, mert azt valamiért mindig olyan nehéz megszervezni, hogy ünnepszámba megy, amikor mégis. Ehhez képest meg az, hogy kettőből csak az egyik darab tetszett, szinte teljesen jelentéktelen kérdés :-)

Ízlések

Barátaink összeházasodtak a múlt héten. Szépek voltak, meg ünnepélyesek, meg volt minden, ami elvileg kell egy esküvőhöz, és persze örömmel vettünk részt az eseményen, és kisdobos-becsszóra tényleg csupa jót kívánok nekik, de utána Danival megbeszéltük, mennyire jó, hogy a mi bulink nem ilyen volt :-)

Barackos kert a nyár

Ez meg megint egy Kispál, mert mindenre van Kispál, még a lekvárra is, nemhogy a barackra, ja,de az viszont  Kiscsillag, úgyhogy mindegy, jó lesz ez ide.

Szóval tavaly az egész év egyik legnagyobb ötlete volt, amikor összeszedtük a kertben a maradék 2-3 kiló őszibarackot a fa alól, az előtte levő mittudoménhány kiló az ott rohadt el, mert az öcsém épp az eszét játszotta, mi meg nem értünk rá, azóta is sajnálom. Mindenesetre főztünk hat kis üveg lekvárt.

Akkor még azt se tudtuk, hogy eljön az ősz, és meghal Dani mamája, tehát az onnan érkező, egész addig végtelennek tűnő lekvárfolyam is megszakad egyszer.

Nem vagyunk azért annyira nagy lekvárfogyasztók, a palacsintán és a grízes tésztán kívül semmi máshoz nem használjuk. A héten bontottuk fel az utolsó kisüveget, kicsit még sajnáltam is, de tulajdonképpen már május van, és egyrészt van még füge, másrészt jön az eper, utána meg sorban a többiek, és nincs mese, a stafétabot most már az én kezemben van, lekvárnak márpedig lenni KELL, mert a bolti az nem olyan.

Horgászkirándulás

Göböljáráspuszta elég rossz helyen állhatott a sorban, amikor a normális településneveket osztogatták, nem is jutott neki. Mondjuk életemben nem hallottam még, hogy valaki végigmondta volna, hogy Göböljáráspuszta, Gőböl az csak egyszerűen, méghozzá jó hosszú őőő-vel :-D

A hülye neve ellenére van itt két szuper kis horgásztó, egy luxuskategóriás, meg egy fapados, mi a másodikat látogattuk meg a hétvégén, mert Bence unokaöcsém már élni nem hagyta az apját, annyira akart horgászni. (Nem tud, de ez nem szokta zavarni, azért tartja a rokonokat.)

Juditot is vittük, ezért külön örültem, amikor megérkeztünk, és láttam, hogy ez nem egyszerűen csak egy tó a dzsindzsa közepén, hanem tiszta, szépen gondozott pihenőpark is tartozik hozzá játszótérrel, árnyékkal, padokkal, és nézegethető - bár sajnos nem simogatható - lámákkal és pónikkal.

Bence is megpróbálta lefényképezni, de egyelőre elég gyakran belelóg a keze a kamerába, és ez még csak a jobbik eset. A rosszabbik az, amikor teljesen el is takarja.

Na szóval itt pecáztunk, fogtunk nagyjából tíz darab, egyenként legfeljebb tizenöt centis kis keszeget, Bence szerint ugyanazt fogtuk meg többször, mert ő mindig visszaengedte. Azt hiszem, nem igazán volt elégedett a teljesítményünkkel.

Aztán egyszer csak eljött az idő, amikor indulni kellett, hogy Judittal elérjük a vonatot hazafelé. A tiltakozó kiskorút a ronda fekete felhők mutogatásával sikerült beterelnünk az autóba, egyébként nem sokkal később tényleg esni kezdett.

Jó kis hely ez azért, akár egy egész napot is el tudnék itt tölteni, nem bánnám, ha legközelebb megint muszáj lenne pecázni mennem :-)

Judit húgom világot lát

Hogy történt, hogy nem, én ezt nem érthetem, Judit húgom, akit eddig se a Balatonhoz, se erdei iskolába, se semmiféle kirándulásra nem lehetett hat ökörrel se elvontatni, jelentkezett, hogy ő szeretne elutazni a lakóotthonnal egy lengyelországi találkozóra. Hoppá. Ráadásul táncot fognak előadni. Szedtem fel az államat a padlóról, a húgom TUD TÁNCOLNI? Ja, nem, de nem baj. Már tanul. Oké, király.

Viszont hozzak már neki otthonról egy sportcipőt váltónak. Ööööööö, nincs neki sportcipője, tudjátok, hogy csinosan szeret öltözködni, sportcipőt márpedig nem vesz fel. Na jó, akkor majd elviszi a lakóotthoni tornacsukáját.

Izé, de kéne még egy szoknya is, az sincs neki itt Miskolcon. Na jó, de Budapesten mitől lenne, egész nyáron lenvászon nadrágban meg farmer halásznadrágban közlekedik, a farmerszoknyáját se vette fel soha az életben. Nem baj, mondta a fejlesztőpedagógus Marika néni, majd valamelyik lányától szerez egyet kölcsönbe, emiatt most ne vegyek egy szoknyát, amit aztán majd nem hord úgyse.

De egy fehér blúz azért jó lenne, az van neki otthon? Egyrészt mivel nem itthon lakik, a cuccai is Miskolcon vannak, ha ott nincs fehér blúz, akkor nagy valószínűséggel itthon se, már rég nem hajlandó a hagyományos iskolai "ünneplőt" felvenni (fehér blúz, fekete szoknya), ha normálisan kell felöltözni, van neki egy tök jó kockás blúza, meg egy hímzett rózsaszín, az nem jó? Nem.

Szóval se cipő, se szoknya, se fehér blúz, el van ez a gyerek hanyagolva, de legalábbis lakóotthoni néptánctalálkozóra piszkosul nem vagyunk felkészülve. Meg is kérdezem a királylányt, óhajt-e délután plázázni egyet, nehogymár ne legyen megfelelő outfitje a Nagy Utazáshoz :-)

Álombéli kisvonat

Volt egyszer egy kisfiú, aki nem kapott az anyukájától terepasztalt karácsonyra, ezért elhatározta, hogy ha nagy lesz, épít egy igazit, ja, de előbb egy saját focipályát, és majd onnan megy a kisvasút, egészen aaaaaaa..... mondjuk a barátjáék kertjéig.

Valami ilyesmi lett a felcsúti kisvasút. Szerintem fölösleges, Sehonnan megy Sehova, közben Középen is megáll, lassú, idegesítő, valószínűleg sok mindenkit zavar, de igaz, ami igaz, a kisfiúnak lett saját terepasztala. Azért is. Majd később még ráér kitalálni, hogy konkrétan jó is lesz-e valamire.

Persze senki nem kötelezett rá, hogy kipróbáljam, ha meg mégis éltem a lehetőséggel, ráadásul ingyen, akkor minek finnyogok, de tény, hogy elvittük Bencét, neki nagyon tetszett, egész nap vonatozott volna, de nem hagytuk, mert kegyetlenek vagyunk, lehet, hogy felnőttkorában ő is épít majd magának egyet.

Ajándék félszabadnap

A tíztől tizenkét óráig tartó elfoglaltság az nemhivatalosan még akkor is lógásnak számít, ha ezalatt az idő alatt egy, a munkánkhoz egyébként valóban szorosan kapcsolódó, a legfőbb főnökünk által tartott előadást hallgattunk meg, viszont a hivatalba nem kellett bemenni előtte, meg visszamenni se utána :-D

Mondjuk minket a kutya nem hívott volna - nagyon a tápláléklánc legalja vagyunk-, csak a mindközüli legnormálisabb főnökünknek eszébe jutott, hogy esetleg minket is érdekelhet, amin tavaly október óta dolgozunk, mint a güzü. És egyébként tényleg, azonnal és kórusban mondtunk igent, amikor megkérdezte, szeretnénk-e meghallgatni, mert akkor a mi létszámunkat is leadja.

A járulékos előnyeire csak később ébredtünk rá, de annál nagyobb örömmel. Péntek délután háromnegyed kettőkor már a szatyorból pakolni kifelé otthon, mert végeztem a piacozással, ez valami egészen ritka ajándéka az életnek :-)

Bükk, mert szeretem

Hétvégén végre elmentünk kirándulni - vettünk ki péntekre egy nap szabit, szóval hosszú hétvége volt -, barangoltunk egyet a Bükkben, mert az az egyik kedvenc helyem.
Találtunk egy szuperjó kis vendégházat Répáshután, és ott szálltunk meg, de igazából csak aludni jártunk oda, mert egész álló nap kirándultunk pénteken is meg szombaton is.
Jó nyomorult formában vagyok, a 20 km-es túrát a kedvemért le is kellett rövidíteni jó alaposan, úgy 15-re, de hát most ennyit sikerült, majd legközelebb hallgat rám a Dani, amikor nyígok, hogy sokkal gyakrabban kéne ilyen szabadtéri programokat szerveznünk. Mondjuk úgyse fogunk, de tervnek nem rossz :-)

Aztán mostantól kábé egy hónapig soha többé nem érünk rá pihenni hétvégén (se), szóval remélem, kitart az összegyűjtött élménycsomag a következő alkalomig.

Szigor van nálunk

Meg lomtalanítás. A házastársi perpatvar elkerülése érdekében önként megválok a főzős magazinjaim túlnyomó részéről. Annak ellenére fájdalmas, hogy az utóbbi - mittudomén - két-három évben szinte csak a netre korlátozódom, ha receptötletet keresek. Meg Horváth Ilonára, de az evidens.

Mekkora szerencse, hogy a kötős-horgolós mániámat többnyire amúgy is onlájn élem ki... ha lennének magazinjaim, azokat biztos nem dobnám ki ilyen egyszerűen :-D

Viszlát, 2015!

Gondoltam, jelét adom, hogy tudok az új év kezdetéről.

Szegény blogom magányosan sírdogál, de hát régebben főleg rinyálásra használtam, és hát örömmel jelentem, alig-alig akad okom rinyálni mostanában.
Amolyan unalmasan elégedett vagyok :-)

2015 egyébként eszméletlen sok mindent hozott, emlékezeteseket, például találkoztam az egészségüggyel (nyolcéves korom óta először voltam kórházban pár napot), de szerencsére nem volt rémes, aztán ugye férjhez is mentem, és majdnem lett egy gyerekünk is, de aztán végül mégse. Majd legközelebb. Dani eddig egyébként szuper férj, bizonyított már rázós talajon is. Meg kell tartani :-)

A vezetés ocsmányul ment már tavaly is, és ez az elmúlt napokban se változott, a múlt hét óta az oktató által is elismerten semmi érzékem nincs hozzá, pedig annyira jó fej, hogy most most már a Danin kívül az ő kedvéért is szeretném, ha sikerülne. Szerinte fog, de addig még befizetek párszor tíz órát, az elég valószínű.

Hosszú ideje magasan a legjobb évem volt a tavalyi, nem is tudom, mit várjak az ideitől. Azt hiszem, legjobb, ha semmit, és ami jön, azzal meg majd mindig kezdek valamit. Így biztos működni fog.