Ovis leszek

Minden szülő szembesül azzal a ténnyel, hogy csemetéje óvodáskorú lesz. Kinél előbb, kinél utóbb, de bekövetkezik a nagy esemény.
Már a jelentkezéssel, vagy még előbb elkezdődik a dolog. Javaslom a Szülőknek, ne az legyen az elsődleges szempont, hogy közel van az óvoda. A gyermekkel együtt látogassanak meg néhány óvodát, ismerkedjenek az épülettel, az óvónénikkel, a daduska nénikkel, az óvoda programjával, az ovi udvarával.Nézzék meg, hogy érzik magukat a gyermekek az óvodában. Igaz az a mondás, ami az iskolában gyakran elhangzik, hogy "tanító nénit válasszunk". Ez az óvónénire is éppen úgy érvényes lehet, hisz gondoljunk csak bele: ott hagyjuk a gyermekünket egy teljesen idegen környezetbe, vadidegen emberek,között, új, szokatlan minden. Amíg eddig egyedül, vagy testvérrel volt,most sok-sok kisgyerek van körülötte. Mások a szokások, stb. Minket is megvisel a változás, hát még egy pici gyermeket.
Szinte minden óvodában van nyílt nap, amikor a szülők, vagy leendő szülők betekintést nyerhetnek az óvoda mindennapjaiba.
Elmondanám nálunk hogy történik a beszoktatás.
A beiratkozásnál többnyire a csemete is jelen van, így alkalma adódik szemügyre venni az óvodát. Aki bátrabb bejön a terembe,szétnéz, szinte alig lehet elvinni az oviból, aki bátortalanabb, az anya biztonságot adó szoknyája / vagy nadrágja mögül kukucskál.
Ilyenkor már lehetőség van arra, kiválassza a neki legkedvesebb jelet, ha olyan éppen nincs, az óvónénik készségesen elkészítik, ha kivitelezhető. Arra is gondolni kell, hogy később majd ezek a kis kezek is le tudják rajzolni.
Jún. elején Szülői értekezletet tartanak az óvónénik, itt megbeszélik a fontosabb dolgokat, a szülők választ kapnak kérdéseikre.Aki igényli, ahhoz már a nyár folyamán ellátogatnak az óvónénik, ahol lehetőség van a gyermekek jobb megismerésére. Aug.-ban, amikor a nyári szünetnek vége, aki teheti be-be néz, kis időt eltöltenek nálunk, játszanak, ismerkednek az ovival.
Szeptemberben ismét benépesül az óvoda. Az új gyermekeknek apró, névvel és jellel ellátott, nyakba akasztható ajándékkal kedveskednek a gyermekeknek. Az anyukák is ott maradhatnak az óvodában, ez az időtartam kb. 2 hét, amíg fokozatosan hozzászoknak a gyermekek az óvodához, a változáshoz.Egy hétig mind a két óvónéni és a daduska néni is bent van a csoportban, hogy mind hármójukat egyszerre szokják meg a gyermekek.
Igyekszünk a gyermekek igényeihez a lehetőségekhez képest alkalmazkodni.

Erdős Évi üzenete után jutott eszembe, hogy nálunk is minden tavasszal van egy játszóház, amire a leendő ovisokat hívjuk meg, ahol közös játék, barkácsolás,  mesélés, bábozás alkalmával is ismerkedhetnek az óvodai élettel

A csoportomban napok óta az a téma, "ki mit kap húsvétra?"
Sok kisgyermek szeretne élő nyuszit ajándékba. Nincs is ezzel semmi baj addig, amíg tudjuk, milyen felelősséget veszünk a nyakunkba.Sok szülőnek már elege van a könyörgésből és rábólint: Legyen, jöhet a nyuszi.
Mielőtt egy ilyen lépésre szánnánk el magunkat, érdemes leülni  csemeténkkel és elbeszélgetni a nyuszitartás örömeiről és hátrányairól.
Nagyon aranyosak, főleg a pici nyuszik, puhák,szőrgombócok, simogathatók, szerethetők, de nem csak ebből áll a Nyuszi-gazdiság.
A nyulaknak van egy olyan tulajdonságuk, hogy megnőnek. Érdemes elgondolkodni arról, van-e elég hely a lakásban. Elég érett-e már csemeténk arra, hogy gondoskodjon kis kedvencéről, naponta tisztítsa a helyét.Tisztában kell lenni azzal is, mit ehet egy nyuszi, esetleg megbetegedhet, stb.
Azt hiszem senkinek sem lenne jó, főleg a nyuszinak nem, ha húsvét után, amikor már a gazdi kiábrándul kedvencéből az utcán találkoznánk a kis tapsifülesekkel.

Biztosan találkozott már mindenki olyan gyermekkel, akire azt mondta, „olyan, mint akinek sajtkukac bújt a popsijába”.

A hétköznapokban egyre elterjedtebb, hogy az ilyen gyermekekre azt mondjuk, „ hiperaktív”. Ez egy angol szóból ered, ami „ figyelemhiány túlmozgékonysággal zavar” kifejezésből származik. Vigyázzunk azonban, nehogy a kisgyermek természetes mozgékonyságát – mindenhová bemászik, mindent megfog, mindent lehúz, stb. hiperaktivitásnak „ diagnosztizáljuk”.

Egyetlen tulajdonságból nem lehet arra következtetni, hogy a gyermek hiperaktív.

Mik is a tünetek?

1.IMPULZIVITÁS: a gyermek mindenre túl gyorsan és indulatosan reagál

2.TÚLZOTT AKTIVITÁS: életkorához viszonyítva túlságosan mozgékony

3. FIGYELMETLENSÉG: Számos helyzetben nem tud kellőképpen koncentrálni

Csak abban az esetben lehet pszichiátriai zavarról, betegségről beszélni, ha mind a 3 tünet jellemző a gyermekre. Sőt! Ha csak bizonyos helyzetekben fordul elő, pl. az óvodában kezelhetetlen,de otthon nincs vele gond, vagy fordítva, akkor  nem lehet hiperaktivitásról beszélni.

 Bár ez a szakemberek véleménye, az én tapasztalatom mást mutat. Az a kisgyermek, akivel otthon nincs semmi gond, egészen más helyzetben van, mint egy közösségben. Otthon nem kell elviselni még legalább 20-25 gyermek zaját, nem kell megosztozni a játékokon, legfeljebb a testvérrel, természetes, hogy otthon máshogy viselkedik.

Meg kell vizsgálni a külső környezetet -  mondja a szakember, ami miatt a gyermek így akarja felhívni magára a figyelmet. Ha viszont minden helyzetben hasonlóak a problémák, akkor már szakember segítségét kell igénybe venni.

A szülőnek óriási szerepe van a gyermek gyógyulásában, az ő közreműködése nélkül nem is lehetséges.

A mai ismeretek alapján a hiperaktivitás kialakulása nem előzhető meg! Nem a helytelen nevelési szokások váltják ki, legfeljebb felerősítik.

Különösen a beiskolázási időszakban nagyon sok figyelmet, odafigyelést igényelnek. Egyik legfontosabb dolog amire oda kell figyelni, az a következetesség. Rövid feladatokkal  kössük le  a gyermek a figyelmét és mindig dicsérjük meg, kapjon pozitív visszajelzést.

A tanító nénivel beszéljünk a problémáról, ha lehet üljön az első padban, hogy „ szem előtt „ legyen.
Dr.Vekerdy Tamás egy cikkében olvastam, hogy a fiúk 80% százalékát adják azoknak a gyermekeknek, aki a figyelemzavar és a hiperaktivitás tüneteitől szenvednek.

Dr.Vekerdy Tamás egy régebbi cikkében ajánlott 2 könyvet is, amit szeretnék megosztani: Dr. László Zsuzsa: Az örökmozgó gyerek és a nemrég elhunyt Ranschburg Jenő: Pszichológiai rendellenességek a gyermekkorban c. könyvét, melyben hosszabb fejezet szentel a hiperaktivitásnak.

Most, hogy ilyen változékony az idő, ismét egyre több náthás gyerek van az oviban. Ma reggel a kiscsoportban helyettesítettem - az én csoportom már az iskolába készülődik -, és ott tapasztaltam, hogy nagyon folyik az orruk. Ezek a pici csemeték még nem fújják ki rendesen az orrukat, ha megtöröljük sem fújják, csak a szájukkal. Lehet, hogy én régi módi vagyok, de régen soha nem hallottam olyat, hogy "kiporszívózzák" a csemete orrát. Számomra olyan ijesztően hangzik! Pedig akkor sem volt több fülfájós gyerek, vagy nem ment az arcüregükre a váladék. Megtanulták rendesen kifújni az orrukat.
Én pl. a saját gyermekeimnél azt csináltam - de ezt csak teljesen náthamentes időben lehet megcsinálni -, hogy óvatosan a szájukra tettem a kezem és az orrukon keresztül tollpihét kellett elfújni. Amikor már ügyesebbek voltak, ráéreztek a technikájára akkor a gyertyalángot kellett elfújni - szigorúan felnőttel! -.
A szülői értekezleteken is elmondtam ezt, volt aki sikerrel alkalmazta.

A hosszú évek alatt többször is találkoztam olyan gyerekekkel, akik nem fogták" helyesen a ceruzát". Mindenféle praktikát kipróbáltam, hogy meg könnyítsem  a gyermekek számára ezt a nehéz feladatot.
Milyen apropóból írok most erről?
A csoportomban 2 olyan gyerkőc is van, akinek "nem szabályos" a fogása. De tennék egy pici kitérőt.
Évekkel ezelőtt jártam egy továbbképzésre, ahol a Gyógypedagógiai Főiskola igazgatója elmondta, hogy ebben a korban a gyermekek kézfeje még nem érett meg a "szabályos" háromujjas ceruzafogásra.
A Nők Lapjában ezen a héten találtam Dr. Vekerdy Tamás válaszát egy szülőnek, aminek éppen ez a témája.
Mi mindig is igyekeztünk olyan ceruzát, zsírkrétát adni a gyermekeknek, ami megkönnyítette a fogás kialakulását. Nekem évekig volt a csoportban néhány olyan  3 oldalú ceruzafogóm, amit rá kellett húzni a ceruzára és ezzel már könnyebb volt a fogás.
Mégis ennek a cikknek a legnagyobb tanulsága az volt a számomra, NE KÉNYSZERÍTSÜK  a gyermekeket a "helyes ceruzafogásra", mert egy életre elvehetjük a kedvüket az örömteli alkotástól.
Ajánlom olvassátok el ezt a cikket, a Nők Lapja 12-es számában van.

Iskolás lesz a gyermekem

Lassan itt az ideje az iskolaválasztásnak.
Minden Szülőnek nagy gond hova írassa gyermekét, melyik iskola, melyik tanulási módszer lesz a legjobb a szeme fényének.
Szeretnék egy cikket a figyelmetekbe ajánlani.
Talán ezzel egy kicsit segítek, hogy könnyebb legyen a választás.

Iskolaérettség

rovat további írásai »

Varga Lívia Éva gyógypedagógus Iskolás lesz a gyermekem! Gondolatok az iskolaérettségről

Mind a szülő, mind a gyermek számára izgalmas, ugyanakkor sok szempontból nem könnyű időszak ez. A szülőnek felelősen döntenie kell egy olyan kérdésben, mely komolyan befolyásolja gyermeke életét. Milyen iskolát válasszon a szülő? Mit vegyen figyelembe? Hogyan tud a legtöbbet segíteni gyermekének? Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban igyekszünk néhány gondolatot megosztani Önökkel. Mit jelent az iskolakezdés gyermekünk számára?
Életformaváltást, új kihívásokat, nagyobb terhelést. A viszonylagos szabadságot biztosító, játékos óvodai foglakozásokat felváltja a (legtöbb he­lyen még mindig uralkodó) frontális helyzetre épülő oktatás. Az iskolai időbeosztás nem, vagy csak ritkán van tekintettel a kicsik fáradékonyságára, nem úgy és akkor biztosít számukra pihenést, kilépést egy fárasztó helyzetből, ahogy az ő ritmusuk megkívánná. Nagyon komoly jelentősége van annak, hogy a gyermek érdeklődjön az iskola iránt, készüljön, legyenek kérdései. Ezt azonban semmiképpen nem szabad sürgetni. Rá kell bízni a gyermek természetes kíváncsiságára, az új élethelyzettel kapcsolatos izgatott várakozására. Ha sokszor és sokat erőltetjük a gondolatot, akkor óhatatlanul szorongást válthatunk ki benne. Nagyon fontos, hogy ha gyermekünk az iskoláról kérdez, akkor mindenképpen igazat mondjunk neki. Ne fessünk egyoldalúan rózsás képet az iskoláról, hanem meséljük el neki mi vár rá, a jót is, a nehezet is.

Milyen képességeket, készségeket vegyünk figyelembe az iskolaérettség eldöntésénél?
Az iskolába menő gyermekre jellemző, hogy szívesen hallgat mesét, kérdéseket tesz fel, ő maga is mesél. Élvezi a játékot. A szabályjátékokban betartja a szabályokat, ez már természetes számára. Szívesen játszik egyre bonyolultabb alak-forma egyeztetést igénylő kirakó játékokkal (pl.: puzzle). Rajzaiban egyre inkább megjelenik az önálló ábrázolás, akár adott témában, akár saját fantáziára bízva. El tudja mesélni, hogy mit rajzolt. A megkülönböztető képessége biztosan működik, bonyolultabb ábrákat is meg tud különböztetni egymástól. Továbbá a sikeres tanulás egyik záloga a vizuális emlékezet megfelelő szintje is. Hallási figyelme, emlékezete az olvasástanulás elengedhetetlen feltétele. Ezek mellett a figyelem, a kitartás, a feladattudat és a feladatok iránti érdeklődés is fontos. E területek felméréséhez lehetőség van segítséget kérni, pl.: iskolaérettségi vizsgálatot, óvodapedagógusi véleményt. A szülő legyen tisztában azzal, hogy támaszkodhat a szakemberekre. Ugyan­akkor az is legyen világos számára, hogy a szak­véleményekkel szabad vitatkozni, és a döntés végső soron az övé. Amikor az óvodapedagógus, a szülő és a gyermekkel foglalkozó szakemberek együtt, egymást segítve keresik a felvetődő kérdésekre adandó válaszokat, akkor jó eséllyel sikerülhet megtalálni a legkedvezőbb meg­oldást.

Milyen iskolát válasszunk gyermekünknek?
A válaszunk az, hogy ne iskolát keressen, hanem szemléletet, pedagógust. Hogy a gyermekkel az első néhány iskolás évében közvetlenül foglakozó pedagógusok hogyan, milyen eszközökkel foglakoznak vele, hogyan irányítják értelmi és pszichés fejlődését, mennyi türelemmel és megértéssel kezelik a felmerülő problémákat. E mellett eltörpül az a kérdés, hogy angolt vagy németet tanítanak-e, mekkora a tornaterem, milyen az iskola továbbta­nulási statisztikája. Legyünk tudatában, hogy elsősorban gyermekünk szempontjai alapján érdemes választanunk, a teljesítménycentrikus felnőtt meggondolásokat e folyamatban érdemes a háttérbe szorítani. Ahhoz, hogy megtaláljuk a megfelelő helyet – bármennyire is időigényes és fárasztó – több iskolát is meg kell nézni. Kérdéseket kell feltenni. Meg kell látogatni az iskolákat a nyílt napokon, ha van ilyen. El kell beszélgetni gyermekünk leendő tanítójával. Meg kell néznünk, hogy hogyan néznek ki a tantermek, mennyire színes, játékra inspiráló a környezet. Ha tévedtünk, és utólag kiderül, hogy a választott iskola mégsem felel meg gyermekünk számára, akkor legyen bátorságunk minél előbb váltani, másikat keresni, mielőtt komoly lelki törést okoz neki a nem megfelelő környezet.

A beiskolázás időszaka nehéz, összetett folyamat, mint minden, ami gyermekeinkkel történik Ugyanakkor szép és felemelő, mint minden szülői feladat.

Jó olvasást és a legjobb választást kívánok mindenkinek