Meyer citromkrém fűszeres tésztakosárban

Nekem a klasszikus mézeskalács helyett a kedvenc ünnepváró kekszem a mézeskalács svéd ikertestvére, a pepparkakor. Minden évben elkészül legalább egyszer az adventi időszakban; nagyon szépen lehet kekszpecséttel is díszíteni. Most viszont nem keksz, hanem tartlet-kosárka készült a pepparkakor tésztájából egy nagyon egyszerű módszerrel: teflonos muffintepsi hátulján sültek meg a tésztakosarak. A töltelék pedig a szezon első Meyer citromjaiból főzött citromkrém lett: a Meyer citrom izgalmas fűszeressége szerintem nagyon jól passzol a fűszeres-mézes tésztához. Akár karácsonyra is szuper desszert lehet belőle, hiszen az elemek (tészta, krém, habcsók) előre elkészíthetőek.

A gyönyörű karácsonyi kerámia kiegészítőkért ezer köszönet ismét Lantos Judit keramikusnak!

Hozzávalók kb. 12 darabhoz:

Pepparkakor:

- 50 g puha vaj

- 55 g porcukor

- 50 g méz

- 50 g habtejszín

- 180 g liszt

- késhegynyi szódabikarbóna

- fél kk. őrölt fahéj

- késhegynyi őrölt gyömbér

- késhegynyi őrölt szegfűszeg

- késhegynyi őrölt kardamom

- késhegynyi őrölt szegfűbors

Citromkrém:

- 3 egész tojás

- 120 g Meyer citromlé (kb. három citromból)

- 90 g világos nádcukor

- 120 g vaj

A tésztakosarakhoz az összes hozzávalót összegyúrom, majd fóliába csomagolva 2-3 órára hűtőbe teszem. A lehűlt tésztát lisztezett felületen kb. 3 mm vastagra nyújtom. A mini tartleteket a legegyszerűbb egy teflon muffintepsi hátulján megsütni. Ehhez kb. egy centivel nagyobb köröket szaggatok, mint a muffintepsi alja, hogy legyen majd pereme a tésztakosaraknak (én egy 8 cm átmérőjű desszertgyűrűt használtam kiszúrónak). Egy teflon muffintepsit fejjel lefelé fordítok, a tésztakorongokat óvatosan a muffintepsi hátuljára helyezem, rásimítom a forma kiemelkedéseire, majd a tepsit hűtőbe teszem fél órára. Sütés előtt villával megszurkálom. 180 fokon kb. 8 percig sütöm, majd óvatosan leemelem a tartlet-kosarakat a muffintepsiről, sütőpapírral bélelt tepsire helyezem, és további kb. 2 percig sütöm - így fog tökéletesen átsülni a tésztakosár. Hagyom kihűlni.

A citromkrémhez a tojásokból, a citromléből és a cukorból sűrű pudingot főzök alacsony lángon, folyamatos keverés mellett. Leveszem a tűzről, majd pár perc hűtés után hozzákeverem a kockákra vágott szobahőmérsékletű vajat is. Kihűtöm.

A citromkrémet érdemes csak tálalás előtt nem sokkal a tésztakosarakba tölteni, hogy roppanós maradjon a tészta. Én habcsókokkal díszítettem - így készültek a habcsókok.

Málnás-vaníliás pink tarte

Kerámia tálca: Lantos Judit Kerámia

Aki olvassa a blogomat, tudja, hogy természetes színezőkkel szeretek dolgozni - csoki színezéséről természetes anyagokkal egy hosszú poszt is olvasható a blogon. Két nagy kedvencem, ha természetes színezőanyagokról van szó, a matcha por és a céklapor. Ezekkel nemcsak színes csokoládékat készíthetünk, például a klasszikus omlós tésztának is gyönyörű színe lehet így. 

Matchát már többször használtam omlós tésztáknál (itt kekszhez, itt pedig egy tarte-hoz); mostanában pedig kísérleteztem kicsit a céklaporral is. Ezzel is gyönyörű színt lehet elérni, amihez egy nagyon enyhe céklás íz társul. A céklás omlós tésztához mindenképpen sok-sok friss málnát képzeltem el (jó kis képzavarral élve igazi örökzöld a cékla-málna kombó), a málnaszemek pedig egy réteg lágy vaníliás cukrászkrémre kerültek. Igazából tehát egy egyszerű vaníliás-málnás tarte-ról van szó, de mégis kicsit különleges-vagány lesz a céklaportól pink omlós tésztában.

Hozzávalók hat darab, 10 cm átmérőjű tarte-hoz:

Omlós tészta:

- 150 g liszt

- 50 g finomra darált mandula

- 45 g porcukor

- 90 g hideg vaj

- egy csipet só

- 12 g céklapor

- egy kisebb tojás

Vaníliás cukrászkrém:

- 500 g tej

- 120 g világos nádcukor

- 6 tojássárga

- 1 rúd vanília

- 45 g kukoricakeményítő

- 50 g szobahőmérsékletű vaj

- kb. 3 maréknyi friss málna a tarte-ok tetejére

Az omlós tésztához a tojás kivételével az összes hozzávalót morzsásra dolgozom S-késes aprítógépben. Hozzáadom a tojást, és gyors mozdulatokkal összeállítom a tésztát. Hűtőbe teszem jó egy órára.

Hűtés után lisztezett felületen kb. 3-4 mm vastagra nyújtom a tésztát, majd kibélelem vele a tarte-gyűrűket (vagy helyette kicsi piteformákat). Az omlós tésztával kibélelt formákat negyed órára mélyhűtőbe teszem, majd villával megszurkálom az aljukat, és 180 fokra előmelegített sütőben készre sütöm: akkor jó, amikor épphogy pirulni kezdene a tészta a széleken (kb. 10 perc). Kihűtöm a tarte-kosárkákat.

A vaníliás krémhez a tojássárgákat a cukorral, a vaníliarúd magjaival és a keményítővel csomómentesre keverem. Fokozatosan hozzáadom a tejet is, majd alacsony lángon, folyamatos kevergetés mellett puding sűrűségűre főzöm. Hagyom pár percig hűlni (kb. 50 fokosra), majd belekeverem a puha vajat is. Hűtőben teljesen kihűtöm a krémet. 

Célszerű tálalás előtt nem sokkal összeállítani a tarte-okat, hogy ne puhuljon fel nagyon az omlós tészta a krémtől. (Ha mégis valamiért tovább kellene állni a tarte-oknak betöltve, érdemes egy vékony réteg olvasztott kakaóvajjal átkenni a tésztafelületet a krém betöltése előtt.) Az omlóstészta-kosarakba habzsák segítségével beletöltöm a vaníliás krémet, majd a málnaszemeket a krémre halmozom.

A tarte-hoz használt céklaporos omlóstészta-recept kekszhez is nagyon jól használható. A szép pink omlós kekszeket érdemes a céklához passzoló bogyós gyümölcsös lekvárral összeragasztani - a képen látható kekszeknél én ribizlis málnalekvárt használtam.

Mézeskalácsos fagyiszendvics

Az indián nyárra tökéletes választás ez a fagyiszendvics: a mézeskalácsfűszeres-mogyorógrillázsos csokifagyi mézeskalács-kekszek közé töltve már igazi őszi-téli ízvilágot képvisel, de azért jó kis hűsítő lesz a szeptemberi kánikulában!

Hozzávalók:

Mézeskalácsfűszeres-mogyorógrillázsos csokifagyi:

- 2 tojássárgája

- 2 dl tej

- 2 ek. nádcukor

- 1 tk. mézeskalácsfűszer

- 70 g étcsokoládé

- 1 ek. kakaópor

- 1 dl habtejszín

- 40 g törökmogyoró + 2 ek. cukor a grillázshoz

 Mézeskalács-keksz:

- 25 g vaj

- 30 g nádcukor

- 60 g méz

- 1 kicsi tojás

- 1 tk. mézeskalácsfűszer

- fél bionarancs héja

- 130 g liszt

Ebből az adagból kb. 6 nagyobb fagyiszendvics lesz.

A mézeskalács-kekszekhez a vajat a nádcukorral és a mézzel összeolvasztjuk, míg a cukor fel nem oldódik. Ezt a keveréket a liszttel, a tojással, a narancshéjjal és a mézeskalácsfűszerrel összegyúrjuk. Három-négy órán keresztül hűtőben pihentetjük a tésztát.

A mézes tésztát lisztezett felületen kb. 3 mm vastagra nyújtjuk, majd nagyobb kör alakú kiszúróval szaggatjuk. Sütipecséttel vagy egy kisebb kiszúróval tetszés szerint mintázhatók is a kekszek. 180°C-ra előmelegített sütőben kb. 7 perc alatt megsütjük, majd felhasználásig légmentesen záró dobozban tároljuk.

A fagyialaphoz a tojássárgákat, a nádcukrot és a mézeskalácsfűszert habosra keverjük, majd hozzáadjuk a tejet. Alacsony hőfokon, folyamatos kevergetés mellett besűrítjük: maghőmérőn mérve kb. 80-82°C-ig melegítjük, illetve akkor jó, amikor a krém már határozottan bevonja a fakanál hátát.

Az apró darabokra vágott étcsokoládét és a kakaóport egy tálban előkészítjük. Erre ráöntjük a forró tojásos krémet, és kézi habverővel egyneművé keverjük. Hozzáadjuk a tejszínt is, majd teljesen kihűtjük a fagyialapot.

A mogyorógrillázshoz a törökmogyorót 160°C-ra előmelegített sütőben pár perc alatt megpirítjuk, és egy konyharuha segítségével ledörzsöljük a papírszerű héját. A cukrot karamellizáljuk, majd belekeverjük a pirított mogyorót. A karamelles mogyorót sütőpapírra terítjük, és kihűtjük. A grillázst durvára törjük nejlonzacskóba téve egy sodrófa segítségével.

A fagyialapot fagylaltgépben kifagyasztjuk, az utolsó pár percben öntjük csak a készülő fagyihoz a durvára aprított mogyorógillázst. Fagyigép híján dobozban mélyhűtőbe tesszük az alapot, és botmixerrel kb. félóránként átkeverjük.

A fagyiszendvicseket többféleképp is betölthetjük. Amikor a fagyialap már kezd fagyni, de még nem teljesen szilárd, hanem adagolható, akkor töltjük be egy kanál segítségével, majd tálcára tesszük a szendvicseket, míg teljesen ki nem fagynak. Vagy ha desszertgyűrűvel szaggattuk a kekszeket, kifagyaszthatjuk a fagyialapot is desszertgyűrűkben, majd forró késsel "felszeletelhetjük" és tölthetjük is a kekszek közé.

Málnás namelaka torta sütés nélkül

A namelaka japán kifejezés, egyfajta krémes textúrát jelent, illetve a technikát, amellyel ezt elérhetjük. Tulajdonképpen egy nagyon egyszerű, fehér csokoládéból készült krémről van szó, amelyet zselatinnal stabilizálunk. Az állaga zseniális: nem olyan könnyed-levegős, mint a mousse, de teljesen más, mint egy ganache. Talán valahol a panna cottához lehetne még hasonlítani, de annál sokkal selymesebb-krémesebb a fehér csokitól. Mi a jó még benne? Az, hogy pikk-pakk elkészül. Ha van mikrohullámú sütőnk, még a tűzhelyet sem kell bekapcsolni, és a tejszín felverésével sem kell bajlódni. Egy sütés nélküli kekszes alappal készítve tehát ez a tökéletes kánikulatorta: minimális munka, de mégis dekoratív, különleges, és nagyon finom.

Nekem a fehér csoki önmagában  elég tömény, így nagyon sok gyümölccsel lazítva szeretem elkészíteni, illetve nem túl magasra készítem. Én teszek a fehér csokis rétegbe is gyümölcsöt, majd ugyanabból a gyümölcsből készült zselé kerül a tetejére. A képeken látható változat málnás, de készülhet ribizlivel, áfonyával, sárgabarackkal, passiógyümölccsel, mangóval stb. Az én abszolút kedvencem a málnás és a meggyes - a meggyesnél tonkababot reszelek a namelakához.

A namelaka technikája és az alaprecept Angéla blogjából származik, ezer hála érte!

Karamellizált fehér csokival is nagyon jól működik a technika, ezt már mutattam itt a blogon.

Hozzávalók egy 18 cm-es kapcsos tortaformához:

Kekszes alap:

- 80 g zabkeksz (Zabfalatok)

- 10 g kókuszreszelék

- 40 g olvasztott vaj

Namelaka:

- 100 g tej

- 2 lap zselatin

- 1 rúd vanília

- 210 g fehér csokoládé (28% kakaóvaj-tartalmú - a hiperekben kapható fehér csokik többségének ennyi a kakaóvaj-tartalma; ha sokkal magasabb a kakaóvaj-tartalom, lehet csökkenteni a fehér csoki mennyiségégét; ehhez a számítási mód itt olvasható)

- 200 g hideg tejszín

- kb. 100-150 g szép gurulós málnaszem

Málnazselé:

- 200 g málnapüré (én kb. egyharmadát nem passzírozom át, ízlés kérdése)

- 4 g pektin

- 2 ek. cukor

- kókuszreszelék a torta oldalára

A tortaforma alját méretre vágott sütőpapírral kibélelem, az oldalára pedig írásvetítő fóliából vágok csíkokat - így könnyebb lesz majd a formát eltávolítani. A kekszes alaphoz a kekszet aprítógépben finomra aprítom, hozzákeverem a kókuszreszeléket és az olvasztott vajat. A masszát elegyengetem a tortaformában, majd kanál hátával alaposan tömörítem. Hűtőbe teszem, míg készül a namelaka.

A namelakához a vaníliarúd magjait belekaparom a tejbe, a csokoládét pedig mikróban vagy vízgőz fölött felolvasztom. A tejet csípősre melegítem (már gőzöljön, de még ne forrjon), majd feloldom benne az előzőleg hideg vízbe áztatott, kicsavart zselatinlapokat. A tejet két-három részletben az olvasztott csokihoz keverem, hozzákeverem a hideg tejszínt is, majd botmixerrel alaposan átkeverem. Ilyenkor elég híg a krém, de nem kell megijedni, a zselatin és a csoki szépen be fogja húzni. Érdemes egy kicsit előhűteni, és amikor már épphogy kezd sűrűsödni, akkor ráönteni a kekszes alapra, máskülönben egy kevés kifolyhat a kapcsos formából. A namelaka-rétegbe beledobálom a málnaszemeket, majd 12 órára hűtőbe teszem.

Másnap elkészítem a málnazselét. Ehhez a málnapürét csípősre melegítem, majd folyamatos keverés mellett hozzáadom a cukorral elkevert pektint, és még egy-két perig forralom. Ráöntöm a namelakára, majd hagyom teljesen kihűlni és megszilárdulni.

A kész tortáról óvatosan eltávolítom a tortagyűrűt, majd kókuszreszelékkel körbepanírozom.

Karamellizált fehér csokis, kakaóbabtöretes keksz

Nem nagyon szoktam kekszeket külön posztolni (inkább csak egy-egy desszert részeként), ezzel a keksszel azonban kivételt kell tennem, olyan nagy kedvenc lett. Gyakran szoktam uzsonnára, rágcsálnivalónak kekszet sütni, így mindig vadászok újabb változatokra. Mostanában Angéla receptje lett nagy kedvenc, méghozzá a fehér csokis változat. Ezt alakítottam át a saját ízlésemre, így született meg a karamellizált fehér csokis, kakaóbabtöretes, füstölt sós keksz. A csoki karamelles ízéhez a pörkölt kakaóbab és a füstölt só szuperül passzol, nagyon addiktív! A keksz egy eszpresszó-workshopon debütált, mondjuk az enyhébb koffeinmérgezéstől ez sem mentett meg, de sikere volt, mert többen is elkérték a receptjét. 

Hozzávalók:

- 110 g puha vaj

- 80 g nádcukor (ha nagyon édesszájúak vagyunk, akkor inkább 100 g)

- nagy csipet füstölt Maldon só

- 1 egész tojás

- 150 g liszt (nálam 100 g sima liszt és 50 g teljes kiőrlésű rozsliszt)

- 70 g karamellizált fehér csoki apróra vágva

- 30 g kakaóbabtöret

A puha vajat a nádcukorral és a sóval habosra keverem, majd hozzádolgozom a tojást is. Hozzákeverem a lisztet, az apróra vágott karamellizált fehér csokit és a kakaóbabtöretet. Fél órára hűtőbe teszem a masszát.

Kézzel nagyobb gombócokat formázok belőle, ezeket kilapítom, majd sütőpapírral bélelt tepsire fektetem. Hagyni kell köztük helyet, mert valamennyit terülni fognak. 200 fokon 6-8 perc alatt megsütöm. Akkor jó, amikor a széle már éppen elkezd pirulni. A tepsin hagyom kihűlni: ha kihűlt, a széle ropogós, a közepe puha lesz. Légmentesen záró dobozban tárolom.

Tipp: Szerintem fagyiszendvicshez is szuper lenne, például a karamellizált fehér csokis fagyival.

Duplán mogyorós fagyiszendvics

Végre újra itt a fagyiszezon! Ez a fagyiszendvics nagy kedvence lesz a mogyorórajongóknak: mogyorós omlós kekszek között lágy mogyorófagyi... szerintem még egy kis tonkababbal is fel lehet dobni! A kekszeket Maminti Art mintázósablonokkal díszítettem: a kakaóporos díszítési technika nagyon egyszerű, és mégis nagyon látványos.

A recept eredetileg a Maminti Art tavaly nyári receptgyűjteményében jelent meg.

Hozzávalók:

Mogyorófagyi:

- 2 tojássárgája

- 50 g kókuszcukor vagy barna nádcukor

- 2 ek. akácméz

- 50 g étcsokoládé

- 70 g 100%-os mogyorókrém (Donum Terrae)*

- 200 g tej

- 100 g habtejszín

Omlós keksz:

- 90 g liszt

- 30 g finomra őrölt törökmogyoró

- 60 g hideg vaj

- 30 g porcukor

- egy kevés kakaópor a mintákhoz

Eszközök:

- tetszőleges Maminti art mintázósablon

- iskolai ecset

* Ha nincs 100%-os mogyorókrémünk, akkor helyettesíthetjük házilag készített verzióval is. Ehhez 70 g törökmogyoróra van szükség. A mogyorót 160 fokos sütőben pár perc alatt pirítsuk meg, majd a papírvékony barna héját dörzsöljük le egy konyharuha segítségével. A még meleg mogyorószemeket tegyük aprítógépbe 15 gramm porcukorral, és aprítsuk addig, míg a mogyoró olajtartalma el nem kezd kiválni, és pasztaszerű állaga nem lesz. Ebben az esetben a mogyorópasztához adott cukormennyiséget vonjuk le a receptben írt kókuszcukor mennyiségéből! Kicsit darabosabb, kevésbé egynemű lesz a végeredmény, mint a készen vásárolható paszta, de ugyanolyan finom lesz vele a fagylalt.

A fagyialaphoz a a tojássárgákat a mézzel és a cukorral kikeverjük, majd hozzáöntjük a tejet is. Alacsony lángon, folyamatos kevergetés mellett besűrítjük: ha van maghőmérőnk, akkor kb. 80-82 fokig melegítjük, illetve akkor jó, amikor a krém már bevonja a fakanál hátát, és ha végighúzzuk rajta a mutatóujjunkat, határozottan megmarad a nyoma. Ekkor hozzákeverjük a mogyorókrémet és az apróra vágott étcsokoládét. Végül hozzákeverjük a habtejszínt is. A fagyialapot teljesen kihűtjük hűtőszekrényben.

Az omlós kekszhez a lisztet, a finomra őrölt törökmogyorót, a vajat és a porcukrot gyors mozdulatokkal összemorzsoljuk, majd összegyúrjuk. Ha nem áll össze a tészta, nagyon kevés hideg vizet vagy egy fél tojássárgát adunk még hozzá. A tésztát lisztezett munkafelületen kb. fél centi vastagra nyújtjuk. Mintázósablont teszünk rá, majd a nyújtófával átmegyünk egyszer a sablonon, így nyomjuk bele a tésztába. Egy iskolai ecsetet kakaóporba mártunk, és átkenjük vele a mintát. Ekkor óvatosan lehúzzuk a sablont, majd nagyobb kör alakú kiszúróval kiszúrjuk a kekszet. Ugyanígy készítjük el a többi mintás kekszet is. A kekszeket sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, majd 175 fokra előmelegített sütőben (alsó-felső sütés, nem légkeveréses, az lefújná a kakaóport) kb. 8-10 perc alatt megsütjük. Kb. 12 darab 7,5 cm átmérőjű keksz lesz ebből az adagból, tehát hat nagyobb fagyiszendvics.

A fagyialapot fagyigépben elkészítjük vagy mélyhűtőbe tesszük, és jó félóránként botmixerrel alaposan átkeverjük. A fagyiszendvicseket többféleképp is betölthetjük. Amikor a fagyialap már kezd fagyni, de még nem teljesen szilárd, hanem adagolható, akkor töltjük be egy kanál segítségével, majd tálcára tesszük a szendvicseket, míg teljesen ki nem fagynak. Vagy ha desszertgyűrűvel szaggattuk a kekszeket, kifagyaszthatjuk a fagyialapot is desszertgyűrűkben, majd forró késsel "felszeletelhetjük" és tölthetjük is a kekszek közé.

Fotó: Karsai-Diamant Lívia (Photoszíntézis)

Sós karamellás & kesudiós sajttorta

A sós kesudió mindig is nagy kedvencem volt, különösen ha a másik gyengémmel, a sós karamellával találkozik. Ezzel az ízkombóval már macaront is készítettem: enyhén pörkölt, füstölt Maldon sós kesudióra cseréltem a mandulaliszt nagy részét a héjban, a töltelék pedig egy csepp sós karamella volt, körbevéve banános étcsokoládé-ganache-sal.

Textil: Kósagabi; lelőhelye a szuper Portéka Gasztro.

A kesu & sós karamell kombót most klasszikus cheesecake-ben, azaz sajttortában próbáltam ki. Általában a francia desszertek állnak közel a szívemhez, de a sajttorta kivétel, az bármikor jöhet: nyáron savanykás piros bogyós gyümölcsökkel, télen mézeskalácsfűszeres keksszel és vörösboros, fűszeres szilvalekvárral, hűvös tavaszi estékre pedig jól jön szerintem egy tisztességes adag sós karamellel :) A kekszes alaphoz sós kesudiós omlós kekszet sütöttem: igen, tudom, hogy perverz dolog csak azért kekszet sütni, hogy aztán összetörjük a torta aljához, de higgyétek el, megéri! Egyébként a keksszel érdemes vigyázni, magában is isteni, nagyon gyorsan párolog! A sós karamellszószt pedig már többször teszteltem, szerintem ízre és állagra is szuper.

Tehát először elkészítjük a kesus omlós kekszet.

Kesus omlós keksz

Hozzávalók:

- 100 g liszt

- 75 g hideg vaj

- 35 g pörkölt, sós kesudió finomra darálva

- 20 g porcukor átszitálva

- 1 tojássárga

- egy csipet füstölt Maldon só

A lisztet, a darált kesudiót, a porcukrot a kockákra vágott hideg vajjal összemorzsolom. Hozzáadom a tojássárgát is, és összeállítom a tésztát. A kész omlós tésztát alufóliába csomagolva hűtőbe teszem egy órára.

A tésztát lisztezett felületen kb. 3-5 mm vastagra nyújtom, majd tetszőleges kiszúróval kiszaggatom. A kiszaggatott kekszeket sütőpapírral bélelt tepsire teszem, meghintem egy kevés füstölt Maldon sóval, majd 180 fokra előmelegített sütőben kb. 7 perc alatt megsütöm: akkor jó, amikor épphogy elkezdene a kekszek széle színesedni. Hagyom szobahőmérsékletűre hűlni a kekszeket.

Ha kész a keksz, jöhet a sajttorta!

Hozzávalók egy 18 cm-es tortához:

Kekszes alap:

- 120 g kesus omlós keksz

- 30 g sós kesudió durvára törve

- 55 g olvasztott vaj

Sajtkrémes rész:

- 400 g sajtkrém (pl. Philadelphia, de Lidl saját márkás is tökéletes)

- 80 g nádcukor

- 1 ek. liszt

- egy rúd vanília magjai

- 1 bionarancs héja (elhagyható)

- 50 g tejföl

- 2 tojás

Sós karamellszósz:

- 150 g cukor

- 100 g habtejszín

- 30 g méz

- 45 g vaj

- egy nagy csipet füstölt Maldon só

A kekszes alaphoz az omlós kekszet mozsárban vagy aprítógépben morzsásra töröm. Az olvasztott vajat összekeverem a kekszmorzsával és a durvára vágott kesudióval, majd elegyengetem egy 18 cm átmérőjű, sütőpapírral bélelt kapcsos tortaformában. 165 fokra előmelegített sütőben 10 percig sütöm, majd hagyom kicsit hűlni.

A sajtos részhez az összes hozzávalót összedolgozom egy botmixer segítségével. A krémet a kekszes alapra öntöm, és 165 fokra előmelegített sütőben kb. 50 percig sütöm. Én addig szoktam sütni, míg egy-két pici barna pötty meg nem jelenik a sajtos rétegen. Ekkor lekapcsolom a sütőt, és félig kinyitom a sütőajtót, így hagyom hűlni egy órán keresztül. Ekkor kiveszem a sütőből, majd egy éjszakán keresztül hűtőben hűtöm.

A sós karamellszószhoz érdemes mindent előkészíteni kimérve, mert gyorsan kell majd dolgozni. A cukrot elkezdem karamellizálni, miközben a tejszínt forrásig melegítem. A cukrot egészen sötét borostyánszínűre karamellizálom, majd lehúzom a tűzről, és belekeverem a mézet, majd a forró habtejszínt is. Vigyázat, kicsit fel fog habozni! Végül belekeverem a vajat és a sót is. 

A karamellkrémet ráönthetjük a tortára, vagy tálalhatjuk külön, öntetként is a szeletekhez.

A képeken látható gyönyörű virágmintás fehér kerámiatálért köszönet Lantos Judit keramikusnak!

Isler Japánra hangolva: a citrusos-matchás verzió

Az az igazság, hogy mióta tavaly októberben Párizsban jártam a Salon du Chocolat-n, matcha-kattanásom van. Különösen citrusfélékkel párosítva szeretem a japán zöldtea-port: lime-mal, citrommal, naranccsal - így nagyon üde-frissítő lesz az összhatás. Még szintén Párizsban sikerült szert tenni egy nagyon izgalmas borsfélére: ez a sansho, a japán citrusos bors (tulajdonképpen a szecsuáni bors rokona), aminek elképesztő citrusos aromája van, így matcha mellé szinte mindig használom, egyszerűen telitalálat együtt szerintem a japán zöldtea és a sansho. Ebből a hármasból készül a kedvenc omlós kekszem is őrölt mandulával gazdagítva, amelynek a receptje tavaly decemberben fel is került a blogra.

A sansho bors

Minden évben szoktam karácsonyra klasszikus islert készíteni: diós omlós tésztával, valamilyen piros bogyós gyümölcsből készült savanykás lekvárral. Amikor a tavalyi adagnak láttam neki, hirtelen beugrott, hogy tökéletes "újragondolt" isler lehetne a kedvenc matchás omlós kekszemből. A karácsonyi adagot még yuzulekvárral töltöttem be, amit ajándékba kaptam kísérletezéshez - ilyen jó dolgom van, bizony! A yuzu egy japán citrusféle, nagyon fűszeres-karakteres ízzel, tökéletesen passzol a matchához és a japán sansho borshoz. A posztban látható adagnál már a saját passiógyümölcsös sárgabaracklekváromat használtam. A lényeg szerintem, hogy valamilyen savasabb-savanykásabb lekvárt használjunk, bátran lehet kísérletezni! Az islereket étcsokoládéval vontam be, és matchával színezett fehércsoki-csíkokkal díszítettem, hogy a matcha a külsejében is látható legyen. Ha valaki szereti a fehér csokoládét (én nem igazán), akkor akár matchával színezett fehér csokiban is ki lehet mártani az islereket.

Hozzávalók kb. 25 darabhoz:

Omlós tészta:

- 200 g liszt

- 150 g hideg vaj, kockákra vágva

- 70 g darált mandula

- 60 g porcukor átszitálva

- egy rúd vanília kikapart magjai

- 1 kezeletlen citrom vagy narancs héja

- 3 tk. matcha por

- kb. 8-10 szem japán sansho bors, mozsárban összetörve (a Culinarisban kapható, de el is hagyható)

- 1-2 tojás sárgája

Töltelék:

- kb. 8-10 ek. sűrűbb passiógyümölcsös sárgabaracklekvár (vagy helyette pl. narancslekvár)

Bevonat:

- kb. 250 g étcsokoládé

- kb. 40 g fehér csokoládé

- 1-2 tk. matcha por

Az omlós tésztához a tojás kivételével a hozzávalókat egy nagyobb tálba kimérem, és összemorzsolom (vagy S-késes aprítóban morzsásra aprítom). Hozzáadom a tojássárgákat is, és összeállítom: először csak egy tojássárgát gyúrok hozzá, ha még nem áll össze a tészta, a másodikat is belegyúrom. A kész omlós tésztát alufóliába csomagolom, és hűtőben egy órát pihentetem.

Az omlós tésztát lisztezett felületen vékonyra (kb. 3 mm) nyújtom, és nagyobb köröket szúrok ki belőle (én 6 cm átmérőjű kiszúrót használtam). A tésztakorongokat sütőpapírral bélelt tepsire fektetem, és 175 fokra előmelegített sütőben kb. 7-8 perc alatt megsütöm: akkor jó, amikor épphogy elkezdenének pirulni a széleken. 

A szobahőmérsékletűre hűlt kekszeket kettesével összeragasztom a lekvárral.

A bevonáshoz az étcsokoládét megolvasztom és temperálom, majd egyenként megmártom benne az islereket. Én kimártásnál két ujjal fogom meg óvatosan az islereket, belemártom a temperált csokoládéba úgy, hogy a csoki az oldalát is fedje, majd óvatosan lerázom a felesleges csokit. A kimártott islereket sütőpapírra teszem.

Mikor az étcsokoládé-bevonat megszilárdult, jöhet a csíkozás. A fehér csokoládét megolvasztom, belekeverek annyi matcha port, hogy szép zöld legyen a színe, majd temperálom. A temperált csokit eldobható habzsákba vagy nejlonzacskóba töltöm, aminek a végén icipici lyukat vágok. A csokival becsíkozom az islereket. Érdemes egy napot állni hagyni légmentesen záró dobozban, hogy össze tudjon puhulni a keksz a töltelékkel.

Téli fűszeres-szilvás sajttorta

Nagy kedvencem a sajttorta, bár eddig inkább nyári desszertként gondoltam rá, hiszen elsősorban piros bogyós gyümölcsökkel készítettem. Most a téliesített verzióját hoztam el, ami nagyon jó a maradék mézeskalácsok felhasználására is, ugyanis a kekszes alap a szokásos zabkeksz helyett mézesfűszeres keksszel készül. Én a svéd fűszeres keksz, a pepparkakor maradékát használtam fel hozzá (a receptje a Dívány Alapkonyha rovatában olvasható itt), de bármilyen mézeskalács tökéletes lesz. A mézeskekszes alaphoz tökéletesen passzol a vörösborral lazított fűszeres szilvalekvár, ami a torta tetejére kerül.

Ebből készült a sajttorta alapja

A fotózáshoz használt kerámiatálakért köszönet Lantos Judit keramikusnak!

Hozzávalók egy 18 cm-es tortához:

Kekszes alap:

- 120 g mézeskalács (nálam svéd fűszeres keksz, a pepparkakor)

- 20 g darált mandula

- 70 g olvasztott vaj

Sajtos rész:

- 400 g krémsajt (klasszikusan Philadelphia; én Lidl sajátmárkásat használtam)

- 90 g nádcukor

- 1 ek. liszt

- 50 g tejföl

- 1 rúd vanília

- 1 kezeletlen citrom héja

- 2 tojás

Tetejére:

- 200 g szilvalekvár (nálam tonkababos)

- 3-4 ek. vörösbor

- 1 lap zselatin

A kekszes alaphoz a fűszeres kekszet mozsárban vagy aprítógépben morzsásra töröm, majd összekeverem az olvasztott vajjal és a darált mandulával. Egy 18 cm átmérőjű kapcsos tortaformát kibélelek méretre vágott sütőpapírral, és ebben egyengetem el a vajas-kekszes alapot. 165 fokra előmelegített sütőben 10 percig sütöm, majd kicsit hűlni hagyom.

A sajtos részhez az összes hozzávalót egyneművé keverem egy kézi habverő segítségével, majd a kekszes alapra öntöm. 165 fokos sütőben kb. 40 percig sütöm: amikor már egy picit kezd barnulni a teteje, akkor jó is. Kinyitom a sütőajtót, és a meleg sütőben hagyom kihűlni - így nem fog megrepedni a sajtos rész. Végül szobahőmérsékletűre hűtöm.

A szilvalekváros réteghez én tonkababos szilvalekvárt használtam, de bármilyen szilvalekvár jó hozzá, esetleg érdemes utólag egy kicsit fűszerezni tonkababbal, fahéjjal, szegfűszeggel. A lekvárt összemelegítem a vörösborral: a lényeg, hogy kényelmesen adagolható, ne túl folyós legyen az állaga. Belekeverek egy lap zselatint is, amelyet előzőleg hideg vízbe áztattam, majd alaposan kicsavartam. A vörösboros szilvalekvárt eloszlatom a torta tetején, majd egy éjszakára hűtőbe teszem.

Tipp: A vörösboros szilvalekvárt zselatin nélkül akár öntetként is kínálhatjuk a szeletekre vágott tortához.

Karácsonyi kekszek sütipecséttel

Kerámia kiegészítők: Lantos Judit Kerámia

Idén elég korán elkezdtem hangolódni a karácsonyra, így nemrég készítettem néhány tesztadagot karácsonyi kekszekből is. A kekszpecséttel díszített kekszekhez mindenképpen olyan alapreceptre van szükség, ami nem tartalmaz sütőport, így szépen meg fog maradni a minta a kekszeken. Ehhez tökéletes a klasszikus omlós tészta, amely lisztből, vajból és cukorból áll, esetleg tojással kiegészítve. Én szeretem, ha a liszt egy része helyett valamilyen darált olajos mag (dió, mandula, mogyoró stb.) kerül a tésztába; fűszerezéssel, egy-két extra hozzávalóval pedig tovább turbózható az omlós kekszünk. 

Én most két változatot készítettem. Az egyikhez matcha teaport használtam - mióta Párizsban jártam októberben, rákattantam a matchára. A matchához nagyon-nagyon jól passzolnak a különböző citrusfélék, így bátran mehet hozzá narancs, citrom vagy lime héja (kezeletlen citrusokat használjunk!). Én még japán sansho borsot (szintén párizsi szerzemény) tettem a matchás kekszhez -  a sansho egy nagyon citrusos borsféle, így nagyon jól passzolt ehhez az ízvilághoz.

A másik kekszváltozat kakaós-törökmogyorós lett. Ebből készült egy töltetlen verzió, ahol mézeskalácsfűszer került a tésztához. A töltött verziónál pedig Donum Terrae mogyorókrémmel készítettem egy nagyon mogyorós csokikrémet, amelyet kis Maldon sóval és tonkababbal turbóztam fel.

A kekszekhez a Tchibo téli kekszpecsét-készletét használtam, illetve a "Nanni, képekbe öntött szavak" karácsonyi pecsétjét. A posztban látható gyönyörű kerámia tálkákat köszönöm Lantos Judit keramikusnak!

1) Matcha & lime kekszek

Hozzávalók:

- 100 g liszt

- 75 g hideg vaj

- 35 g darált mandula

- 30 g porcukor átszitálva

- fél rúd vanília kikapart magjai

- 1 kezeletlen lime héja

- 1,5 tk. matcha por

- 4-5 szem japán sansho bors, mozsárban összetörve (elhagyható)

- 1 tojás sárgája

A hozzávalókat a tojás sárgáját kivéve egy keverőtálba kimérem, és összemorzsolom. Hozzáadom a tojás sárgáját is, és összeállítom a tésztát. Jó gyúrhatónak kell lennie, ami már nem tapad a kezünkhöz. Ha még nem áll össze, pici tejfölt lehet hozzáadni, ha nagyon ragadna, egy kevés lisztet. Alufóliába csomagolva egy órára hűtőbe teszem a tésztát. 

Lisztezett felületen kb. 4 mm vastagra nyújtom. A sütipecsételésnél szerintem érdemes először a pecsétet belenyomni a finoman lisztezett tésztába, majd utólag körbevágni vagy kiszúrni a kekszet, ugyanis a pecsételéskor még terül a tészta a nyomás hatásra valamennyit. Ha kerek sütipecsétet használok, akkor megfelelő méretű kerek kiszúróval szúrom ki utána a kekszet (vagy pl. üvegpohár is jó hozzá, ha nincs éppen megfelelő méretben kiszúrónk), ha pedig szögletes kekszeket készítek (betűnyomdával vagy pl. itt a posztban a "Boldog karácsonyt" feliratú pecséttel), akkor a pecsételt tésztát utólag vágom ki szögletesre egy cakkos derelyevágóval. (A Tchibós pecsét ilyen szempontból nagyon felhasználóbarát, mert a pecsétekhez járt egy méretben tökéletesen illeszkedő műanyag kiszúró is: kiszúrjuk a kekszet, majd a kiszúró felemelése nélkül belepecsételünk - a kiszúró megakadályozza, hogy terüljön a tészta a pecsételéskor. Végül lehúzzuk a pecsétet, majd a kiszúrót is a kekszünkről.)

A kész kekszeket sütőpapírral bélelt tepsire fektetem, majd 175 fokra előmelegített sütőben kb. 7-10 perc alatt megsütöm. Akkor jó a keksz, amikor épphogy elkezdene aranybarnára váltani a szélén. Hagyom a tepsin kihűlni a kekszeket (a sütőből kivéve még puhábbak, majd ahogy kihűlnek, ropogósabbak-omlósabbak lesznek), majd légmentesen záró dobozban tárolom.

2) Kakaós-mézeskalácsfűszeres-mogyorós kekszek

Pecsét: Nanni, képekbe öntött szavak

Hozzávalók:

- 90 g liszt

- 10 g raw, azaz speciálisan fermentált, alkalizálatlan kakaópor (vagy helyette holland kakaópor)

- 75 g hideg vaj

- 35 g darált törökmogyoró

- 30 g porcukor átszitálva

- 1 kk. mézeskalácsfűszer

- 1 tojás sárgája

Ugyanúgy készül, mint a fent leírt matchás kekszek, csak a liszt egy részét kakaóporral cseréltem, a mandula helyett pedig törökmogyorót használtam hozzá. A fűszerezése már a közeledő ünnepeket idézi meg :)

3) Töltött mogyorós-tonkababos kekszek

Hozzávalók:

Keksz:

Ugyanúgy készült, mint a fenti kakaós keksz, csak a mézeskalácsfűszert kihagytam belőle.

Csokis mogyorókrém:

- 80 g étcsokoládé

- 40 g 100%-os törökmogyorókrém (Donum Terrae)

- egy csipet Maldon só

- egy kevés reszelt tonkabab

A kekszet ugyanúgy készítem el, mint a matchás verziót. Ebben az esetben elég minden másodikat kekszpecséttel díszíteni.

A töltelékhez a csokoládét mikróban vagy vízgőz fölött megolvasztom, majd belekeverem a mogyorókrémet, a sót és a reszelt tonkababot. Hagyom egy kicsit állni szobahőmérsékleten, majd amikor már jól adagolható lesz, ahogy az étcsokoládé szilárdul, összeragasztom kettesével a kihűlt kekszeket a krémmel.

Meyer citromos-matchás fagyiszendvics

Amióta megjelentek a hipermarketekben, zöldségeseknél az izgalmas ízű, fűszeres, kicsit mandarinos beütésű Meyer citromok, igyekeztem sokféle édességben kipróbálni. A sorból nagy kedvencem, a fagyi sem maradhatott ki: nálam a fagyizás nem évszakhoz kötött, plusz nyáron hiába is keresnénk Meyer citromot fagyihoz. A fagyis tervemhez éppen kapóra jött az aktuális VKF!-forduló kiírása, ahova Katuci szendvicseket és burgereket vár. Rögtön jött is az ötlet, hogy fagyiszendvicset készítsek! A Meyer citromhoz ezúttal a matcha teát párosítottam: matcha teával megbolondított omlós kekszeket sütöttem (cuki sünis mintával feldobva), és ezekbe töltöttem a Meyer citromokból készült főzött fagylaltot. Ezekért a fagyiszendvicsekért szerintem érdemes feladni a "csak nyáron fagyizunk" álláspontot!

Hozzávalók:

Fagyialap:

- 2 egész tojás

- 60 g xilit/cukor

- 2 Meyer citrom héja és leve

- 250 g joghurt

Omlós keksz:

- 90 g liszt

- 75 g hideg vaj

- 35 g darált mandula

- 25 g porcukor

- 2 tk. matcha por (Ázsia Bt.)

Először a fagyialapot készítem el. Az egész tojásokat, a xilitet/cukrot, a Meyer citromok levét és héját kézi habverővel egyneművé keverem, majd vízgőz fölött, állandó keverés mellett besűrítem. Kb. 80 foknál fog besűrűsödni, de nagyon jól látható lesz, ahogy egyszer csak puding sűrűségűvé válik. Hozzákeverem a joghurtot, és teljesen kihűtöm a fagyialapot.

Az omlós keksz hozzávalóit összegyúrom vagy késes aprítóban összedolgozom. Ha nem áll össze teljesen, fokozatosan adagoljunk hozzá egy-egy teáskanálnyi hideg vizet, míg össze nem áll. Ezután kb. 3-5 mm vastagra nyújtom lisztezett felületen, és tetszőleges méretű köröket szaggatok belőle - én desszertgyűrűvel 8 cm átmérőjű köröket szaggattam. Minden második korongot lehet akár sütipecséttel is díszíteni: én sünis kiszúróval mintáztam a kekszeket. Sütőpapírral bélelt tepsire fektetem a kekszeket, majd 180 fokra előmelegített sütőben pár perc alatt megsütöm. Akkor van készen, amikor a széleken épphogy elkezd pirulni. Kihűtöm a kekszeket.

A fagyialapot fagyigépben elkészítem vagy mélyhűtőbe teszem, és jó félóránként botmixerrel alaposan átkeverem. A fagyiszendvicseket többféleképp is betölthetjük. Amikor a fagyialap már kezd fagyni, de még nem teljesen szilárd, hanem adagolható, akkor töltjük be egy kanál segítségével, majd tálcára tesszük a szendvicseket, míg teljesen ki nem fagynak. Vagy ha desszertgyűrűvel szaggattuk a kekszeket, kifagyaszthatjuk a fagyialapot is desszertgyűrűkben, majd forró késsel "felszeletelhetjük" és tölthetjük is a kekszek közé.

Kb. 7-8 fagyiszendvics lesz ebből az adagból, ha 8 cm átmérőjű szendvicseket készítünk.

Tipp: Ha nem kaptok Meyer citromot, akkor egy kedves ismerősömtől, a Rozmaring & Csokoládé blog írójától kaptam az ötletet, hogy vegyesen érdemes érett, sima citromot és narancsot használni, így a Meyer citromos változatra fog hasonlítani az íze. De persze csak sima citromból is nagyon finom lesz!

Twix házilag kétszer

Tudjátok, van ez a mániám, hogy bolti csoki-kedvenceket próbálok meg házilag reprodukálni: készült már Snickers, Mars, After Eight is például. Na de a Twix, na az még hiányzott a repertoárból! Úgyhogy az egyik hétvégén még a nyár elején kitaláltam, hogy azt készítem el.

Na szóval maga a Twix összerakása nem nagy feladat: egy réteg omlós kekszalap (azaz shortbread) és egy réteg puha karamella alkotja, és tejcsokival van bevonva. Slussz. Illetve még amint azt a Wikipédiáról megtudtam, egy vékony tejcsokiréteg választja el a kekszes és a karamellás rétegeket, ezt amúgy sose vettem észre! Ti igen? Az első kísérletnél ez volt a kiindulási alap. Az omlós kekszhez a kedvenc, extraomlós receptemet használtam, ami már többször bevált sima shortbreadnek - még korábban Katucikonyhánál bukkantam rá, ő pedig Lila Fügénél találta. Készült ebből a receptből egy kekszalap a 10x10-es krémeskeretemmel kiszaggatva. A puha karamellhez meg azt a receptet használtam, ami már mind a Snickersnél, mind a Marsnál remekül bevált. Még a plusz csokiréteget is akkurátusan felkentem a két réteg közé. Na de ekkor jött a fekete leves. A felszeletelés. Ragadós karamellát már önmagában kihívás szépen felszeletelni, úgy meg, hogy alatta egy adag omlós keksz van... hát, férfiasan bevallom, nekem nem sikerült. Bevetettem minden trükköt, megmelegítettem a kést, plusz átkentem olvadt vajjal, de ahogy rányomtam a karamellre, a kekszréteg alul szétcsúszott. Ez aztán a paradoxon, minél omlósabb az omlós kekszünk, annál finomabb, de minél omlósabb, annál kevésbé vágható. Szóval az első adag nem jutott el a bevonásig, szétesett felvágásnál.

Jött a kettes számú kísérlet, naná, mert mi az, hogy egy Twix kifog rajtam? Ezúttal egy kevésbé omlós omlós kekszalapot csináltam, tehát a kukoricalisztet most mellőztem, és egy sima 3 : 2 : 1 arányú édes omlós tésztát készítettem, ehhez plusz egy pici tejfölt tettem, amitől összeállt (szerintem még jobb, ha helyette ugyanennyi tojássárgát teszünk hozzá). A karamellrétegnél maradtam a Snickersnél leírt puha karamell-receptnél, természetesen a földimogyoró elhagyásával. És persze extra óvatosan próbáltam felszeletelni. Most már egy fokkal jobban ment a dolog, ami azt jelenti, hogy ép darabokat is sikerült vágnom (egy Twix-méretűt és több mini Twixet), de a legnagyobb odafigyelés ellenére is több szétesett. A következő nehézség a csokiba mártás: itt ismét nagyon könnyen törik-morzsálódik az omlós kekszalap. A hullámos felülethez az After Eight-nél is bevált módszer viszont szépen működik: párszor erősen rá kell fújni a friss csokibevonatra. 

Szóval nekem nagyon nem ment a Twix feldarabolása, csokizása - túl sok volt a selejt sajna... És minden tiszteletem Csokiparány Csengéé, aki gyönyörű házi Twixeket készített! Apropó, házi Twix... még a neten nézelődve találtam egy videóreceptet házi Twixhez, itt - nézzétek meg, igazán érdekes értelmezése a "házi" fogalmának :))

A második kísérlet után - amivel még szintén nem voltam tökéletesen elégedett - jött a harmadik kísérlet. Azon agyaltam, hogy lehetne teljesen kiiktatni a felszeletelős részt, ami az egyetlen rázósabb pont a dologban. És akkor jött az ötlet, hogy formában készítem: szilikon muffinformában Twix-tallérokat készítettem! Ízre tökéletesen olyan, mint a csokiszelet alakú változat, de a felszeleteléssel vacakolást simán megúszhatjuk! Azért leírom mindkét verziót (összetételben amúgy is tökéletesen megegyeznek), és lehet választani!

Hozzávalók:
Omlós tészta:
- 60 gr liszt
- 40 gr vaj
- 20 gr cukor
- csipet fleur de sel
- kb. 1 tk. tojássárga (vagy tejföl)
Puha karamell:
- 48 gr cukor (szebb, sötétebb színe lesz nádcukorral készítve)
- 48 gr cukrozatlan sűrített tej (pl. Maresi; ha cukrozott sűrített tejünk van, abból 83 gramm kell, ekkor a cukrot csökkentsük 13 grammra)
- 20 gr habtejszín
- 40 gr glükózszirup/akácméz
- fél tk. vaj
- csipet fleur de sel
Bevonat:
- 150 gr tejcsokoládé (az eredeti Twix tejcsokival van bevonva; én a tallérokat étcsokival vontam be, nekünk úgy jobban ízlik)
- 20 gr tejcsokoládé

Ebből a mennyiségből 6 db csokiszelet vagy 12 db mini csokiszelet vagy 6-7 tallér lesz.

A lisztet, a cukrot és a sót a vajjal összemorzsolom. Annyi tojássárgát (vagy tejfölt) adok hozzá, amennyivel összeáll. A tésztát becsomagolom folpackba, és fél-egy órára hűtőbe teszem. Utána lisztezett felületen kb. fél centi vastagra nyújtom. Ha csokiszeleteket szeretnénk: akkorára szabom ki, amekkora szögletes edényben aztán készíteni fogom. Én 10x10 cm-es krémeskeretben készítettem, egy ekkora darabot szaggattam ki a tésztából. Ha tallérokat szeretnénk: akkora szaggatóval szaggatok köröket, amekkorák a mélyedések a szilikon muffinformában. Én egy kávéscsészét használtam szaggatónak. A kiszaggatott korongokat/tésztalapot villával megszurkálom, majd 180 fokra melegített sütőben kb. 20 perc alatt megsütöm. Akkor jó, amikor épp elkezd a tészta a széleken színesedni. Hagyom kihűlni.

A 20 gramm tejcsokoládét megolvasztom, és egy ecset segítségével vékonyan megkenem vele a tésztalap/korongok egyik oldalát. A tésztalapot a szaggatáshoz is használt, megfelelő méretű edénybe, krémeskeretbe teszem. Az edény/keret oldalát olvasztott vajjal megkenem (ha nincs sütőpapírral bélelve).

Jöhet a karamell. A vaj és a só kivételével minden hozzávalót egy lábasba teszek. Miután a cukor feloldódott, folyamatosan kavargatva 115 fokig melegítem. Ekkor lesz hűtőben teljesen szilárd, szobahőmérsékleten puha-nyúlós a karamell. Leveszem a tűzről, és hozzákeverem a sót és a vajat. Csokiszeletnél: ráöntöm a karamellt a csokival lekent tésztalapra. Tallérokhoz: a karamellt egy kanál segítségével elosztom a szilikon muffinforma mélyedéseiben (kb. fél centi vastagon). Gyorsan kell dolgozni, mert gyorsan szilárdulni kezd a karamell. Végül a karamellre ráteszem a tésztakorongokat. Alufóliával lefedem, és hűtőbe teszem pár órára vagy egy éjszakára.

A bevonás előtt a korongokat csak egyszerűen kifordítom a szilikon formából. Csokiszeletekhez: a twix-alapot a hűtőből kivéve hagyom kicsit szobahőmérsékletűre melegedni, hogy a karamell könnyebben vágható legyen. Ezután olvasztott vajjal átkent, hajszárítóval melegített késsel óvatosan tetszőleges méretű szeletekre vágom (a mini szeleteket lényegesen könnyebb csokiban kimártani).

A csokiszeletes és a korongos verzió bevonás előtt

A bevonáshoz a tej- vagy étcsokit megolvasztom és temperálom, majd egyenként kimártom a csokiszeleteket vagy korongokat. Minden frissen mártott példányra - mielőtt sütőpapírra tenném - néhányszor határozottan ráfújok, hogy hullámos mintájú legyen a felülete.
Ha hűtőben tartjuk, akkor is csak szobahőmérsékleten fogyasszuk, úgy lesz puha-nyúlós a karamell.