Egy egészségesen élős Facebook-csoportban olvastam először a kókuszvirág cukorról egy nagyon kedves, sütni szerető ismerősömtől. Az a nagy előnye, hogy ez egy olyan alternatív édesítőszer, ami - pl. a nyírfacukorral ellentétben - karamellizálódik, miközben a glikémiás indexe csak 35, szemben a hagyományos kristálycukor 68-as glikémiás indexével. Az íze pedig nagyon finom karamellás, a sötét nádcukorhoz hasonlít, finom melaszos. És még egy kis infó arról, hogyan is készül és miért jó nekünk: "A virágok édes nektárját alacsony hőfokon kristályosra párologtatják. Ez a hagyományos módszer biztosítja, hogy a benne lévő B1, B2, B3 és B6 vitamin, a kálium, a magnézium, cink, vas és a 16-féle aminosav nagy része nem vész el, ezért ezek a kókuszvirág cukor fogyasztásával bekerülnek a szervezetünkbe" (idézet innen). Sajnos nem olcsó, fél kiló kb. ezer forintba kerül, bioboltokban, webáruházakban lehet kapni, eddig mindenhol a Meru nevű márkát láttam.
Ha már karamellizálódik, az első gondolatom, amint beszereztem egy adag kókuszcukrot, az volt, hogy karamellát készítek belőle. Ha vaj- vagy tejkaramellát készítek, akkor általában mézet szoktam használni hozzá, ami segít elkerülni a karamella visszakristályosodását. Itt ez nem járható út, hiszen a mézzel sok-sok plusz szénhidrátot adnánk hozzá, így invertálóanyagnak szóba jöhet többféle sav, pl. a citromlé, ecet, citromsav, borkősav. Én most citromlét használtam, kb. öt nap alatt fogyott el a karamella, azalatt nem kristályosodott vissza a cukor.
Hozzávalók kb. 10-15 darabhoz:
- 100 gr kókuszvirág cukor
- 1 kk. frissen facsart citromlé
- 85 gr cukrozatlan sűrített tej (pl. Maresi)
- 10 gr vaj
- fleur de sel (sós karamellához) VAGY egy fél rúd vanília (vaníliás verzióhoz)
A kókuszvirág cukrot kimérem egy kisebb lábasba, és hozzáöntöm a citromlét, majd összedörzsölöm a cukorral egy fakanál segítségével. Hozzáadom a többi hozzávalót is: a sűrített tejet, a vajat és a vaníliamagokat - ha vaníliás verziót készítünk. Ha sós verziót szeretnénk, a sót egyelőre nem kell hozzáadni, és akkor természetesen a vanília is elmarad.
A tűzhelyen folyamatos kavargatás mellett addig melegítem a masszát, amíg 116-117 fokos nem lesz maghőmérőn mérve. Ekkor vagy egy 10x10 cm-es sütőpapírral bélelt edénybe/krémeskeretbe simítom vagy szilikon bonbonforma mélyedéseibe töltöm. Hagyom hűlni, míg teljesen megszilárdul. Ha keretbe öntöttem, akkor szilárdulás után felkockázom, ha formába, akkor kifordítom a formából. Ha sós verziót szeretnénk, akkor a karamelladarabok tetejére szórunk fleur de sel-t. Érdemes egyesével zsírpapírba/sütőpapírba csomagolni, majd légmentesen záró dobozba tenni.
Tipp: A karamellákat temperált étcsokoládéba is márthatjuk.
Tipp: A karamellákat temperált étcsokoládéba is márthatjuk.