Kókuszos-passiógyümölcsös torta

A kókusz-passiógyümölcs páros nagy-nagy kedvencem, már bonbonban is szerepelt a blogon. Szerettem volna mindenképpen tortában is kipróbálni ezt a párost, és végre Mikulásra el is készült a teszt-tortám. Mandulás-kókuszos financier-lapokat sütöttem, és ezeket passiógyümölcs-zselével és kókuszmousse-szal rétegeztem. Azért írom, hogy teszt-torta, mert még szeretném tovább finomítani, illetve picit más formában elkészíteni majd Karácsonyra. Amit mindenképp változatnék rajta utólag, hogy a kókuszmousse mennyiségét duplázni érdemes - ezt már a készítés közben is láttam, de éjjel tizenegy körül már nem volt kedvem némi plusz alapanyagért leugrani egy éjjel-nappaliba :) A receptben már duplázva fognak szerepelni a hozzávalók a kókuszmousse-hoz. 

A díszítést - tőlem szokatlan módon - nem akartam túlbonyolítani, amolyan "havas táj"-jellegűre terveztem, így csak körbepaníroztam és megszórtam a tortát kókuszchips-szel és készítettem rá pár matchás csokifenyőfát. Szerintem vicces, ahogy a havas tájat idéző külső kontrasztban áll a belső trópusi ízvilágával. Ha valaki glazúrral áthúzná a tetejét, annak ezt a receptet javasolom, színezés nélkül - én ezt az ötletet elvetettem, nagyon sok plusz cukor és méz van a fehér csokis glazúrban, és szerettem volna, ha a torta jó savanykás marad a passiógyümölcstől. 

Hozzávalók egy 16 cm-es tortához:

Mandulás-kókuszos piskóta (a Desszert.Neked alapreceptjéből kiindulva):

- 80 g tojásfehérje (kb. 3 tojásból)

- 40 g porcukor

- 40 g nádcukor

- 35 g darált mandula

- 10 g kókuszreszelék

- 35 g liszt

- 80 g olvasztott vaj

Passiógyümölcs-zselé:

- 150 g passiógyümölcs-püré (én innen szoktam venni; helyette mondjuk narancslével lehetne még kipróbálni)

- 40 g cukor

- 5 g pektin

Kókuszmousse:

- 4 tojássárgája

- 60 g világos nádcukor

- 250 ml kókusztej

- 3 lap zselatin (6 g)

- 250 g habtejszín

- 1 rúd vanília

Díszítés:

- kókuszchips

- kb. 30 g fehér csokoládé

- egy csipet matcha por

A piskótához a hozzávalókat az olvasztott vaj kivételével elektromos mixer segítségével összedolgozom, majd fokozatosan hozzákeverem az olvasztott vajat is. Egy órára hűtőbe teszem a tésztát. Sütőpapíron két 16 cm átmérőjű kört rajzolok, elfelezem a tésztát, és kikenem egyenletesen a körökre. Én egy jó fél centivel a körberajzolt vonalon túl szoktam kenni a tésztát, mert egyrészt picit zsugorodik sütés közben, másrészt aztán szépen körbe lehet vágni a tortakarikával, és úgy szebb, egyenletesebb lapokat kapunk. A lapokat 180 fokra előmelegített sütőben kb. 8 perc alatt megsütöm. Lehúzom róluk a sütőpapírt, kiszúrom a tortakarikával a két lapot, és hagyom teljesen kihűlni.

Jöhet a kókuszmousse. A tojássárgákat a nádcukorral és a vaníliarúd magjaival habosra keverem, majd hozzáadom a kókusztejet. Alacsony lángon, folyamatos kevergetés mellett besűrítem a krémet: akkor jó, amikor már határozottan bevonja a fakanál hátát. Ekkor leveszem a tűzről, és feloldom benne az előzőleg hideg vízbe áztatott, majd kicsavart zselatinlapokat. Hagyom szobahőmérsékletűre hűlni. A tejszínt habbá verem, és két részletben óvatosan a tojásos krémhez forgatom. Hűtőbe teszem, és hagyom kicsit szilárdulni: akkor jó, amikor már nem igazán folyós, de még jól adagolható.

Amíg a mousse hűl, elkészítem a passiózselét. Ehhez a pektint összekeverem a cukorral. A passiógyümölcsöt melegíteni kezdem, amikor már csípősre melegedett (tehát már gőzöl, de még nem forr), folyamatos keverés mellett hozzáadom a cukorral kevert pektint. Forrásig melegítem folyamatosan kevergetve, majd még egy-két percig főzöm. Hagyom kicsit hűlni néha megkeverve, majd az egyik felét az egyik kókuszos-mandulás lapra kenem egyenletesen, a másik felét pedig a másikra. Fontos, hogy ne hűtsük túl a zselét, éppen csak annyira, hogy már ne folyjon le a lapról, de még kenhető legyen. Ha mégis kicsit túlhűlne, óvatosan vissza lehet melegíteni.

Jöhet az összeállítás. Az egyik zselével lekent lapot 16 cm-es tortakarika aljába teszem. Ráadagolom a kókuszmousse felét. Erre a második zselés lap jön, majd rá a maradék kókuszmousse. Egy éjszakára hűtőbe teszem a tortát.

Másnap jöhet a díszítés. A tortagyűrűt körben átmelegítem hajszárítóval, majd óvatosan lehúzom a tortáról. A torta oldalát és a tetejét bőven megszórom kókuszchips-szel. A zöld csokifenyőkhöz a fehér csokit megolvasztom, hozzákeverek egy kevés matcha port és temperálom. A csokit nejlonzacskóba töltöm, pici lyukat vágok a zacskó végén, és sütőpapírral borított tálcára fenyőket rajzolok vele. Ha a csoki megszilárdult, lehúzom a fenyőket a papírról, és óvatosan a tortára állítom. Még ajándékcsomag-bonbonok is kerültek rá :)

***

Karácsonyra elkészült a torta egyszemélyes desszertekre átdolgozott verziója is. A félgömb alakú desszerteknél a kókuszmousse-ba került a passiózselés betét, alulra pedig a kókuszos-mandulás financier-korongok.

Hozzávalók hat adaghoz:
(7 cm átmérőjű félgömböket tartalmazó formák)
Mandulás-kókuszos piskóta:
a fenti adag fele
Passiózselés betét:
- 100 g passiógyümölcs-püré
- 3 g pektin
- 1 ek. cukor
Kókuszmousse:
a fenti adag fele
Díszítés:
- kókuszchips
- kb. 50 g fehér csokoládé
- karácsonyi kiszúrók

A fent leírtak alapján elkészítem a fél adag financier-tésztát. Hűtőben pihentetés után kb. fél centi vastagságban kikenem egy sütőpapírral bélelt tepsire, majd 180 fokra előmelegített sütőben kb. 8 perc alatt megsütöm. Lehúzom róla a sütőpapírt, és egy kerek kiszúróval a szilikon félgömb forma mélyedéseinél picit kisebb korongokat szúrok ki belőle; összesen hat darabot.

A passiózselés betéthez a fent leírtak szerint elkészítem a pektines passiózselét. A még forró zseléből kb. 2-2 evőkanálnyit szilikon muffinforma vagy tartelette-forma aljába kanalazok: szűk egy centi magas legyen a zselékorong. Teljesen kihűtöm, majd óvatosan kifordítom a zselékorongokat a formából. Passiógyümölcs helyett frissen facsart narancslével is érdemes kipróbálni.

A kókuszmousse-t is elkészítem a fent leírtak szerint, fél adagban. Jól adagolható állagúra hűtöm hűtőben.

Jöhet az összeállítás. A félgömbforma mélyedéseit félig töltöm a kókuszmousse-szal. Óvatosan a mousse-ra helyezem a passiózselé-korongokat, majd még pár kanál mousse-szal befedem. Végül a financier-korongokat a mousse-rétegre helyezem, és óvatosan belenyomom picit. A formát fagyasztóba teszem.

A díszítéshez temperált fehér csokit használtam: ezt írásvetítő fóliára vékonyan kikentem, majd amikor már majdnem megszilárdul a fehér csoki, de még nem teljesen (azaz még nem tört, de már a matt fényén látszott, hogy szilárdul), kiszúróval formákat nyomtam bele - én természetesen a karácsonyi kedvencemet, az extra cuki rénszarvasos kiszúróimat használtam :) A csokit hűtőbe tettem, míg meg nem szilárdult teljesen, majd óvatosan, eldobható kesztyűbe bújtatott kézzel leválasztottam a csokidíszeket a fóliáról. Ha nem túl vékonyra kenjük ki a temperált csokit, könnyebb a díszeket elkészíteni, mert kevésbé törik.

A kifagyott desszerteket kifordítom a szilikon formából, majd hagyom felengedni. Megszórom kókuszchips-szel, és a tetejét a karácsonyi csokifigurákkal díszítem.

Meggyes fehércsokimousse torta

Két barátnőm van, akikkel a barátságunk már vagy húsz éve tart; az egyikükkel, Gabival már egy óvodába is jártunk, arról pedig a blogon is írtam, amikor Gabi esküvőjére bonbonokat készítettünk Edittel. Edit kerek születésnapjára készült a torta, úgyhogy jó sokat gondolkoztam rajta, milyen is legyen. Végül kicsit "feketeerdősre" vettem az ízvilágot: a málnás tortánál már bevált kakaóbabtöretes kakaós vajas lapok közé fahéjas fehércsokimousse került vörösborban sült, konyakos meggyel jó bőven megpakolva, a tetejére meggyzselét készítettem, az oldalát pedig mintás csokilapokkal raktam körbe. Most pedig van még kb. fél évem kitalálni egy másik tortát Gabi kerek szülinapjára :)

Hozzávalók 20 cm-es tortakarikához:

Vajas lapok (Desszert.Neked receptje alapján):

- 160 g szobahőmérsékletű vaj

- 160 g porcukor

- 160 g tojás (kb. 3 nagyobb tojás)

- 125 g liszt

- 35 g kakaópor

- 3 tk. kakaóbabtöret

Mousse:

- 130 g tej

- 2 tojássárgája

- 1 tk. őrölt fahéj

- 2 lap zselatin

- 200 g fehér csokoládé

- 200 g habtejszín

- kb. 6-8 ek. vörösborban sült konyakos meggy*

- 3-4 ek. a vörösborban sült konyakos meggy levéből

Meggyzselé:

- 130 g meggypüré (kb. 300 g meggyből)

- 25 g cukor

- 3 g pektin

Díszítés:

- 100 g étcsokoládé

- 2 csík transzferfólia (nálam 5,5 cm magas)

- színes szalag

- pár szem meggy szárastul

*A vörösborban sült konyakos meggy nagyjából Gesztenye leírása alapján készült előre: én valamivel csökkentettem a cukor mennyiségét, nádcukrot használtam, egy kis reszelt tonkababbal fűszereztem, és a végén rum helyett konyakkal öntöttem fel.

Először a vajas lapokat készítem el. A szobahőmérsékletű vajat a porcukorral egy kézi mixer segítségével kihabosítom. Ezután fokozatosan hozzáadagolom a tojásokat, végül pedig a lisztet és a kakaóport. A masszát három egyenlő részre osztom. Sütőpapírra 20 cm átmérőjű köröket rajzolok, és erre kenem ki a három lapot. Mindegyiket megszórom egy-egy teáskanálnyi kakaóbabtörettel, majd 180 fokra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt megsütöm. Mivel a massza minimálisan terül sütés közben, a tortakarikát ráteszem mindegyik lapra és körbevágom. Hagyom kihűlni.

A mousse-hoz a tojássárgákat kikeverem a fahéjjal, majd hozzáadom a tejet. Alacsony lángon, folyamatos keverés mellett besűrítem: maghőmérőn mérve kb. 80 fokig melegítem, illetve akkor jó, amikor már határozottan bevonja a fakanál hátát. Ekkor feloldom benne az előzőleg hideg vízbe áztatott, kicsavart zselatinlapokat, majd beledobom az apróra vágott fehér csokoládét és egyneművé keverem. A habtejszínt habbá verem (nem kell teljesen keményre, de legyen tartása), és két részletben a csokis alaphoz forgatom.

Jöhet az összeállítás. Az alsó vajas lap nem kakaóbabtöretes felét kicsit beirdalom, majd meglocsolom a vörösborban sült konyakos meggy levével. Beleteszem a tortakarika aljába, majd ráterítem a mousse felét. A mousse-t jó bőven megszórom a vörösborban sült konyakos meggyel, amit előzőleg kicsit lecsepegtettem. Erre óvatosan ráteszem a második vajas lapot, amelyet előtte szintén bevagdostam és meglocsoltam a vörösborban sült konyakos meggy levével. Ráterítem a maradék mousse-t, majd ezt a mousse-réteget is alaposan megszórom vörösborban sült konyakos meggyel. Erre óvatosan ráhelyezem a harmadik vajas lapot, amit szintén meglocsoltam a meggy szirupos levével. Egy éjszakára hűtőbe teszem.

Másnap elkészítem a meggyzselét. Ehhez a meggyet kimagozom, kicsit összerottyantom, hogy elkezdjen levet ereszteni. Ekkor leturmixolom és szitán átpasszírozom, majd kimérem belőle a 130 grammot. A cukrot a pektinnel alaposan elkeverem. A meggypürét csípősre melegítem (már gőzöljön, de még ne forrjon), és folyamatos keverés mellett hozzáadom a cukros pektint. Ezután egy percig forralom, majd elterítem a torta tetején. Mikor a zselé megdermedt, hajszárítóval körbemelegítem a tortakarikát, és óvatosan lehúzom a tortáról.

A csokilapokhoz mintás transzferfóliát használtam. A fóliából két, kb. 40 cm hosszú és 5,5 cm magas csíkot vágtam ki, ezeket sütőpapírra fektetem. Az étcsokoládét megolvasztom és temperálom, majd elkenem a két fóliacsíkon. Amikor már kezd behúzni a csokoládé, tehát már nem folyik, óvatosan átemelem a csíkokat egy tiszta sütőpapírra, és késsel kb. 3 cm széles téglalapokra bevagdosom. Tálcán hűtőbe teszem a fóliacsíkokat jó félórára, majd a bevagdosások mentén szépen leválasztom a téglalapokat a fóliáról. Ezekkel rakom körbe  a tortát, majd egy selyemszalaggal rögzítem. Végül pár szem száras meggyet teszek a torta tetejére.

Málna & csokimousse torta

Apa születésnapjára készült ez a torta. A kiindulópont a málna & csoki örökzöld párosa volt: készültek ropogós kakaóbabtörettel gazdagított puha vajas lapok, és közéjük málnazselé, illetve habos, légiesen könnyű csokimousse került. A macskanyelveket pedig még mindig imádom, így ezek díszítik körben a tortát. Ugye nem kell mondanom, hogy brutálisan finom lett? 

Hozzávalók 20 cm-es tortakarikához:

Vajas lapok (Desszert.Neked alapreceptjéből kiindulva):

- 160 g szobahőmérsékletű vaj

- 160 g porcukor

- 160 g tojás (kb. 3 nagyobb tojás)

- 125 g liszt

- 35 g kakaópor

- 3 tk. kakaóbabtöret

Mousse:

- 110 g tej

- 2 tojássárgája

- 2 lap zselatin (4 g)

- 100 g étcsokoládé

- 100 g tejcsokoládé

- 200 g habtejszín

Málnazselé:

- 200 g málnapüré*

- 30 g cukor

- 5 g pektin

Málnazselé a tetejére:

- 120 g málnapüré*

- 30 g cukor

- 3 g pektin

- díszítéshez kb. 30 db macskanyelv (én ebből a csokoládéból készítettem)

* A recepthez szükséges összes málnapürét én kb. 500 g málna leturmixolásával és átpasszírozásával kaptam. Én szeretem, ha egy kevés málnamag marad a pürében a textúra miatt, de ez már ízlés kérdése :)

A vajas lapokhoz a szobahőmérsékletű vajat a porcukorral kihabosítom kézi mixer segítségével. Ezután fokozatosan hozzáadom a tojást, végül pedig a lisztet és a kakaóport. A masszát három egyenlő részre osztom. Sütőpapírra 20 cm átmérőjű köröket rajzolok, és erre kenem ki a három lapot. Mindegyiket megszórom egy-egy teáskanálnyi kakaóbabtörettel, majd 180 fokra előmelegített sütőben 10 perc alatt megsütöm. Minimálisan terül a massza sütés közben, így a kisült lapokra egyenként ráteszem a 20 cm-es tortakarikát, és körbevágom. Hagyom kihűlni.

A mousse-hoz a tojássárgákat összekeverem a tejjel, majd alacsony lángon, folyamatos keverés közben besűrítem: akkor jó, ha maghőmérőn mérve kb. 80 fokig melegítjük, illetve ha már határozottan bevonja a fakanál hátát. Ekkor feloldom a tojásos krémben az előzőleg hideg vízbe áztatott, majd kicsavart zselatinlapokat, utána beledobom az apróra vágott ét- és tejcsokoládét, és egyneművé keverem. A tejszínt habbá verem, majd két részletben a csokis masszához forgatom. 

A málnazselé-rétegekhez a málnapürét melegíteni kezdem. A cukrot összekeverem a pektinnel, majd amikor már csípősre melegedett a málnapüré (már gőzöl, de még nem forr), akkor fokozatosan, folyamatos keverés mellett a málnapüréhez adom. A pürét egy percig forralom.

Jöhet az összeállítás. 20 cm-es tortakarika aljába teszek egy vajas lapot, erre jön a málnazselé fele, majd rá a mousse fele. A mousse-ra egy újabb vajas lapot helyezek óvatosan, majd erre jön a maradék málnazselé (ha közben megszilárdulna, kicsit meg lehet langyosítani), a maradék mousse, végül pedig a harmadik vajas lap. Egy éjszakára hűtőbe teszem a tortát.

Másnap elkészítem a málnazselét a torta tetejére is ugyanúgy, ahogy a málnazselés rétegekhez készült. Miután megdermedt a málnazselé, hajszárítóval körbemelegítem a tortakarikát, majd óvatosan lehúzom a tortáról. A macskanyelvek egyik végét levágom (túl magasak lennének), majd körberakom a tortát a macskanyelvekkel, és körbekötöm egy selyemszalaggal. Málnaszemekkel díszíthetjük még.

Málnás fehércsoki-mousse minitorták csokis piskótán

Valamilyen nagyon gyümölcsös minitortát szerettem volna még Sándor-napra készíteni: végül a málnára esett a választásom, étcsokival kombinálva. Az alap a lisztmentes full-csokis piskóta lett, ami gesztenyével kombinálva már szerepelt a blogon. Ehhez nagyon málnás fehércsoki-mousse-t készítettem egy kis balzsamecettel turbózva, és a mousse-ba került egy málnazselé-betét is, hogy még gyümölcsösebb legyen a minitorta (a külön elkészített málnazselé-betét ötletét Jordi Bordas mandarindesszertjéből kölcsönöztem - ha egyszerűsíteni szeretnénk a recepten, ezt el lehet hagyni persze). 

A díszítésnél kipróbáltam egy újdonságot is, a kakaóbab-tuile-t vagy magyaríthatjuk kakaóbab-ropogósnak. Kakaóbab-tuile-t először a Desszert.Neked francia aprósütis kurzusán kóstoltam, ahol tartelette-ek díszítéséhez használtuk (kép itt). Már akkor szerelem volt első kóstolásra: hajszálvékony, ropogós grillázs-szerű textúra, kakaóbabtörettel! Az én verziómat két recept összekombinálásával készítettem: az anyaghányadokat illetően nagyjából a 2013-as országtorta tetejét díszítő diós tuile receptje volt az alap, a készítés módját viszont Eddy Van Damme leírása alapján nagyban módosítottam. Én teljesen elégedett voltam a végeredménnyel: nagyon kakaós, szuper ropogós lett! Nagyszerűen lehet használni torták, pohárdesszertek díszítéséhez, sőt, szerintem fagyihoz is szuper lesz! 

Hozzávalók 6 darabhoz:

(7 cm átmérőjű minitortákhoz)

Lisztmentes csokis piskóta:

- 90 g étcsokoládé (70% kakaótartalommal)

- 60 g porcukor

- 60 g vaj

- 3 tojássárgája (60 g)

- 2 nagyobb tojás fehérje (70 g)

- 30 g kristálycukor

Málnazselés betét:

- 60 g málnapüré (fagyasztott málnából; leturmixolva és átpasszírozva)

- 20 g + 10 g cukor

- 15 g akácméz

- 2 g pektin

- 1 tk. citromlé

Mousse:

- 100 g málnapüré (fagyasztott málnából; leturmixolva és átpasszírozva)

- 150 g fehér csokoládé

- 1 lap zselatin (2 g)

- 1-2 kk. balzsamecet

- 60 g habtejszín

Glazúr:

- 120 g étcsokoládé

- 120 g habtejszín

- 1 ek. akácméz (vagy glükózszirup)

Kakaóbab-tuile:

- 25 g tej

- 25 g vaj

- 30 g porcukor

- 20 g akácméz

- 35 g kakaóbabtöret

- 7 g kakaópor

- csipet fleur de sel

Díszítéshez még:

- kb. 30 g étcsokoládé

- mintás transzferfólia

A lisztmentes csokoládés piskótával kezdem. Az étcsokoládét, a vajat és a porcukrot összeolvasztom, majd szobahőmérsékletűre hűtöm, és egyenként hozzákeverem a tojássárgákat. A tojásfehérjét a kristálycukorral kemény habbá verem, majd két részletben óvatosan hozzáforgatom a csokis masszához. A masszát egy akkora tepsiben vagy tortakarikában kell kisütni, hogy kb. egy cm vastagságúra terüljön el. Én egy kb. 22 cm átmérőjű tortakarikát béleltem ki sütőpapírral, és ebbe öntöttem. 160 fokra előmelegített sütőben kb. 30 percig sütöm: akkor jó, amikor a teteje már érezhetően megszilárdul-megkeményedik, de a belseje még ragacsos. Ha megsült, kihűtöm, és 6 cm átmérőjű kiszúróval hat kört szaggatok ki belőle. A kimaradt csokis tészta meg villámgyorsan "elpárolog" közben.

A málnazselés betéthez egy kisebb lábasba kimérem a málnapürét, a 20 g cukrot és a mézet. A maradék cukrot összekeverem a pektinnel. Az édesített málnapürét melegíteni kezdem, és amikor már csípős (elkezdett gőzölni, de még nem forr), kézi habverővel folyamatosan keverve hozzáadom a cukorral összekevert pektint. Folyamatos kevergetés mellett felforralom, majd pár percig forralom. Végül leveszem a tűzről és belekeverem a citromlevet. Szilikon muffinforma (vagy tartelette-forma) mélyedéseibe adagolok hatszor jó egy-másfél evőkanálnyit a málnazseléből, majd hagyom kihűlni.

Jöhet a málnás mousse. A zselatinlapot hideg vízbe áztatom. A málnapürét forrásig melegítem, majd leveszem a tűzről, és feloldom benne a kicsavart zselatinlapot. Beledobom az apróra vágott fehér csokoládét, és egyneművé keverem. Hozzákeverem a balzsamecetet is, majd hagyom szobahőmérsékletűre hűlni. A tejszínt habbá verem (nem kell nagyon kemény habbá), majd két részletben a málnás-csokis krémhez forgatom. 

Összeállítom a minitortákat, amihez szilikon félgömb-formát használok (ilyesmit, csak 7 cm átmérőjű mélyedésekkel, de lehetne desszertgyűrűben is összeállítani). A forma mélyedéseiben elosztom a málnás mousse-t. A málnazselé-korongokat óvatosan kifordítom a szilikon muffinformából, és belenyomom a málnás mousse-rétegbe minden mélyedésben, hogy a mousse teljesen ellepje mindenhol. Végül a csokis piskótakorongokat óvatosan a mousse tetejére nyomom. Fagyasztóban pár óra alatt kifagyasztom a minitortákat.

Közben elkészítem a kakaóbab-ropogóst. A tejet, a vajat, a cukrot, a mézet és a kakaóport egy lábasba kimérem. Ezt a masszát óvatosan elkezdem melegíteni folyamatos kavargatás mellett, amikor elolvadt a vaj és a cukor, egyneművé vált, akkor kicsit magasabb hőfokra kapcsolok, és forrásig melegítem, majd pár percig forralom (én 104-105 fokig melegítettem). Ekkor leveszem a tűzhelyről, és belekeverem a kakaóbabtöretet és a sót. Elterítem sütőpapírral bélelt tepsin jó vékonyan, és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 8 percig sütöm. Mikor megsült, még formázható-hajlítható, mikor teljesen kihűlt, akkor ropogós lesz, és már törik. Az összes kakaóbab-ropogós nem fog kelleni a minitorták díszítéséhez, de légmentesen záró edényben tárolva még felhasználhatjuk más desszertekhez is. (Én csak simán elrágcsáltam, abbahagyhatatlan!!)

Darabokra törés előtt

Én még transzferfóliás csokidíszeket is készítettem. Étcsokoládét megolvasztok és temperálok, majd vékonyan szétterítem transzferfólián. Megvárom, hogy a csokoládé épphogy elkezdjen szilárdulni (már nem folyós, de még nem is törik), ekkor egy késsel gyorsan becsíkozom a csokoládé felületét: téglalapokat és háromszögeket rajzolok be. Miután a csokoládé teljesen megszilárdult, a csíkozás mentén téglalapokra, illetve háromszögekre szedem szét a csokoládélapot. Érdemes egyszerre nagyobb adag csokoládédíszt elkészíteni, és aztán fel tudjuk használni más desszertekhez is.

A kifagyott minitortákat kifordítom a formából, és átteszem a sima hűtőbe. A glazúrhoz a tejszínt a mézzel forrásig melegítem, majd az apróra vágott étcsokoládét egyneművé keverem benne. A minitortákat rácsra ültetem (alá tányért/tálcát teszek), és áthúzom a glazúrral. A tányérra/tálcára lecsepegő glazúrt össze lehet gyűjteni, meglangyosítani, és újra felhasználni.

Végül díszítem a minitortákat. Az oldalukat tetszés szerint kisebb darabokra tört kakaóbab-ropogóssal vagy transzferes csoki-téglalapokkal rakom ki, a tetejükre pedig szintén kakaóbab-ropogós vagy transzferes csokidísz kerül.

Málnazselés piskótatallérok

A jól ismert bolti piskótatallérok házi változata az utóbbi időben számtalan blogon szembejött velem. Talán először még tavaly év elején, Sütimizéria Csengénél láttam a piskótatallér receptjét, majd ennek a némileg módosított változata a Blikk Nők Konyhában is megjelent Csengétől (fotó itt). 

Múlt hétvégén én is elkészítettem a saját verziómat. A piskóta receptjét William Curley könyvéből kölcsönöztem (126-127. old., Orange teacakes): egy nagyon könnyű piskótáról van szó, ami egy kicsit mégis tömörebb a hagyományos piskótánál, így egyrészt jó alapot ad a piskótatallérnak, másrészt állagában szerintem emlékeztet valamennyire a bolti piskótatallér piskótájára. Sok blogos verziónál lekvárt használnak, én azonban a zselére szavaztam, méghozzá a zselés szaloncukornál már tökéletesen bevált, pektinnel készült zselére: a zselét vékony rétegben kiöntöm, és mikor megszilárdul, korongokat szaggatok belőle. Sokkal egyszerűbb lesz bevonni csokival, és sokkal szabályosabb lesz a végeredmény. Az i-re a pontot pedig a hajszálvékony, roppanós csokiburok teszi fel: én a tallérok oldalát is bevontam csokival (a boltinak nincs bevonva az oldala) - csak mert így sokkal egyszerűbb lesz szép, szabályos csokibevonatot készíteni :)

Hozzávalók kb. 30-40 darabhoz (méretfüggő):

Piskóta:

- 60 g tojásfehérje (kb. 2 tojásból)

- 60 g cukor (nálam xilit)

- 65 g tojássárga (kb. 3 tojásból)

- 60 g liszt

Málnazselé:

- 225 g málnapüré (kb. 300-350 g málnából, fagyasztott is jó; de használhatunk pl. meggyet is)

- 60 + 30 g cukor

- 45 g akácméz

- 8 g pektin (citrus pektin; én Kaldeneker-féle pektint használtam)

- 3 tk. frissen facsart citromlé

Csokiburok:

- kb. 200-250 g étcsokoládé

A piskótával kezdem. A tojásfehérjét a cukorral kemény habbá verem. Óvatosan belekeverem a tojássárgákat, majd beleforgatom az átszitált lisztet. Sütőpapírral bélelt gáztepsin szűk egy centi vastagon szétterítem. 180 fokra előmelegített sütőben megsütöm: amikor kezd aranybarnás lenni a teteje, akkor van készen. Óvatosan lehúzom a piskótáról a sütőpapírt, és kerek kiszúróval (az enyém 4,5 cm átmérőjű volt) korongokat szaggatok belőle. A korongokat előre is el lehet készíteni, majd tegyük légmentesen záró mikródobozba felhasználásig. (A piskótamaradékot felhasználhatjuk máshoz: pohárkrémhez, cakepophoz stb.)

Jöhet a zselé. A málnát leturmixolom és szűrőn átpasszírozom. Az így kapott, kimért málnapürét egy lábasban összekeverem a 60 g cukorral, a mézzel és a citromlével. Egy kis tálba kimérem a pektint és összekeverem a maradék cukorral. Az ízesített málnapürét közepes lángon főzni kezdem. Amikor már csípős, kezd gőzölögni, de még nem forr, fokozatosan hozzáöntöm a cukros pektint folyamatos keverés mellett. Tovább főzöm folyamatosan kevergetve. Akkor jó a málnazselé, amikor már keverésnél határozottan látható az edény alja. Ha van maghőmérőnk, akkor ellenőrizhetjük a hőfokot is: a megfelelő állagot olyan 94°C körül éri el. Ha egy kistányért lehűtünk a fagyasztóban, ezzel szintén egyszerűen ellenőrizhetjük a zselé állagát: cseppentsünk belőle a kistányérra, a zselé rögtön lehűl. Ha teljesen szilárd lesz, akkor készen van, ha még ragad-nyúlik, akkor kicsit tovább kell főzni. A kész zselét sütőpapírral bélelt tálcára öntöm ki. Én nem öntöttem keretbe vagy peremes edénybe: a zselé a sűrűségénél fogva olyan jó fél centi vastagságban terült el a sütőpapíron, ami pont jó volt a piskótatallérokhoz. Teljesen kihűtöm a zselét, majd egy kerek kiszúróval zselékorongokat szaggatok: a lényeg, hogy kicsit kisebb kiszúrót használjunk most, mint amit a piskótakorongokhoz használtunk (az én kiszúróm 3,5 cm átmérőjű volt). A maradék zselét visszamelegíthetjük, majd újra kiteríthetjük, és szaggathatjuk, ha még kell zselé a piskótákhoz; ha már nem, máshoz fel lehet használni.

A piskótatallérok tetejére egy-egy zselékorongot ültetek. A bevonáshoz az étcsokoládét temperálom: érdemes olyan étcsokoládét választani, ami szép folyósra olvad, hogy vékony legyen a bevonat (erről bővebben itt lehet olvasni). A bevonásnál nekem a következő módszer vált be. Fogok egy zselés piskótakorongot, azt mártóvillára ültetem, majd a mártóvillát a csokis tál fölé tartom, és egy evőkanállal csokit csurgatok rá, hogy teljesen befedje. A tallér tetejére ekkor ráfújok egyet (mint a kézzel mártott After Eight-nél), hogy a felesleges csoki lecsurogjon, és tényleg vékony legyen a csokiburok. A kész tallért a mártóvilláról sütőpapírra csúsztatom. Ugyanígy vonom be a többi tallért is. A mártóvillát érdemes 2-3 talléronként papírtörlővel áttörölni, hogy ne nagyon csokizzuk össze a a tallérok alját. Hagyom, hogy a csokoládébevonat szobahőn megszilárduljon, majd légmentesen záró dobozban tárolom a kész tallérokat.

(Elméletben még egy csokizási módszerre gondoltam. A tallérokat tegyük rácsra, a rács alá tegyünk sütőpapírt. A temperált csokit kanállal csorgassuk egyenként a tallérokra, majd fújjunk rá a bevonatra, hogy a felesleg lecsurogjon. Ennél a módszernél több csokit kell olvasztani, mert a felesleg a sütőpapírra fog lecsurogni, nem a csokis tálba, ahonnan rögtön újra felhasználhatjuk az előző módszer szerint. Természetesen a sütőpapírról a csokit le tudjuk majd szedni, ha teljesen megszilárdult, és máshoz felhasználhatjuk.)

Meggyzselés szaloncukor

Újabb változat zselés szaloncukorra, ezúttal meggyből. Az alapreceptet akár fűszerekkel is izgalmassá tehetjük: mehet bele pl. fahéj, kardamom vagy chili. Akárcsak a tavalyi málnazselés szaloncukor, ez is pektinnel készült: ez az a zselésítő, ami nekem ízre, állagra abszolút bevált, szemben a már korábban próbált agar-agarral vagy lapzselatinnal. Lényeges, hogy a zseléhasábok kimártása előtt ne spóroljuk le az előzetes csokibevonást: ez fogja megakadályozni, hogy a mártóvilla nyoma megmaradjon a csokiburkon, és tökéletes bevonást fog biztosítani.

A recept a Kifőztük decemberi számában jelent meg, amely ingyenesen letölthető innen.

Hozzávalók kb. 20 darabhoz:

Meggyzselé:

- 150 g meggypüré (kb. 200-250 g meggyből; fagyasztott is jó)

- 40 + 20 g cukor

- 30 g akácméz

- 5 g pektin (citrus pektin*)

- 2 teáskanál frissen facsart citromlé

Csokiburok:

- 150 + 20 g étcsokoládé (min. 60% kakaótartalommal)

* Én a Kaldeneker-féle pektint használtam, ami a csomagolása szerint citrus pektin. Ugyanezekkel az arányokkal nem lesz elég szilárd a zselé, ha almapektint (Ázsia Bt.-ben kapható, helyben csomagolt) használunk, csak kb. sűrűbb lekvár-állagú - saját tapasztalat.

A meggyet kimagozzuk, botmixerrel pürésítjük, majd átpasszírozzuk. Az így kapott püréből egy kisebb lábasba kimérjük a 150 grammot. Ehhez hozzáadjuk a 40 g cukrot, a mézet és a citromlét. A maradék 20 g cukrot és a pektint egy kisebb edénybe külön kimérjük és összekeverjük. A meggypürét közepes lángon főzni kezdjük. Amikor már csípős, kezd gőzölögni, de még nem forr, fokozatosan hozzáöntjük a cukros pektint folyamatos kavarás mellett. Tovább főzzük folyamatosan kevergetve. Akkor jó a meggyzselé, amikor már keverésnél határozottan látható az edény alja. Ha van maghőmérőnk, akkor ellenőrizhetjük a hőfokot is: a megfelelő állagot olyan 94°C körül éri el. Ha egy kistányért lehűtünk a fagyasztóban, ezzel szintén egyszerűen ellenőrizhetjük a zselé állagát: cseppentsünk belőle a kistányérra, a zselé rögtön lehűl. Ha teljesen szilárd lesz, akkor készen van, ha még ragad-nyúlik, akkor kicsit tovább kell főzni. A kész zselét egy sütőpapírral bélelt, kisebb szögletes edénybe, mikródobozba öntjük, amelyben kb. ujjnyi vastagon fog elterülni a zselé (kb. 10x10, 12x12 cm-es edény lesz jó ehhez). Teljesen kihűtjük.

A kész zselét hasábokra vágjuk. A 20 g étcsokoládét megolvasztjuk (temperálni nem szükséges), és egy iskolai ecset segítségével lekenjük a zseléhasábok tetejét az olvasztott csokoládéval. Megvárjuk, hogy a vékony csokoládéréteg megszilárduljon. 

A zseléhasábok vékony csokiréteggel lekenve

A maradék csokoládét megolvasztjuk és temperáljuk, ebben mártjuk ki a zseléhasábokat. Fontos, hogy a zseléhasábokat a csokival lekent felükkel lefelé dobjuk bele a temperált csokoládéba, és ennél az oldaluknál fogva emeljük ki egy mártóvilla vagy sima háztartási villa segítségével: a vékony csokiréteg megakadályozza ugyanis, hogy a villa nyoma megmaradjon a mártott szaloncukron, így a csokoládéburok tökéletesen fogja fedni a zselét. Ha itt-ott kilátszik a zselé a burokból, az nem csak esztétikai probléma, de a szaloncukor eltarthatóságát is lerövidíti. A csokiba mártott zseléhasábokról a felesleges csokoládét óvatosan lehúzzuk az edény szélénél, majd a szaloncukrokat sütőpapírra ültetjük. Ha a burok megdermedt, csomagolhatjuk a szaloncukrokat.

Minitorták cseresznyével és fehércsoki-mousse-szal

A hétvégén friss, ropogós cseresznyék végezték minitortában. A cseresznyéből cseresznyepálinkás zselét készítettem, ezt pedig cseresznyepálinkás fehércsokimousse-szal társítottam. A zselé- és mousse-rétegek hajszálvékony, cseresznyepálinkától szaftos sacher-lapok közé kerültek, amelyek már a málnás sacher minitortáknál is beváltak. A tortácskák tetejére pedig cseresznyepálinkába áztatott, vaníliás-fehércsokis cseresznyeszemeket ültettem. Ezekből akár többet is érdemes készíteni, látványos és finom nassolnivaló lehet!

Hozzávalók 3 minitortához:

Sacher-lapok:

(Baracskay Angéla receptje alapján)

- 1 tojás

- 2 tojássárgája

- 30 gr xilit (vagy cukor)

- 25 gr teljes kiőrlésű tönkölyliszt (vagy sima búzaliszt)

- 25 gr kakaópor

- 2 tojásfehérje

- 30 gr xilit (vagy cukor)

- 25 gr marcipán

- 25 gr olvasztott vaj

Fehércsoki-mousse:

- 2 dl habtejszín

- 1 rúd vanília

- 220 gr fehér csokoládé

- 8 db pillecukor/marshmallow (kb. 35 gr)

- 4 tk. cseresznyepálinka

Cseresznyezselé:

- 150 gr cseresznye (magozva mérve)

- 3 gr pektin

- 1 ek. xilit (vagy cukor)

- 3 tk. cseresznyepálinka

Cseresznyepálinkás-fehér csokis cseresznyék:

- 10 szem cseresznye szárastul

- kb. 1 dl cseresznyepálinka

- 60 gr fehér csokoládé

- fél rúd vanília

Az egész szem cseresznyéket 4-5 nappal korábban beáztatom a cseresznyepálinkába. A recept többi részében aztán a cseresznyék áztatásához használt pálinkával dolgoztam.

A sacher-lapokkal kezdek - ezeket előre is el lehet készíteni. Az egész tojást, a tojássárgákat és az első adag xilitet habosra keverem. Hozzákeverem a lisztet és a kakaóport is. A tojásfehérjét a második adag xilittel habbá verem, majd két részletben óvatosan hozzáforgatom a kakaós masszához. Ebbe belereszelem a marcipánt és belekeverem az olvasztott vajat. Sütőpapírral bélelt tepsin jó vékonyra elterítem: kb. egy A/4-es lapnyi nagyságban, de érdemes megnézni a desszertgyűrűvel is, hogy ki fog-e adni kilenc korongot. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 10 percig sütöm. Lehúzom a tésztáról a sütőpapírt, majd hagyom kihűlni, végül desszertgyűrűvel (7 cm átmérőjű) 9 korongot szaggatok belőle.

Jöhet a cseresznyezselé. A kimagozott cseresznyét összeturmixolom (ízlés szerint lehet darabosabbra is hagyni), a xilitet pedig összekeverem a pektinnel. A cseresznyepürét csípősre, majdnem forráspontig melegítem, majd folyamatos keverés mellett beleszórom a xilittel elkevert pektint. Forrástól számítva még pár percig főzöm kavargatva. Ekkor leveszem a tűzről, és mikor már egy kicsit hűlt, hozzákeverem a cseresznyepálinkát.

A mousse-hoz kb. fél deci tejszínbe belekaparom a vaníliamagokat, beletépkedem a pillecukrot, majd addig melegítem kavargatva, míg a pillecukor elolvad. Ekkor beledobom a kockákra tört fehér csokit, és addig keverem, míg teljesen fel nem olvad, egynemű masszát nem kapok (ha kell, pici tejszínt még adhatunk hozzá). A csokis-pillecukros masszához hozzákeverem a cseresznyepálinkát, majd kb. szobahőmérsékletűre hűtöm. A maradék tejszínhabot kemény habbá verem, majd két részletben, óvatosan hozzáforgatom a csokis masszához. 

Jöhet az összeállítás. Mindhárom desszertgyűrű aljába egy-egy sacher-korongot teszek, ezt meglocsolom egy-egy tk. cseresznyepálinkával. Erre adagolok kb. 2-2 tk. cseresznyezselét, majd kb. 3-3 ek. fehércsokimousse-t. (A zselét lehet kicsit hűteni, mielőtt a mousse rákerül, de nekem jobban tetszett, hogy egy kicsit összefolyt a két réteg, márványos lett.) Óvatosan ráillesztem a mousse-ra a második sacher-korongot mindegyik desszertgyűrűben, majd kb. fél órát hűtöm. A második korongot is meglocsolom 1-1 tk. cseresznyepálnikával, majd megint 2-2 tk. cseresznyezselé jön (ha nagyon lehűlne és bezselésedne, újra lehet picit melegíteni), ismét 3-3 ek. fehércsoki-mousse, végül a harmadik sacher-korong, amelyet szintén meglocsolok 1-1 tk. cseresznyepálinkával. Hűtőbe teszem a minitortákat egy éjszakára. Ha minden jól megy, a mousse kb. negyede a díszítéshez megmaradt: ezt szintén hűtőbe teszem.

Másnap jöhet a díszítés. Ehhez a pálinkába áztatott cseresznyéket törlőkendőre teszem, és hagyom megszáradni kívülről. A fehér csokit megolvasztom, hozzákaparom a vaníliamagokat, majd temperálom, és ebben megmártom a száruknál fogva a cseresznyéket. Sütőpapírra ültetem, míg a csokoládé meg nem dermed. A minitorták oldalát hajszárítóval körbemelegítem, majd óvatosan lehúzom a desszertgyűrűket. A maradék mousse-t csillagcsöves habzsákba teszem, és habrózsákat nyomok a három minitorta tetejére. A habrózsákra ültetem a fehér csokis-pálinkás cseresznyeszemek egy részét, a maradékot pedig kapszlikban a tortácskák mellé tálalom.

Passiógyümölcsös-sárgabarackos-rozmaringos bonbon

Az egyik legütősebb páros szerintem a sárgabarack-passiógyümölcs duó: tavaly ez volt a kedvenc lekvárunk alapja is, és gyümölcsbőrnek is kipróbáltam, sőt jégkrémbe is került. Most gyümölcszselé (pâté de fruit) készült belőlük, amelyet rozmaringgal ízesített tejcsokiganache egészít ki. A rozmaring nagyon-nagyon jól passzol a sárgabarackkal, a passiógyümölcs pedig egy pici egzotikus ízt az összhatáshoz.

A gyümölcszselés bonbonok készítéséről itt van egy nagyon részletes leírás sok fázisfotóval.

Hozzávalók kb. 16 darabhoz:

Passió-sárgabarack paté de fruit:

- 3 sárgabarack

- 2 nagyobb passiógyümölcs

- 35 gr cukor

- 20 gr glükózszirup/akácméz

- 3 gr pektin

- pár csepp citromlé

Ganache:

- 30 gr habtejszín

- fél ág rozmaring

- 1 tk. glükózszirup

- 60 gr tejcsokoládé

- 1 tk. puha vaj

Előzetes bevonás:

- 18 gr étcsokoládé

- 9 gr kakaóvaj

Bevonás:

- 200 gr étcsokoládé

- bronz lüszter + kakaóvaj + használt transzferfólia

A pâté de fruit elkészítésével kezdek. A barackokat pár percre forró vízbe dobom, majd lehúzom a héjukat. A barackokat és a passiógyümölcs belső részét magostul turmixgépben összeturmixolom, majd szitán átpasszírozom. Összesen 100 gramm sárgabarack-passió pürére van szükség, ezt kimérem. A gyümölcspüréhez hozzáadom a glükózszirupot/akácmézet, a cukor felét és a citromlét. A cukor másik felét összekeverem a pektinnel. A gyümölcspürét elkezdem melegíteni, amikor már csípős (kezd gőzölni, de még nem forr), kézi habverővel folyamatosan kavarva hozzáadom a püréhez a cukorral összekevert pektint. A pürét folyamatos keverés mellett kb. 95 fokig melegítem: akkor jó, amikor már nagyon határozottan elválik az edény aljától keverésnél. A gyümölcszselét sütőpapírral bélelt, 10x10 cm-es krémeskeretbe vagy más szögletes edénybe öntöm, és teljesen kihűtöm.

Ilyen szép a kész gyümölcszselé színe!

A ganache-hoz a tejszínt a glükózzal/mézzel forrásig melegítem, beledobom a rozmaringot, és letakarva egy órát hagyom állni. Ezután újra megmelegítem, átszűröm, és kimérek belőle 23 grammot, ennyit fogunk használni. A tejcsokit megolvasztom, és 3-4 részletben hozzákeverem a tejszínt, majd a puha vajat is belekeverem. A ganache-t a zselés rétegre öntöm, és egy éjszakára hűtőbe teszem.

Másnap hajszárítóval melegített késsel körbevágom a krémeskeretben a bonbonalapot. Összeolvasztom az előzetes bevonáshoz az étcsokoládét és a kakaóvajat, és egy ecsettel vékony réteget viszek fel belőle a ganache-ra. Ha ez megszilárdult, sütőpapírt teszek rá, megfordítom a rétegeket, és most a gyümölcszselére kenek egy réteget. Ha ez is megszilárdult (mehet pár percre a hűtőbe), hajszárítóval állandóan újramelegített késsel kockákra vágom. A kockákat visszateszem pár percre a hűtőbe.

Én a díszítéshez egy használt transzferfólia másik felét használtam fel, és vágtam belőle 16 kockát - kicsit nagyobbak legyenek, mint a bonbonok. Néhány pasztilla kakaóvajat olvasztok, pici porított kakaóvajjal, kevergetve visszahűtöm, majd bronz lüsztert keverek hozzá. A festékkel egy-egy nagyobb pöttyöt teszek a transzferfólia-kockákra, és hagyom megszilárdulni. (Ha természetes festőanyagot szeretnénk használni, a kurkuma a legjobb megoldás, színben jól passzol.) Az étcsokoládét megolvasztom és temperálom, majd megmártom egyenként a a kockákat, és mindnek a tetejére egy-egy transzferfólia-darabot simítok úgy, hogy a bronz pötty az egyik sarokba essen (nem szeretem a szimmetriát :)). 

Tipp: A zselés réteg passiógyümölcs nélkül, csak sárgabarackból is elkészíthető, úgy is nagyon finom lesz!

Chilis-eperzselés bonbon

Igazi gyümölcsös-nyárias bonbont hoztam: az egyik réteg egy epres pâté de fruit, azaz eperzselé, amelyhez chilis ganache társul. Az eper friss, üde ízét nagyon jól kiegészíti a csokiganache, a chilit pedig a végén, a lecsengésnél érezzük, szerintem nagyon jól passzol az eperhez. A pâté de fruit készítéséhez a pektin a legjobb zselésítő: készíthetjük önállóan, cukorba forgatva is (itt egy ilyen változat málnával), de ez a legjobb alap a zselés szaloncukorhoz is.

A pâté de fruit és ganache rétegezésével készített bonbonokhoz az egyik legjobb útmutató (jó sok képpel) szerintem William Curley könyvében található (47. oldal, To make a jelly-layered chocolate), nagyjából én is eszerint dolgoztam. A legalaposabb leírás pâté de fruit készítéséhez Notter könyvében van (86-89. oldal): itt még egy táblázat is szerepel, ahol gyümölcsfajtákra lebontva vannak megadva az anyaghányadok és hőfokok. A nálam készült pâté de fruit ehhez képest egy módosított verzió, például a cukrot radikálisan csökkentettem.

Ezzel a recepttel szeretnék csatlakozni a Selectfood által indított "Fő az egészség!" mozgalomhoz: hiszem, hogy egy mindenféle adalékoktól, tartósítóktól, állományjavítóktól mentes bonbon ésszerű mennyiségben fogyasztva igenis lehet egészséges! Köszönöm a stafétát a Gyömbér blog írójának, Csabának, és szeretném továbbadni Lívinek, aki a Gyémánt konyhában már eddig is sok egészséges finomság receptjét közölte.

Hozzávalók kb. 16 darabhoz:

Pâte de fruit réteg:

- 100 gr eperpüré (kb. 150 gr eperből)

- 40 gr cukor

- 20 gr glükózszirup/akácméz

- 3 gr pektin

- pár csepp citromlé

Ganache:

- 25 gr étcsokoládé (nálam 70% kakaótartalmú)

- 30 gr tejcsokoládé (nálam 45% kakaótartalmú)

- 35 gr habtejszín

- kb. késhegynyi őrölt chili

- 1 tk. glükózszirup/akácméz

- 1 kk. balzsamecet

- 1 tk. puha vaj

Előzetes bevonás:

- 18 gr étcsokoládé

- 9 gr kakaóvaj

Bevonás:

- 200 gr étcsokoládé (nálam 70% kakaótartalmú)

A pâté de fruit elkészítésével kezdem. Az epret megtisztítom, leturmixolom, szitán átpasszírozom, és kimérem a szükséges 100 grammot. Hozzáadom a citromlevet, a cukor felét és a glükózszirupot/akácmézet. A cukor másik felét egy kis tálban összekeverem a kimért pektinnel. Erre azért van szükség, mert máskülönben összecsomósodik a pektin, amikor a gyümölcspüréhez adjuk. A gyümölcspürét elkezdem melegíteni, amikor már csípős, gőzöl, de még nem forr, folyamatos keverés közben (a legjobb kézi habverővel) hozzáadom a pektin és cukor keverékét. Ezután folyamatosan keverve tovább főzöm kb. 95-100 fokig: ezt lehet ellenőrizni maghőmérővel, de akkor jó, amikor keverésnél már nagyon határozottan elválik a massza az edény aljától, látszik, hogy nagyon besűrűsödött. Ekkor kb. 10x10 cm-es, sütőpapírral bélelt krémeskeretbe vagy más szögletes edénybe terítem el a zselét, és hagyom teljesen kihűlni.

Jöhet a ganache. A tejszínt, a glükózszirupot/akácmézet és a chiliport összemelegítem. Az étcsokoládét és a tejcsokoládét együtt megolvasztom, majd 3-4 részletben hozzákeverem az ízesített tejszínt. Végül hozzáadom a balzsamecetet és a puha vajat is, majd a az epres zselérétegre öntöm, és elegyengetem. Hűtőbe teszem egész éjszakára.

Másnap jöhet a bevonás. Ha krémeskeretbe öntöttük ki a két réteget, akkor először körbevágjuk a krémeskeretben: ehhez hajszárítóval megmelegített kést célszerű használni, a kést minden vágás után letöröljük és újramelegítjük. (Lehet forró vízbe is mártani, de szerintem a hajszárítós megoldás jobb, így esélye sincs, hogy véletlenül összevizezzük a bonbonunkat.) Ha sütőpapírral bélelt más szögletes edénybe tettük, akkor csak kiemeljük a papírnál fogva az edényből, és a sütőpapírt lefejtjük a rétegek oldaláról.

Mielőtt kockára vágom, szükség van egy úgynevezett előzetes bevonásra (precoating) mindkét oldalon: ez azért kell, hogy a kimártásnál könnyebben tudjunk dolgozni a kockákkal, ne ragadjon bele a mártóvilla a ganache-ba vagy a gyümölcszselébe (korábban a mogyoróvajas fudge receptjénél pl. már szóba került ez a technika). Én itt szintén Curley módszerét használtam: 2 rész csokoládét egy rész kakaóvajjal hígít, és ezt ecsettel viszi fel a rétegekre. Kakaóvaj híján szép vékonyra olvadó étcsokoládé önmagában is teljesen jó persze. Egyes szakirodalmakban temperálják is az előzetes bevonáshoz használt (vékonyított) csokit, de ez nem feltétlenül szükséges (én nem tettem), a külső csokibevonat úgyis temperált lesz. Tehát megolvasztom a kakaóvajjal az étcsokoládét az előzetes bevonáshoz, és egy ecsettel először vékonyan lekenem a chilis ganache-t. 

Pár percre hűtőbe teszem, ha a vékony réteg megdermedt, akkor sütőpapírt teszek rá, és fejjel lefelé megfordítom a rétegeket, tehát most az eperzselé lesz fölül.

Erre szintén húzok ecsettel egy vékony bevonatot. Pár perc hűtés, majd jöhet a kockára vágás. Itt nagyon-nagyon fontos, hogy minden vágásnál hajszárítóval alaposan felmelegítsük a kést, ugyanis a vékony csokibevonatot fel kell szépen olvasztani a meleg késsel, máskülönben csúnyán széttörik a csokiréteg.

Ha a kockák megvannak, megolvasztom és temperálom a bevonáshoz az étcsokoládét, majd egy mártóvilla segítségével egyenként megmártom a kockákat: a zselés felükkel lefelé dobom a csokiba, megfordítom, majd a villával alányúlva kiveszem, lehúzom a felesleges csokit a tál oldalán, és jöhet a következő kocka. Én most kakaóbabmintás struktúrafóliára tettem a kockákat, de tetszés szerint díszíthetjük színben passzoló transzferfóliával, szórhatunk rá liofilizált epret, vagy díszíthetjük a mártóvilla lenyomatával is.