Kávé & karamell torta

Apa kerek szülinapjára készült ez a torta, aki már jóval a szülinapja előtt kitalálta, milyen ízű tortát szeretne: legyen karamellás-kávés, némi whisky-vel! A tortában két réteg mousse adja meg a kávés-karamellás ízt: egy réteg karamellmousse és egy réteg whisky-s & kávés étcsokimousse. A mousse-rétegeket kakaós-kakaóbablisztes vajas lapok közé töltöttem, az alsó piskótalapra egy ropogós réteg is került kávéval és karamellizált fehér csokival. A torta tetején karamellglazúr fénylik, az oldalát pedig kávéval ízesített karamellizált fehércsoki-lapocskák díszítik. Készítettem még kávés habcsókokat is a torta tetejére. Nem egy könnyed nyári torta, de a karamell édességét nagyon szépen kiegyensúlyozza a kávé és az étcsokoládé.

Hozzávalók egy 20 cm-es tortakarikához:

Vajas lapok (Desszert.Neked receptje alapján):

- 110 g puha vaj

- 110 g porcukor

- 110 g tojás lazán felverve

- 80 g liszt

- 20 g finomra őrölt kakaóbab

- 10 g holland kakaópor

Kávéropogós:

- 75 g karamellizált fehér csokoládé

- 30 g törökmogyorókrém (Donum Terrae)

- 10 g frissen őrölt kávé (nálam most San Rafael Costa Rica, Beyond Within Coffee Roasters)

- 30 g karamellizált ostyatöret

Étcsokimousse:

- 80 g tej

- 15 g szemes kávé

- 1 tojássárga

- 100 g étcsokoládé

- 10 g whiskey

- egy csipet só

- 1 ek. méz

- 100 g habtejszín

Karamellmousse:

- 150 g hideg habtejszín

- 105 g forró habtejszín

- 150 g világos nádcukor

- 30 g méz

- 1,5 lap zselatin

- nagy csipet só

Karamellglaze:

- 60 g világos nádcukor

- 110 g forró habtejszín

- 40 g méz

- 10 g vaj

- 30 g karamellizált fehér csoki

- 1,5 lap zselatin

Díszítés:

- kb. 150 g karamellizált fehér csokoládé

- egy csipet só

- 15 g frissen őrölt kávé

A vajas lapokhoz a puha vajat a porcukorral kihabosítom, majd két-három részletben hozzádolgozom a tojást is. Beleforgatom a lisztet, kakaóbablisztet és a kakaóport. Sütőpapírral bélelt tepsire két lapot kenek ki, majd 180 fokos sütőben kb. 10 perc alatt készre sütöm a lapokat. A tortakarikával méretre vágom a két lapot, majd hagyom kihűlni.

A ropogós réteghez a karamellizált fehér csokit megolvasztom, majd hozzákeverem a mogyorókrémet, ostyatöretet és kávét. Elkenem az egyik vajas lapon - ez lesz a torta legalsó lapja. Hűtőbe teszem a lapot, hogy a ropogós réteg megszilárduljon.

A kávés étcsokimousse-hoz a tejet forrásig melegítem, majd belekeverem a mozsárban durvára tört kávét. Lefedve állni hagyom egy órán keresztül, majd leszűröm, és kimérek belőle 65 grammot. A kávés tejet a tojássárgával folyamatosan kevergetve, alacsony tűzön besűrítem. Ekkor beledobom az apróra vágott étcsokoládét, és simára keverem. Hozzáadom a mézet, a sót és a whiskey-t is. A habtejszínt kemény habbá verem, majd két részletben ezt is hozzáforgatom. A tortakarika aljába helyezem a ropogós réteggel megkent vajas lapot, majd ráöntöm a kávés étcsokimousse-t. A mousse-ra ráhelyezem a második vajas lapot - ezt előtte érdemes egy kevés whisky-vel meglocsolni. Hűtőbe teszem.

A karamellmousse-hoz a cukor felét a mézzel alacsony tűzön, néha megkeverve melegíteni kezdem. Mikor a cukor teljesen felolvadt, hozzáadom a maradék cukrot is, majd sötét borostyánszínűre karamellizálom. Ekkor óvatosan(!!) hozzákeverem a forró tejszínt. Hagyom kicsit hűlni, majd feloldom benne a hideg vízbe áztatott, kicsavart zselatinlapokat, és belekeverem a sót. Mikor szobahőmérsékletű, hozzáforgatom két részletben a habbá vert tejszínt is. A második vajas lapra öntöm a kész mousse-t, majd legalább 4-5 órára hűtőbe teszem.

A karamellglaze-hez a cukor felét a mézzel megolvasztom, majd hozzáadom a maradék cukrot, és sötét borostyánszínűre karamellizálom. Ekkor óvatosan hozzáadom a forró tejszínt, röviden hagyom hűlni, majd feloldom benne a zselatinlapokat. Végül belekeverem a vajat és a karamellizált fehér csokit is. Kicsit hűlni hagyom, majd ráöntöm a torta tetejére. Hűtőbe teszem, míg a glaze meg nem szilárdul.

A csokilapokhoz a torta méretének megfelelő hosszúságú és magasságú csíkokat vágok ki struktúrafóliából. A karamellizált fehér csokit megolvasztom, belekeverem a sót és az őrölt kávét, temperálom, majd vékonyan elsimítom a fóliacsíkokon. Mikor a csokoládé elkezd behúzni (már nem folyik, és még nem is szilárd), késsel bevágom-bejelölöm a csokilapokat. Hűtőbe teszem a csíkokat, majd amikor a csokoládé megszilárdult, óvatosan lehúzom a fóliáról a csokilapokat. Ezekkel rakom körbe a tortát, majd szalaggal körbekötöm.

A tetejét még kávés habcsókokkal is díszítettem - a habcsókokat az itt leírt recept alapján készítettem, csak őrölt kávéval ízesítve.

Ropogós kávés fánkocskák mogyorómousse-szal

Egy újabb változat a ropogós réteggel turbózott, égetett tésztából készülő fánkokra - ezúttal a kávé és a mogyoró a főszereplő. A fánkocskák tetején lévő ropogós réteget durvára tört kávéval ízesítettem - ehhez én most az etióp Alemu II kávét (Casino Mocca filterpörkölés) használtam, az aszalt gyümölcsös ízjegyei miatt szépen passzol édességekhez is. A betöltéshez használt mousse-t ugyanezzel a kávéval ízesítettem, illetve 100%-os törökmogyorókrémmel készítettem, így intenzíven mogyorós íze lett, amelyet szépen kiemel még a füstölt Maldon só is.

Hozzávalók kb. 30 darabhoz:

Ropogós réteg (craquelin):

- 45 g liszt

- 15 g durvára tört kiváló minőségű szemes kávé

- 50 g porcukor

- 50 g hideg vaj

Égetett tészta:

- 100 g víz

- 100 g vaj

- fél tk. porcukor

- fél tk. só

- 100 g liszt

- 2-3 tojás

Mousse:

- 180 g tej

- 15 g durvára tört kiváló minőségű szemes kávé

- egy kevés reszelt tonkabab

- 2 tojássárga

- 2 lap zselatin

- 100 g étcsokoládé

- 90 g 100%-os törökmogyorókrém (nálam Donum Terrae)

- 2 ek. méz

- egy nagy csipet füstölt Maldon só

- 2 ek. whiskey

- 200 g habtejszín

A mousse-t akár egy nappal korábban is elkészíthetjük. Ehhez először a tejet forrásig melegítem, belekeverem a durvára tört kávét és a reszelt tonkababot, majd egy órán keresztül lefedve állni hagyom, hogy átvegye a tej a kávé és a fűszer aromáit. Utána leszűröm, és kimérek 160 grammot az ízesített tejből. Ezt összekeverem a tojássárgákkal, majd alacsony lángon, folyamatos keverés mellett besűrítem a krémet. Ekkor feloldom benne az előzőleg hideg vízbe áztatott, kicsavart zselatinlapokat, majd beledobom az apróra vágott étcsokoládét, és egyneművé keverem. Hozzákeverem a mogyorókrémet, a mézet, a whiskey-t és a sót is. A tejszínt habbá verem, majd két részletben a mogyorós-csokis krémhez forgatom óvatosan. Hűtőben teljesen kihűtöm.

A ropogós réteghez a hozzávalókat kézzel összemorzsolom vagy egy S-késes aprítógépben morzsásra aprítom. Gyors mozdulatokkal összegyúrom - ha nem állna össze, kevés hideg vizet adok hozzá. A kész tésztát jó félórára hűtőbe teszem. Utána két lap sütőpapír között a lehető legvékonyabbra nyújtom, és kb. 3 cm átmérőjű korongokat szaggatok belőle. A kész korongokat hideg helyre teszem felhasználásig.

Az égetett tésztához a vizet a vajjal, sóval és cukorral felforralom, majd hozzákeverem a lisztet. Szinte rögtön össze fog állni, ekkor visszateszem a tűzhelyre, és további egy-két percig keverem: ekkor már összeáll a tészta egy gombócba, elválik az edény falától. Pár percig hűtöm, majd fokozatosan keverem hozzá a felvert tojást: akkor jó, amikor már összeáll a massza, de még nem folyós-terülős.

A kész tésztát sima csöves habzsákba töltöm, majd kicsi halmokat nyomok belőle egymástól 3-4 cm távolságra (meg fognak nőni) egy sütőpapírral bélelt tepsin. A kávés omlós tésztából készült korongokat óvatosan a fánktészta-halmok tetejére ültetem.

A fánkokat két fázisban sütjük: először 180 fokon kb. 10-15 percig, majd 150 fokon kb. 15 percig. Az első sütési fázisban tilos kinyitni a sütőajtót, különben összeesnek a fánkok. Akkor sültek meg a fánkok, amikor az aljukat finoman megkocogtatva kongó hangot hallunk. Sülés közben a kávés tésztakorongok gyönyörű repedezett mintával rásülnek a fánkokra. Hagyom kihűlni a kész fánkokat. 

A fánkok felső részét fűrészes késsel levágom. A kávés mogyorómousse-t csillagcsöves nyomózsákból a fánkok aljába töltöm, majd visszahelyezem a kalapjukat. Frissen sütve és betöltve a legfinomabbak és a legropogósabbak!

Kávés mogyorómousse szelet

A szép kerámiatányért köszönöm Lantos Judit keramikusnak!

Még régebben készült ez a desszert egy családi ebédhez. Biztosra akartam menni az ízvilág kiválasztásánál, így a kávé & mogyoró klasszikus kombóját választottam: ezt általában mindenki szereti, nagyot nem lehet hibázni vele. Sőt, még azt is kibírtam, hogy extrább hozzávalókkal turbózzam fel - mondjuk egy kis tonkabab nagyon jól állna még a mousse-nak, de a tonkabab népszerűségi indexe nem 100%-os a családban :) Mogyorós financier-lapok közé kávés-mogyorós csokoládémousse-t töltöttem, amely felesben ét- és tejcsokoládéból készült. A mousse légiességét egy kávés-mogyorós ropogós réteggel ellenpontoztam, ami nagyon jól feldobta az egész desszertet. 

Végül pedig még egy szó a kávéról. A desszerthez Oscar Ortega kolumbiai termelő kávéját használtam (Casino Mocca, filterpörkölés), amely ízjegyeiben - legalábbis nekem - nem annyira határozottan gyümölcsös, inkább picit vajkaramellás, nagyon simulékony - a mogyoróhoz szerintem nagyon jól passzolt. Ezt a kávét használtam mind a mousse-hoz, mind pedig a ropogóshoz. A Casino Moccánál ez a kávé azóta már elfogyott; a jelenlegi választékból szerintem az etiópiai Alemut választanám most. Természetesen más kávét is választhatunk hozzá, a lényeg, hogy jó minőségű kávé legyen, és frissen törjük össze, illetve daráljuk a desszerthez!

Hozzávalók 8 szelethez:

Financier (Desszert.Neked alapreceptje alapján):

- 120 g tojásfehérje (kb. 4 tojásból)

- 70 g nádcukor

- 70 g porcukor

- 70 g pirított törökmogyoró, finomra darálva

- 60 g liszt

- 120 g olvasztott vaj

Mousse:

- 140 g tej

- 12 g szemes kávé, mozsárban durvára törve

- 2 tojássárga

- 2 lap zselatin

- 65 g étcsokoládé

- 65 g tejcsokoládé

- 90 g törökmogyoró-krém (nálam Donum Terrae)

- egy csipet Maldon só

- 2 ek. whisky

- 200 g habtejszín

Ropogós réteg:

- 25 g tejcsokoládé

- 25 g étcsokoládé

- 15 g törökmogyoró-krém

- 5 g frissen őrölt kávé

- 20 g pirított törökmogyoró, durvára törve

- 20 g karamellizált ostyatöret (vagy helyette cornflakes)

Tükörglazúr:

- 60 g víz

- 60 g cukor

- 24 g kakaópor

- 46 g habtejszín

- 1,5 lap zselatin

Díszítés:

- 8 egész szem pirított törökmogyoró

- kb. 3-4 ek. cukor

A mogyorós financier-hez az olvasztott vaj kivételével minden hozzávalót alaposan összedolgozok egy elektromos mixer segítségével. Majd fokozatosan hozzákeverem az olvasztott vajat is, és egy órára hűtőbe teszem a tésztát. Egy gáztepsit kibélelek sütőpapírral, és erre kenem ki a financier-tésztát szűk egy centi vastagságban. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 8-10 perc alatt megsütöm. A desszert összeállításához én négy darab, 7,5 x 7,5 cm-es négyszögletes desszertgyűrűt használtam, így az egyik ekkora desszertgyűrű segítségével összesen nyolc négyzetet szúrok ki a mogyorós piskótából.

A ropogós réteghez a kétféle csokoládét összeolvasztom, majd belekeverem a mogyorókrémet, az őrölt kávét, a durvára tört mogyorót és a karamellizált ostyatöretet is. A négy desszertgyűrű aljába egy-egy financier-négyzetet teszek, majd ezeket megkenem a ropogós réteggel egyenletesen. Hűtőbe teszem, míg készül a mousse.

A mousse-hoz először forrásig melegítem a tejet, és belekeverem a durvára tört kávét. Hagyom ázni egy órán keresztül, hogy a kávé aromái kioldódjanak. Ekkor leszűröm, majd 120 gramm kávés tejet kimérek, és ezt összekeverem a tojássárgákkal, majd alacsony tűzön, folyamatos kevergetés mellett besűrítem. Ekkor leveszem a tűzről, és feloldom benne az előzőleg hideg vízbe áztatott, kicsavart zselatinlapokat. Ezután beledobom az apróra vágott kétféle csokoládét is, és simára keverem. Végül belekeverem a mogyorókrémet, a sót és a whisky-t is. A habtejszínt habbá verem, és két részletben, óvatosan hozzáforgatom a csokis masszához.

A desszertgyűrűkben, a ropogós réteggel megkent alsó mogyorós lapra 2-3 evőkanálnyi mousse-t kanalazok, majd óvatosan ráhelyezem a második mogyorós piskótalapot. Erre a lapra újabb 2-3 evőkanálnyi mousse jön. A desszertgyűrűket egy éjszakára vagy 5-6 órára hűtőbe teszem.

Másnap elkészítem a tükörglazúrt. Ehhez a kakaóport a cukorral összekeverem, majd csomómentesre keverem a vízzel és a habtejszínnel. Lassú tűzön melegíteni kezdem folyamatos keverés közben: kb. 100-104 fokig melegítem. Ekkor lehúzom a tűzről, és rövid hűtés után feloldom benne az előzőleg hideg vízbe áztatott, kicsavart zselatinlapokat. Ha itt-ott kicsit csomós marad, át lehet szűrni. Elosztom a desszertgyűrűkben, a desszertek tetején, majd 1-2 órát tovább hűtöm a desszerteket.

A díszítéshez a mogyorószemeket fogpiszkálókra szúrom fel. A cukrot karamellizálom, majd megvárom, hogy annyira lehűljön, hogy szálat húzzon. Ekkor óvatosan megmártom benne a mogyorókat: a lényeg, hogy a felesleges karamell már ne csurogjon le, hanem szálat húzzon, így lesz szép a dísz. A kész díszeket sütőpapírra teszem, majd ha karamell megszilárdult, óvatosan kihúzom a fogpiszkálókat. Közben ha túlhűlne a mártogatás alatt a karamell, kicsit újra lehet melegíteni. Ezeket a díszeket érdemes nem sokkal tálalás előtt elkészíteni, mert a karamell hamar nedvesedni kezd a levegőn. Tálalásig mindenképp érdemes légmentesen záró dobozban tartani.

A desszertgyűrűket hajszárítóval körbemelegítem, és óvatosan lehúzom a desszertekről. Mind a négyet félbevágom - így nyolc szeletet kapok. A szeleteket a karamellizált mogyoródísszel díszítem.

Sorakozó az ünnepi asztalon

Diófagyi kávékaviárral

Nemrég láttam egy nagyon szuper videót egy desszertről, ami tényleg food porn a javából, érdemes megnézni ide kattintva. A desszert pedig mangóhab volt kávékaviárral. A kávékaviár a videóban a molekuláris gasztronómia egyik jellegzetes eljárásával, szferifikációval készült: ennek a lényege, hogy folyadékokból kicsi, kaviárra emlékeztető gömböket, szférákat lehet készíteni különféle vegyületek reakciója révén. Erről bővebben pl. itt lehet magyarul olvasni. A szferifikációról olvasgatva találtam azonban egy olyan módszert a SprinkleBakes blogon, aminek a segítségével hasonló kaviárt készíthetünk folyadékokból, de nem kell hozzá egy fél laboratórium, csak némi zselatin. Az eljárás nagyon egyszerű: tulajdonképpen kávézselét készítünk a kávéból, de a zselatinos kávét egy pipetta vagy adagoló flakon segítségével cseppenként adagoljuk a nagyon-nagyon alaposan lehűtött olajba, így a zselatin rögtön köt, és a cseppekből lesznek a kávékaviárok. Egy különbség azért van a szferifikációval készült kaviárokhoz képest: itt tulajdonképpen zselatingömböket készítünk, míg a molekuláris gasztronómia kaviárjai belül folyékonyak maradnak, és egy bőrszerű réteg veszi körül őket. Ennek ellenére a zselatinnal készült kaviárok is nagyon jól használhatók díszítésre, illetve egy-egy desszertet a textúrájukkal ugyanúgy izgalmassá, változatossá tudnak tenni. És nem utolsó sorban jó móka a kis kaviárokat készíteni :)

Én most diófagyihoz készítettem a kávékaviárokat - nagyon jó párost alkottak! A diófagyihoz pedig kipróbáltam a Donum Terrae diókrémjét, amivel nagyon selymes, krémes lett a diófagyim. Készítettem még egy kis adag sós diógrillázst is, hogy legyen egy kis ropogósság a fagyiban.

Hozzávalók:

Diófagyi:

- 3 tojássárgája

- 40 g kókuszcukor (vagy barna nádcukor)

- 20 g glükózszirup/akácméz

- 300 g tej

- 100 g habtejszín

- 70 g diókrém

- 2 ek. whiskey

Diógrillázs:

- 2 ek. cukor

- 30 g dió

- egy csipet füstölt Maldon só

Kávékaviár:

- 2 tk. porzselatin

- 1,5 ek. hideg víz

- 45 g eszpresszó

- dióolaj

- víz és jégkockák

- 1 ek. só

A diófagyihoz a tojássárgákat a kókuszcukorral és a mézzel/glükózzal összekeverem, majd hozzáadom a tejet is. Alacsony lángon, folyamatos keverés mellett besűrítem a tojásos-tejes krémet: maghőmérőn mérve kb. 80-82 fokig melegítem, illetve akkor jó, amikor a krém már határozottan bevonja a fakanál hátát, és meglátszik rajta, ha végighúzzuk a mutatóujjunkat. Ekkor belekeverem a diókrémet kézi habverő segítségével, majd a habtejszínt és a whiskey-t is hozzáadom. A fagyialapot teljesen kihűtöm.

A sós diógrillázshoz a cukrot karamellizálom, majd belekeverem a durvára tört diót és a füstölt Maldon sót, majd sütőpapírra terítem. Ha kihűlt, aprítógéppel vagy sodrófával durvára aprítom.

A fagyialapot fagyigépben kifagyasztom, a diógrillázst pár perccel azelőtt adom hozzá, hogy készen lenne a diófagyi. Ha nincs fagyigépünk, keverjük át többször botmixerrel, és az utolsó átkeverés után adjuk hozzá a diógrillázst.

A kávékaviárhoz a zselatint egy kis tálba adagolom, rámérem a vizet, majd ráöntöm a kimért, forró eszpresszót, és addig keverem, míg a zselatin tökéletesen fel nem oldódik. Hagyom nagyjából szobahőmérsékletűre hűlni, majd pipettába vagy adagoló flakonba töltöm. Szükség van még olajra, amit előtte egész éjszakán át hűtöttünk. Én pirított dióból készült olajat használtam, ami még a diófagyihoz is passzolt. A lehűtött olajat egy tál jégkockával is hűtött vízbe állítom, amiben előzőleg feloldottam az egy evőkanálnyi sót (ez segít nagyon hidegen tartani az olajat). Ebbe csepegtetem lassan a zselatinos kávét: nekem kb. három cseppentésből áll össze egy kaviár, ami szépen lesüllyed az olaj aljára. Amikor már megtelt a tál kávékaviárral, szűrővel óvatosan kiszedem a kész kaviárokat, és folytatom utána a csepegtetést. A kávékaviárok készítéséről videót is lehet látni a SprinkleBakes oldalon.

Végül a diófagyit a kávékaviárral tálalom.

Füstös ízű csokiszivarok

Ahogy megláttam Chantal Coady csokis könyvében a csokiszivarokat (Chocolate Cigars, 84-87. old.), rögtön tudtam, hogy ez lesz a tökéletes csokis ajándék a tesóm doktorrá avatására! A szivarok ganache-alapúak, ami különlegessé teszi őket, az az ízesítésük, ugyanis nemcsak kinézetükben, de ízükben is felidézik a valódi szivarokat. A különleges, füstös ízhatást egy speciális teafajta, a Lapsang Souchong segítségével érhetjük el, amelynek nagyon jellegzetes füstös íze és illata van (én itt vettem). Chantal receptjét én még whiskey-vel egészítettem ki: az alkohol nemcsak a ganache tartósságát biztosítja, de ízében is remekül passzol a füstös teához. A szivarokat szép fa szivardobozban adtam ajándékba a tesómnak, amelyet a Meskán vettem.

Itt is gratula, Doktor úr! :)

Hozzávalók 6-7 darabhoz:

Ganache:

- 110 g étcsokoládé (70% kakaótartalommal)

- 80 g habtejszín

- 1 tk. Lapsang Souchong tea (Demmers Teahouse-ból)

- 20 g akácméz

- 20 g puha vaj

- 5 g whiskey

Bevonás:

- 60 g étcsokoládé

- 2-3 ek. kakaópor

Először a ganache-t készítem el. A habtejszínt a mézzel felforralom, majd a Lapsang Souchong teából egy teáskanálnyit a forró tejszínhez keverek, és lefedve állni hagyom 7-8 percig (nem szabad túl sokáig áztatni!). Ekkor a tejszínt leszűröm. Az étcsokoládét megolvasztom, majd 3-4 részletben hozzákeverem a langyos tejszínt, így szép, fényes, egynemű masszát kapok. Végül hozzákeverem a whiskey-t és a puha vajat is. A ganache-t szobahőmérsékleten hagyom állni, míg formázható állagúra nem hűl. Ekkor 2 cm átmérőjű sima csöves habzsákba töltöm (vagy cső nélkül egyszerűen ekkora lyukat vágok egy eldobható habzsákon vagy nejlonzsákon), és egyenletesen haladva hurkákat nyomok a masszából egy sütőpapírral bélelt tálcára. A formázott ganache-t lazán letakarom, és hagyom teljesen megszilárdulni hűvös helyen egy éjszaka alatt vagy pár óra alatt a hűtőben.

A formázott ganache méretre vágás előtt

Másnap szivar-méretűre (kb. 12-15 cm) vágom a formázott ganache-t. A ganache-rudakat kicsit áthengergethetjük kézzel, de óvatosan bánjunk velük, nehogy eltörjenek. Jöhet a bevonás. Egy tányérra átszitált kakaóport készítek elő. Az étcsokoládét megolvasztom és temperálom. Egy kb. 20x20 cm-es alufólia-darabon szétkenek kb. két kanálnyi temperált csokit, ebben gyorsan megforgatok egy ganache-rudat, majd meghempergetem kakaóporban, végül sütőpapírra teszem. Hasonlóan vonom be a többit is. Kb. egy órán keresztül hagyom megszilárdulni a csokiburkot szobahőmérsékleten. (Chantal a receptjében nem vonja be csokoládéval a ganache-t, csak kakaóporba hempergeti: ebben az esetben a ganache csak egy-két napig tartható el, sokkal gyorsabban ki fog száradni, ezt figyelembe kell venni, ha a temperált csokiburkot elhagyjuk.)

Ha a csokoládéburok teljesen megszilárdult, a szivarokat egyenként egyedi papírcímkével díszítem, majd a szivaros dobozba sorakoztatom.

Ha "félig elszívott" hatást szeretnénk kelteni, azt többféleképp is megtehetjük: készítsük kisebbre a szivart, majd bevonás után temperált csokoládé segítségével ragasszunk a végéhez Lapsang Souchong teafüvet, vagy morzsásra tört karamellizált ostyatöretet, kukoricapelyhet vagy durvára tört pirított mogyorót.

Tipp: Ha valaki nem tud füstös ízű Lapsang Souchong teát beszerezni vagy idegenkedik az ízétől, akkor lehet tea helyett egy evőkanálnyi durvára tört kávébabot is áztatni a tejszínhez (kb. fél órán keresztül érdemes), ekkor kávé & whisky ízű szivarokat kapunk.

Kávés-kardamomos bonbon balzsamecetes kakaóbabtörettel

A kávé és a kardamom tuti páros, ezt már a csokis, karamellizált kávédrazséknál is megállapíthattam. Ehhez a kombóhoz pedig még balzsamecetet társítottam, de nem ám akárhogy: kakaóbabtöretet áztattam balzsamecetbe, ami szépen átvette a balzsamecet fanyar-pikáns ízét, és ezzel szórtam meg a csokiburkot még szilárdulás előtt. 

A bonbon egy további verzióban is elkészült már: a kakaóbabtöretet balzsamecet helyett whiskybe áztattam, és a ganache-ba is whiskyt tettem, illetve készült már tej- és ét burokkal is. Finom lesz instant kávéval készítve is, de az az igazi, ha frissen őrölt-aprított kávét (pl. etióp Sidamo) használunk hozzá!

Hozzávalók kb. 24 darabhoz:

Ganache:

- 35 gr tejcsokoládé (nálam 45% kakaótartalommal)

- 35 gr étcsokoládé

- 50 gr habtejszín (35 grammot fogunk ebből felhasználni)

- 1 tk. glükózszirup/akácméz

- 1 ek. frissen őrölt jó minőségű kávé (vagy helyette 1 tk. instant kávé)

- 1 jó késhegynyi őrölt kardamom

- 1 tk. balzsamecet (vagy helyette 2 tk. whisky)

- 1 tk. puha vaj

Burok:

- 250 gr étcsokoládé 

- 2 tk. kakaóbabtöret (venezuelai, Szántó Tibortól)

- kb. 2-3 tk. balzsamecet (vagy whisky)

A kakaóbabtöretet annyi balzsamecettel (vagy whiskyvel) leöntöm, amennyi ellepi, befedem, majd állni hagyom egy napig. Felhasználás előtt pár órával a kakaóbabtöretet papírtörlőn szétterítem, leitatom róla a felesleges balzsamecetet (vagy whiskyt), és hagyom nagyjából megszáradni.

Az étcsokit megolvasztom és temperálom, majd kiöntöm a csokiburkot polikarbonát formában vagy szilikon formában. Amíg friss a burok, minden mélyedésbe 3-4 darab balzsamecetes kakaóbabtöretet szórok. A formát hűtőbe teszem, míg a csokoládé megszilárdul.

A ganache-hoz a tejszínt, a glükózt/mézet, az őrölt kávét és a kardamomot összemelegítem. Lefedem, hagyom ázni jó egy órát, majd átszűröm, és kimérek 35 grammnyit. (Ha instant kávét használunk, akkor az áztatás kimarad, csak össze kell melegíteni az instant kávét a glükózzal/mézzel, a kardamommal és a tejszínnel.) Az étcsokoládét és a tejcsokoládét együtt megolvasztom, majd 3-4 adagban hozzákeverem az ízesített tejszínt. A ganache-hoz végül hozzákeverem a balzsamecetet (vagy whiskyt) és a puha vajat is. Miután szobahőmérsékletűre hűlt, habzsákba adagolom, és megtöltöm vele a kicsokizott mélyedéseket, hagyva helyet a lezáráshoz. Hűtőbe teszem a formát, míg a ganache bebőrösödik.

Az étcsokoládé maradékát újratemperálom. Talpalom a bonbonokat, és közvetlenül a talpalás után kávés mintájú transzferfóliát simítok a kész talpakra. Jó félórára hűtőbe teszem a formát, majd lehúzom  transzferfóliát, és kifordítom a kész bonbonokat a formából.

***

 Ahogy a bevezetőben is írtam, nemcsak ét, hanem tejcsoki burokkal is nagyon jól harmonizál ez a töltelék. A képen látható, régebben készült változatnál először temperált étcsokival csíkoztam a polikarbonát formát, majd tejcsokoládéval öntöttem ki a csokiburkot. Végül a talpakat szintén étcsokival készítettem.

"Tenger gyümölcsei" praliné

Gondolom, mindenki ismeri a "tenger gyümölcsei" fantázianevű pralinékat: kagylót formáznak, mogyorónugátos a töltelékük, és - ami különösen tetszik bennük - a csokiburok fehér és ét- vagy tejcsokiból van, és szép márványos-színátmenetes. Na, ilyet szerettem volna már régóta gyártani, ezért is szereztem be kagyló alakú polikarbonát formát (bár azért más is készül benne persze). Volt már vele még húsvét táján egy sikertelen kísérletem: a fehér részek bentragadtak a formában. Így egy időre felhagytam a próbálkozással.

Az Édes Napok Fesztiválon S. Nemzetes Krisztina csokibemutatója után végre egy profit kérdezhettem meg, hogy készül a szép márványos csokiburok. A titok: először a temperált fehér csokiból csurgatok a formába, az ujjammal elmaszatolom, majd megvárom, hogy a fehér csoki megszilárduljon. Majd jöhet a temperált étcsoki.

Na, neki is láttam a projektnek, de első nekifutásra nem voltam elégedett az eredménnyel: márványos helyett bocifoltosak lettek a bonbonok.

1. kísérlet: a bocifoltos példányok

Már közben tudtam, hogy túl sok fehér csokit löttyintettem a mélyedésekbe, kivenni viszont nem tudtam ekkor már (nehogy kiskanállal összekarcoljam a formát). Így a friss tapasztalataimat felhasználva még egyszer nekifutottam: ezúttal csak vékony csíkokat csurgattam a formába, és így azért márványosabb lett a végeredmény, bár persze még mindig van hova fejlődnöm :)

Ugye látszik a különbség?

A töltelék az első, bocifoltos adagnál egyszerű mogyorónugát volt kis tejszínnel fellazítva és mogyorópálinkával ízesítve. Mivel a mogyorónugátom elfogyott, a második adagba a már bevált főzött diókrémet készítettem el - csak mogyorós változatban, whiskyvel turbózva. Jó lett!

1. verzió: nugátos töltelék

Hozzávalók 20 darabhoz:

Főzött mogyorókrém:

- 1 nagy marék törökmogyoró

- 1 ek. cukor

- kb. fél deci tejszín

- 2 dkg vaj

- néhány kocka tejcsoki

- 1 ek. whisky

- 30 dkg étcsokoládé

- 3 dkg fehér csokoládé

Először a tölteléket készítem el. A mogyorót 170 fokos sütőben kb. 7 percet pirítom, majd ledörzsölöm a barna héját. A cukorral aprítógépben összeaprítom, majd teflonserpenyőben pár percet pirítom. Hozzáadom a tejszínt és a vajat, majd néhány percig főzöm. Ha túl sűrűnek tűnik, lehet még plusz tejszínt önteni hozzá. Végül a tejcsokit is hozzáadom, és keverem, míg megolvad. A tűzről levéve hozzákeverem a whiskyt, és hagyom hűlni.

A fehér csokit megolvasztom és temperálom, majd vékony csíkokat csurgatok bele a formámba, és az ujjammal nagyjából szétmaszatolom. Szobahőmérsékleten megvárom, hogy a csoki megdermedjen. Utána az étcsokit olvasztom meg és temperálom, majd elkészítem a szokott módon a csokihüvelyt a szilikon vagy polikarbonát formában. Hűtő.

A megszilárdult csokihüvelyekbe betöltöm a mogyorókrémet, hagyva helyet a lezáráshoz is. Az étcsoki maradékát újratemperálom, és lezárom a bonbonokat - mivel az aljuk nem látszik, így ott már nem kell márványosnak lennie. Kb. egy óra hűtés után kifordítom a kész bonbonokat a formából.

Főzött mogyorókrém a 2. verzióban

Mogyorós-whiskys praliné

Ennek a bonbonnak az alapját a Dolce Vita által készített hamis Baci adja: ezt az egyszerű bonbont többször elkészítettem még blogger-pályafutásom előtt. A bonbon alapreceptje egy Sale e Pepe-számból származik, mindenféle forma nélkül, egyszerűen elkészíthető, a krém tetejére ültetett mogyorószem mégis látványossá teszi, a csoki-mogyoró ízkombinációval pedig nem sokszor lehet hibázni! Dolce nemrég egy torta kapcsán belinkelte a hamis Baci-bonbonok receptjét, így jutott eszembe, hogy újra el kellene készíteni.

Na persze menet közben nem bírtam magammal, és változtattam egy picit az eredeti recepten: a mogyorós-csokis krémet némi whiskyvel turbóztam fel - ettől sokkal karakteresebb lett a krém. Alapnak pedig készítettem egy kis mézes mogyorómarcipánt. Az eredménnyel teljesen meg voltam elégedve, és a kóstolóimtól sem érkezett panasz!

Gesztenyének pedig köszönöm a szép kapszlikat!

Hozzávalók kb. 20-25 darabhoz:

Mogyorómarcipán:

- 15 dkg törökmogyoró

- kb. 2 tk. méz

Mogyorós-whiskys étcsokiganache:

- 10 dkg étcsokoládé

- 10 dkg darált mogyoró

- kb. 2 ek. whisky

- 1 dl habtejszín

- kb. 5 dkg egész törökmogyoró

Csokiburok:

- 15 dkg étcsokoládé

A bonbonhoz szükséges törökmogyorót sütőben picit megpirítom (160 fokon 7-8 perc), majd a barna héjat ledörzsölöm a mogyorókról - már amennyire hagyják magukat.

Folytatom a mogyorómarcipánnal. A marcipánhoz szükséges törökmogyorót aprítógépben kitartóan aprítom 6-7 percig, majd hozzáadagolom a mézet, így járatom tovább egy kicsit az aprítógépet. Ezután átöntöm egy tálba a masszát, és elkezdem gyúrni. Ha úgy érzem, hogy még nem áll össze, pici mézet adagolok még hozzá, amíg össze nem áll. A masszából mogyorónál kicsit nagyobb gombócokat csippentek, gömbölyítem, kilapítom, és az így kapott körlapokat sütőpapírra sorakoztatom - ezek lesznek a bonbonok alapjai. A marcipánköröket a hűtőbe teszem.

Mogyorómarcipán

Jön az étcsokiganache. A tejszínt forrpontig melegítem, majd beledobom a darabokra tört étcsokit, és addig keverem, míg egynemű masszát nem kapok. Ehhez hozzákeverem a darált mogyorót és a whiskyt. A csokiganache-t néhány órára hűtőbe teszem, míg formázható nem lesz. Ekkor kézzel diónyi darabokat csípek a krémből, gyors mozdulatokkal gömbölyítem, majd a mogyorómarcipán-alapra ültetem a gömböket. Végül a tetejükre egy-egy egész szem törökmogyorót ültetek: nem kell teljesen belenyomni a mogyorót a krémbe, csak annyira, hogy megálljon. A csupasz bonbonokat újabb egy-két órára hűtőbe teszem.

A csokiburokhoz az étcsokit megolvasztom és temperálom, majd egyenként megmártom benne a bonbonokat. A felesleges csoki lehúzása után sütőpapírra teszem a becsokizott bonbonokat, míg a csokiburok megdermed. (Megjegyzés: Ennyi bonbonnál akkor érhetnénk el tökéletes eredményt, ha a temperált csokit az ideális hőmérsékleten tudnánk tartani egy melegentartó készülék segítségével. Enélkül a temperált csokink hőfoka - akármilyen gyorsan is dolgozunk - néhány bonbon után túlságosan lecsökken. Ekkor persze kezdhetjük újra a temperálást... Ha valaki nem érez elég lelkierőt ehhez a macerához - abszolúte megértem! - nyugodtan bevonhatja a bonbonokat temperálás nélkül is, a kész példányokat tegyük hűtőbe!)

Frissen csokizva

Kávés - karamellás praliné

Kávé és karamella. A két kedvenc ízem bonbonban, fagyiban, meg úgy általában is. Kíváncsi voltam, mi történik, ha "összeeresztem" a két kedvencemet egy bonbonban, így tettem egy próbát. Jelentem, a párosból egy még nagyobb kedvenc születik! Kis tejcsokival és whiskyvel megbolondítva valami csoda lesz ez a kávés - karamellás krém, állítom! Krémes, selymes, a karamellától édes, a kávétól egy icipicit kesernyés, és közben ott a whisky alkoholos aromája is... kötelező darab!!!!

Hozzávalók 20 darabhoz:

- 1,5 + 1 ek. dulce de leche

- 4 dkg tejcsokoládé (nálam Milka Noisette volt, a mogyorós íze nem rontotta el, sőt)

- 1 tk. instant kávé

- jó 1 ek. whisky (nálam Jameson)

- kb. 1 ek. kakaóbabtöret

- 20 dkg étcsokoládé (nálam 81% Arriba Superieur)

Először a krémet készítem el. A másfél evőkanál dulce de lechét megmelegítem, majd szépen feloldom benne az instant kávét. Utána beledobom az apróra vágott tejcsokit, és addig keverem, míg felolvad. Végül a töltelékhez adagolom a whiskyt, összekeverem, és hagyom hűlni, illetve megpróbálom nem elnyalakodni a felét.

Az étcsokit megolvasztom és temperálom, majd elkészítem a csokihüvelyt polikarbonát vagy szilikon formában. Míg friss a csokiburok, egy-egy csipet kakaóbabtöretet szórok a mélyedésekbe, majd hűtőbe teszem a formát, míg a csoki visszadermed.

A mélyedések aljára egy-egy pöttynyit adagolok a maradék dulce de lechéből, majd erre töltöm rá a kávés-karamellás krémet egy habzsák segítségével. Vigyázok, hogy maradjon hely a lezáráshoz. A formát rövid időre visszateszem a hűtőbe.

Az étcsoki maradékát újra temperálom, majd lezárom vele a bonbonokat. Ismét hűtés következik, végül pedig óvatosan kifordítom a bonbonokat a formából.

Egy részüket ajándékba csomagoltam el. Tatin kérésére megmutatom a szép pralinésdobozt, amit a Food-Pack Kft.-nél vettem. Összesen 12 bonbon fér el benne, két sorban. És Pufisün is elfoglalta méltó helyét a dobozon, ugyanis nyomtattam matricás papírra belőle.

A Sün visszatért...

... és marad is! Ugyanis elkészült a Praliné Paradicsom új fejléce, az offisöl Praliné Paradicsom-logóval, rajta pedig a pralinézabáló Pufisün! Akinek pedig a Pufisün a létét köszönheti: Kovács Andi, aki hihetetlenül tehetségesen rajzol. A Facebookon nézegettem Andi munkáit, és itt pattant ki a fejemből az ötlet még jónéhány héttel ezelőtt, hogy kellene egy sünös logó a Praliné Paradicsomnak. Ha már Erinacea a nickem... Andi pedig nagyon kedvesen vállalta a feladatot. Több körben egyeztettünk e-mailben. Először is leírtam neki az elképzeléseim nagy vonalakban: ööö, hát valami sün kellene, aminek a bonbonokhoz van köze - na jó, ezzel nem segíthettem túl sokat :) Andi ekkor készített több vázlatot, több sünről, különböző beállításokban, nekem pedig csak ki kellett választani, hogy melyik tetszik a legjobban. Utána ezt kidolgozta, én pedig még javasolhattam változtatásokat. Készült fekete-fehér, és színes verzió is, majd megszületett a fejlécbe foglalva. Én elfogult vagyok, tudom, de nekem nagyon tetszik. Remélem, Nektek is, mert Pufisün innentől állandó lakos lesz a Praliné Paradicsomban! Nagyon köszönöm, Andi!!!!

A logóhoz pedig sünös recept is jár, nanáhogy! Még a Food-Pack Kft.-nél járva kaptam egy cédét, amin pdf formátumban különböző katalógusok vannak, köztük egy több mint száz oldalas katalógus polikarbonát formákkal. Komolyan mondom, életveszély megnyitni a cédét. Persze én vállaltam a kockázatot. És mit találtam? Hát persze egy sünös polikarbonát formát, amit muszáj volt megrendelnem! A formában hatalmas sündisznókat lehet gyártani, amelyek szépen ropognak a fogunk alatt, ha jól temperáltunk :) A töltelék sem akármilyen: whisky a négyzeten! Whiskys dulce de leche egy kis whiskys tejcsokimousse-szal megfejelve. Következzen tehát a sünbonbon Pufisün tiszteletére!

Hozzávalók 12 db sünhöz:

- kb. 20 dkg étcsokoládé

- 3-4 ek. dulce de leche

- 2 ek. whisky (Johnnie volt otthon)

- 5 dkg tejcsokoládé

- 1,3 dl tejszín

- 3 db marshmallow (pillecukor)

- fél rúd vanília

Először elkészítem a tejcsokimousse-t. 0,3 dl tejszínt a vaníliamagokkal megmelegítek, majd beledobom a pillecukrot és a tejcsokidarabokat, és addig keverem, míg elolvadnak, majd hozzákeverek egy evőkanálnyi whiskyt. A maradék tejszínt felverem kemény habbá, majd a tejcsokis masszához keverem, és a mousse-t kihűtöm. A dulce de leche elkészítése itt olvasható, ehhez hozzákeverek egy evőkanálnyi whiskyt.

Az étcsokit megolvasztom és temperálom, majd elkészítem a csokihüvelyt szilikon vagy polikarbonát formában, és dermedésig hűtöm. A csokihüvely aljába egy pici whiskys dulce de lechét adagolok, erre pedig habzsákból nyomok a tejcsokimousse-ból. Ez a kombináció már csak azért is nagyon bevált nálam, mert a folyós dulce de lechét nem nyomja ki a könnyű mousse, és így szépen le lehet zárni. Picit visszateszem a hűtőbe a formát.

Az étcsoki maradékát újratemperálom, majd lezárom vele a sünöket. A bonbonokat hűtöm, majd kifordítom a formából.

Természetesen nem csak sünformában készíthető, de mindenképpen egy mélyebb formában érdemes elkészíteni!

A tesóm alig bírta kivárni a fotózást :)

Utóirat:

Andi most érettségizik, ő rajzolta le az osztályukat a tablójukra (mindenkit külön-külön!), ami nagyon szuper lett! Szavazzatok a csongrádi Batsányi János Gimnázium 12/F osztályára a Facebookos tablóversenyen!!!!!!

Whiskys dulce de leche-vel töltött praliné

Nemrég végigsöpört a blogokon a karamellkrém- vagy dulce de leche-láz. A felelős Tücsök Bogár, majd neki küldöm el a fogyiszalon-bérletem számláját, ugyanis ő tehet róla, hogy nagy mennyiséget tüntettem el ebből a csodából! Láttam Gesztenyénél is, hogy a krém remekül működik bonbon-tölteléknek, így nálam is ebben a formában végezte. A karamellkrém Tücsök által leírt receptjén csak annyit változtattam, hogy egy rúd vanília magjait is hozzáadtam a sűrített tejhez, szerintem nem rontotta el, sőt. Aztán persze elkezdtem agyalni, hogy mivel lehetne a karamellkrémet megbolondítani, mikor beugrott a Karácsonykor készített karamelllikőr: hát persze, néhány kanál whisky-vel! És az eredmény? Másnap csinálhattam új adagot, mert a tesóm megette az ajándékba szánt darabokat :D

Hozzávalók kb. 15 darabhoz:
A karamellkrémhez:
- 3 tubus sűrített tej
- 1 rúd vanília
A bonbonokhoz:
- 15 dkg étcsokoládé
- ízlés szerint whisky (nálam kb. 2 ek. Johnnie Walker volt, bár a Jameson az igazi kedvenc)

Először elkészítem a dulce de leche-t. A tubusokból a sűrített tejet egy befőttesüvegbe nyomom, belekaparom a vaníliarúd magjait is, majd lezárom az üveget. Annyi vízbe állítva, amennyi a sűrített tej szintje fölé ér egy picivel, lefedve főzöm nagyon alacsony lángon legalább 4 órát. Ha kész, hozzákeverem a whisky-t, majd hűlni hagyom. (A krémnek kb. a fele kell 15 bonbonhoz, az enyémnél érdemes sűrűbbre főzni, mert így picit nehezebb lezárni.)

Az étcsokit megolvasztom és temperálom, majd elkészítem a csokihüvelyt polikarbonát vagy szilikon bonbonformában. A formát hűtőbe teszem, míg a csoki megszilárdul.

 Ezután a mélyedésekbe adagolok a karamellkrémből, hagyva helyet a lezáráshoz is. A formát ismét hűtőbe teszem rövid időre.

Az étcsoki maradékát újratemperálom, majd lezárom a bonbonokat. Ismét hűtés következik, végül kibújtatom a bonbonokat a formából.

A bonbonban mindenki megcsodálhatja a béna fényképezőgépem :)



PS: Ne felejtsétek, hogy még péntekig tart a húsvéti játék szuper nyereményekért, ami azóta kiegészült egy Segítfüzettel is harmadik ajándékként!