Balaton

Ha valaki már volt a Balatonnál naplemente idején annak tudatában hogy lassan ideje visszaindulni Budapestre hogy még úgy nagyjából emberi időben érkezzen meg, az tudja hogy az aznap megszerzett élmények és egyáltalán nem rosszul eső fáradalmakban nem csupán az van mint amit egy egyszerű nyári nap adhat, hanem az is, hogy egy olyan tó körül töltöttük a napunkat, aminek a partján mindenki keresi a boldogságot, és remélhetőleg meg is találja, amire nagyobb az esély ha a vízbe bele is megyünk, hiszen az mégiscsak egy szent pillanat. Szomszédos Balaton-parti városok, több ezer ember, akiknek a legnagyobb részével sohasem fogunk találkozni, sosem fogunk beszélgetni, pedig ha mind itt kötöttünk ki a Balatonnál, egy közös pont mégiscsak van. Mind keresünk valamit, mint ahogy kerestek azok is, akik előttünk jöttek ide nyaralni egy évvel, tíz évvel, száz évvel, akikkel szintén nem fogunk találkozni, nem fogunk beszélgetni, idelenn legalábbis biztosan nem, de az ő emlékük van a víz hullámzásában, a parti nádas lágy mozgásában, a már harminc éve bezárt nyaraló falain belül némán visszhangzó csöndben, mely nem érti, hogy hová lett a sok nyaraló ember, mert nem tudja hogy egy részük már máshova jár, egy részük meg már idelenn sehova sem. A lelakatolt, poros nyaraló bezárt, sötét fiókjában pihenő ceruza, amivel egyszer valaki egy keresztrejtvénybe beleírta azt a szót, hogy „műhold”, rejtve marad a műhold előtt, amely pont a Balatonról készít képeket, és amely műholdat pont annak a lelke repüli körbe láthatatlanul, aki beleírta azt a szót az újságba. Úgy köti össze a ceruzát a műholddal, ahogy a sok ezer ismeretlent összeköti a Balaton. Sok ezer ismeretlen, akik víz felett, vízben, víz alatt, levegőben repülve vagy a parton várva keresnek valamit, amit vagy megtalálnak, vagy nem, mint sokan előttünk amikor még nem voltunk, és sokan utánunk amikor már nem leszünk. A legmélyebb pontján úszó legkisebb homokszemétől a felhőkön túli űrből is látható kékeszöld színéig az emberi fantáziát megihletve sugall valamit, egy ígéretet hogy a keresésnek itt végre vége lesz, sugall valamit, ami az életet többé és jobbá teszi, hogy aztán amikor elmerülsz benne, szavak nélkül a tudtodra adja: amit keresel, az benned van. Ezt adja a Balaton.