Saláta gyömbérrel, korianderrel és libahússal

Amolyan laza, vacsizós saláta ez. Téli csemege, sok fűszerrel, vérpezsdítő, enyhe csípősséggel. Langyosan-melegen a legjobb.

2 személyes adag.

1 nagy libamellet apróra csíkoztam és saját bőrének zsírjában jó ropogósra sütöttem. Félretettem.

Felkarikáztam 2 nagy répát, 1 póréhagymát, 1 piros kápia paprikát. Lereszeltem 3 gerezd fokhagymát és egy jó hüvelykujjnyi gyömbérdarabot.

A kacsa zsírján megpirítottam a répát, hagymát és paprikát. Ráöntöttem 1 dl cidert és hagytam, hogy nagy lángon gyorsan elpárologjon. Így pont jó roppanósak maradnak az zöldségek, de azért puhulnak is valamennyit.

A gyömbért és a fokhagymát nem főztem, csak hozzákevertem a forró zöldségekhez. Sóztam, borsoztam. Lehet hozzá löttyinteni egy kis szójaszószt is.
A hús is visszakerült és a tetejére tépkedtem egy jó adag koriander zöldet.

Sütőtökös-diós muffin - gluténmentes és tejmentes

Jöttek hozzánk játszani a pajtások és mellesleg az egyik kislány anyukája megemlítette, hogy a lánya nem ehet kenyeret. Hogy ne adjak neki. Kiderült, hogy glutén érzékeny. Az ilyen allergiák, különösen ha gyerekről van szó, mindig a korlátokról és nehézségekről szólnak. Nekem viszont, akinek nem kell minden egyes napon ezzel megküzdeni, csak egy játék. Eljátszottam a gondolattal, hogyan lehet olyan süteményt előállítani, ami finom, kényeztető, de nincs benne búzaszármazék.

Nos, nagyon jól sikerült, a srácok úgy falták fel, ahogy szedtem ki a sütőből. Szétvagdostam, hogy kicsit hűljön, ők meg kapkodták ki a kezemből. Szerintem észre se vették, hogy "egészségeset" esznek egyszer a változatosság kedvéért.

Hozzávalók (12 kisebb muffinhoz): 150g sütőtök, 2 tojás, 50 g nádcukor, 120 g dió, 80 g kukoricaliszt, 1 kiskanál őrölt fahéj, csipetnyi só, 1/4 kiskanál sütőpor.

Elkészítése: A sütőtököt már korábban megsütöttem, most kikapargattam a héjából. Tisztán, csak a belét mértem le, villával összetörtem, pürésítettem. Hozzáadtam a két tojást, fahéjat és cukrot, alaposan elvertem.
A diót ledaráltam. Összevegyítettem a kukoricaliszttel, sütőporral, sóval.
Jól kikevertem a nedves és száraz hozzávalókat. Egy olyan ragacsos, puha, de nem folyékony masszát kell kapnunk végeredményként. Ezt muffinpapírokba adagoltam. Kb. 20 perc alatt sül meg a 180 fokos sütőben, de érdemes többször ránézni, hogy áll.

Ha még kényeztetőbbre vágyunk, tehetünk bele akár csokidarabkákat is. Ez az adag kb. 50 grammot bír el. Mézeskalács fűszerkeverékkel ízesítve pedig igazán illatos finomságot kapunk.

Zöldfűszeres krémsajttal töltött csirkemell

Igazi szülinapi fogás kerekedett ebből. Az ötletet azt hiszem valamelyik Good Food magazinban láttam. Valójában nem is nagyon nehéz elkészíteni, inkább csak pepecselős.

Most nem is írnék pontos receptet, nehéz megmondani, az arányokat, hogy ki mennyit eszik meg belőle. Készüljünk úgy, hogy sok fog fogyni. Fejenként egy csirkemell fele a minimum.

Philadelphia krémsajtot használtam, egyszerűen nem tudom megunni még magában sem. Kevertem hozzá lereszelt fokhagymát, sok összevagdosott friss bazsalikomot és petrezselyem levelet. A csirkemell filéket középtájt bevágtam, de nem vágtam át teljesen. Így kiteríettem.
A húst sóztam, borsoztam, a krémet pedig rákentem. Visszahajtottam az eredeti formájára és mindegyik darabot jó alaposan betekertem vékonyra szelt szalonnával.

Egymás mellé rakosgattam őket egy kicsi sütőtálba, aláöntöttem egy kevéske fehérbort, majd pirosra sütöttem a sütőben. Úgy 40 perc kellett neki. Isteni az íze, az illata is.

Köretként puliszka készült, amit vízben megfőztem, majd egy beolajozott sütőlapra kiterítettem. Amikor megdermedt felvagdostam és kevés vajon körbesütöttem.

A másik körethez egyszerűen összefőztem néhány nyárvégi zöldséget: kápia paprikát, padlizsánt, néhány szem paradicsomot, hagymát, fokhagymát. Egy nagyon kellemes, sűrű ragu lett belőle.

Ananászos csirkecurry

Ez is egy olyan íz volt, amit megkívántam és meg is főztem. Kifejezetten oda vagyok az édes-sós kombinációkért és a jó erős fűszerekért. A tejszín sokat lágyított rajta, bár azon is gondolkodtam, hogy kókusztejjel is jól működne.

Sikert aratott, elfogyott. Lesz máskor is.

A curry, amit szinte mindenhol lehet venni, egész kiegyensúlyozott kis keverék. Ha van itthon, akkor mondjuk én inkább garam masalát használok, amiben valahogy kevésbé európai módon vannak keverve a fűszerek.

Hozzávalók 4 személynek: 2 csirkemell, kifilézve, 1 ananászkonzerv, 1 kis hagyma, 2 dl fehérbor, 2 dl tejszín, 1 kanál curry-por, 2 evőkanál pörkölt földimogyoró, 2-3 kanál olaj (vagy zsír), 1 kanál liszt, só, bors.

Elkészítése: A csirkét felkockáztam, sóztam, borsoztam, lisztbe forgattam. A hagymát nagyon apróra kockáztam.
Az olajat felmelegítettem, beleszórtam a csirkét, megpirítottam. A húst félretettem, a maradék olajon megpirítottam a hagymát is. Megszórtam a curry fűszerkeverékkel. Felöntöttem borral, visszatettem a csirkét is és elforraltam a levét. Kb. 10 perc alatt a csirke megpuhul.
Addi felkockáztam az ananászt, a tejszínnel, földimogyoróval együtt beleöntöttem mind a fazékba. Egyet rottyantottam rajta és már ettük is.

Jázmin rizst is pároltam mellé, nagyon jól illik az ilyen jellegű ragukhoz.

Herbatea Manufaktúra

Decemberben két vasárnapomat is a WAMP-on töltöttem. Ezt nem panaszként mondom, imádok ott lenni. Viszont annyit beszél az ember időközben, hogy teljesen kiszárad a torka.
Ha már úgy megy oda, hogy itt-ott bújkál is benne valami, egy ilyen intenzív nap csak felerősíti ezeket. Így történt, hogy az egyik vasárnapon fél 5 felé már nem jött ki hang a torkomon. Szó szerint elnémultam.

Valaki ekkor irányított a Herbatea standja felé. Gyorsan végigkóstolgattam a gyógynövényes meg ízesített mézeiket és a csipkebogyósból fel is tankoltam. Csodaszerű módon kb. fél óra múlva újra tudtam beszélni.
Azóta feltétlen rajongójuk vagyok. Teakeverékek, fűszeres vagy gyógynövényes mézek és a szárított fokhagyma. Isteni íze van mindnek, de hatásosságukban, egészségemet támogató erejükben is mélységesen hiszek.

Ajánlom őket nektek is. A webshopon keresztül vagy az egyre szaporodó partner helyeken is elérhetők ezek a csodaeszerek.

Ragacsos oldalas zöldborsos kelkáposztával

Iiiimádom az oldalast, vagy ahogy a gyerekek nevezik: a csontos husit. Kézbe fogva, körberágcsálgatva, aztán a ragacsos ujjakat nyalogatva. Hmmm...

Az oldalas receptje:

És igazán annyira, de annyira egyszerű elkészíteni, igazi kényeztető és kényelmes téli kaja. Most a szép darab oldalast szójaszósz és méz keverékébe pácoltam 2 órára, aztán levestül és mindenestül betettem a sütőbe, de csak 150-160 fokra. Ott töltött vagy 2 órát, a zsírja szépen kicsorgott, kiolvadt. A végén úgy 15 percig rápirítottam 200 fokon.

A fűszeres kelkáposzta készítése:

Mivel a fentiek nem okoztak túl nagy megerőltetést, inkább egy izgalmas köretet készítettem hozzá. A kelkáposztát lehet helyettesíteni kelbimbóval, sima káposztával vagy lila káposztával is. Mindegyik zöldséghez jól megy ez a fűszerkombináció, amit használtam.

1 póréhagymát nagyon vékonyan felkarikáztam és 1 kanál vajon megfuttattam. Rászórtam 1 egészen vékonyra felcsíkozott kelkáposztát és picit megpirítottam. Sóztam és hozzáadtam 1 jó evőkanálnyi zöldborsot.

Ezt a fajta zöldborsot, ami nagyon jó mártásokba, pici üvegekben árulják sós lében eltéve. Használat előtt mozsárban egy kicsit megtöröm, hogy intenzívebben kiadja az aromáját. Viszont egyáltalán nem túl csípős, nagyon kellemesen aromás.

Ekkor még löttyintettem a káposztára úgy fél deci fehérbort, aztán lefedtem és 10 percig pároltam. Legvégül belekevertem néhány felcsíkozott bazsalikomlevelet, de ezt már nem főztem tovább.

Készült még hozzá krumplipüré is, hogy valami felfogja a sok zsírt a gyomrunkban. De egészen tökéletes kombinációt alkottam, úgy éreztem. Ja és persze az oldalasból kisült zsíros szaftjával a krumplipürét meg a káposztát is jól meg lehetett locsolgatni.

Neked is, nekem is: sütőtökleves

Namármost. Én ugye elfőzőcskézek itt derűs magányomban, saját ízlésem szerint. A gyerekek részint úgysem esznek meg semmit, részint már az ovi fedezi (jól-rosszul) táplálkozásuk 70%-át. Aztán ott van még a férj, aki viszonylag ritka alkalmakkor tartózkodik étkezési időben a lakásban.

Szóval azt főzök, amit akarok. Ami nekem és szerintem finom. Rengeteg, fűszeres, sűrű levest, példának okáért.

De néha egy-egy hétvégén másokat is figyelembe kell venni. Így derült ki, hogy az a sütőtökleves, amit én tökéletesnek gondoltam, azt a drágám csak ímmel-ámmal eszi meg. Az amit meg ő égre-földre dícsér, nos az meg nekem túl egyszerű.

Valójában ugyanarról a levesről van szó. Ezek az alapok:

1 hagymát felkockázok, vajon/olajon/kacsazsíron megfuttatom. Hozzáadok 1 jókora darab felkockázott, meghámozott sütőtököt (olyan 20-30 deka). Megfűszerezem. Felöntöm 2 dl fehérborral, 6-7 dl vízzel (vagy ha van, húslevessel) és puhára főzöm. Turmixolom.

Fűszerezés no. 1.

A drágámnak akkor ízlik, ha főzök bele még egy-két répát is, illetve tejszínnel sűrítem. Sót, fűszert alig-alig teszek bele.

Fűszerezés no. 2.

Nos, én ennél durvábban nyomom: először is belefőzök legalább 1 zellergumót is, amitől már elve jó ízes lesz. Aztán 1 kiskanál garam masala (helyettesíthető curry keverékkel is), illetve egy kisebb chili is fő bele. Reszelek bele egy jó darabka gyömbért is, ettől is kap egy újabb irányzékot az ízek tengerében. Én tejföllel szeretem sűríteni, ettől nem édes, hanem inkább savanykás lesz. Végül még egy kis aromás cheddart is reszelek bele. Szerintem ez így egyszerűen mennyei!

Korrábban is főztem már sütőtök leveseket, például véreshurkával francia módra. Simán, az utolsó sütőtökből tavaszt várva. Ez a leves ugyan eredetileg nem tartalmaz sütőtököt, de akár lehetne is benne.

A leves az aktuális VKF kiírás kapcsán született, amelynek témája vega sütőtökös ételek volt. Zizinek szeretettel!

Csípős-savanyú kínai kel

A képen egy kicsit háttérbe bújt az étel fénypontja: a kínai kel.

Akkor folytassuk a csípős sorozatot. Itt  is a főszereplő a jó erős paprika. Kínai kelt nagyon ritkán veszek és még sosem főztem meg. Most viszont nem leltem kelkáposztát a zöldséges pulton, így ez lett a közmondásos szamár, amin kísérleteztem. Jó lett végül az ügy kimenetele.

Egy jól megtermett kínai kelt durván, vastagon felcsíkoztam. Egy lilahagymát nagyon-nagyon vékonyra karikáztam. Lereszeltem még 2 gerezd fokhagymát is. 1 kis chilit kimagoztam és felkarikáztam.

Serpenyőben 1-1 kanál olajat és vajat melegítettem. Ezen üvegesre pároltam a hagymát, rádobtam a többi hozzávalót és pár perc alatt, kevergetve megpároltam. Gyorsan összeesik. Ha kelkáposztát használunk, akkor egy picit több időre van szüksége.

Végül rászórtam egy lime lereszelt héját és rácsorgattam a levét. Plusz természetesen locsoltam rá egy jó adag szójaszószt is.

Natúr főtt rizst ettünk alá, illetve sertéscomb-csíkokat, amiket kicsit megpirítottam, majd kevés vízzel puhára pároltam, végül ismét elpárologtattam a vizet, hogy jó piros, de mégis ragacsos legyen.

Kicsit túl csípős tészta

Konkrétan csípős kattanásom van. Ahogy a fb-n már kibeszéltük, tudat alatt valószínűleg így védekezem a gyermekek által az oviból hazahordott kellemes kis fertőző betegségek ellen. Mostanában minden második ételembe kerül egy kis chili.

A piacon vettem egy "csokorral", pici kis piros chilik vannak rajta, szépen megszáradtak. Csak lekapok egyet és már mehet is a levesbe/tésztaszószba.

Ez az étel még csak szószt sem kapott. Amíg kifőtt a tészta egy serpenyőbe tettem pár sózott szardellát az olajos levével együtt. Ekkor még nem voltam elég rutinos és az egész chilit belevagdostam a magjaival együtt. Néhány koktélparadicsmot félbevágtam és megfuttattam a szardellás olajon.

Ezt forgattam össze a tésztával és került rá egy halom frissen reszelt parmezán is.

Ugyanilyen "bonyolultságú", ha olajon megfuttatok kaliforniai paprikát, répát, hagymát, borsót, kukoricát. Ehhez is adok egy kis erős paprikát és szójaszószt, majd üvegtésztával vagy szoba tésztával forgatom össze. Természetesen még egy kis szójaszósz mindig kerül rá az asztalon is.

VKF! Zöldborsó krémleves

E hónapban a gasztrobloggerek leszámolnak a kész kajákkal. Jómagam nem vagyok egy harcos készkaja-ellenes. Bevallom szoktam fagyasztott fasírtgolyókat venni, sőt elég sok fagyasztott alapanyagot használok - bár ezek (reményeim szerint) adalékok nélkül csak a zöldségeket tartalmazzák.

Viszont vannak dolgok, amik még engem is kiakasztanak. A Knorr legújabb ínyenckedése a zöldborsó krémleves kicsapta a biztosítékomat. De most komolyan? Ezt minek porból? Hiszen annyira egyszerű és gyors. Gyakorlatilag nem kell hozzá más, mint borsó! A cég honlapján persze nem szerepelnek az összetevők, de úgy nagyjából el tudom képzelni. Ennél már csak az instant levesek lehetnek rosszabbak - abból is van borsós.

Szóval azt gondoltam, hogy akkor most megmutatom, hogy mennyire egyszerűen, alig pár hozzávalóból elő lehet állítani valamit, ami sokkal finomabb. És nem is kell órákat a konyhában tölteni hozzá. Nos, csúfos kudarcot vallottam. A kísérlet nem sikerült, mert az én levesem egyáltalán nem lett egyszerű. Igaz, hogy kb. 20 perc alatt megvolt onnantól kezdve, hogy elkezdtem pucolni a hagymát, de elég sok hozzávaló került bele.

Fele bátran ki is hagyható, csakhogy valahogy így sikerült előállítanom az utóbbi hetek egyik legjobb ebédjét, pedig mostanában azért elég jókat főztem. Isteni, de tényleg!

Az én krémlevesem az alábbi összetevőket tartalmazza: 2-3 szalonnacsík, 1 kis vöröshagyma, 1 evőkanál liszt, 300 g fagyasztott borsó, 2 dl fehérbor, 2 jó kanál tejföl, 2 kanálnyi reszelt parmezán, petrezselyem zöldje, menta és bazsalikom, só és bors.

Így készült: A szalonnát felcsíkoztam, megpirítottam a lábasban és kiszedtem, félre tettem. A vöröshagymát apróra kockáztam és megfuttattam a kiolvadt zsíron. Rászórtam a lisztet és 2 percig kevergetve pirítottam.

Hozzáadtam a borsót, felöntöttem borral és kb. 6 dl vízzel. Felforraltam és úgy 10-15 percig főztem. A borsó gyorsan megpuhul.

Lehúztam a tűzről, a borsó egy részét félretettem. A lábasban maradóhoz hozzáadtam a tejfölt, a reszelt parmezánt és a zöldfűszereket. Ez utóbbiakból csak 2-3 levelet fajtánként, az illatuk, ízük így is átjárja a levest és gyönyörű üde-zöld színt varázsol. Jó alaposan összeturmixoltam, visszatettem az egészben hagyott borsókat, és szalonnacsíkokkal tálaltam.

Hogy milyen? Sűrű, krémes és savanykás. Rengeteg íz és zamat rejtőzik és bomlik elő minden falatból. Sokkal jobban szeretem tejföllel a krémleveseket, nekem kell ez a savanykás íz és ugyanolyan krémes lesz, mint tejszínnel. A liszt is elhagyható, de szerintem szintén jót tesz a selymességi állagnak.

A zöldfűszerek közül talán a menta a legdominánsabb, de nekem nagyon tetszett, ahogy együtt működnek a borsó édességével. A fehérbor és a belereszelt parmezán is sokat dob a lényegen. Ez utóbbi kettő simán hanyagolható, viszont ha bárkinek is megfordult a fejében, hogy leveskockát használjon azt most és ezennel szigorúan megtiltom!

Egyszóval: borsólevesre fel!

Marokkói lencseleves

Sűrű, éppen csak egy picit csípős, a fűszerektől illatos. Olyan jó belemeríteni a kanalat.

Eredeti ras el hanout fűszerkeverék hiányában chili, pirospaprika, fahéj, szegfűszeg, bors is megfelelő pótlást jelenthet.

4 adaghoz ezt használtam: 2 répa, 1 vöröshagyma, 1 petrezselyemgyökér, 1 doboz lencsekonzerv, 1 kanál olaj, 2 dl paradicsomlé, 1 kiskanál ras el hanout marokkói fűszerkeverék, pici só.

Így készült: A zöldségeket meghámoztam, felkockáztam. Olajon megfutattam a fűszerkeverékkel együtt. Felöntöttem paradicsomlével plusz 4 dl vízzel. Puhára főztem. Belekevertem a lecsöpögtetett lencsét és már ettük is.

Indiai fűszeres paradicsomleves

Teljesen mentes az állati eredetű hozzávalóktól, de ettől még igencsak finom tud lenni. Meglepően laktató is, köszönhetően a vöröslencsének. Persze kell egyfajta ízlés ahhoz, hogy az ember egyrészt megszeresse az erőteljes fűszereket, másrészt, hogy ne zavarja a leves állaga.

Felkockáztam egy hagymát és egy répát. Kevéske olajon megfuttattam, sóztam, meghintettem 1 jó kiskanálnyi garam masalával (indiai fűszerkeverék). Hozzáadtam 2-3 kanálnyi vöröslencsét (ami helyettesíthető rizzsel is akár).

Felöntöttem úgy 2 dl vízzel és puhára főztem mindent. Hozzáadtam 3 deci paradicsomlevet, 1 deci kókusztejet, 1 jó marék borsót és így is főztem 7-8 percig. És már készen is volt!

Saját magamnak főztem, szigorúan két tányéros mennyiségben. Ez így nekem pont egy ebédre elég.

Tandoori csirke

Oda meg vissza vagyok az indiai kosztért, azokért a jó erős fűszerekért meg minden. Próbálkoztam is évekig előállítani azt a szép piros tandoori csirkét, mert ugye az íze az egészen finom volt, de sehogy se akart bepirosodni, akármit raktam bele. Aztán egy indiai étteremben megkérdeztem, hogy mitől. Ételfesték! Jaj, egy világ omlott össze bennem, de azért valahogy összekapirgáltam magam. Már nem szöszölök azzal, hogy magam keverjem be a fűszerkeveréket, hanem megveszem a készet: tandoori masala. Innentől meg egyszerűbb az ügy, mint egy pörkölté.

Fogok pár csirkemellet, felkockázom. Picit megsózom. Egy tálban kikeverek 2-3 dl joghurtot meg egy jó evőkanál tandoori masalát. Ha nem elég csípős, mehet hozzá egy kis őrölt erős paprika is. Jól beledögönyözöm a húst, aztán jó esetben egy éjszakát, ha sietek, akkor mondjuk egy órát pihentetem.

Serpenyőben olajat forrósítok, rádobom a húst, úgy joghurtostul. Átforgatom jó alaposan. Öntök rá fél deci vizet, lefedem és hagyom, hogy teljesen megpuhuljon. Ekkor leveszem a fedőt és nagy lángon kicsit pirítgatva elpárologtatom a levet. Eddigre kifő a rizs is, és olyan illatok töltik be a konyhát, hogy csak na.

Hasonló eredmény előállítható úgy is, hogy csirkecombokat pácolok be és azt sütőben sütöm-párolom egészen omlósan puhára. Persze egyik mód sem tradicionális, de hát honnan szedjek spéci tandoori sütőt vagy akár grillezési lehetőséget itt, a negyedik emeleten.

Tortilla leves

A kecskeméti Fűszeráruháztól kaptam egy lehetőséget, választottam a fűszercsomagjaik közül és most alaposan el vagyok látva a mexikói konyha hozzávalóival. Érdemes hozzájuk benézni, mert itt aztán tényleg minden van és az ország másik végébe is szállítanak.

Gyorsan feltankoltam hozzá egy nagy hiperben az egy-két hiányzó hozzávalót, átbújtam a netet ötletek után, így már el is készült az első próba.

Náthásan amúgy is érdemes csípős ízekkel kiűzni a baktériumokat, vírusokat, de ez a leves minden helyzetben jól tud esni. Abban persze egyáltalán nem vagyok biztos, hogy mennyire sikerült autentikusra a recept. Lehet, hogy valaki, valahol ugyanígy készítené, mint ahogy én több ötletből végül ezt összegyúrtam.

Hozzávalók a 2 személyes adaghoz: 1 hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 kanál olaj, 2 kanál paradicsompüré, 10 dkg konzerv kukorica, 1 kiskanál mexikói fűszerkeverék (fő komponensei a római kömény meg a chili), 5 dkg Cheddar sajt, 1 avokádó, koriander levelek, só, csípős szósz.

Elkészítése: A hagymát és fokhagymát apróra kockáztam, olajon megpároltam. Felöntöttem 8 dl vízzel és puhára főztem. Hozzáadtam a paradicsompürét és a kukoricát, fűszereztem.

Az avokádó héját lehúztam, magját kivettem és felkockáztam. A sajtot lereszeltem. 1-2 tortilla lapot felcsíkoztam. Meg is lehet egy picit pirítani serpenyőben vagy sütőben.

Tányérokba szedtem a forró levest, beleszórtam az avokádókockákat és a sajtot, illetve a tortilla-szeletkéket. Ha nem lenne elég csípős, akkor a chili szósszal még lehet igazítani rajta.

Tárkonyos-tejszínes pulykafalatok

Volt egy menza az életemben, ahol minden egyes nap volt valami tárkonyos étel. Egyszerűen mindenbe tudtak tárkonyt pakolni az ottani szakácsok. Akkoriban úgy éreztem, hogy örökre elvesztette számomra a varázsát ez a fűszer, de mostanában újra megkívántam azt a kicsit mentolos ízét. És ebben a kombinációban nagyon rendben van, még akkor is, ha közben mindvégig az a bizonyos menza tolakodott elő a gondolataim közül.

Hozzávalók 3-4 személyre: 50 dkg pulykamell, 2 kanál kacsazsír (olaj), 1-2 kanál liszt, 2 dl tejszín, 1 kiskanál morzsolt tárkony, só, bors.

Elkészítése: A pulykamellet felkockáztam, sóval, borssal fűszereztem és lisztbe forgattam. A kacsazsíron a kockák minden oldalát megpirítottam. Ráöntöttem a tejszínt, beleszórtam a tárkonyt és összeforraltam.

Rizzel kínáltam.

Mazsola konyakszirupban

Mivel a végeredmény nagyon-nagyon édes, ezért kell alá valami olyasmi is, ami lágyítja az ízeket. Így jutottam el a tejberizshez. De a lényeg a mazsola!

Egyébként nem főztem teljesen sziruposra a konyakot, meg akartam őrizni minél több ízét, éppen csak az alkoholtartalmát párologtattam el.

1 marék mazsolát beáztattam 1 órára 1 dl konyakba. Tettem mellé egy darabka fahéjat is. Felforraltam, majd addig főztem, amíg az alkohol elpárolgott belőle. Ez kb. 5-6 perc. Amikor langyosra hűlt belekevertem 2 kanál mézet. Ez utóbbitól lett jó sűrű és szirupos. Az ízek így együtt egyszerűen fergetegesek.

Rák-curry

Miközben ettük a curry eredetéről beszélgettünk. A receptem cseppet sem autentikus, csupán egy, a Pannon síkon elérhető halovány utánzat. Viszont nagyon jó, fűszeres, csípős, a kókusztejtől meg kellően krémes is. Az se hátrány, hogy egészen gyorsan elkészül.

Szóval, curry ezerféle van, indiai, thai és szinte minden távol-keleti népnek még pár saját. A curry fűszereverék, nagyon sokrétű ízekkel. Általában csípős, sokszor sárga, de van vörös és zöld is. A konyhánkba érkezhet por vagy paszta alakjában is.

A curry ezen kívül a britek által gyarmatosított indiai fűszeres egytálétel. Nos, ez meg itt az én változatom, pár ezer kilométernyire Indiától.

Rák-curry

Mi került a 4 személyes adagba? 1 kis fej hagyma, 1 kanál vaj, 2 répa, 1 piros húsú paprika, 15 dkg zöldhüvelyű zöldbab, 20 dkg koktélrák, 1 evőkanál madraszi currypor, 1 kiskanál fekete mustármag, fél kiskanál római kömény, 2 evőkanál paradicsompüré, 1 dl kókusztej, só.

Hogyan készült? A vajon megpároltam a felkockázott hagymát, hozzáadtam a szintén felkockázott répát, paprikát. Rászórtam a fűszereket is. Pár percig így pároltam. Belekevertem a kókusztejet, paradicsompürét. Felforraltam és puhára főztem benne a zöldségeket.

Ha túl sűrű lenne, lehet bele önteni egy kis vizet is.

A rákot és zöldbabot csak a legvégén tettem bele, hogy ne főljön szét. Ezeket csak kb. 5 percig főztem a raguval együtt. Végül rizzsel tálaltam.

Tavaszi finom főzelék

Ropogós, zsenge új répa! Csodás önmagában elrágcsálni, de három nagyobb darabot azért megmentettem, felkockáztam picire.

Újhagyma. Szinte mindennap elfogy egy-egy csokor: megy a salátába, levesbe, tésztamártásba. Mindenbe, vöröshagyma helyett. Mert könnyű vele bánni, nem csípi a szemem és pillanatok alatt karikázom fel.

A piacon már van borsó is, de még a fagyasztóban lévőt használtam fel. Ezzel tényleg nincs dolgom. 25 dekát használtam most fel.

Cukkini. Szerintem még korai, de ha már valahogy hazakerült, akkor azt is apróra kockáztam hámozás után. Nem vagyunk mi országos haverok, mert általában olyan szottyosra fő, ezért szoktam mindenféle raguk vagy éppen főzelékek mélyére rejteni. Egy nagyobb darab pont elég volt.

Kapor. Ma már mintha szégyellni való fűszer lenne. Hiszen ott a divatos bazsalikom, koriander meg menta. A kapor meg mehet a sufniba búslakodni. Nos nálam aztán nem. A főzelékekbe, különösen a tökfőzelékbe ugyanis kapor kell. A nélkül nem ér az egész semmit.

Krémsajt. Na nem a tömlős, hanem a dobozkás, amerikai krémesség, amit annó angyalokkal reklámoztak. Teljes mértékben átérzem az asszociációt.

A először a hagyma és a répa főtt pár cseppnyi vízzel, úgy 10 percet, aztán mellément a borsó meg a cukkíni. Még 10 percet párolódott, aztán lehúztam, belekevertem a kaprot meg a krémsajtot. Egy kicsit vizesebb, kevésbé sűrű mint egy igazi, sűrített főzelék, de az íze egyszerűen isteni. A sok zöldség már-már édes. Ettünk hozzá fasírtot is, de a lényeg, hogy csak úgy lapátoltuk befelé ezt a sok finom, friss zöldet, amire úgy áhítoztam az elmúlt hónapokban.

Mehetett volna még bele karalábé, karfiol is, hiszen a variációk végtelenek. Néhány szál spárgát is szívesen láttam volna ebben az összeállításban, de jó ez a tavasz!

A medvehagyma meg én

Van ez a medvehagyma-ügy, erős kihívás szagú a dolog az én esetemben. Már megint méregetjük egymást kissé gyanakodva. Ő nem érti, hogy mi ez a nagy bizalmatlanság és tanácstalanság. Én meg nézegetem, szagolgatom, forgatom a csomagot. Már az Auchanban is árulják, tehát igény az van rá. Elég csak körülnézni a heti blogbejegyzések között. Pakolom én is buzgón mindenféle ételekbe is, és mindig reménykedek, hogy talán majd az idén! Fűszereztem vele a káposztás lepényemet, töltöttem vele kifliket.

Most krémlevest készítettem belőle, meg is ettem becsülettel, de valahogy nem aratott nálam átütő sikert. Jó volt, de azt érzem, hogy nem ez lesz az az étel, amitől éjjel felriadok és az öklömet rágcsálva vágyakozok utána. (Ez a szerep különben is a csokitortának van fenntartva.)

Közben gondolkodom ám erősen, hogy mi is a problémám. Mert ugye a fokhagymát egyenesen imádom. Óda a bárányhússal együtt sült fokhagymához - megírta már valaki? A pórét is tudnám minden nap enni. Hagymaleves, hogy megálljon benne a kanál. Hagymalekvár szép lilahagymából, egy kis kecskesajttal.

Most már tényleg csak ez a szerencsétlen kis medvehagyma marad a túlparton.

Túl zöld lenne? Igen, talán az a bajom vele, hogy van benne valami fűszerű, amit nehezen bocsátok meg neki. De hát ott van a snidling is, milyen jól beleillik a körözöttbe, töltött tojásba és még egy csomó helyre!

Lehet, hogy egyszerűen csak genetikailag nem vagyok rá fogékony? Ez lesz az, én a kenyeres bácskai gyomrommal, a sűrű erdőktől (hegyektől meg pláne) idegenkedő természetemmel valahogy nem vagyok medvehagyma-kopatibilis. Pedig még azt se mondhatnám, hogy nem vagyok egy kalandvágyó haspók, már a sushit is szeretem. A csicseriborsós curry-ről nem is beszélve, pedig annak hozzávalói sem lelhetők fel a szabadkai piacon.

Mindegy, most egy évet megint várok, hátha addig megtörténik a csoda. Ráadásul még a rebarbarát se tudtam eddig megszeretni. Az eperre meg allergiás vagyok, vagy 15 éve nem mertem enni. Most komolyan, minek az ilyennek a tavasz?

Köménymag, édeskömény, római kömény

Volt ugye a köménymag. (Az angoloknál ez a caraway seed és nem a cumin, arról később.) Őt mindenki ismeri. Ott csücsül a nagyi pogácsája meg vajas kiflije tetején, tojássárgájával odaragasztva sütés előtt. Finnyásabb gyerekek egyesével piszkálják le, mutatóujjuk körmével.

A köménymag legfontosabb előfordulási helyszíne mégis a köményleves, más néven tojásleves. Ha tényleg nincs semmi otthon, csak hagyma meg fűszerek, akkor is lehet belőle levest csinálni, ezt mutatja a bölcs népi konyha tapasztalata. Meg azt is, hogy a köménymag segíti az emésztést, ezért a belőle főzött teát még a kisbabák hasfájóssága esetén is bevetik.

Ha pedig körözöttet kíván valaki, hát abból sem hagyhatja ki ezt a szerény, mégis aromás fűszert.

Az édeskömény már egészen más tészta, akarom mondani fűszer. (Ez még mindig nem a cumin, hanem ő a fennel.) Jóval erősebb az íze, ánizsos aromái sokakat visszarettentenek, vagy idézik fel a szoptatós, tejserkentő teák rettenetét, az első görögországi úzózás hidegrázós meglepetését.

Az édesköménynek a magja és a gumója is hasonlóan illatos. Ez utóbbit főként mostanában, a hipermarketek áldásos hatásának közönhetően egyre többen fedezik fel. Friss salátaként, de akár krémlevesként is működőképes zöldségről van ugyanis szó. Bármilyen levest, ragut különlegessé tesz, ha kerül bele egy-két édeskömény darab.

Nem feledkeztem meg a római köményről sem! (Bizony, ő a cumin.) Az arab és indiai ételek háttérben meghúzódó, de mindenhol jelenlévő fűszere. Elsőre nem érződik ki az íze, de nélküle nem teljes az összhang. Sokan nincsenek oda érte, pedig egy jó kis lencselevest, bárányragut vagy padlizsános curryt is elvarázsol melegségével, teltségével.