Valódi májpástétom



Szeretjük mi a bolti, meg persze a piaci kenőmájasokat is, csak attól valahogy mindig lelkifurdalásom támad, hiszen ki tudja mi minden került bele a gyártás folyamán. Ha így készül, legalább nagyjából ellenőrizni tudom a hozzávalókat és ki tudok hagyni sok-sok gyanús E-t. Úgy is mondhatnám, hogy ez a hagyományos recept, amit már a nagymamám is készítette annó és mi lelkesen fogyasztottuk.

Eddig még senki sem panaszkodott erre a változatra, sőt! Kellemesen füstös íze lesz, ha füstölt szalonnát használunk és a rozmaring sem tesz neki rosszat. Ha azt túl aromásnak tartom, akkor esetleg majorannával helyettesítem.

Az alaprecepthez fél kiló csirkemájat használok, de bátran duplázható. Így is viszonylag nagy adag, olyan “négy felnőttnek bőven elég vacsorára” mennyiség.

Hozzávalók: 50 dkg csirkemáj (szív nélkül), 10 dkg húsos szalonna, 1 kis fej vöröshagyma, 2-3 gerezd fokhagyma, 1 evőkanál kacsa-, liba- vagy sertészsír, 1 dl konyak (vagy akár valami jóféle, de nem túl aromás pálinka), 2 ág rozmaring, só, bors.

Elkészítése: Minden hozzávalót felkockáztam. A májat, szalonnát olyan 2-3 centis darabokra, a hagymát és a fokhagymát minél apróbbra.

Mély serpenyőben zsírt melegítettem és a fenti hozzávalókat beleszórtam. Gyakran kevergetve, forgatva megpirítottam. Főleg a májjal törődtem, hogy az ne maradjon nyers. Amikor ezzel megvagyok, ráöntöttem a konyakot és nagy lángon elpárologtattam.

Ez után melléteszem a rozmaring ágakat is, de nem szedem le róla a leveleket. Egy kicsi vizet öntök a máj alá még és lefedve még úgy 15 percig párolom. Ez talán túlzás, de azt szeretem, ha tényleg jól átfő.

Amikor kész, hagyom egy kicsit langyosodni. A rozmaringot kiszedem, de az összes többi hozzávalót együtt pépesítem.

Nekem ehhez csak egy botmixerem van, de éles pengéi viszik a cuccot. Ledarálni is lehet, ha valaki úgy szereti és egy kis tejszín vagy vaj még kerülhet bele lazításnak. Szerintem ez már felesleges.

Magic Burger, Budapest

2013. szeptember:

Nem győzök elég hálás lenni azért, hogy végre a XI. kerületet is felfedezték maguknak a vendéglátó helyek. Egy nagy irodaház meg bevásárlóközpont közelében, egy vadiúj társasház aljában nyílt nem is olyan régen az amerikai álom megtestesítője: Magic Burger. Kicsit eldugott helyen van ugyan, de a híre szájról-szájra terjed, egyre sebesebben. Így egyre hosszabbak is a sorok délben.


 
Pedig a jó hamburger immáron nem tű a szénakazalban, hanem igenis elérhető kaja lett Budapesten. Nem egy, hanem legalább 10 hasonlóan friss hússal operáló, valódi bucit használó hambugerező nyílt egy év alatt. És ezek már nem a csalamádés szörnyedvények valamelyik aluljáróban, hanem rendes vendéglők. Nem is igazán alkalmasak arra, hogy csak úgy beszaladjunk és gyorsan bekapjunk valamit. Meg kell adni ennek is a módját.
Node, vissza a Magichez, ahol minden a jó kis filmklisékre hajaz. Van csillagos párna, meg mindenféle ikonikus tárgyak a falakon. Ahogy azt elképzeljük.
Szerencsére az ember alapvetően az ételre figyel. Általában elég hosszú a sor, így van idő eldönteni, hogy milyen húst, milyen nagyságban, milyen plusz feltéttel kérjük. A kombinációk száma (bár nem számoltam ki) legalább ötvenre rúg.
Ha sikeresen leadtuk a rendelésünket, akkor megkezdődik a várakozás arra, hogy végre a mi sorszámunkat kiáltsák. Ugyanis csak akkor kezdik el sütni a mi húsunkat, amikor azt megrendeltük, nincs előre lesütött, majd infralámpával melegen tartott borzalom.
 
Egy duplahúsos, ámde normál méretű zsemlét kértünk, plusz sajttal, hagymával. A sült krumpli nem jár hozzá, külön kell kérni, de bevallom, ez nagyon gyenge pontja a menünek. Ott is hagytuk a nagy részét.
A hamburger viszont csodás, ahogy a neve is ígéri. A hús nincs túlzottan átsütve, a zsemle édes és puha, a sok-sok feltét pedig kellően ízletessé teszi. Enni elég nehézkes, mert potyog minden felé, de ez legyen a legnagyobb bajunk.
Fantasztikus itt még a különleges üdítőital választék. Olyan márkák sorakoznak a hűtőszekrényben, amelyekről még életemben nem hallottam. Van persze Dr. Pepper meg mindenféle Kólák is. Nem mondom, hogy egészségesek, viszont nagyon izgalmas ízűek.
 
És amivel tökéletesen sikerült rabul ejteniük, az az “óriás hotdog”, aminek semmi köze a virslis változathoz, ámbár van olyan is. Ez egy leírhatatlanul jó szendvics. Amolyan rusztikus kenyérbe kerül sok-sok olvasztott sajt. Apróra szeletelt húst pirítanak hozzá a grillen, majd a tetejére sok-sok sült hagymát pakolnak. Valami félelmetes, micsoda ízorgia.
Kóstoltuk még a coleslaw salátát is, ami elég kicsi adag, ugyanakkor túl édes is. Persze ez csak magyar ízléssel ilyen, mert pont ugyanolyan, mint amit bármelyik amerikai kisváros hamburgerezőjében adnának.
 
Jó időben a teraszon is lehet ücsörögni, és hamarosan remélhetőleg indul a feljesztés és megduplázzák minden tekintetben a nagyságrendeket.
FIGYELEM! Az utcában fizetni kell a parkolásért! Nem érdemes elfelejteni. A cím pedig: Újbuda, 1116 Alíz u. 8



2014. január:

Amióta utoljára jártam ott, a helyet legalább háromszorosára bővítették. Bár a pult nem lett nagyobb, mind a leülős rész, mind pedig a grillpult jóval nagyobb.

Az újdonságok közül nekem nagyon bejönnek a rákos finomságok. Van rákpogácsa is, illetve apró rántott rákocskák kifliben. Mindkettőhöz mesésen passzol a rózsaszín "coctail" szósz.

Továbbra is imádom az ezerféle meg fajta ízű szénsavas űdítőket, nem tudok betelni velük.

KNRDY steakhouse, Budapest

Ha eddig még nem jött volna rá senki, akkor ideje férfiasan bevallanom, hogy én bizony nagy-nagy húsevő, sőt ragadozó vagyok. Az a típus, aki el tud alélni egy szép darab nyers bélszín látványától. De nem azért, mert undorítónak tartom, pont ellenkezőleg.

Szóval HÚS! Aki nálam is jobban kapható az ilyesmi fogyasztására, az az én drágám. Külföldi útjairól, ahová sajnálatos módon engem nem hurcol magával, elég gyakran küld olyan MMS-eket, amelyek valamilyen nagyobbacska marhahús darabot ábrázolnak. Mondanom sem kell, hogy ilyenkor kellően feldühödött válaszokat szoktam írogatni.

Node, volt egy nyár, volt egy szülinap, volt egy gyerekmentes szombat este. Tehát már semmi sem állhatott közénk és a húsfalás közé. Kiválasztott célpontunk pedig a híres Konrády hentes új intézménye, az étterem volt.

Elég korán érkeztünk, így a szinte telyesen fekete berendezésnek és az üres aszaloknak köszönhetően az első fél órát elég rideg hangulatban töltöttük. Aztán beözönlött egy nagyobb társaság, illetve egy még nagyobb legénybúcsús társaság, így azonnal megtelt a hely külföldi szóval, hangzavarral.

Az étlap is érdekes, de igazából a hűtőpult szépségeit nézegetve kap csak igazán kedvet az ember a lakmározáshoz. Szép akkurátusan be van ám mutatva, hogy mit jelentenek az amerikai "vágások", mert bizony azok nem ugyanazok, amiket itthon mi megszokhattunk a sima kis hentesünknél.

De ha már itt voltunk, kezdetben még éhes gyomorral, kellett valami előétel. Például mini burgerek. Tényleg isteniek, különösen a mellé adott szósszal együtt.
A roston sült libamáj, amit sáfrányos almával és palacsintával adtak, bár nem steak, de kellően zseniális! Puha, omlós, és rengeteg íz meg zamat jön elő minden falatnál.

Ha hátrasétál az ember, akkor azt is megnézheti, hogyan sütögetik igazi roston a látványkonyhában a húsdarabokat.
Biztosra mentem, mint mindig bélszínt ettem. Ezt itt filet mignonnak hívják, csak mondom. Bár nem is olyan kicsi... Viszont vesztemre jól átsütve kértem, így majdnem átbillent a száraz határon. Szerencsére csak majdnem, és még kellően élvezhető és szerethető volt. Imádom, ahogy a kívülről picit ropogós, belül meg omlósan puha húsba beleszalad a kés.

Meg aztán volt az asztalon még egy darabka, ha jól rémlik Ribeye vágás. Ez az, ami úgy 800 gramm körül kezdődik. Egy szelet. Szó se róla, a drágámnak sikerül maradéktalanul elpusztítania.

Essen talán szó a köretekről is. Ezek ugyanis külön érkeznek, az egész társaságnak és lehet belőle szemezgetni. Két főre bőven elég lett volna egy fajta is, de nem bírtuk ki. A kukorica fantasztikus önmagában is! Olyan ropogós és édes, hogy a curry-s fűszerezés már inkább elvesz belőle, mint hozzáad.
A tejszínes spenót pedig szintén nagy kedvencem, bár most egy kicsit elbújt a többi tökéletes finomság mögé.

Ezek után tökéletesen biztosak voltunk benne, hogy mi már édességet biztos hogy nem. Á, ugyanmár. Mozdulni is alig. Aztán valahogy mégis kikötött az asztalon egy Banoffee csokitorta, amit úgy tíz éve meg akartam kóstolni. És hát, ez se volt egy rossz cucc, jó lenne egyszer itthon is előállítani.
A szorbet válogatás pedig pont az ilyen alaposan megfáradt gyomornak való, hiszen hideg, savanykás és üdítő.

Felállni és hazavánszorogni a legnehezebb feladat, de közben párás szemmel lehet felidézni, hogy "Hát ez pont olyan volt, mint New Yorkban, emlékszel?"

Krémleves sült paradicsomból


 

Elég gyakran előfordul nálunk, hogy a vasárnapi ebédhez csak bedobálok mindenféle zöldségeket és egy kis húst egy tepsibe, aztán mehet a sütőbe 1,5-2 órára. A legjobb csirkecombok így készülnek, és a mellé pakolt, megpuhára sütött répa, sőt fokhagyma meg egyenesen isteni! Ha még nem rendszeresítettétek ezt a módszert, akkor tényleg érdemes kipróbálni!

Most is ez történt: éppen mindenféle zöldségek meg egy szép darab oldalas süldögélt békésen sisteregve. (Körülbelül ugyanezen alkotórészek mentén, mit itt.) Amikor is elolvastam Mautner Zsófi aktuális receptjét a Magyar Narancsban és a homlokomra csaptam.

A hús mellé pakolt, löttyedtre sült koktélparadicsomokat (lehetett úgy 15 darab), 4-5 gerezd megsült fokhagymát, 1 nagy puha hagymát szedtem ki a hús alól és úgy 2 dl-t a szaftjából. Ezeket jó alaposan leturmixoltam. Érdekes, hogy le se kellett szűrni, olyan szép krémes és fényes lett ez a leves. A paradicsomok héja szinte elolvadt, ugyanígy a magok is eltűntek valahogy.
Külön izgalmas ízt hozott az ételbe, hogy pár szál rozmaring is parkolt mellette, amíg süldögélt.

Levesbetétet egyáltalán nem igényelt, hiszen pont ezt a krémes, lágy állagát élveztem igazán.

Úgy gondolom, hogy ez így, a hús alól kihalászva sokkal finomabb végeredményt ad, mint amikor csak úgy magában sütögetjük a paradicsomokat a sütőben, de mondjuk azt sem ártana egyszer tényleg kipróbálni. ;-)



És a legbüszkébb az egészben arra vagyok, hogy a paradicsomok bizony az erkélyünkről származtak. Végre-végre sikerült édes, piros és finomságos paradicsomokat nevelgetnem. Jövőre tele lesz palántákkal az erkélyem, az már biztos.

 

Polenta balzsamos hagymával és kecskesajttal



Nem is tudom miért, nekem ez olyan nyárias étel, miközben minden ízében inkább a nehezebb, téliesebb konyhához illene. Minden esetre nagyon-nagyon összejött ez a kombináció, igazi finomság. Sőt, ami a legszebb benne, vega és glutén mentes is!
Néha én is meglepődök, hogy milyen ügyes vagyok :)

Az alábbiakban 2 fős mennyiségeket adok meg.

A balzsamecetes hagyma így készült:
Fél kiló apró hagymát megpucoltam és mindegyiket félbe vagdostam.
Serpenyőben vajat forrósítottam. Vágott felükkel lefelé beletettem a hagymát és pirítani kezdtem. Pár perc után aláöntöttem nagyon kevés, csak 2 kanálnyi fehérbort. Amikor elpárolgott, rászórtam 2 kanál barna nádcukrot és rácsorgattam 2 evőkanál balzsamecetet. Még pár percig pirítottam, rázogattam, néha meg is forgattam.

Az a jó, ha lesz egy kis szaftja, nem pörkölődik meg teljesen a hagyma, még egy picit roppanós marad. Éppen ezért sózni is csak akkor szoktam, amikor készen van.

A polentát egyszerűen, 3szoros mennyiségű, sós vízben megfőztem. Kettőnknek 1 pohárnyi száraz kukoricadara bőven elég. Itt általában meg szoktam állni, de ha nagyon cifrázni akarnám, akkor kisimítva hagynám kihűlni, majd felkockáznám és vajban megpirítanám. Mint ahogy itt csináltam.

Került még rá néhány szál rukkola és rámorzsoltam még 10 deka fűszeres lágy kecskesajtot.

Napi mosoly

Végignézni egy kisrepülő gyakorlatozását: füsttel, dugóhúzóval, nagy körökkel és fel-le röppenésekkel. Tátott szájjal, hazafelé sétálva.

Napi mosoly

Csak azért is nyitott ablaknál alszunk továbbra is. Vastag paplannal ugyan, fülig betakaródzva, de még nem adjuk a nyarat!

Napi mosoly

Sok-sok év után újra iskolatáskát cipeltem. Csak most nem én ültem be a padba, hanem az 1-es számú gyermek.

Napi mosoly

Íróasztal szerelés, füzet csomagolás, tolltartó rendezés.

Hétfőn sulikezdés!!!!

Kisvilla, Biatorbágy



Imádok úgy helyeket felfedezni! Imádom, amikor hetekig nézegetek valakit a Facebookon, aztán egyszer csak arra visz az utam és személyesen is megnézhetem! Imádom, amikor valaki valósággá teszi az álmokat, nemcsak a sajátját, hanem sokunkét.

A Kisvilla egyértelműen ilyen hely, mint amikor egy álomba csöppensz bele, és mégis tudod, hogy ez egy valóságos dolog. Nem vittem fényképezőgépet, sötét is volt meg csöpögött az eső. Így a varázslatos kertben, a színes székeken nem tudtunk ücsörögni, de a  belső tér is rejteget számos, számtalan csodát.

Minden berendezési tárgy önmagában és a körülötte lévőkkel együtt is egy történet. Jobbra a kézműves kuckó, pöppenő szőrös angyalkákkal, mesebeli textilekkel, Schall Eszter grafikáival fülbevalókon és képeslapokon. Meg azok a csipkefülbevalók! Nem könnyű választani.

A tulajdonos hölgy, aki mindennek a lelke, úgy fogadott, mintha mindig is ide járnánk. Kedves mosolya, szavai olyan jól estek, hogy már csak ezért is érdemes jönni.

Balra egy széles, kényelmes kanapén lehet terpeszkedni, majd egy ráérős teázáshoz azt vesszük igénybe.

Most csak egy gyors kekszezésre telepedtünk a pulthoz. A srácok csak úgy tömték magukba ezeket az igazi, régimódi kekszeket. A kókuszosnak valami hihetetlenül erős kókusz zamata volt. A diós-csokisra pedig egyenesen az "isteni" jelző lett aggatva. Nem véletlen, hogy háromszor kellett újra kérni belőle.

Na és a szörpök. Még sehol nem láttam ilyen választékot. A kóstolt meggyes tökéletesen meggy ízű, semmi több, se kevesebb. Én nem bírtam ellenállni és fenyős szörpöt ittam. Hú, de izgalmas volt!
Egyébként a szörpöket meg lekvárokat is lehet elvitelre is vásárolni, otthon is élvezni.

Remélem, még visz arra majd az utam. Bár amikor említeni mertem, hogy majd ősszel jövök egyedül is, nyugisabb körülmények között, a kisebbik gyermekem kifejezetten megtiltotta ezt nekem. Csak vele együtt jöhetek vissza.

Uborkás raita



Ez az indiai mártás nagyon hasonlít egy sima joghurtos uborkasalátára, de egy kicsit mégis más. A fűszerezése erőteljesebb és tökéletes kiegészítője mindenféle indiai fűszerezésű húsoknak, például a kesudiós csirkéhez is remekül illik. A Tandoori csirkéhez meg egyenesen kötelező!

Úgy készül, hogy először is lereszelünk 1 nagy kígyóuborkát. Érdemes kicsit megsózni és hagyni, hogy lecsöpögjön a leve.

Ehhez a sűrű, görög jellegű joghurt a legjobb, de ha csak sima bóti van, azt is lehet hagyni egy kicsit csöpögni, konyharuhán keresztül.

Ha meg nincs időnk, akkor kicsit vizesebb lesz az egész, de ezen már ne akadjunk fel. Csepegtetés nélkül is van élet.

A fűszerek a legfontosabbak. Jó sok friss mentalevél (esetleg egy kis koriander levél) szálasra metélve kerül a mártásunkba. Só, bors kell még, illetve őrölt római kömény, ami alapvető indiai fűszernek számít. Nem kell eltúlozni egyébként a fűszerezést, mert úgy jó, ha ez csak egy kísérő.

Mivel általában csípős húsok mellé tálalom, ezt már nem szoktam csípősre csinálni, de ha valaki úgy szeretné, akkor sok-sok borsot tegyen bele!

Amikor nem főzök

akkor általában egy csomó gyerek nyüzsög éppen nálunk az én kettőmön kívül. Bár általában akkor is főznöm kell, mert ugye éhen nem maradhatunk.



De közben színes napokat tartunk és kísérleteket végzünk, mert az jó. Részletesebben itt: http://zenzerodivat.cafeblog.hu/2013/08/28/szinek-es-kiserletek/

Erdős és Fiai Cukrászda



Még a nyár elején olvastam Chili és Vanília Facebook oldalán, hogy itt található a város egyik legjobb fagyija. Mindig meglepődök, hogy végre a XI. kerületben is vannak említésre méltó helyek (és egyre több!), így azonnal bicajra is pattantam, és 5 azaz öt perc múlva már ott is voltam az Erdősnél. Azóta rengetegszer, és még annál is többször teszteltem újra a fagyikat és még mindig nem kóstoltam végig az összeset.

Sok ismerősömet, családtagomat vittem magammal kóstolni és mindenki le volt nyűgözve. Kivéve talán a gyerekeket. Érdekes módon, bár fagyirajongók, ők annyira nem kedvelik az izgalmas ízeket. Vanília, eper esetleg csoki megy náluk, az is "nagy duzzogva". A legnagyobb sikert nem a fagyi, hanem a színes tölcsérek aratták, hiába no, még fejlesztenem kell a gyermekeim.

Felnőttként viszont fantasztikus élmény ott fagyizni. Arra fel kell készülni, hogy 1 adag, ami 250 Ft az éppen elég. Ha két vagy több adagra vállalkozunk, semmiképpen se tölcsérbe kérjük, mert egyszerűen szétolvad a kezünkben, mire megbírkódznánk ezzel a mennyiséggel.



Hogy mit kell megkóstolni?
1. számú és legnagyobb kedvenc maga az erdős. Hát ez zöld, méghozzá a valódi pisztáciától. Vannak benne sütidarabkák is, azok is pisztáciásak. A tetején fehércsokis krém + itt-ott málna is akad.
Ugyanez süti változatban se rossz.

A Néró tömény és keserű csokoládé. Többet nem is lehet róla mondani.
A kávés-csokis ízkombináció (sajnos a nevére nem emlékszem) is valami mennyei, kellően kesernyés és nagyon jól visszaadja mindkét meghatározó hozzávaló karakterét.

A citrom is tökéletes a maga nemében: kicsit savanyú, de azért van benne édes egyensúly is. Az állaga pedig krémes, de azért picit vizesebb.

Az izgalmas kombinációk közül nagyon jó a pina colada - bár inkább a kókusz érvényesül, az ananász inkább a háttérben marad.

A sós karamell nekem túl sós volt fagyihoz képest, bár izgalmas próbálkozás. De karamell imádóknak ott a tejkaramella, ami tökéletes.

A diófagyi szuper diós ízű, a mandulás (talán Raffaello?) viszont kissé íztelen volt, talán mert nem használtak aromát.

Bevallom a kapros túrósat és az ibolyásat még nem mertem megkóstolni, valahogy egyik sem az én stílusom.



És vannak még a sütik is. Első alkalommal nem nyűgözött le a soklapos krémes, a cukorsziruptól elázott a tésztája, a sós süti pedig erősen közepes volt. Azóta szerencsére kóstoltam mást is. Az Eckler fánk, hát az valami mennyei: kávékrém belül és csokimáz a tetején!

Nem utolsó sorban a szülinapi tortát is onnan hoztuk most utoljára. Tömény csokitorta, olyan jó hagyományos stílusban. A krém és a tészta pont egyforma vastag, finoman csokis, nem túl édes, de azért a gyerekeknek is tetszett. Ami biztosan érződik rajta, hogy jó alapanyagokból készült és hozzáértéssel.

Mondtam már hogy folyton ott ücsörögnék a madárkás tapéta alatt?

Mielőtt vége ennek a nyárnak is

Engem szíven ütött, hogy egy hét múlva vége ennek a nyárnak. És vége bizonyos szempontból a szabadságunknak is, hiszen az egyes számú gyermek iskolába indul. Már nem indulhatunk csak úgy neki hét közben a világnak, ahogy eddig ovisként bármikor megtehettük.


 
Egy éve összeírtam, hogy mik azok a "tennivalók", amiket mindenképpen meg kell tenni egy nyár alkalmával. Az idén nagyjából végigjártuk ugyanezt a listát.

Erre a nyárra volt egy álmom: a baldachin. Nos, bár nem teljesen úgy, ahogy a fejemben élt a kép, de többé-kevésbé megvalósítottam maganak ezt a kis csodát is.



A "hozzávalók" nagy többsége az IKEÁból származik. Csodás papír cuccok lettek ott mostanában. Ezek a varázsos papír-szívószálak pedig az Ezt ettem boltból valók. Előbb-utóbb a muffinpapírjaikba is kerül majd valami.
Hozzá természetesen kék limonádét csináltam, sok reszelt gyömbérrel, még több citromlével, pici cukorral és kék ételfestékkel. Igazi csodaital kerekedett belőle.



Most már csak le kell heveredni és a szélben himbálódzó lampionokat nézegetni a diófa alatt. Ja, és természetesen kell egy kis horgolnivaló is, mert ennél nyugtatóbb tevékenység nincs a világon.

A háttérbe pedig képzeljétek oda a Balaton semmihez sem fogható zöldes kékjét.

Megnyílt a Köles!



Rita tevékenykedését már jó ideje követem és csodálom. És ha gluténmentes ihletre van szükségem, hát szaladok az oldalára.

Amióta pár hete a Facebookon elhintette, hogy saját éttermet! nyit, szinte vele együtt izgultam végig a rengeteg kalandot, készülődést, csavart a történetben. Olyan jó volt látni, igaz csak távolról figyelni, ahogy formát ölt és valóságossá válik egy álom. A pink székek festése meg a fal, meg az utcai tábla... A kedvencem a "fekete öves vásárlásról" készült fotó volt. Ha nem értitek miről beszélek, lapozzatok vissza a Facebookon ezen az oldalon: https://www.facebook.com/Koleskonyha



Ezek után, amikor kiírták, hogy ma nyitnak, nem kérdés, hogy bicajra pattantam és mentem. Ott volt a helyem kóstolni. Az meg, hogy Oravecz Nórával egyszerre tettük tiszteletünket külön öröm, bár fogalmam se volt róla ki ő. :) Valószínűleg kinőttem már a célcsoportjából.

Egyszóval szuper volt látni, hogy első nap, az első órákban is csak jönnek-jönnek folyamatosan az emberek.



Több menüből lehetett választani. Természetesen mind GLUTÉNMENTES. Amit én kóstoltam: zellerkrémleves, paradicsomos húsgombóc puliszkával.
Kellemesen selymes leves, bazsalikomtól fűszeres paradicsomos szósz, jól elalált egyensúlyok a tányéron. Meg se tudtam enni az egészet, olyan komoly adag volt.



Volt még cukkínis lecsó is. Illetve a grillezett csirkemell is nagyon csábítónak tűnt, ahhoz ugyanis sok-sok fajta salátából lehetett volna választani.

A sütő "természetesen" nyitásra romlott el, de Ritáék ezt is megoldották. A joghurtos finomság szilvakrémmel, habcsókkal igazi hűsítő volt ma. És a szörpök sem átlagosak: akácvirágszörpöt kóstoltam ma.



Az ételekkel kapcsolatban az volt a legnagyobb meglepetés, hogy bár elvileg "reformosak" valójában nagyon is ehető, finom, és ha nem sértő ezt mondanom átlagos ízük volt. Mármint, hogy olyan tekintetben átlagos, hogy semmilyen fűrészporosságot, elvonást, hiányérzetet nem lehetett felfedezni bennünk. Már-már öröm így diétázni, micsoda megkönnyebülés lehet ez azoknak, akiknek tényleg erre kell figyelniük nap, mint nap.

Vége-tészta



Ez amolyan nyár-vége, nyaralás-vége, hétvége tészta. Amikor ott kell hagyni a nyaralót és még meg kellene menteni ezt-azt, ami a hűtőben árválkodik, akkor készülnek az ilyen ihletett alkotások. Viszont ez most tényleg jó kis változat lett, érdemes pár perc figyelmet szentelni neki. Mert mennyivel jobb ez, mint egy sima sajtos tészta!

Kifőztem a széles metéltet - két felnőtt, két gyerek nálunk úgy 300 grammot eszik meg.

Félbe vágtam sok-sok apró paradicsomot. Felkarikáztam 3-4 gerezd fokhagymát. A fokhagymát és a paradicsomot megfuttattam egy kanál olajon a forró serpenyőben.

Felkarikáztam még némi fekete olajbogyót és felbontottam egy nagyobb tonhal konzervet.

A leszűrt tésztára ráhalmoztam minden hozzávalót, végül még fetasajt kockákat is szórtam rá.

Sőt, ha akad, akkor bazsalikomleveleket, petrezselyem zöldjét sem érdemes lespórolni róla.

Guruljon az élet, Világbüfé, Balatonfüred




Az úgy volt, hogy elindultunk haza a nyaralásból és az 1-es számú gyermeknek sikerült pont arra a napra időzítenie a belázasodását. Végülis egész jó: két hét folyamatos strandolás után már várható volt valami ilyesmi.



Nagy duzzogva és éhesen indultunk, és tudtuk, hogy ennünk kellene valamit, mielőtt az M7-esre merészkedünk. De a gyermek félálomban nem volt hajlandó kiszállni a kocsiból. Viszont pont ekkor jött szembe a Facebookon (idegnyugatónak szoktam ilyenkor átpörgetni a híreket) Dr. Pepper bejegyzése a füredi helyekről. Tehát, fék, jobb kanyar és ámulat. Hogy évek óta elhajtunk mellette, de sosem jutott eszünkbe lekanyarodni.



Pedig! Ez valami csoda, de most komolyan. Egy kicsit hagymázas ugyan, de egészen álomszerű. Eleve: ott a Balaton csodazöld felülete a háttérben. Meg aztán ezek a kis kuckók, ahová elheverdhetünk kedvünk szerint. Plusz függőágyak és egyéb kényelmi alkalmatosságok.



És a tulaj, hát az valami leírhatatlan fickó. A laza stílus azonnal ránk ragadt. Családilag befaltunk egy szemlátomást házi gyúrású tésztán kínált pizzát. Rengeteg, de tényleg roskadásig pakolva zöldségekkel, itt-ott egy kis szalonnával megtoldva.



Nagyon jól esett a limonádéba oltott bodzaszörp is, és persze a szintén házias tiramisu. A jegeskávé akkora adag volt, hogy alig tudtuk meginni. És még órákig ejtőztünk volna itt, körbe körbe nézelődve, ha nem várt volna ránk a hosszú autókázás.

Jövőre újra jövünk, remélem már bicajjal, ahogy a legtöbb vendég egyébként.

 

Napi mosoly



Az igazi repülő-nap: Megnéztük a Repcsik rajzfilmet voltunk a kedvenc repülős játszótéren és vettünk valami fantasztikus, bevonalazott, mintás papírrepülő alapanyagot.

 

Cider teszt


Igen, tudom, hogy a Stahl magazinban is volt egy ilyen tesztelés, olvastam is, de nem feltétlenül értek vele mindenben egyet. Szóval ideje volt megírni a sajátomat.

 


Ezzel a cider dologgal tavaly nyáron ismerkedtem meg, a legkommerszebb márkákon keresztül, amit tényleg minden kis boltban lehet kapni. A Strongbow és a Somersby, viszonylag jó áron, könnyen megszerezhetőek és akár ihatónak is tekinthetjük őket, amíg meg nem kóstoljuk a többit.

Az idén a Tesco igazán elkényeztetett ebben a tekintetben, legalábbis a balatonfüredi kirendeltség remek beszerzési forrásnak bizonyult.  Illetve ott van rögtön alatta a Bortársaság is, ahol meg a kézműves változatokra lehetett lecsapni.

 

Hogy mi ez a cider? A legtöbb helyen almabornak fordítják, de alkoholosságát és szénsavasságát tekintve sokkal közelebb áll a sörhöz. Pont ezért egy tökéletes nyári italról van szó, amit jó esetben almaléből erjesztenek. A legtöbb üvegbe azonban kerül egy csomó adalékanyag is.

Alapvetően angol eredetű italokat találunk a boltok polcain, de van francia, sőt már magyar gyártmány is!

 


Ecusson

Amikor először megkóstoltam, alig győztem lelkendezni: isteni finom, imádom! A férjem például nagyon gyorsan lehűtötte a lelkesedésem, ugyanis szerinte ez nem „az”. Való igaz, hogy egészen más íze van, mint a többi kóstolt cidernek. Ez ugyanis francia, közelebbről normandiai.

Az ízét a fanyar almásság jellemzi, még illata is van, ami nagy szó ebben a társaságban. Olyan érzés, amikor lemész egy hideg pincébe, ami tele van pakolva almás ládákkal és mindent beleng az a jellegzetes szag. Kicsit fanyar, kicsit kásás, már-már harapható.

Ha hihetünk a csomagolásnak erjesztett, préselt almaléből készült, és semmi más nem került bele. Külön plusz pont a többi adalékanyagos szereplő között.

Színe kellemesen sötét, borostyános és ezt végre nem színezőanyagoknak köszönheti.

Alkohol tartalom: 2,5 %.

Gyártás helye: Franciaország

Egy üvegben: 3,3 dl

Ár: 599 Ft.

 


Strongbow Gold

Ezt iszom a legtöbbet, nyáron szinte minden este képes vagyok egy üveggel legurítani, na, jó akár kettővel is. Olyan kis simulékony és szerintem a legjobban hasonlít arra, amit Londonban csapolva kaptam egy-két pubban.

Szénsavassága nem túl erőteljes, gyorsan elhabzik és éppen csak kellemesen birizgál. Jó erős az alkoholtartalma, ettől a legkönnyebb becsiccsenteni.

Összetételét tekintve van benne minden, ami egy jó élelmiszeripari termékben elkél: színezék és savanyúságot szabályozó anyag. Szerencsére nem túl erős ez a jellege, hidegen tényleg itatja magát.

Viszonylag sötét az árnyalata, ez azonban a hozzáadott kárminvörös és karamell eredménye.

Alkohol tartalom: 5,0 %.

Gyártás helye: valószínűleg Anglia, de nem írja a címkén

Egy üvegben: 3 dl

Ár: 313 Ft

 

Változat: Strongbow Gold Honey and Apple

Ez nekem egyértelműen túl édes. Sajnos a valódi mézre egyáltalán nem emlékeztet az íze, pedig az ötlet nagyon jó lenne.

 

Ui: A márka honlapját viszont egyértelműen imádom, nagyon ötletes és jól is néz ki!


 
 

Czider – magyar kézműves almabor

Úgy illene, hogy a magyar gyártmányért lelkesedjek teljes erőmből. De sajnos nem megy. Még egyelőre nem egészen értem ezt a koncepciót. Almamust. Egyértelműen ez jutott eszembe erről az italról. Mintha nem ért volna még be kellőképpen és a szénsavassága is elenyésző volt.

A zavaros, nem átlátszó folyadék, mint olyan nem zavart volna, ha az ízek hozzák az elvárásaimnak megfelelő almásságot. De annak ellenére, hogy 100% alma (na meg egy kis xilit) van benne, valahogy nem elég átütő az íze. Talán az almafajtákkal kellene jobban játszani?

Kapható száraz és édes változatban is. De legnagyobb sajnálatomra én olyan veszett nagy különbséget a kettő között nem igazán tudtam felfedezni.

Alkohol tartalom: 7%

Gyártás helye:  Magyarország

Egy üvegben:  3,3 dl

Ár: 690 Ft

 
 

Bulmers

A címke alapján valami „igazira” számítottam. Ehhez képest nekem egyértelműen túl édes lett ez az ital. Nem túl tolakodóan, de érezhetőek rajta a hozzáadott cuccok, főleg a plusz cukor. Aromát ugyan elvileg nem tartalmaz, de mégis van egy ilyen jellege.

Túl nagy habbal ömlik a pohárba, ami elég sokáig meg is marad. A szénsavassága kiegyensúlyozott marad. Szép, középre tartó árnyalata van. Ebben is akad kárminsav – színezék.

Alkohol tartalom: 4,5 %.

Gyártás helye: Anglia.

Egy üvegben: 5,68 dl

Ár: 919 Ft

 


Somersby

Szinte bárhol megvásárolható. Ez a legnagyobb előnye. Ezen kívül azonban nem tudok túl sok jót felfedezni rajta. Túl édes és hiába írja rajta, hogy „natural taste”, nagyon is aroma-íz dominál. Az ízesített változataik (körte meg társai) meg egyenesen borzalmasak. Semmi természetes hatást nem tudtam rajta felfedezni.

Egészen világos a színe, ami az üvegen keresztül is látszik. E150 van benne, mint színező, bármit jelentsen is ez.

Egy jó felhasználási módját tudtam kitalálni: teszek bele egy csomó citromlét, reszelt gyömbért és mentát, így aztán egyfajta limonádé alapanyagnak tekintem. Nos, így feljavítva már egészen kellemes.

Alkohol tartalom: 4,5%.

Gyártás helye: Horvátország (ki gondolta volna!)

Egy üvegben: 3,3 dl

Ár: 259 Ft
 
 
 

Sherwood

Ez az a bizonyos semmi különös itóka. Nagyon jó ára szól mellette leginkább. Ha nagyon meleg van és nagyon szomjas az ember, akkor akár jól is eshet.

Alkohol tartalom: 4,5%

Gyártás helye:

Egy üvegben:  3,3 dl

Ár: 239 Ft

 

 


Stowford Press

Hát, megmondom őszintén, hogy azt remélem, hogy ez egy romlott üveg volt. Mert egyszerűen nem lehetett meginni. És nem megbuggyant íze volt, hanem olyan erősen kátrányos volt az íze, hogy ki kellett önteni…

Alkohol tartalom: 4,5%

Gyártás helye:

Egy üvegben:  3,3 dl

Ár: 514 Ft


 

Hát, azt hiszem, senki sem vetheti a szememre, hogy nem alkoholizáltam eleget közjó érdekében. Nagyon kíváncsi lennék arra, hogy ti ittatok-e már ilyesmit és ha igen, mi a véleményetek!