Kettős ünnep

A pünkösd újszövetségi egyházi ünnep, amelyen a kereszténység a Szentlélek eljövetelének emlékét üli meg. Eredete az ószövetségi zsidó ünnep, héber nevén Sávuot, a törvényadás (tóra adásának) emléknapja és az új kenyér ünnepe. A Szentlélek ezen a napon jött el Jézus Krisztus és a Krisztusi Egyház anyjára, legszentebb Szűz Máriára, valamint az apostolokra, amely ezt a napot új tartalommal töltötte meg a keresztények számára. Szentírásból ismert Húsvét után az ötvenedik napon tartják. Így pünkösdvasárnap (a nyugati kereszténységben) legkorábbi lehetséges dátuma: május 10., a legkésőbbi pedig június 13. Görög nevének (πεντηκοστή, pentékoszté) a jelentése is 50, a magyar pünkösd szó ebből származik. Hasonlóan a húsvéthoz, egész héten át tart, de csak két nap nyilvános ünnep. Tertullianus régi ünnepnek nevezi, tehát az apostolok idejéből való. A katolikus egyházban van vigíliája böjttel, amelyen keresztvizet szentelnek. A bérmálás szentségét pünkösd ünnepétől kezdve szokás kiszolgáltatni a római katolikus egyházban. Az ünnepről május hónapot pünkösd havának is nevezik. /wikipedia/

A gyereknap a világ több országában megtartott ünnep.1950. óta május utolsó vasárnapján ünnepeljük a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség 1949. novemberi határozata alapján. A cél ekkor az elmaradott, háború sújtotta országok gyermekeinek megsegítését szolgáló akciók szervezése volt.Ezen a napon minden nagyobb településen játékos programokat, versenyeket, báb- és színielőadásokat rendeznek a gyermekek számára. Hasonló rendezvény már a II. vh. előtt is létezett: gyermekhét, amely először 1931. májusában került megrendezésre, elsősorban jótékonysági céllal. /ezenanapon.hu/

Mennonita németek a szibériai Pressatov /Protossowo/-ban

Érdekes filmet láttam tagnap /3SAT/. A Szibériába még a múlt század elején kitelepült németekről szólt. Ebben került szó többször is a mennonitákra. Kicsit utána-olvastam, és ezt az érdekes cikket találtam a filmmel /is/ kapcsolatban. Akit érdekelne a téma itt megnézheti: http://www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/kk_2003_01/cikk.php?id=534 A film, a közel száz éve, a kelet-szibériai sztyeppéken alapított 16 falu egyikének, Pressatov-nak, mai nevén Protassowo-nak életét mutatta be. A múltkorjában írtam a szibériai utazásom kapcsán, az ott megtapasztalt szegénységről. Más film-példákat is felhozhatnék, láttam néhány kétségbeejtő dokumentumot a nagy SZU szétesése óta bekövetkezett már-már katasztrofális állapotokról. Ez a falu azonban – és nyilván nem véletlenül – viszonylag rendezett, tiszta, s a benne élő emberek szorgalmas, dolgos népek, szerény lehetőségeikhez mérten legalábbis. Földjeiket művelik /jobbára ez biztosítja ellátásukat is/, állataik és istállóik tiszták. A kép, amit láttam, annyira „nem szibériai”, hogy már már azt mondanám, nem is ott készült a film. Pedig azért a lehetőségek, melyekkel élniük kell, adottak. Az építőanyag, a gépek, autók, a használati eszközök, melyeket ott vásárolni lehet – meghatározzák a képet. De a szorgalmat, azt a vérükben hozták magukkal és még „nem hígult fel”. A mai napig szépen megőrizték anyanyelvüket is, mi több, használják is. Érdekes volt az az apa is, aki egyedül neveli 3 gyerekét, s bár vannak rokonok Németországban, nem akarja odaadni gyerekeit, mondván, hogy itt ugyan szegényebben és egyszerűbben, de mindenképp nyugodtabban és normálisabban élnek majd, mint ott. És bizony van igazsága….. Ein deutsches Dorf feiert im fernen Sibirien sein 100-jähriges Bestehen: Pretassov, heute Protassowo, ist einer von 16 deutschen Orten in der westsibirischen Steppe. Mennonitische Siedler gründeten die Dörfer und machten das Land urbar. Mit dem Ausbruch des Zweiten Weltkriegs kamen viele andere Russland-Deutsche hinzu, die dorthin verbannt worden waren. Neben Hochdeutsch und Russisch sprechen die Menschen in der Region noch Plautdietsch, ein niederdeutscher Dialekt, der sich im 16. und 17. Jahrhundert im westpreußischen Weichseldelta herausgebildet hat und heute weltweit von allen Mennoniten gesprochen wird. Die Vorfahren von Jelisaweta Töws, 45, kamen aus der Ukraine, aus dem Kaukasus und von der Wolga. Jelisaweta ist Lehrerin in der Mittelschule in Protassowo. Ihr Tag ist lang und arbeitsreich. Frühmorgens melkt sie ihre Kuh Malutka und füttert ihre vier Schweine, erst dann geht es in die Schule - denn in Sibirien muss man als Lehrerin auch Bäuerin sein. Es ist ein schweres und arbeitsreiches Leben, dennoch kommt für Jelisaweta eine Ausreise nach Deutschland nicht in Frage. Denn dort müsste sie noch einmal ganz von vorn anfangen. Die Melkerin Mina Schemberger, 49, wanderte Anfang der 1990er Jahre mit der ganzen Familie nach Deutschland aus. AmEnde kehrten sie wieder nach Sibirien zurück. Es fehlte ihnen im Winter der Schnee, im Sommer die saubere Luft und - vor allem - die Freiheit. Deutsche in Sibirien Film von Volker Schult (Erstsendung 13.11.2008) Foto: http://www.posztinfo.hu/hir.php?id=3426

Bogáncslepke - Vanessa cardui

Abile, látod, ezért tudtál Te is a napokban fotót készíteni, és emiatt láttam én is olyan sokat, amikor a napokban Lilivel kimerészkedtünk egy picit a gyükésbe. Vanessa .....milyen "divatos" neve van ! :-) Milliónyi pillangó árasztja el Európát a napokban. A bogáncslepke Észak-Afrikában kel ki, és minden évben megteszi ezt az utat - ilyen sokan azonban régóta nem érkeztek. Magyarországon több helyen, például Kecskeméten is látták már rajaikat. Nagy-Britanniában egy hete kezdődött az invázió, azóta a szigetországban mindenütt megjelent a bogáncslepke (Vanessa cardui)a legmagasabb hegyektől, a legsűrűbb erdőkön át egészen London kellős közepéig. Percenként ötven érkezését jegyezte fel a Natural England rezervátum személyzete a norfolki parton, ahol összesen tizennyolcezer példányt számláltak. Németországba már hamarabb eljutott a narancsszínű, fekete-fehér pettyes pillangó: Bajorországban és Baden-Württembergben két hete jegyezték érkezését. Több mint háromszáz helyszínről figyeltek meg huszonötnél több egyedet egy napon belül, tizenöt helyszínen pedig ezernél is több pillangót láttak egy nap. Egyenesen az évszázad eseményének nevezi a jelenséget Reinart Feldmann, a lepkék németországi monitoringját koordináló Helmholtz Környezetkutatási Központ kutatója. A rovartudósok egyetértenek abban, hogy ötven éve nem láttak ekkora inváziót. A tarkalepkefélék családjába tartozó bogáncslepke azért indul hosszú útjára Észak-Afrikából, mert a szárazság miatt ott nyáron nem talál táplálékot. Idén már a tél végén sejteni lehetett, hogy ismét rengeteg pillangóra lehet számítani. Egy spanyol kutató, százezrével látta őket kikelni Marokkóban, február közepén, miután a bőséges téli csapadék elősegítette a hernyó tápnövényének csírázását. A kedvező szelek segítségével már áprilisban elérték Spanyolországot a lepketömegek. "Minden jel arra utal, hogy ez lehet minden idők legnagyobb inváziója" - mutatott rá Martin Warren, a brit Butterfly Conservation szervezet igazgatója. A bogáncslepke utolsó nagy invázióját 1996-ban regisztrálták Természetesen hazánk sem marad ki a kontinensméretű eseményből, Magyarországra valószínűleg délnyugati irányból érkeztek meg a bogáncslepkék- mondta el az [origo]-nak Ilonczai Zoltán lepkekutató. A szakember elmondása szerint három héttel ezelőtt Prága belvárosában láttak ezres rajokat például a Vencel téren, az elmúlt héten pedig Kecskeméten és környékén repültek hatalmas egyedszámban, de a Bakonyban és a Balaton környékén is látták a színpompás lepkék tömegeit. Az állat nem okoz nagy kárt: a kifejlett lepkék nektárt szívogatnak, a hernyó fő tápnövénye - ahogy a faj neve is mutatja - a bogáncs és más, gyakori növények. Az Európában született új generáció ezeken él, mielőtt augusztusban átváltozik lepkévé, és szeptemberben Afrikába repül. A bogáncslepkék hullámszerű megjelenése természetes jelenség, amit az vált ki, ha az afrikai területeken, ahol kikelnek, jó klimatikus viszonyok uralkodnak. /origo.hu/ Kép:http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Vanessa_cardui_3_Luc_Viatour.jpg

No, ezt se tudtam

Nézegetve a mai napra „eső” évfordulókat, a wikipediában ezt találtam: Lebstück Mária (Zágráb, 1830. augusztus 15. – Újpest, 1892. május 30.) honvéd főhadnagy. Gazdag kereskedőcsaládba született. 13 éves korától Bécsben, nagybátyja házában élt. A forradalom alatt Lebstück Károly néven csatlakozott az egyetemi légióhoz. Honvédtisztként az 1848-as márciusi és októberi bécsi forradalomban a jogászcsapatban küzdött. A bécsi forradalom leverése után 1848 novemberében a honvédsereghez csatlakozott, sok más csata mellett részt vett a branyiszkói és a kápolnai összecsapásban, és ott volt Buda visszavételénél is. A kápolnai csatában megsebesült, hősiességéért hadnaggyá léptették elő. Később főhadnagy lett a Miklós-huszároknál. 1849 júliusában férjhez ment Jónák József tüzérőrnagyhoz, akit májusban, Buda ostrománál ismert meg. Házasságot is a harctéren kötöttek. A szabadságharc bukása után hat hónapig az aradi várban raboskodott, itt szülte meg fiát, Jónák Pált. Rokonai közbenjárására szabadon engedték de kiutasították Magyarországról. Férje meghalt a fogságban, Mária pedig özvegyen maradva, fiával együtt Horvátországban élt. 1851-ben újból férjhez ment, választottja Pasch Gyula festő volt, akivel 17 évet élt Győrben. Férje 1870-es halála után nagy nyomorban élt és mosónőként dolgozott. 1880-ban fiához költözött, az újpesti Csokonai utca 4. alá. A ház falán 1935. március 15-én emléktáblát helyeztek el. Sírja az újpesti Megyeri úti temetőben található. Alakját 1942-ben Huszka Jenő és Szilágyi László örökítette meg Mária főhadnagy című operettjében. Ez az utolsó mondat különösen meglepett, mert láttam én a színházban ezt a darabot, de még sosem hallottam, hogy élő alakról mintázták a szerzők. Hát, aki tudta, attól bocs…

Kép: http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/Iskolabarat_muzeum/Csongrad_megye/Muzeumi_kotetek/pages/kiallitasok/regi_honvedek_kiallitas/images/honvedek-2b.jpg

Egy pécsi lány, akire büszkék lehetünk

A kulturális épületek Kínában dúló lázát meglovagolva különleges épületet tervezett a Hongkongtól nem messze található Zhuhai városa számára Páli Zoltán és Fekete Judit kaliforniai építészirodája. A fémpikkelyekkel burkolt tömb egy helyi nevezetességet idéz, de környezetével együtt a kínai filozófiai hagyományos értékeit is megjeleníti. A dél-kínai Guangdong tartományban fekvő, ma másfél milliós Zhuhai csak 1978-ban kapott városi címet, egy évvel azelőtt, hogy speciális gazdasági zónává nyilvánították volna, az elsők között az országban. A kínai döntéshozók szándéka a Makaó mellett fekvő Zhuhai-jal ugyanaz volt, mint a Hongkong melletti Shenzhennel : a nyugati befektetők kínai földre csábítása az akkor még önálló, gazdasági paradicsomként működő városállamokból. A remények fényesen beváltak: Zhuhai ma virágzó kereskedelmi és üzleti központ. Az elmúlt évtizedekben gazdaságilag felvirágzott kínai városokban mostanában a turizmus és a helyi kultúra fellendítésére törekednek. A nem messze fekvő Guangzhouban Zaha Hadid tervei alapján épül operaház, és hasonlót terveznek Zhuhaiban is, új múzeummal, kulturális központtal színházzal egyetemben. Az operaház helyszíne a belváros tengerpartjával szemben fekvő Yeli-sziget, tervezett költsége pedig eléri az egymilliárd jüant. Az épülethez tanulmányt készített a kaliforniai SPF:a, Páli Zoltán és Fekete Judit építészirodája is. A megbízó által is ikonikusnak elvárt, speciális helyszínre tervezett épület esetében az iroda teljesen más eszközökhöz nyúlt, mint saját, belvárosi környezetbe tervezett irodaházánál, ráadásul átfogó, távlatilag is előnyös rendezési tervvel kellett előállni a sziget egészére is. A teljes cikk itt olvasható: http://www.hg.hu/cikk/epiteszet/7099-operahaz-ezustkavicsokba-bujtatva A cikkben a második képre kattintva feltétlenül nézd meg a galériát ! Fantasztikus az egész, már az elhelyezése is ! Ebben az alábbi két cikkben pedig olvashatsz részleteket az építésziroda megalakulásáról, történetéről, sikereiről. http://hg.hu/cikk/epiteszet/6836-magyar-epiteszkarrier-kaliforniaban http://www.hg.hu/cikk/epiteszet/6993-mostan-szines-kockakrol-almodom- A post pedig azért kapta azt a címet, amit, mert Fekete Judit pécsi lány. Én is jól ismerem. Végre valaki, akire igazán büszkék lehetünk !

Fütyülni is tud...

Tegnap hallottam: a világon 3 fütyülni tudó majom él ! Az egyik Heidelbergben, s a heidelbergi állatkert rövidesen kiadja Ujian, a hím orangután CD-jét. A lemezen a főemlős füttye kíséri majd az Ich bin Ujian (Ujian vagyok) című popslágert. És bár nem talál el minden hangot, mégis az ő füttye festi alá a számot. A jókedvű, dzsungelhangokkal és dobokkal aláfestett dalt júniustól lehet majd az állatkertben kapni 3,99 eurós áron. A CD-re öt verziót vettek fel, a rádiós változat mellett egy gyors, house-jellegűt, valamint egy playbackelni valót - írja a Die Welt című német lap online változata. "Amennyiben nyereség keletkezik a CD eladásából, a pénz az állatkertnél marad a majmok kifutójának átalakítására" - mondta Christian Wolf, az egyik producer. Órákat töltött az állatkertben, hogy felvegye Ujian füttyeit, és fülbemászó dallamot találjon köztük. /hirszerzo.hu/

Úgy megnőttél...

Gyerektelen vagyok mégis van kettő és emiatt vannak gyakran „anyai” gondjaim. Felnőttek, a harmadik évtizedüket tapossák és nekem mégis valahogy megmaradtak kisgyereknek. Állandó konfliktusban vagyok önmagammal, persze nem tegnap óta. Amikor 8-10 évesek lettek és már nem akartak az ölembe bújva mesét hallgatni és elfordították az arcocskájukat, amikor puszilni akartam őket, jobban szenvedtem, mint a szülőanyjuk. Egyébként születésük napjától hosszú éveken keresztül naponta láttam őket, amíg kicsik voltak sok hétvégét töltöttek nálam. Szerettek is itt lenni, hiszen több olyasmit megengedtem, amit otthon /még/ nem volt szabad. Itt vágta el az egyik először késsel az ujját, sárgarépa szeletelés közben, itt kalapáltak órákon át és „alkottak” fadarabokból repülőt és kisautót, velem/nálam szerették meg a kutyákat, én vittem őket bele a természet/erdő/Mecsek imádatba – tán erre vagyok a legbüszkébb. És akkor egyszer csak nem voltam már olyan fontos számukra. Abba félig belehaltam. Mostanában egyre többször kell éreznem, hogy velem majdnem „egy magasságba” kerültek – nem is tudom, a koromat pluszba, vagy mínuszba számoljam-e ? /Hajlamos vagyok gyakran a mínuszát érezni/. Beszélgetnek, írnak erről-arról és én megdöbbenve hallom, olvasom, mert ezt egy felnőtt ember mondhatja csak, mert gyerek ilyeneket nem tud. Olyan rémesen hihetetlen az egész. Valahol a lelkem mélyén él két aranyos kisfiú és most két felnőtt férfit látok, ha rájuk nézek. Mindig és mindenben lehet rájuk számítani, nincs olyan, hogy ne teljesítenék azt, amit kérek. Végül is nem zokszavak ezek, csak tán a döbbenet szavai. Újra egy lépcsőfokkal feljebb kerültek a szememben. Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek Amikor még piciny voltál, olyan nagyon enyém voltál, engem ettél, engem ittál, rám nevettél, nekem ríttál. Mikor később nagyobb lettél, mindig messzebb, messzebb mentél, először csak a kiskertbe, aztán a nagy-idegenbe. Ha itt vagy is, csak elnézel, akkor is nem engem érzel, nem anyádat, nem apádat, valami más csillagtájat. Úgy megnőttél, szinte félek már a válladig sem érek, alig-alig hihetem már, hogy ölbéli bubám voltál. Én voltam-e óriási, vagy Te lehettél parányi? Sosem voltál nehéz nékem, nem éreztem gyöngeségem. Melletted most kicsiny lettem, ágaskodik hát a lelkem, nőni akar, hogy elérjen, homlokodig, hogy felérjen. Húzol engem Te fölfelé, mint a napfény maga felé, fát, virágot, lombos ágat, - fölemeled az anyádat.

Válogatnak

Pár napja vettem egy kisebb darab sütőtököt, melynek "feldolgozására" most került sor.
Ilyen lett:

Samu szereti a sült tököt, Berci csak megszagolta, s mintha k..a lenne, "elkaparta". Mellesleg kész kabaré, minden kajával ezt teszi, ami nem tetszik neki.

Ő viszont a főtt kukoricát szereti.... Hát már csak ilyenek az én macskáim...

Egyébként....***

A sütőtök - a kukoricához, a burgonyához és még sok hasznos növényhez hasonlóan - Amerika felfedezése után került Európába, eredeti őshazája Közép- és Dél-Amerika trópusi vidéke.

A kobakosok családjába tartozó sütőtököt őshazájában elsősorban az indiánok termesztették ültetvényeiken. Magyarországon is már nagyon régóta termesztik, ugyanis igénytelensége miatt remekül megél akár a kukoricásokban is. Őseink kedvelt eledele volt a kemencében sütött tök, de a táplálkozásukban a pirított tökmag fogyasztása is komoly szerepet kapott.

Talán nem is gondolnánk, hogy a sütőtök fogyasztása egészségünk megőrzése szempontjából is igen fontos. Magas cukortartalma mellett többféle vitamint, fehérjét és emészthető rostot tartalmaz. Szénhidrát-tartalma körülbelül a burgonyáéval megegyező. A sütőtökben lévő karotinoidok és C-vitamin, a tökmagban lévő E-vitamin, mint antioxidánsok,védelmet nyújtanak a szervezet számára.

Hatékonyan alkalmazhatjuk a sütőtök levét a megfázásos betegségekre, gyulladással járó elváltozások gyógyítására. Elsősorban a nyálkahártyák gyulladásaira van gyógyító hatása. A sütőtökben lévő kálium elősegíti a vér tisztítását. A vitamintartalma miatt ajánlott a fogyasztása a pattanásos bőrre. Töklé fogyasztásával csökkenthetőek az asztmás rohamok valamint, az allergikus tüsszögés és köhögés.  Rengeteg - újszerű - tökös recept van a neten ! Akit érdekel a téma, keressen a Google-ban!

*** ezt "csak úgy" megjegyzem... Már írtam kedvenc német tudósomról : Harald Lesch-ről. https://de.wikipedia.org/wiki/Harald_Lesch  
Rengeteg tudományos előadását hallgattam már meg, Ő az, aki minden előadást egy "Übrigens"  (egyébként) szóval kezdődő záró mondattal fejez be, nekem tetszik... 😀  Ezért írtam fentebb idézőjelbe az "egyébként"-et....

Teknős /de nem béka/

Tegnap este a régi blog áthozott anyagának rendezésével bajlódtam s közben „háttér-tévéztem”. A teknősökről ment egy kisfilm. Egyszer csak ezt hallom: a teknősök már 250 millió évvel ezelőtt is éltek, s azt a katasztrófát, ami kipusztította a dinoszauruszokat, túlélték. Érdekes mondat, emiatt kezdtem kicsit kutakodni a neten a téma után. A teknősök a Testudines rendet alkotó hüllők. Kihalt és létező fajaik egyaránt vannak. 200 millió évvel ezelőtt már voltak teknősök. Ma körülbelül 300 ismert teknősfaj él a világon. Gerinces hüllő, négy lába van és egy, a bordákból kifejlődött teknője, amit páncélként használ, ha támadás éri.

Alapvetően vízi és szárazföldi teknősök vannak, a vízi teknősök ragadozók, a szárazföldiek növényevők. Ez abból adódhat, hogy a teknős gyorsan úszik, de a szárazföldön meglehetősen lassan mozog (legalábbis lassabban, mint a prédaállata). Tojással szaporodik. A legtöbb teknősfaj nemét a tojást ért hőmérséklet dönti el a kikelés előtt; a magas hőmérséklet nőnemű, az alacsonyabb hőmérséklet hímnemű teknőst eredményez. Léteznek azonban olyan teknősfajok is, ahol a nem genetikailag meghatározott. A Kárpát-medencében egyetlen faja őshonos: a mocsári teknős. Ezen felül rengeteg faja él állattartóknál, legjellemzőbb a vörösfülű ékszerteknős, amely sajnos a mocsári teknőssel azonos élettérben él, ezért annak állománycsökkenését okozza a régióban./wikipedia/ A teknősbékák legendás erejűkről ismertek.

Az észak-amerikai indiánok, azt mondják, hogy a szárazföldet az ősóceán iszapjából egy földbe merült teknős készítette el; míg egy másik feltételezésük alapján egy teknősbéka páncéljából nőtt ki a Világegyetemet összekötő hatalmas fa. Az indiai hiedelem szerint Visnu isten, Kurma teknősbéka képében a tejóceán fenekére merült, hogy megmentse az özönvízben elpusztult kincseket, és ugyancsak tenősbékaként megszerezte az istenek számára a halhatatlanság italát. Egyes afrikai törzsek népmeséiben ravaszdi, szélhámos állatként jelenik meg. A jorubák legtöbbször az elkövetett hibáikat fricskázzák meg, amikor a ravasz teknős történeteit mesélik.

A néphit úgy tartja, hogy a teknősbéka elpusztítása után, valami nagyon rossz dolog történik az emberrel. Viszont a teknősbéka páncéljából készült karkötő viselése, védelmet nyújt a sátánnal szemben. A göcsejiek szerint a teknősbéka abból az asszonyból lett, aki sajnálta Jézusnak odaadni a szépen megsült kenyeret. Az alföldi parasztházaknál a múlt század elején a moslékban tartottak egy-egy teknősbékát, ugyanis abban bíztak, hogy az ilyen mosléktól a disznókat elkerülik a járványok. A teknőchéjjal a fájós torkot, a tehén megdagadt tőgyét kenegették, a teknősbéka vérét a tályog, ótvar gyógyítására használták. /terebess.hu/ Itt is olvashatsz róluk: http://www.teknos.hu/beka.htm http://teknos.lap.hu/ Kép: http://www.cites.hu/images/hatterkepek/cites_hatter_teknos.jpg

Kísérletezés

No, akkor most kicsit kísérletezek az eddigi gyötrődéseim alapján megszerzett kép-feltevés-tudásommal. Ha minden igaz, akkor ezekre a kis képekre ha rákattintasz, akkor kinagyítódnak. Meg kell tanulnom ennek a programnak a kezelését !!!!!!!!

Mivel Márk hiányolta a kaktuszokat, ezúton az alábbi képeket neki küldöm:

Full program

Már harmadik éve, hogy ellátogatok a /volt PEDFŐ, ma PTE/ Dr.Uherkovich Gábor által alapított Botanikus kertjében tartott nagy virágkiállításra. Pénztárcárt sosem viszek, mert csak így tudok ellenállni a fantasztikus virág-kínálatnak. Ma is ott jártam, de ért egy igen kellemes meglepetés: két fiatal kert-díszítő köveket árult. Nos, idén azoktól voltam teljesen elbűvölve.
Weblapjuk itt: http://www.dekorpark.hu/ Biztos vagyok benne, hogy fel fogom keresni őket, az üszögi halastóval szemben van valahol a telepük. /Talán a régi Pécsi ÁG épületeiben?/ És akkor is vinni fogom a fényképezőmet, mert csodálatos köveik vannak ! A csatolt virág és kőképek a kiállításon készültek. A virágok között új, vagy számomra ismeretlen nem volt, nem is tudom, mi alapján válogattam, hogy kik lesznek a foto-modellek. Azt hiszem „csak úgy” kattintgattam… /57 kép készült! – na, mondjuk ebből kb.30 elfogadható./ A délutáni programom pedig egy kis családi grillezés volt, ott is készítettem pár fotót. Jó kis nap volt !

Esti események

Eredetileg a tegnapelőtti átvirrasztott éjszakámra gondolva, csak egy verset akartam betenni, de most azért pár szóban mégis csak meg kell említenem a tegnap esti vihart. @x is írta, részletek itt: http://bama.hu/baranya/kozelet/hatalmas-vihar-verte-el-pecset-234413

 

9 után kezdődött, s az biztos, hogy a centruma nem fölöttünk /Ledina környék/ volt, mert ezt a dörgések és villámok viszonyából lehetett érzékelni. Ám ez is, így is bőségesen elég volt ! 22 éve lakom itt, megéltem pár vihart, de ekkora esőt még nem. Az utca teljes szélességében ömlött a víz. A közvilágítás megszűnt, és végig azért fohászkodtam, hogy csak jég ne legyen. /Itt nem volt./ Nagyon erős széllel jött az eső, nyugat felől, és még ilyen se volt, a szél a szakadó esőt valósággal bepréselte a nyugatra néző nagy szobám ablaka alatt.

Gyorsan rongyokat tettem oda, nehogy még a falon is végigfolyjon. Délután a kertben rendezkedtem, ki kellett verni a túl magas út-szegélybetonokat, mert az új autó alacsonyabb, mint a Trabi volt, s veszélyes volt a beállás, mert nagyon szűk helyem van az udvarban való parkoláshoz. /Az utcán viszont nem szívesen hagyom kint…érthető okokból./ A szépen elgereblyézett föld jó részét persze elmosta. …De hát mit tehetek? Majd lassan újra benövi a borostyán, s akkor ez a gond megszűnik. Hajnalban voltam piacon, becsületére legyen mondva az ezért felelősöknek, fél 7-kor már dolgoztak a takarító munkások. Az Ágoston téren az egyik piros gesztenyéről letört egy nagy ág, és vagy a templom, vagy a régi iskola cserepeiből sok hevert törötten a földön. De az utakon mindenütt látszik a megtépett fák lombja, imitt-amott nagyobb ágak is.

És akkor folytatom úgy, ahogy a postot még tegnap kezdtem megírni: Rég olvastunk verset , s mert itt az estéről/éjszakáról esett szó, ezt ajánlom szíves figyelmetekbe:

  JOHN KEATS - AZ ÁLOMHOZ 

 

 Ó, csöndes éjjel enyhe balzsama! 

Lágy ujjaiddal érints könyörülve 

s fénytől futó, éjimádó szemünkre boruljon 

a felejtő éjszaka;  ó, édes Álom! hogyha akarod, 

törd meg dalom most s fogd le gyenge pillám, 

vagy várd meg a záró áment, 

amíg rám a mákonyos ágy suttog altatót; 

 de óvj s erősíts, mert a vánkoson 

a sírba szállt nap árnya átoson; 

űzd el szobámból a busarcu gondot, 

 mert éjjel áskál, mint sunyi vakondok; 

csukd el a lelkem ékszerét vigyázva 

s fordítsd meg kulcsod az olajos zárba. 

 (Kosztolányi Dezső fordítása)

Foto: fotocommunity.de

Boldog este

Tegnap este 9.55-kor kimentem lefekvés előtt az udvarba, hogy megnézzem, hol a kis szürke cicám, aki gyanúsan nyugodt volt egész nap. Alig evett, csak ide-oda feküdt, olyan letörtnek láttam, s nem tudom ezt a melegnek kell-e betudnom, vagy valami baja is van. A cicát ugyan nem találtam, de helyett térdig léptem a lonc illatba.
Álltam ott elgyönyörödve, és kellőképp hálás szívvel azért a három picike ágacskáért, amit 2 éve véletlenül és próbaképp leszakítottam, s amiből csodák csodájára ez a csodás illatzuhatag nőtt. És akkor egyszer csak megjelent az égen egy gyönyörű fényes csillag – ami persze tudtam, hogy nem csillag, hanem az ISS. Ment, ment, úszott ott abban a nagy feketeségben. Én úgy láttam innen, hogy a sarkcsillag közelében lebegett el, végül kb. 4-5 perc múlva eltűnt a szomszéd ház teteje mögött. Jó sokáig láttam, épp olyan pályán ment, amire rálátok. Elgondolkodtam. A „fiúkra” gondoltam.
Őszintén szólva nem tudom, szeretnék-e a helyükben lenni ? Talán egy napig, egy éjszakáig, amíg megláthatnám a Föld-csodát, nappal és éjszaka, de aztán igyekeznék vissza. Sok álmatlan éjszakámon látom az ISS és más űrhajók által készített képeket, amit onnan föntről filmeznek, órákon át mutatják, szöveg semmi, csak valami lány, andalító zene. /Bayerische Rundfunk: Space night/ Lélegzetelállítóan csodálatos képek ! Mint a vasutas, meg a pattogótüzes filmmel, ezzel is el lehet álmosodni, s ha szerencséd van, el is alhatsz. Sikeres, örömteli, szép, jó napom volt. Az udvarban áll az „új” autó, illatoznak a virágaim és még az ég is produkálja magát a kedvemért. Hát kell több a boldogsághoz ?

A mai nap történése/i/

Búcsúzom Kistrabim, Hűséggel szolgáltál sárban napsütésben legjobb társam voltál!

Isten hozott Szuzi ! Legyél családtagunk ! Megígérhetem, rád /is/ vigyázni fogunk.

Rózsa búcsúzónak, rózsa köszöntőnek.
Jó gazdája voltam/leszek én mind a kettőnek.

Végre valami jó hír

Hallom a rádióban, hogy „gerillakertészek” lopakodnak manapság éjszakánként egyes városok utcáin. És ültetnek. Nem rossz gondolatokat, nem bombákat, hanem virágokat. Istenem, adj minden napra legalább egy ehhez hasonló jó hírt !

 „…A gerilla gardeninget Richard Reynolds blogként hozta létre 2004. októberében, egy egyéni gerilla kertész akciójához külső Perronet House-nál, mely egy elhanyagolt blokk London Elephant Castle kerületében . Ebben az időben a csalódott kertészt még csak az motoválta, hogy a környezetét szebbé tegye, de a honlapja már ekkor felkeltette a londoni társgerilla-kertészek és a média érdeklődését. Richard gerillakertészkedése így mára dél-London számos területét elérte, és a tevékenységéről szóló híradások világszerte ösztönzőleg hatottak az emberekre.

Richard több csapattal dolgozik együtt, vagy helyiekkel vagy akár utazik is az együttműködés fejében, így már gerilla kertészkedett Líbiában, Berlinben és Montreálban is. A GuerrillaGardening.org máig Richard blogja, mely tippeket, kapcsolatokat és hasznos közösségi tanácsokat tartalmaz, mely a világ minden tájáról való gerillakertészeknek segít a helyi támogatók beszervezésében. A könyve, ”On Guerrilla Gardening”, mely a 30 különböző országban folytatott tevékenységet, akcióit elemzi és mutatja be, 2008 májusában jelent meg Angliában és USA-ban, a Bloomsbury Publishing kiadásában. Reynolds önmagát gerilla kertészként definiálja- egy modernkori zöld katonaként, aki a bombák helyett virágyhagymákkal harcol, hogy az elhanyagolt, feledésbe merült városi zöldfelületeket újra használhatóvá tegye, mindenki legnagyobb örömére.

Az első helyszín, amelyért harcba szállt egy keskeny kis téglafalakkal övezett telek volt, a lakása épületének előterében London Borough Soutwark városrészében. A telken semmi más nem volt, csak szemét és gyomok. Ezek után, már tovább merészkedett, a nagyobb virágágyak irányába és egy hajnali két órás akció keretében virágokat telepített egy távolabbi utcában, hogy a lakosok reggel friss virágillatra ébredjenek. És most, négy évvel azután, hogy Reynolds elvetette az első magvakat, a gerilla kertészet mozgalma kicsírázott körülötte, a világon több ezer forradalmár harcra készen áll gereblyékkel és lapátokkal, hogy a város leromlott területeit bazsarózsák és napraforgók foltjaivá változtassák át.” /Itt olvastam: http://cotcot.hu/ /

Tegnap kaptam egy nagy csokor bazsarózsát. Ez egy részlet belőle.

Júlia télen

Kissé bánatosan tapasztaltam, hogy a régi blogból áthozott anyagoknál a videók mind elvesztek. Nem tudom lesz-e valaha is időm-erőm-kedvem azt a sokat ide átmásolni... Egyelőre azon dolgozom, hogy a napi ötvenes adagot témakörök szerint rendezzem. Ezzel is elvagyok rendesen.... Továbbá.... Ki szerettem volna próbálni, hogy itt miképp működik a video-beillesztés. Ehhez kerestem anyagot, és mit találtam ? Szívszerelmemet, Szlovéniát ! Abból is a Karavankák és az Isonzó völgy téli képeit. Messze, messze elmaradnak a fotók a valóságtól, a „zöld” /=nyári/ valóságtól meg csillagévnyi távolságban vannak. Én valami miatt a tibeti zenét se érzem igazán ide passzolónak /hacsak megnyugtató hatása miatt nem/ - de mindez nem érdekel. Imádott álom-hazámban nekem még a nemszép képek is szépek. Azonnal emlékek milliónyi harangocskája csendül fel bennem, s nekem nem kell több a mai nap boldogságához. Elég ennyi kép. Onnan.

Köszönöm

Itt /is/ szeretném megköszönni segítőm fáradozását ! Mert azt azért ne gondoljátok, hogy én olyan ügyes és okos vagyok, hogy egyből át tudok nyergelni teljesen egyedül egy új blog-formátura. Nyögök hozzá rendesen, de van aki segít "sóhajtozni", s közben szép csendben megoldja a problémáimat.

Mint látjátok, elkezdte átmásolni a régi anyagaimat. Naponta 50et lehet. Na most gondoljátok el, van vagy 1000 postom.... A kommentek nem jönnek át, azokat ne keressétek.

Kép:http://i190.photobucket.com/albums/z101/Sioux_05/thank-you.jpg

Itt vagyok... csak azért is....

Ráment egy csomó idő, mire tudás és tehetség híján eljutottam idáig... Mivel jó okom van rá, hogy a blogolást ne hagyjam abba, illetve, hogy a régi néven/címen viszont abbahagyjam, most akkor itt, ezen a címen, ebben a formában jelentkezem. Hogy fog ez kinézni - ebben a pillanatban még nem tudom, vissza van még egy kis verejtékezés, mire ennek a blognak is megismerem a készítési trükkjeit. Jó lenne /ha tudnám/ a régi anyagokat ide átrakni, próbálkozni fogok vele, de hogy mekkora sikerrel, azt még most nem tudom. Ha nagyon nem megy, akkor marad ott, ahol van. Letiltom majd ott a kommetelési lehetsőget... Most azonnal megpróbálkozom a kép beszúrással is, mert a blog szerkezetén semmiképp nem szeretnék változtatni. Gyakorlatilag minden marad "a régiben" csak máshol. Hát akkor további türelmet kérek Tőletek, kicsit amúgy is zűrös napok vártak volna rám, meglehet, hogy nem találtok itt most MINDEN NAP bejegyzést, de azért majd igyekezni fogok. Aztán a hét végétől talán visszaállhatok a "rendes" kerékvágásba. Eddigi kedves figyelmetekre továbbra is számítva mindenkinek üdv és/vagy puszi : Aranyos fodorka Aki pedig eddig nem ismert volna rám, ez vagyok én: 
 
/A képek innen: Csiga: http://image.hotdog.hu/_data/members2/966/937966/images/csiga.jpg
Aranyosfodorka: http://www.vizi-husevonoveny.hu/harasztok.htm /

Újabb kirándulás

A napokban emlegetett, régi szocbirigádos időkből, egy kedves volt kolléga házaspár meghívására, Cserkútra látogattam tegnap délután. Pompás időtöltés volt. Azon kívül, hogy az előző - elég régi - találkozásunk óta eltelt idő eseményeinek egy részét átbeszélgettük, felmentünk a Jakab hegy oldalába fotózni kicsit. Kellőképp kiértékeltük a fotómasináinkat, a virágokat, fákat, a kutyákat - aztán már fel is értünk egy szép kis tisztáshoz, ahol egy vadász-lest meg egy aranyos kis békagyereket találtunk. Meg csodás bodzaillatot, meg rigóéneket és békét….Olyan békét, amit csak erdőben érezhet az ember.

Cserkút falu, templomával

Innen aztán kényelmesen visszaereszkedtünk a faluba. Gyönyörű – bár fotózás szempontjából túl napos - volt az idő, de azért sikerült néhány kép. Az első fotón Cserkút falu egy része a templomával, az utolsón a Babás szerkövek látszanak a Jakab hegy oldalában. A közbenső képek a mai „vadászat” zsákmányai. Figyelem ! Aki erdőben jár, hazaérte után alaposan vizslassa át magát ! Én ennek a kis túrának a során négy kullancsot gyűjtöttem be ! 

A Vackor vendégház jópofa vendégköszöntő kapudísze

Vadrózsa virága bogárral

Kökörcsin termése szöcskével

Zuzmó

Kisbreki

Magasles

Babás szerkövek a Jakab hegy oldalában

Böngészésre ajánlom

Olvasom, május 16-17-én újra Magyarországon tart előadást Jane Goodall. Néhány évvel ezelőtt Pécsett is járt, akkor ott voltam az előadásán a POTE aulában. Lenyűgöző személyiség. Csodálatra és irigylésre méltó. Ennek a hírnek kapcsán tekeregve a neten, megtaláltam a lapját. Ajánlom böngészésre Nektek. http://www.janegoodall.hu/ Itt olvashatsz tevékenységéről, életéről, sok fotó is van. 

  Különösen a ”Ló-örökbefogadás” c. részben olvasottak hatottak meg engem.... Mellesleg nem tudtam, hogy az ivartalanított hím lovat hívják paripának. A nőnemű ló az a kanca, a gyerek ló a csikó, a hímnemű meg a mén, vagy csődör.

Ezt a „paripa” elnevezést illett volna tudnom, mert volt idő, amikor még lovagoltam is /igaz, csak néhány hónapig/. Erre az időre szeretettel, meg kicsit szomorkásan emlékszem. Az egészben nekem a legkevésbé azt tetszett, hogy félórás váltásokkal szinte egész nap kellett annak a szerencsétlen párának körbe-körbe járni /=futószárazni/ más és más lovasokkal. Ez nekem már akkor is elég rabszolgamunkának tűnt ahhoz képest, hogy milyen csodálatos, nemes állat a ló. Mindig oda lyukadok ki, hogy nem becsülünk meg értékén mi /emberek/ semmit, és bizony mondom – megfordítva a mondást - sok van, ami az embernél csodálatosabb. Többek között a ló is. http://www.bottyanequus.com

Végül azért csak csak, megtaláltam, itt vannak a hivatalos ló-elnevezések: A hímivarú ló a mén vagy csődör, a nőivarú a kanca, az ivartalanított hím állatot heréltnek v. néhol paripának nevezik. Az újszülött csikó elválasztásig szopós csikó, ezután választott csikó éves koráig. A születési évet követő január elsejétől éves csikóról beszélnek az év december 31-éig, majd kétévesekről, háromévesekről s négyévesekről. A szegletmetszőfog kiváltása után ötéves korban lesz teljes értékű ló a csikóból. A málhás ló a hátán viszi a terhet. A könnyű hátaslovat nyereg alatt használják. Valamivel nehezebb típusú a vadászló. A sportló elnevezés összefoglalóan csoportot jelöl, amelyen belül ugróló, díjlovagló ló, militaryló elnevezés már pontosan jelöli a használati típust. Ebbe a csoportba sorolják a gyerek lovat, az iskolalovat, a túralovat. A kocsiló könnyebb és nehezebb típusa gyorsabb mozgásra való. A hámos-, igásló szekér előtt végez munkát. A kiselejtezett egyedeket mint vágólovat, vágócsikót értékesítik.

Egy kalandos élet

Olvasom, hogy ma van Zsigmondy Vilmos születésének évfordulója. Zsigmondy Vilmos (Pozsony, 1821. május 15. – Budapest, 1888. december 21.) bányamérnök, az MTA tagja. A hazai ártézi kutak fúrásának kialakítója és elterjesztője Részletek itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Zsigmondy_Vilmos Két dolgot azonban mindenképp hozzá kell fűznöm. Az egyik, hogy a wiki nem említi a harkányi kutakat. Pedig a mai napig él a kút, amit Zsigmondy fúrt anno. Vörösfenyő béléscsövekkel bélelve, stb. Érdekes részletek itt is: http://www.harkanyfurdo.hu/muszakierdekessegek.html  

A másik ennyire azért nem fontos tény, nevezetesen hosszú évekig voltam a Zsigmondy Vilmos szoc. birigád vezetője. Nevessenek, akik akarnak… Én tudom, se a brigád megalakulása előtt, se megszűnése után a kollégáimmal nem volt annyi közös porprogramom, mint akkoriban. És nem csak a közös bulikat számolom ide, nem csak a testvércégek találkozóit. Voltunk együtt színházban, képkiállításon is. Építkezni a kolléga pincéjénél, sőt volt kubikus társbrigádunk is, ha kellett valami belső ügyben segíteni, hát jöhettek hozzánk. Mi meg Szederkénybe mentünk megkóstolni a boraikat. Se előtte, se után nem volt olyan közösségi élet a cégnél, mint a szocbrigádos korszakban. 

Igenis visszasírom. És nem szégyellem. Azóta csak romlott a helyzet, kollegiális szinten /is/. Volna ma valaki, aki munkaidő után ottmaradna egy sörre és zsíroskenyérre csak azért, hogy egy fiatal kolléga eszmefuttatását meghallgassa valami műszaki témáról ? Ugye ilyen elképzelhetetlen. Bemennek, nagy nehezen letöltik a 8 órát, aztán rohannak. No nem haza, hanem többnyire egy másik munka után, hogy kiegészítsék a keresetüket. Vagy ha ez nincs, akkor se maradnak együtt, valahogy szétesett minden. Ez is. Mi a mai napig, ha összetalálkozunk volt kollégáimmal, szóba hozzuk ezeket a sztorikat, a kissé favágó hivatali munka örökéletű pillanatait. És jó ezekre visszaemlékezni. A mai fiatalok mire fognak ?

Hajnal

Nagyon korán ébredtem ma, s valamitől indíttatva kimentem a "kertembe" /= kis udvar/. Kicsi, arra azonban elég, hogy egy darab eget lássak belőle. Újra és újra tudok csodálkozni a természet színein, pedig ez ma reggel "csak" a szürke volt. Borús ugyan az ég, mégis hányféle árnyalat... És micsoda friss, eső utáni illatok!
Ez a vers jutott eszembe:

Tóth Árpád: Hajnali szerenád  

Virrad. Szürkűl a város renyhe piszka,
De túl, az enyhe, tiszta messzeségben
Új rajzlapját kifeszíti az égen
A hajnal, a nagy impresszionista.
Ezüst ónnal szeszélyes felhőt rajzol
És álmodozva pingál enyhekéket
S ragyogva tűzi az isteni képet
Az űrbe a hold, nagy rajzszög, aranyból.

A sötétség, az éji, rút csuha
Lebomlik a fák törzsén nesztelen
S borzong a jó hüvösben meztelen
Az erdő, az örök, buja csuda:
Most, mielőtt pompás testét kitárja
Mindenkinek, nyujtózik hallgatag
S várja, hogy a vén, dús kéjenc, a Nap
Aranyfésűt tűzzön nagy, zöld hajába.

De itt, a szűk utcák közé bezárva
A szürke hajnal szennyes és sivár,
Nagy, sárga szirmát elhullatta már
A lenge gázláng, az éj bús virága.
Itt-ott mered csak s furcsán, betegen
Lobog a kétes és nehéz homályba
Egy-két borús fa, mint fakózöld fáklya,
Mely vakon leng a siket tereken.

Annuska, alszol? bús utcák során
A bús hajnalban járok egyedűl,
S hogy vígasztaljon, halkan hegedűl
Fantáziám, a magános cigány:
Erdőkkel, éggel, ajkad mosolyával
Hangfogózza dalát, míg ballagok,
Jó volna most megállni ablakod
Alatt egy édes, fájó szerenáddal.

A szívem adnám oda hegedűnek,
A szívem, melyből bú és vágy zokog,
Lopjon szivedbe enyhe bánatot
És kósza vágyat, mely árván röpűlget,
Hogy szűz álmodban, halkan, édesen,
Nem is sejtve, hogy könny az, amit ejtesz,
Álmodban, mit reggelre elfelejtesz,
Sirasd el az én züllött életem.

Ezt a képet pedig az előbb készítettem