Egy csepp falusi élet

  Hát beköszöntőt kaptunk a télből. Hó, havazás...gyerekkor megidéződése. Mert akkoriban - fél évszázadnál is régebben - a tél még tél volt, nem csak telecske. Ami leesett november tájékán, az szinte megmaradt márciusig, ha voltak is enyhébb napok, amikor olvadt, szinte azonnal jött rá utánpótlás az égi pehelyből. Gyerekként nagy élvezet volt ez, hócsaták a lakótelepi gyerekekkel, hóember építés, csúszkálás, szánkózás. Akkoriban nem érzékeltük a havas élet nehézségeit, minden vidám volt és tiszta. A szüleink gondoskodtak a ház melegéről - szén-, és fatüzelésű cserépkályháink voltak, a fürdőben széntüzelésű boyler. Így, amikor átfagyva, kipirulva, éhesen hazaértünk, volt meleg lakás és fürdővíz, szőnyeg az ajtó előtt a vizes csizmáknak, az asztalnál egyszerű vacsora. Ma egy kicsit máshogy nézek a tél elébe, ugyan átérzem a szépségét, megörvendeztet, ha látom, hogy a mai gyerekeknek is éppoly öröm ez, mint rég volt. Azonban a munka is megnő vele, a hólapátolás, a közlekedő utak létre...

Főleg ezt a csendes, dráma nélkülit. Ugyan elmaradt a vénasszonyok nyara, október elején végérvényesen lehűlt a levegő, mégis elmondhatom, hogy szeptember 29-én 29 fokos nyárias melegben fürödtem a Balatonban, hekket ettem a strandon - lehet mosolyogni, de én imádom, szezonban meg nem tenném, de most legjobb volt, amit átélhettem- azóta pedig elfogadjuk, hogy ne ábrándozzunk a csendes meleg napsütéses nyárvégéről, mert kakukk, lehúzták a redőnyt és itt az ősz! Örülj neki, hogy nem egyből ködös, hideg, pulcsis, nem is tudni, hogy fűtsünk-e, vagy csak pokrócba burkolózzunk esténként. (Mondjuk ezt tesszük...) Tényleg megváltozott az időjárás, de mi szeretjük ezt is, kertben, vendéglátásban egyaránt. És képek házunk tájáról:  A vendégházat áruljuk, de lesznek még fotók és cikkek addig, amíg megtaláljuk a vevőnket.  A szomszédból folyamatosan fogunk értesítéseket adni kert- és állattartásunkról, tapasztalatainkról e megváltozott klimatikus viszonyok közepette. Dolgozunk, művelünk, ...

 Gannán éppen zajlik a Bujdosóban az Oktoberfest, de én már egy jövő heti zirci programra szeretném felhívni a figyelmeteket azzal a szándékkal, hogy esetleg nem összeköthetetlen egy bakonyi kirándulás Zircre, gannai szállással. Mert hát ez mégis csak 40 km. Azért próbálom meg mégis, mert sokszor hallottam távolabbi pontokra kiránduló vendégeinktől, hogy épp nem volt opció nekik egy zajos rendezvény helyszínén megszállni, ahová viszont pár órára szívesen átruccantak.  Ez így remek is lehetne, hisz október 18-án nemcsak Zirci Piac lesz termelői árukkal (nem kereskedőkkel!), bolhapiaccal, használt könyvek adás-vételével, hanem Legtökösebb Nap néven sütőtökös meglepetésekkel készül a Reguly Múzeum Kávézó, és kincskeresős program is lesz gyerekeknek. Nem utolsó sorban nálunk Gannán még a Bodzás is szabad, ha el tudtok szakadni otthonról, mondjuk egy két éjszakás hétvégére.  A program plakátját itt látjátok:   És mi minden vár még benneteket Zircen? - Ciszterci Apátság - ...

 Máltai nyulat készíteni csak akkor állj neki, ha bőségesen van rá időd, affinitásod, és persze erre jó pár nappal előtte előkészített lehetőleg háztáji nyulad. Levadászott vadnyúlból is készíthető. Lányom járt nemrégiben Máltán, így tőle tudom, hogy ott nincs étterem, ahol ne lenne nyúlétel, szóval Máltán a nyúl nemzeti eledel. Ezt én nagyon irigylem, mert hiába lennék faluhelyen a nyúlételek apostola, ha egyszerűen nincs rá megfelelő kereslet. A nyúl, mint olyan, csak szeretgetni, simogatni való jószág, ne'má megenni. Pedig  pár évtizede még minden falusi porta hátsó fertályában ott nevelkedett jó pár nyuszicsalád, az ember család hastáji örömére. Én ettől még tartom-szeretgetem-etetgetem a nyuszijaimat, s amikor eljön az ideje, feltálalom őket az asztalomon. Ehhez gyűjtögetem a jobbnál jobb recepteket, amilyen ez a máltai nyúl is. Már letettem róla, hogy bárkit is meggyőzzek a nyúlhús fogyasztás előnyeiről, és nem fogom szajkózni, hogy vegyél háztáji-hazait, megvannak erre ...

   Az éjszaka kellemes mennyiségű eső esett, tele minden vízgyűjtő tartály! Jaj, de nagy szükség volt erre, különösen, hogy a mostani pár nap enyhébb időjárása után újabb kánikula várható. A kertben kicsit fellélegzett a kókadozó-sárguló uborka és zöldbab, nem tudom mostani csenevész terméseik beérnek-e majd, illetve a jelenlegi virágokból satnya vagy egészséges termés lesz-e? A mángold, az új-zélandi spenót, a cékla az idei nyár győztesei, annyi a levél rajtuk, hogy tyúkoknak, nyusziknak is bőven jut. Két személyes háztartásunkba untig elég a maradékot feldolgoznom, Fefe amúgy sincs odáig a mángoldért, főzelékként semmiképp sem eszi meg, így leginkább pizzakrémként végzi, jól megpakolva sonkával vagy gombával, tojással, így azért elfogy.   A 4 tő paprikán is mintha egyenletesebb "paprika-formájú" termések sorakoznának. Eddig csak vékony héjú, göcsörtös kis méretűek termettek, bizonyára sokat kell még tanulnom a paprika termesztésről. A paradicsomok is kezdenek beérni, s ...

   Bodzást átadtuk eladásra ingatlan irodának. Nem azért, mert nem megy, pedig, de.És közben nyugdíjasok is lettünk. Látjuk, érezzük a mindennapokban, hogy új szelek fújdogálnak. Óriásivá duzzadt a vidéki szálláshely kínálat, miközben értékét veszti a pénzünk a gazdasági válság közepette. Nincs igazi piaci verseny, hisz a saját erős vállalkozások nem tudnak megküzdeni az uniós forrásokból gazdálkodókkal. Megnőtt a szupererős kínálat a kevésbé tőkeerősekkel szemben. Nézünk jobbra és balra, és még mindig azt látjuk, hogy ebben a gazdasági környezetben is működik a vendégházunk, persze csak többé-kevésbé. A közvetlen környezetünkben látjuk, milyen nehéz az újaknak, milyen őrült attrakciókkal próbálkoznak azt vélvén, hogy a drága befektetés sűrű vendégjárást fog vonzani. (hozhat persze, de ehhez még nagyon-nagyon sok mindenre szükség lesz) Az öreg vidéki szállások sorra csuknak be. Átadják a helyet a többcsillagos, wellneses vidéki szállásoknak.  Nem tudom, mi lesz kialakulób...

    Végigcsináltam a napi rutint, magamon és a farmomon is, mindenki elégedettnek tűnik, nem várunk ma nagy kánikulát, a szél is lengedez, boldog és erőteljes madárzaj az istállókban, evés-ivás, csipegetés. Tegnap megérkeztek az első bálák, van kicsi -könnyebben mozgatható - és nagyok is, amiket majd gurigázunk, egyelőre az udvaron várják a mozgatásukat. (nem férnek be a fedett szín alá). Végignézek - szinte elégedetten - az udvaron: tegnap elültettük az utolsó körtefát és muskotályos szőlőt is, így próbálunk utat törni a jövőnek, és némileg segíteni az udvarunknak a sivatagosodás ellen. Pár év múlva fog kiderülni, hogy a fejemben megszületett liget-terv megvalósul-e? Nem számít, hogy megérjük-e? A júniusi csapadék mentesség nem túl jó előjel. Az elmúlt napok pár csepp esője épp csak harmadáig töltötte meg a hordókat esővízzel, azt is kilocsoltam már a minikertre. Jelenleg csapvízzel vannak feltöltve, így az esti locsoláshoz már némileg "állott" lesz. Növekedik az idei pipi k...

 Ritkán fordul elő, hogy más gondolatait közvetítem a blogon keresztül, de Zelei Anna írásait, eszmeiségét, törekvéseit példamutatónak és a saját felfogásommal megegyezőnek tartom. Az emberiség gondolkodásmódja megváltoztatásához egyébként is nagyon sokszor és nagyon sok helyen van szükség  az előre vivő ügyeket hangsúlyozni. Anna két könyvét épp megrendeltem, nagyon várom, hogy a Posta meghozza. Kiolvasás után elérhető lesz a Vendégházunkban. Íme a posztja FB-ről: "A legjobb dolog, ami történhet a Kárpát-medencével, hogy hideg légtömeg áramlik fölé északról napok óta, és jól kirázza esőfelhőit A természet most fogja megalapozni azt a növényi biomasszát (lombot, gombát, virágot, termést, magot, szénát, szalmát, gabonát, gyümölcsöt, zöldséget, faanyagot stb.), amiből majd az állatvilág és az ember egész évben profitál. Ezért mondják azt, hogy a májusi eső aranyat ér! Nincs okunk fanyalgásra, van esernyőnk, van száraz ruhánk. Az élővilágnak nincs kényelmes választási...

  Bugac még egy nem születik. Barát, szerelem, hűséges társ, csodás házőrző, és nem utolsó sorban vendégeink kedvence...volt. Mesék, történetek, rajzok születtek róla a vendégkönyvünkben, sok család kereste visszatérésekor. Ő már nincs, a példás orvosi gárda sem tudta megmenteni, kigyógyítani bajából.  Teltek-múltak a napok, hetek és hát nagyon kutya nélkül voltunk. Szomorú volt úgy hazajönni, hogy nem ugrik a nyakunkba Bugac eszeveszett örömében. Először csak néztünk egymásra Feri bácsival, aztán beszélgettünk-tanakodtunk arról: kell egy kutya a házhoz. Talán még belefér a mi életünkbe egy kutyaélet. És megjött a döntés: menhelyről hozunk kutyát. A devecseri Meggyeserdei Állatmenhelyet választottuk, és beszéltünk meg találkozót.  Rövid körutat tettünk meg, mert a sok aranyos csahos között hamar ráleltünk leendő házőrzőnkre. Uzsából Rőzse lett, aki hallgat a Rezsőre is. Egy év körüli terrier-féle kutya ő. Rágugliztam a fajtára, ezt a cikket találtam róla: "Futótárs és baj...

   Aki a Bakonyaljára téved és itt tölt el pár napot a vidéket felfedezendő, túrái során, különösen a döbröntei várrom környékén sűrűn találhat olyan geológiai ősmaradványokat, mint a nummuliteszek, amit a magyar néphagyomány Szent László pénzének nevez. Mit is ír erről a Wikipédia? " Szent László pénze 40–50 millió éves óriási eukarióta egysejtűek megkövesedett maradványa. Mérete általában 0,5–3 cm, de találtak már 12 cm átmérőjű példányt is. A nummuliteszek tehát óriási egysejtűek. A harmadidőszaki eocén kor melegvizű tengereit óriási, kőzetalkotó tömegben népesítették be." És a szájhagyomány?    "A kunok éppen Kolozsvárt támadták, a magyar csapat azonban megfutamította az ellenséget. Menekült a sok tar fejű kun, ki merre látott. A magyar vitézek meg utánuk, irtották a pogányokat. Ám ekkor a kunok vezére cselt eszelt ki. Kibontotta az iszákját és a rabolt kincsekből marékszámra szórta az aranypénzt az üldöző magyarok elé. Ezt látva a többi kun is követt...