Céklás rizottó naranccsal, bazsalikommal

Pont.

Vastag köd és sűrű pára van kívül és belül, az ember az orra hegyéig sem lát. Én biztosan nem. Így megesik, hogy szem elől tévesztem a valódi dolgokat és a kisebb ellenállás irányába haladok. Hiszen mindenki ezt csinálja, vagy legalábbis így tűnhet egy felszínes szemlélő (még mindig én) számára. De csak eddig és nem tovább. Mert a ló lába előbb utóbb kilóg, az ember nem változik és egyéb közhelyek.

Meglepő módon mindennek van értelme, csak nem mindig látszik elsőre. A meteorológiai előrejelzés szerint pedig még a nap is kisüt hamarosan.

Ez meg egy könnyű, elegáns, harmonikus ízű rizottó, legalábbis szerintem.

• 2 főre
• 2 dl rizottóhoz való rizs
• 1 fej salotta (vagy 3-4 dkg édeskésebb hagyma)
• 1 szál halványítózeller
• 0,5 dl száraz vermut
• 7-8 dl csirke alaplé
• 1 ek olívaolaj
• 2 dkg vaj
• 15 dkg cékla (tisztítva mérve)
• 1 kisebb narancs
• 8 nagyobb bazsalikomlevél
• 1 bő marék reszelt pecorino (vagy 5 dkg friss típusú kecskesajt)

Az olívaolajt és a vaj felét felhevítjük, majd üvegesre sütjük rajta a finomra aprított salottát. Hozzáadjuk a szintén apróra vágott szálzellert, majd rövid sütés után a rizst is, és kevergetve addig sütjük, amíg a rizsszemek kissé áttetszővé nem válnak. Felöntjük a vermuttal, majd ha az elpárolgott/magába szívta a rizs, elkezdjük apránként felöntögetni az alaplével. Egyszerre mindig csak kevés alaplevet adjunk hozzá és gyakran kavargassuk közben.

A céklát finomra aprítjuk (nagyjából 2-3 milliméteresre, mintha durvára lenne reszelve), a bazsalikomot szintén. Amikor a rizs már majdnem al dente (azaz kívül puha, de belül még rugalmas, harapható), akkor az utolsó 3-4 percre adjuk hozzá a céklát, bazsalikomot, a narancs finomra reszelt héját és levét is.

Végül állítsuk be a rizottó sűrűségét alaplével, és még forrón keverjük hozzá a maradék vajat és reszelt pecorinot is.

Megjegyzés: Ennek a rizottónak egy szintén igen finom változata, ha a pecorino helyett végül nagyjából 5 dkg szétmorzsolt friss típusú kecskesajt kerül bele, a tetejére pedig érlelt, kemény kecskesajt forgácsokat szórunk a tálalásnál.

Címkék: cékla, hús nélkül, juhsajt, narancs, rizottó, rizs

Minimálprogram: birsalmás kelbimbós rizottó

Kell hozzá 1 db megjuhász(kutyás)odott gyermek, aki egészen kezelhetővé szelídült az egész heti rémálom után. Ki tudja mi történt, talán csak megmelegedhetett végre napközben is. Kell hozzá apu húslevese, a kisvárdai zöldséges, egy szabad óra dél körül (és végre nem este tíz után), amikor kisded angyali ábrázattal  a konyhába tuszkol és kezembe erősíti a fakanalat, hogy nnna (igen, valóban három n-nel mondja), akkor főzhetek.

Ennyi.

Meg még ez a néhány hozzávaló.

• 2 főre
• 2 dl rizottóhoz való rizs
• 7-8 dl átszűrt húsleves (vagy alaplé)
• 0,5 dl száraz sárgamuskotály
• 1 fej salotta (vagy 3-4 dkg édeskésebb hagyma)
• 10 dkg kelbimbó (tisztítva)
• 10 dkg birsalma (tisztítva)
• 1,5 cm vaníliarúd
• 1 marék pecorino
• 3 dkg vaj

A vaj felén üvegesre sütöm a finomra aprított hagymát, hozzáadom a rizst és addig sütöm kevergetve, amíg az is áttetsző nem lesz, majd felöntöm a borral. Addig főzöm, amíg a rizs magába nem szívja a bort/az el nem párolog, hozzáadom a félbevágott vaníliarudat, majd elkezdem felöntögetni az alaplével, adagonként, gyakori kevergetés mellett, mindig csak annyit adva hozzá, amennyit a rizs magába szív.

Amikor a rizs félig megfőtt, hozzáadom a kelbimbót (ha apró félbevágva, ha nagyobb, négybe) és a félcentis kockákra vágott birsalmát is.

Ha a rizs haraphatóra főtt (ne főzzük szét, ne legyen teljesen puha, mint a tejberizsben), beállítom a rizottó végleges sűrűségét egy kis alaplével, majd hozzákeverem a maradék vajat és a reszelt pecorinot is.

Az utolsó kép:

Címkék: babának, birsalma, kelbimbó, rizottó, sajt

Sütőtökös rizottó pirított kelkáposztával, kacsatepertővel

Nos, a szabolcsi illetőségű, gasztronómia iránt bőszen érdeklődő egyének számára hirdetett akció továbbra is tart, bár eddig nem haladunk túl jól, tekintve az eddigi érdeklődők számát, ami 0, azaz nulla. Ha a tiszteletbeli szabolcsi Gabaht nem számítjuk, aki bejelentkezett ugyan néhány alkalomra az itthon tartózkodása alatt, de olyan kis gonoszönző vagyok, hogy tőle inkább én szeretnék tanulni egyet s mást az olasz konyháról, többek között. Na ez van, ha érdekel egyáltalán valakit, akkor itt megtalálja a részleteket.

…

Más. Recept. Olyan is kell. Szóval ez egy olyan étel, ami három napon belül másodjára kerül az asztalra, azért ez jelent valamit. Viszont az is ide tartozik, hogy Férj nemrég felhívta a figyelmem arra a tényre, bizony ha nem ismerne és nem kosztolna nálam már egy jó ideje, akkor így név alapján az általam készített ételek felét (vagyis ami nem süti) meg nem enné (pedig ez mekkora hülyeség, ha egy pucc étteremben látná az étlapon bezzeg nem berzenkedne meg okoskodna). Az megint más kérdés, hogy ő eszik is abból amit főzök, és már nem lepődik meg semmin, mert amit kap, az finom. Tény, hogy némi elferdültségre vall részemről (vagy ha úgy tetszik, a konvenciókkal való dacolással, és ez így mennyivel szebben hangzik), hogy csirkepörkölt vagy felvágott+kenyér helyett nálunk többnyire ilyesmi a vacsora, de hát ez így van amióta csak főzni tudok, ezt kell megszoknia a családnak (szegények…) Ezzel azt próbálom elmondani, hogy a sütőtökös rizottó az bizony nagyon is jól passzolt a pirított kelkáposztával, és a szupermini tepertők a tetején egészen elképesztő módon (mármint ezzel meg azt akarom mondani, hogy én is meglepődtem rajta mennyire) illettek az összképbe, és a fura cím ellenére ez volt a legjobb rizottó, amit eddig ettem. Hát most ezek után nem is tudom mit mondjak még. Szerintem az lesz a legjobb, ha semmit.

• 2 adag
• 2 dl rizottóhoz való rizs
• 7-8 dl csirke alaplé
• 1 ek olívaolaj
• 2 dkg vaj
• 20 dkg sütőtök (tisztítva mérve)
• 1 kis fej vöröshagyma ( ~ 4 dkg)
• maréknyi reszelt parmezán
• szerecsendió
• 15 dkg kelkáposzta (1/4 cikk)
• 1 gerezd fokhagyma
• 2 dkg vaj
• 1 tk nádcukor
• kacsabőr

A kacsabőrt egészen apró, nem egészen fél centis kockákra vágom, majd egy kevés vízzel kis láng fölött elkezdem sütni (teflonban víz sem kell alá). Amikor már majdnem az összes zsír kisült belőle, a tepertő apró és aranyszínű, akkor leszűröm a zsírt róla, a tepertőt pedig papírtörlőre szedem. Ha kihűlt, megsózom.

A hagymát nagyon finomra aprítom, a sütőtök húsát centis kockákra vágom. Az olajat felhevítem, hozzáadok úgy 1 dekányi vajat, majd sütni kezdem benne a hagymát. Ha már kezd áttetszővé válni a rizs, felöntöm a borral, azt elforralom, hozzáadom a sütőtököt, majd apránként felöntögetem az alaplével, időnként megkavarva. Amikor a rizs már puha, de még harapható, beállítom a rizottó végleges sűrűségét egy kis alaplével, majd hozzáadom a maradék 1 dekányi vajat és a reszelt parmezánt, reszelek hozzá szerecsendiót.

Közben a kelkáposztát vékony csíkokra metélem (vastagabb eres rész ne legyen benne), majd a vajon az egészben hagyott, kés pengéjével meglapított fokhagymával és a nádcukorral együtt nagy láng fölött aranyszínűre sütöm, gyakran rázogatva, kevergetve, nehogy megégjen.

A rizottó tetejére reszelek még szerecsendiót, halmozok rá egy adag káposztát, megszórom tepertővel és tálalom.

Címkék: kacsa, kelkáposzta, rizottó, rizs, sajt, sütőtök

Zöldfűszeres rizottó, barna borjúalaplé

Eredetileg egybe akartam írni a Czifrayról beszámoló bejegyzésemmel ezeket a recepteket, hogy ne csak szövegeljek, hanem hozzak is valamit, de aztán rá kellett jönnöm, hogy az úgy baromi hosszú lenne, mert ezek még így külön-külön is azok. A kapcsolat köztük csak az lett volna, hogy ezt az alaplevet még a juh tokányhoz főztem, de ezúttal olyan jó kis húst sikerült hozzá szerezni, hogy nem lett rá szükség, mert elkészült a saját levében (illetve a szafthoz kellett volna, de erről bővebben a másik bejegyzésben)

De most rizottó készült belőle.

Na mindegy, megmaradt az alaplé. Barna borjúalaplevet én sem gyakran főzök, csak célirányosan, ha mással nem helyettesíthető, mert vannak olyan ételek, amihez a csirke alaplé kicsit kevés. Rizottóhoz viszont csirkéből főzök alaplevet általában. De most ugye adva volt a maradék karakteres ízű lé, meg egy kiéhezett, lestrapált kisded, akinek rizottóval szerettem volna kárpótlást nyújtani (többek között) a mögötte álló napokért. A végeredmény pedig egy nagyon karakteres ízű rizottó, ami kicsit ugyan eltér a megszokott, többnyire könnyed ízű társaitól, de eszméletlen finom.

A zöldfűszerek kiválasztásánál a rendezőelv a fűszerkert tartalma volt (na jó, azért nem teljesen, menta és koriander például nem került bele), ami szerencsére elég szép átfedést mutatott a borjúhoz általában használt fűszerekkel. Azaz tárkony és kakukkfű, meg petrezselyem.

De ami még ennél is érdekesebb, az az, hogy hogyan készül a barna borjú alaplé.

Először is borjúcsont kell hozzá. 1 kiló csontból én 3 liter levest főztem. Aztán kell hozzá 2 szál répa, meg 2 szál petrezselyemgyökér, 1 közepes fej vöröshagyma, 1 csokor zellerzöld, 2 csapott teáskanálnyi paradicsompüré, 1 kis babérlevél, 5-10 szem fekete bors, néhány ág friss kakukkfű.

A csontokat 180°C fokos sütőben (gázsütő) 1 órán át sütöttem, amíg színt nem kaptak, de vigyázni kell a hőfokra, nem pirítani-barnítani kell a csontokat, csak aranyszínűre sütni.

Közben egy fazékban a meghámozott, nagyobb darabokra vágott zöldségeket egy nagyon kevés olívaolajon aranybarnára sütöttem a paradicsompürével együtt. Mérsékelt lángon, gyakran megkeverve. Amikor megsültek a csontok, azokat is a zöldségek mellé tesszük, a kakukkfűvel, babérlevéllel, zellerzölddel, borssal együtt, felöntjük 3-4 liternyi vízzel, és kis láng fölött 8-10 órát főzzük. Forralni nem szabad, akár a húslevest, csak gyöngyözve lassan főzni. Ha a lé nagyon párolog, azt lehet pótolni, a végére úgy három liternyi maradjon alatta.

Végül átszűrjük, többször is, a végén egészen finom szövésű muszlinon vagy textilen, addig amíg teljesen tiszta nem lesz a lé. Én le szoktam szedni a zsír nagyobbik részét a tetejéről, és csak aztán adagolom ki. A mélyhűtőben fagyasztva tárolom.

Karakteresebb ízű húsból készült ragukhoz, úgy mint marha, birka, főleg ha csont nélküli húsalkatrészből főzöm, nekem ez sokkal jobban passzol, mint a csirkéből készült alaplé, ráadásul a demi-glace is ebből készül.

• 2 adag
• 2 dl rizottóhoz való rizs
• 0,75 dl száraz vermut
• 7-8 dl borjú alaplé
• 2 ág kakukkfű
• 2 ág tárkony
• 1 maréknyi petrezselyemzöld
• 1/2 citrom reszelt héja
• 1 ek olívaolaj
• 2 dkg vaj
• bő maréknyi reszelt parmezán (~ 4 dkg)

Az apróra vágott salottát üvegesre sütöm az olívaolajon, majd hozzáadom a rizst, és addig sütöm, amíg a szemek áttetszőek nem lesznek. Felöntöm a vermuttal, és kevergetve megvárom, amíg az alkohol elillan/magába nem szívja a rizs a folyadékot.

Hozzáadom a citrom finomra reszelt héját és elkezdem felöntögetni az alaplével, egyszerre mindig csak egy kevéssel, amenyit magába szív a rizs, gyakori kevergetés közepette.

Amikor a rizs már majdnem haraphatóan puha, akkor hozzáadom a tárkony leveleit nagyon finomra aprítva, illetve a kakukkfű lecsipkedett levélkéit is. Ez a befejezés előtt 3-4 perccel aktuális.

Végül ha már kész, azaz a rizs puha, de még harapható, nem főtt szét, beállítom a rizottó sűrűségét egy kevés alaplével, ha szükséges, krémesnek, kicsit folyósnak illik lennie. Összeforralom, lehúzom a tűzről, belekeverem a finomra aprított petrezselymet, a vajat és a reszelt parmezánt, majd tálalom.

Megjegyzés: Azért vermuttal készült, mert terveztem hozzáadni citromlevet is, és nem akartam, hogy túl savanyú legyen. Végül a citromlé elmaradt, mert elég citrusos, friss íze lett a héjtól is, és nekem nem hiányzott belőle a savanyú íz, de persze lehet száraz fehérborral is készíteni, ízlés szerint.

Címkék: babának, rizottó

Petrezselymes rizottó

Először azt akartam írni, hogy rizottó magyarosan, de az megtévesztő lenne, még valaki arra gondolna, hogy pirospaprikásan, pergős rizzsel. Igazából az ízére vonatkozott volna a magyaros jelző, de ha meg jobban meggondolom, a petrezselyemzöld, paradicsom, füstölt húsos szalonna nem igazán hungarikum, sőt legalább annyira olasz, mint magyar. A lilahagyma talán már kevésbé, na de az meg önmagában kevés.

És akkor azért írok lényegtelen dolgokról, mert nem akarok mentegetőzni amiatt, hogy megint rizottó. Tudom én, hogy nem egy széles körökben népszerű étel kis hazánkban, nem a trendi módon olasz, meg azt is tudom, hogy aki rizottó receptet keres, az ezt elsősorban nem nálam teszi. Mégis, ismerek egy ellenállhatatlan mosolyú, tizenhárom kilós fiatalembert akinek a kedvéért újra és újra megfőzöm, ha kell, naponta, mert most ez a mániája. (általában egy-egy mánia 1-2 hétig tart. Kitartás. Ja, kivéve a palacsinta…)

Minden kedves olvasómtól elnézést kérek, a közeljövőben igyekszem majd mindenkit kárpótolni!

2 adag (ez azt jelenti, hogy én ettem meg a 16 hónaposommal! És ő ette meg több mint a felét! Tényleg! De ez két felnőtt adag!)

• 2 dl rizottóhoz való rizs
• 0,5 dl száraz fehérbor
• 0,5 dl passzírozott paradicsom (passata)
• 7-8 dl alaplé (vagy leszűrt húsleves)
• 1 közepes fej lilahagyma (4-5 dkg)
• 1 kis csokor petrezselyem
• 3 gerezd fokhagyma
• 3-4 dkg füstölt húsos szalonna
• 1 evőkanálnyi vaj (1-1,5 dkg)
• 1 ek olívaolaj
• 1 bő marék reszelt parmezán (3 dkg)
• morzsolt szárított csípős paprika

A hagymát, fokhagymát, szalonnát nagyon finomra aprítom. Az olívaolajon elkezdem sütni a szalonnát és a hagymát, majd ha már üvegesedik, akkor hozzáadom a rizst. Amikor a rizsszemek elkezdenek áttetszővé válni, akkor hozzáadom a fokhagymát is, majd néhány másodperc sütés után felöntöm a borral. Ha már az összes bor elpárolgott hozzáadom a passatát, sózom, majd elkezdem apránként felöntögetni az alaplével.

Innentől fogva gyakori kavargatások és alaplével való folyamatos felöntögetés közepette addig főzöm, amíg a rizs megpuhul. (de szét nem fő)

Végül a rizottóhoz ha még szükséges, annyi alaplevet adok hogy kellően krémes legyen az állaga, összeforrósítom, majd hozzákeverem a vajat, reszelt parmezánt, és a finomra aprított petrezselymet is.

Miniatűr természetesen nem kapott rá, de én magamnak szórtam a tetejére egy kis mozsárban porrá zúzott szárított csípős paprikát is. Nem csilit. Azt a méregerős mély bordó magyar fajtát.

Címkék: babának, rizottó, rizs

Spenótos ricottás rizottó

Nyilván nem ezek lesznek a legnépszerűbb bejegyzéseim, de nem tehetek róla, Ponty rákapott a rizottóra. Emellett a húslevesre is, ami ipari méretekben készül újabban, szóval ezentúl nincs gondom az alaplére sem.

Egyébként nem túl bonyolult dolog ez, mit is ne szeretne az ízes, krémes (jól gyurmázható és szétkenhető, hajunkba tapasztható) masszán egy 16 hónapos? Persze nem a világ leggusztább dolga, amikor önállóan eszi, de egy anyának a gyermeke minden körülmények között bájos, még rizzsel az orrában is.

Férj öröme ezen témakörben mérsékeltnek mondható, mert ő inkább a rizses hús-piláf vonulatot kedvelné, de most a sok lúd disznót (elnézést. Igen bájos és kedves sertést) győz helyzete állt elő, szóval rizottózunk még egy ideig.

Ez egy elég gyermekbarát, fehérjében és zöldségben is gazdag változat, ami nálam szintén szempont, tekintettel arra, hogy Ponty kizárólag szénhidrátokon tervezné szíve szerint elvegetálni az életét, szóval minden alkalmat meg kell ragadnom ennek kompenzálására.

Az elkészítés sem hosszadalmas, igazából a rizottók kevés előkészületet igényelnek, aztán a közelében kell lenni amíg megfő, ez igaz, de ha van más dolog is a konyhában, az közben elkészül. Ráadásul akármikor el lehet dobni közben a fakanalat, és szaladni leszedni a gyermeket a könyvespolcról, ha szükséges.

A 2 adag egyébként újabban azt jelenti, hogy a miniatűr megeszik egy felnőtt embernyi adagot, a másik fele az apjának jut, én meg általában éhen maradok (ami nem rossz diétának sem), így lassan revideálnom kell majd a mennyiségeket.

• 2 adag
• 1 dl rizottóhoz való rizs
• 0,5 dl száraz vermut
• 7-8 dl alaplé vagy leszűrt húsleves
• 3 dkg vaj
• 1 kis fej salotta vagy enyhe ízű vöröshagyma (~ 4 dkg)
• 6 gerezd fokhagyma
• 2 nagy marék spenót (6-7 dkg)
• 15 dkg ricotta
• 1 nagy marék pecorino (vagy más érett, kemény aromás juhsajt)
• frissen őrölt bors

A hagymát nagyon finomra aprítom, a fokhagymát szintén. A vaj felén elkezdem sütni a hagymát, amikor üvegesedni kezd, hozzáadom a rizst, majd ha az is kissé üvegessé válik, úgy 10 másodpercre a fokhagyma is mellé kerül. Felöntöm a vermuttal, majd erős lángon kavargatva addig forralom, amíg az összes folyadék el nem illan alóla (azaz elpárolog belőle az alkohol is).

Az alaplevet apránként adagolom hozzá, gyakran kevergetve, mindig csak annyit, amit a rizs magába szív. Közben sózom, ha szükséges.

Addig főzöm, amíg a rizs megpuhul, ekkor hozzákeverem a ricottát, ha nem lenne elég krémes, még kevés alaplevet is adok hozzá, összemelegítem, majd a finomra aprított spenót és a maradék vaj is belekerül. Én itt már nem pároltam tovább, a zsenge spenótnak elég az a hő, amit a forró rizottótól kap, főzni nem szükséges. (ha nem fiatal spenótból készül, akkor azt a főzés vége előtt 2-3 perccel keverjük bele, de annál több idő annak sem szükséges)

Végül belekevertem a reszelt sajtot. Borsozni csak tálalás után, mert példásul azt a gyerkőc nem szereti.

Címkék: babának, hús nélkül, ricotta, rizottó, rizs, spenót

Rizottó zöld spárgával, prosciuttoval, kéksajttal

Ha valaki olvasta már a blogomat, az észrevehette, hogy a spárga elkészítése az nálam variáció, ha nem is egy, de mondjuk öt témára. Nem tehetek róla, van néhány kötelező tartozékom a spárgához, ami nélkül nehezen tudok meglenni. Ilyen a kéksjt is.

Sőt, még csak nem is ez az első rizottó kéksajttal és spárgával, hiszen már van egy tavalyról is  a blogon, de ez a rizottó téma is érdekes, spárgából szinte kötelezőnek érzem a készítését.

A mostani változat viszont – mint utóbb kiderült-kifejezetten gyerekbarátra sikerült, ami azért furcsa, mert pont azt nem vártam volna a 16 hónaposomtól, hogy a karakteres ízű kéksajtos-prosciutto crudos változat nyeri el  a tetszését. De azért a baba kategóriába ezt nem teszem bele.

Az alapanyagok minősége mindig fontos, de itt külön meg szeretném említeni a kéksajtot, hiszen nagyon nem mindegy, hogy milyen kerül bele. Mivel erős az íze, csak kevés kell belőle, szóval érdemes beruházni mindenképpen egy jobbfélébe. Ha már spárgát eszünk…

• 2 adag
• 1 köteg zöld spárga
• 2 szelet prosciutto crudo
• 4 dkg kéksajt (én Danish Blue Cheeset használtam)
• 1 fej salotta (vagy kisebb fej, olyan 3-4 dkg-os édeskésebb vöröshagyma, pl piknikhagyma)
• 2 dl rizottóhoz való rizs
• 1 dl száraz fehérbor
• 7-8 dl alaplé (vagy leszűrt húsleves)
• 1 ek olívaolaj
• 2 dkg vaj

A spárgát megmossuk, elpattintjuk, az alsó fás részt félretesszük, jó lehet alapléhez, krémleveshez.

A szárat centis darabokra vágjuk, a virágokat levágjuk. A hagymát finomra aprítjuk, a sonkát szintén, szinte darált hús finomságúra.

Az olívaolajon elkezdjük sütni a hagymát, a sonkát, majd ha üvegesedni kezd a hagyma megy mellé a rizs is. Addig pirítjuk, amíg a szemek áttetszővé kezdenek válni.

Felöntjük a borral, majd addig forraljuk, amíg az elpárolog/felszívja a rizs. Utána kis adagokban, gyakori kevergetés mellet elkezdjük felöntögetni az alaplével, és mérsékelt lángon főzzük.

Amikor a rizs félig megpuhult (vagyis úgy 8 perc van hátra még a főzésből), hozzáadjuk a feldarabolt spárga szárat, majd 5 perc főzés után a spárga virágait is. A virágoknak 2-3 perc párolódás elég.

Végül, amikor a rizs már puha, de nem szétfőtt, hozzáadjuk a vajat és belemorzsoljuk a kéksajtot is. Ha nem lenne kellően krémes az állaga, kerüljön még bele egy kis alaplé, kavarjuk át, forraljuk össze, és kész.

Címkék: kéksajt, rizottó, sonka, spárga

Rizottó fehér spárgából, mangóval, vaníliával

és

És nem édesség!

Kéretik az előítéleteket megint magunk mögött hagyni, mert ez egy igenis nagyon finom főétel, és egyáltalában semmi köze a tejberizshez.

Az ötlet természetesen megint Beatbulltól származik, nála a mangós-spárga-vanília együtt egy nagyszerű köret formájában szerepelt, én egy kicsit megint babakonyhásítottam, és rizottó lett belőle. De a miniatűr hogy falta! Az elmúlt napok heves tiltakozása a spárga ellen hirtelen semmivé lett, és két kis praclijával mohón tömte bele a krémes zöldséges rizst a szájába! (és hasonlókat tudnék egyébként elmondani az apjáról is)

Fura módon nekem a rizottónak így egy kicsit karibi hangulata lett, de ezt egyáltalán nem hátrányként éltük meg, sőt.De az is lehet, hogy csak a 27°C fok és a fülledt meleg tréfálkozott velünk.

• 2 adag
• 2 dl rizottóhoz való rizs
• fél köteg fehér spárga (20 dkg)
• 1/2 mangó
• 1 fej salotta (vagy édeskésebb, apró vöröshagyma, pl piknikhagyma)
• 2 szelet prosciutto crudo
• 1 marék reszelt pecorino (vagy kemény, érett juhsajt) (3-4 dkg)
• 3 dkg vaj
• 1 dl száraz vermut
• 7-8 dl alaplé
• 4-5 cm rúd vanília

A spárgáról zöldséghámozóval alaposan lehántom a fás külső részt, majd levágom az alját is, úgy hogy ne maradjon fás rész rajta (nem tudom, hogy a vastagabb fehér spárgánál mi a hivatalos módszer, én kisebb szeletekben addig vagdosom, amíg a kés ellenállás nélkül halad át rajta). Az alsó fás részt félreteszem leveshez, alapléhez. A szárat centis darabokra vágom, a sípját külön tálkába teszem.

A mangót meghámozom, a húsát centis kockákra vágom. A salottát apró kockákra vágom, a prosciuttot szintén (azt szinte darált hús finomságúra).

A vaj felén elkezdem sütni a hagymát és a sonkát, aztán hozzáadom a rizst is, és addig sütöm, amíg kicsit üvegessé nem válnak a rizsszemek. Felöntöm a vermuttal, azt elforralom alóla, majd hozzáadom a félbevágott vaníliarudat is a kikapargatott magokkal együtt, és apránként elkezdem felöntögetni az alaplével. Kis lángon, kevergetve főzöm.

Közben egy másik serpenyőben a vaj másik felén mérsékelt lángon, gyakran rázogatva elkezdem sütni a spárga feldarabolt szárát, 5 perc után hozzáadom a felkockázott mangót és a spárgasípokat is. Még 5 percig sütöm.

Ha a rizs megpuhult (de nem főtt szét!), hozzákeverem a sült spárgát és mangót, hozzáadom a maradék alaplevet (szűk 1 decit félreteszek a végére ilyen célból), összeforralom, majd végül belekeverem a reszelt sajtot is.

Címkék: babának, mangó, rizottó, sajt, sonka, spárga

Sütőtökös, kéksajtos rizottó

Még tavasszal láttam egy The F word adást, amiben két rizottó is készült, spárgával. Az egyiket még akkor elkészítettem. A másikhoz pedig lefagyasztottam egy adag spárgát, mivel abban sütőtök is szerepel, úgy gondoltam, elkészítem majd ha annak lesz szezonja.

Szezonja ugyan még nincsen, de már lehet kapni, szóval alkalmasnak éreztem az időpontot.

Hogy végül mégis egészen más lett belőle? Igen. De van benne sütőtök is…

• 2 adag
• 25 dkg sütőtök (tisztítva mérve),
• 3 dkg füstölt, húsos szalonna,
• 3 dkg fehérhagyma,
• 1 gerezd fokhagyma,
• 3 dkg Stilton (vagy más jó minőségű kéksajt, lehetőleg nem márványsajt),
• 2 dkg Grana Padano,
• 3 dkg vaj,
• 6-8 levél bazsalikom,
• olívaolaj
• 2 dl rizottóhoz való rizs
• 0,5 dl száraz fehérbor,
• 7-8 dl csirke alaplé

Kevés olívaolajon megpirítom a nagyon apróra felkockázott bacont. Hozzáadom a szintén nagyon apró kockákra felvágott hagymát, a centis kockákra vágott sütőtököt és az egészben hagyott, kés pengéjével meglapított fokhagymát is.

Kevergetve addig sütöm, amíg a hagyma üvegessé válik. Hozzáadom a rizst és szintén kevergetve addig sütöm, amíg a szemek áttetszőek lesznek. (de színt nem kapnak még). Felöntöm a borral, erős lángon forralom, majd kisebb adagokban elkezdem felöntögetni az alaplével.

Ha a rizs már puha, hozzámorzsolom a kéksajtot, megy bele a vaj és a reszelt/forgácsolt grana padano és a finomra metélt bazsalikom.

Akkor jó, ha a rizs már megfőtt, de nem főtt túl, a rizottó pedig  krémes, picit folyós és nem száraz.

Nagyon finom íze lett és az elkészítése sem tartott túl sokáig.

Legközelebb talán annyin változtatnék, hogy a sütőtököt csak a főzési idő felénél adnám hozzá. Így egy része szétfőtt és beleolvadt a rizottóba. Nem tudtam eldönteni, hogy ez most előny vagy hátrány, így mindenképpen ki kell majd próbálnom milyen, ha egészben maradnak a tök kockák.

Meg persze el kellene készítenem egyszer a sütőtökös, spárgás változatot is végre…

Címkék: fél óra, kéksajt, rizottó, rizs, sütőtök

Mentás, citromos rizottó, zöld spárgával és körtével

Férj ma még nem evett spárgát, úgyhogy ezen változtatnom kellett. Én meg így rájöttem, hogy egy nap kétszer is meg tudom enni, anélkül, hogy megunnám. Persze, azért mire elfogy mind a másfél kiló, szerintem lesz egy egészséges fenntartásom az irányába, de hát egy teljes évem lesz majd rá, hogy ezt leküzdjem. Szóval rizottó, még egyszer.

Most a mentás-citromos alap változatba került a körte, hogy ellensúlyozza a savanyúságot, és a spárga, az meg csak úgy. Nagyon finom lett ez is. Férj persze végig azt kotyogta közben, hogy minek fényképezem, amikor ez pont úgy néz ki, mint a múltkori (ez sajnos igaz), és hogy finom-finom, de miért kell a rizottónak folyósnak lennie, aztán végül elcsendesedett, és hát most sem láttam maradékot a tányérján.

2 főre

2 dl rizottó rizs, 300 gr zöld spárga (tisztítva), 300 gr vilmoskörte (2 db), 0,7 l csirke alaplé, 1 citrom leve (0,5 dl) és reszelt héja, 2 szál újhagyma, 2 kis gerezd fokhagyma, 3 dkg parmezán, 0,5 dl száraz fehérbor (rizling), 3 dkg vaj, kb 25 mentalevél (4 nagyobb ág)

A vaj felén megpirítom kicsit a rizst, majd a vékonyra karikázott hagymát és a kés hátával megtört fokhagymagerezdet is. A borral felöntöm, nagy lángon elforralom az alkoholt, és elkezdem apránként felöntögetni az alaplével, időnként megkeverve. Végül hozzáadom a hámozott, lereszelt körtét, a citrom reszelt héját és levét is.

A spárgát elpattintom, ha kell, levagdosom a hibás, fás részeket, és centis darabokra vágom. Ha úgy ítélem meg, hogy a rizs lassan megfő, 2-3 percre hozzákeverem a spárgát is, meg még egy kis alaplevet, hogy kellően krémes legyen az állaga. Ha elkészült, lehúzom a tűzről, majd a  maradék vajat, a menta vékony csíkokra vágott leveleit  a reszelt sajttal együtt belekeverem. Az én kis csenevész mentám halványzöld, aprócska levelei nem túl erős ízűek, szóval a mentalevelek adagolása  történjen inkább ízlés szerint.

Címkék: körte, parmezán, rizottó, rizs, spárga, újhagyma