Ugrás a tartalomhoz

Lukó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A nyomtatható változat már nem támogatott, és hibásan jelenhet meg. Kérjük, frissítsd a böngésződ könyvjelzőit, és használd a böngésző alapértelmezett nyomtatás funkcióját.
Lukó (Lukov)
Lukó zászlaja
Lukó zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásBártfai
Rangközség
Első írásos említés1322
PolgármesterJozefína Kramárová
Irányítószám086 05
Körzethívószám054
Forgalmi rendszámBJ
Népesség
Teljes népesség652 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség21 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság421 m
Terület28,57 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 17′ 30″, k. h. 21° 04′ 50″49.291667°N 21.080556°EKoordináták: é. sz. 49° 17′ 30″, k. h. 21° 04′ 50″49.291667°N 21.080556°E
Lukó weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Lukó témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Lukó (szlovákul: Lukov, németül: Dornau) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Bártfai járásában. Venéce tartozik hozzá.

Fekvése

Bártfától 21 km-re nyugatra, a Tapoly partján fekszik.

Története

1264-ben említik először. 1355-ben a nógrádi vár tartozéka volt. A falut a 15. században a vlach jog alapján telepítették. 1427-ben nem kellett adóznia. A 17. század végén dögvész pusztított a településen és sok lakója elmenekült. 1787-ben 59 háza és 445 lakosa volt. A 18. században alapították a falu fürdőjét. Az Aspremontok tulajdonában állt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „LUKO. Lukov. Orosz falu Sáros Várm. földes Ura G. Áspermont Uraság, lakosai leg inkább ó hitűek, fekszik Bártfához más fél mértföldnyire, határja ollyan mint Livónak, mellynek szomszédságában van.[2]

A 19. században az Anhaltok birtoka. 1828-ban 112 házában 870 lakos élt. Lakói juhtenyésztéssel, fazsindely készítéssel, szénégetéssel, erdei munkákkal foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Lukó, orosz falu, Sáros vmegyében, Lénártóhoz 1 órányira: 57 róm., 762 görög kath., 6 evang., 16 zsidó lak. Görög kath. paroch. templom. Papiros- és fürészmalom. Nagy erdő. F. u. gr. Forgács. Ut. p. Bártfa.[3]

A trianoni diktátum előtt Sáros vármegye Bártfai járásához tartozott.

Népessége

1910-ben 654, többségben ruszin lakosa volt, jelentős német kisebbséggel.

2001-ben 560 lakosából 523 szlovák és 19 ruszin volt.

2011-ben 586 lakosából 392 szlovák, 91 cigány és 38 ruszin.

Nevezetességei

További információk

Lásd még

Jegyzetek