Cson Duhvan
| Cson Duhvan | |
| Dél-Korea 5. elnöke | |
| Hivatali idő 1980. szeptember 1. – 1988. február 25. | |
| Előd | Pak Cshunghun () |
| Utód | No Theu () |
| Katonai pályafutása | |
| Csatái | vietnámi háború |
| Született | 1931. március 6.[1][2] Necshon (), Dél-Kjongszang[3] |
| Elhunyt | 2021. november 23. (90 évesen) Szöul |
| Párt | Demokratikus Igazság Pártja (1981?–1988?) |
| Szülei | Chun Sang-woo |
| Házastársa | I Szundzsa (이순자, ) |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozás | katona |
| Iskolái | Korea Military Academy |
| Halál oka | mielóma multiplex |
| Vallás | buddhizmus (eredetileg katolicizmus) |
| Díjak |
|
| Cson Duhvan aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Cson Duhvan témájú médiaállományokat. | |
Cson Duhvan (hangul: 전두환, handzsa: 全斗煥, RR: Chun Doo-hwan; Necshon (), 1931. január 18. – Szöul, 2021. november 23.[4]) koreai tábornok, 1980. szeptember 1. és 1988. február 25. között a Koreai Köztársaság elnöke.[5]
Élete
[szerkesztés]Cson () földművelő családba született. 1951-ben végezte el a műszaki szakiskolát Teguban (), ezután beiratkozott a Koreai Katonai Akadémiára. Tanulmányait 1955-ben fejezte be, mint gyalogsági tiszt. 1958-ban feleségül vette I Szundzsát (), I Gjudong () dandártábornok leányát.
A hadseregben
[szerkesztés]Bár a koreai háború egyetlen ütközetében sem vett részt, a vietnámi háborúban egy koreai hadosztály parancsnoka lett Dél-Vietnámban. Gyorsan emelkedett a ranglétrán. Miután Pak Csong Hi () 1962-ben magához ragadta a hatalmat, Cson () lett a junta belügyminisztere, majd 1963-ban a KCIA (Koreai Központi Hírszerző Ügynökség) személyzeti főnöke. Ezt követően különféle hivatali tisztségeket töltött be, és 1978-ban tábornokká léptették elő.
Politikai pályán
[szerkesztés]Pak () elnök 1979-es meggyilkolása után Cson () vezette a gyilkosság körülményeinek kivizsgálását. 1979 decemberében több gyanúsítottat letartóztattak – köztük vetélytársát, Csong Szunghva () tábornokot, a hadsereg vezérkari főnökét. Lényegében katonai puccsot hajtott végre a hadsereg egyik frakciójának élén, és Csong () sok hívét eltávolította a hatalom közeléből.
Bár az elnök hivatalosan Cshö Gjuha () (최규하) volt, a valódi hatalmat Cson () gyakorolta, és 1980 áprilisában ő lett a KCIA főnöke. A hadsereg májusban a polgári kormányzás utolsó kulisszáitól is megszabadult, és rendkívüli állapotot hirdetett ki. Amikor augusztus 16-án Cshö () elnök lemondott, helyére ideiglenesen Pak Cshunghun () került, szeptember 1-jén pedig Cson () lett az elnök. A rendkívüli állapot még érvényben volt, amikor Cson () 1980 végén elfogadta az új alkotmányt, amely lehetővé tette, hogy kemény kézzel gyakorolja a hatalmat.
Nehézségek a kormányzásban
[szerkesztés]Elnökségét több válság nehezítette:
- 1982-ben a kormányzatot is érintő korrupció miatt kénytelen volt minisztereinek felét leváltani
- 1983-ban egy észak-koreai ügynökök által elkövetett merénylet miatt több magas rangú tanácsadójától és miniszterétől kellett megválnia.
Gazdasági programja
[szerkesztés]Cson () a gazdasági növekedésre és a politikai stabilitás fenntartására törekedett; elnöksége alatt folytatódott Dél-Korea exportorientált gazdasági fejlődése, és az ország gyorsan iparosodott.
Politikai karrier vége
[szerkesztés]Az 1980-as alkotmány nem tette lehetővé, hogy Cson () a hétéves elnökség leteltével továbbra is hivatalban maradjon. 1987-ben ő választotta ki No Theut () (노태우), hogy saját Demokratikus Igazság Pártjának elnökjelöltje legyen. 1988-ban politikai zavargások arra kényszeríttették, hogy bocsánatot kérjen az elnöksége idején elkövetett hatalmi túlkapásokért. Ígéretet tett, hogy személyes vagyonát az államnak ajándékozza, és buddhista kolostorba vonult vissza.[6]
1995 decemberében letartoztatták, mivel idézésre nem jelent meg a bíróság előtt, hogy kihallgassák az 1979-es hatalomátvételének körülményeivel és az 1980-as diáklázadás leverésével kapcsolatban,[7] majd 1996 januárjában megvádolták, hogy hivatali ideje alatt titkos alapot hozott létre.[8] Még ugyanebben az évben a szöuli bíróság halálra ítélte, a vád az 1979-es katonai államcsínyben és egy kvangdzsui () tüntetés elfojtásában játszott szerepe volt. 1997 végén amnesztiában részesült.[9]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Proleksis enciklopedija (horvát nyelven)
- ↑ Chun Doo Hwan. Encyclopædia Britannica, 2009. (Hozzáférés: 2009. november 2.)
- ↑ Chun Doo Hwan died
- ↑ Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott? Magyar Könyvklub. Budapest, 2003.
- ↑ Britannica Hungarica világenciklopédia, 4. köt., [Bp.], Magyar Világ K., [1995].
- ↑ http://www.hix.com/arch/?page=issue&issueid=50237 Archiválva 2014. június 5-i dátummal a Wayback Machine-ben Magyar Narancs, 1995. december 5. – Hírösszefoglaló
- ↑ http://www.hix.com/arch/?page=issue&issueid=49166 Archiválva 2014. június 5-i dátummal a Wayback Machine-ben Magyar Narancs, 1996. január 16. – Hírösszefoglaló
- ↑ http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=117025&vokshir=1 Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben MTI: Államfők, diktátorok elleni halálos ítéletek – Magyar Hírlap, 2006. december 30.
| Elődje: Pak Cshunghun (박충훈, ) |
Dél-Korea elnöke 1980–1988 |
Utódja: No Theu (노태우, ) |
| Ideiglenes kormány (1919–1948) |
| ||
|---|---|---|---|
| Koreai Köztársaság (1948–) |
| ||
Dőlt betűvel az ideiglenes államfők vannak jelölve | |||