Annecy

	Annecy
	Palais de I’Isle
; Annecy címere	; Annecy zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Franciaország
Régió	Auvergne-Rhône-Alpes
Megye	Haute-Savoie
Polgármester	Jean-Luc Rigaut (2014–2020)
INSEE-kód	7 4010
Irányítószám	74000
Testvérvárosok	Lista Cheltenham (1956–); Bayreuth (1966–); Vicenza (1995–); Sainte-Thérèse (1987–); Liptószentmiklós (2003–); Sassandra;
	Népesség
Teljes népesség	131 715 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	3 737 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	418–926 m
Terület	13,65 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 45° 53′ 57″, k. h. 6° 07′ 46″45.899167°N 6.129444°EKoordináták: é. sz. 45° 53′ 57″, k. h. 6° 07′ 46″45.899167°N 6.129444°E
	Annecy weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Annecy témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Annecy város Franciaország keleti részén, Auvergne-Rhône-Alpes régióban, Haute-Savoie megye székhelye.

A „Savoie Velencéje”, az „Alpok gyöngyszeme” elnevezésekkel büszkélkedő város. Franciaország kulturális és történelmi városa címet viseli.

2017. január 1-jén öt környező szomszédos település: Annecy-le-Vieux, Cran-Gevrier, Meythet, Pringy és Seynod Annecy-vel egyesült. Az íly módon létre jött új község megtartotta (átvette) az Annecy nevet, és lélekszáma a korábbinál több mint kétszeresére nőtt.^[2] Lakosainak száma 131 715 fő (2021. január 1.).^[1]

Fekvése

Genftől délre, az Annecy-tó partján terül el, a tóból eredő Thiou folyócska kezdeténél.

Története

A régészeti kutatások szerint a történelem előtti kor embere a tó vizébe vert cölöpökre épített házat magának. A római korban itt is volt erőd, városka, a névadó Villa Aniciaca. A 10. században Genf grófjainak birtoka volt, tőlük került a Savoyai-ház birtokába. Savoya grófjai később megszerezték Piemontot, 1418-tól államuk Savoyai Hercegséggé vált.

A reformáció idején települt át ide Genf elüldözött katolikus püspöke. Itt kezdte meg a reformációval szembeni térítő munkáját St. François de Sales, vagyis Szalézi Szent Ferenc, aki nemesi család fiaként a közelben született 1567-ben. Előbb Genf segédpüspöke, majd püspöke lett. Itt alapította meg a ma is működő vizitációs apácarendet (Ordre de la Visitation). Halála után alig négy évtizeddel, 1622-ben szentté avatták. Ereklyéit a város fölötti dombon a 19. században épült templomban őrzik. 1720-tól Savoya hercegei VI. Károly császártól megkapták Szardínia királyának címét. Annecy, Savoyával együtt a Szárd–Piemonti Királyság részévé vált.

Még egy nevezetes lakója volt a városnak, 1728-ban 16 évesen Genfből ide költözött Jean-Jacques Rousseau, aki itt ismerkedett meg pártfogójával, Madame de Warens asszonnyal.

A napóleoni háborúk idején francia megszállás alá került, a szárd királyok csak a bécsi kongresszus után tértek vissza. Az 1859-ben lezajlott szárd–francia–osztrák háborúban aratott francia győzelem és az ennek nyomán megkötött zürichi békeszerződés értelmében Annecy városa az egész Savoya tartománnyal és a Nizzai Grófsággal együtt 1860 áprilisában a Francia Császársághoz került. A csatlakozást a helyi népszavazások is megerősítették.

Itt alakult meg a mai Franciaország területén az első művészeti akadémia: Honoré d’Urfé író és Antoine Favre, neves humanista ügyvéd kezdeményezésére, az Académie florimontane létrejötte harminc évvel előzte meg a francia akadémiáét. A második világháború éveiben az Annecy környéki hegyvidék a maquisard partizánmozgalom egyik központjává vált. 1943-tól olasz, majd német katonai megszállás alá került, őket végül a partizánok szorították ki.

2010 áprilisában nagy ünnepségeken emlékeztek meg a Franciaországhoz való csatlakozás 150. évfordulójáról.

Demográfia

Év	Lakosság
1793	4 440
1800	5 130
1806	5 467
1821	5 724
1836	8 252
1846	8 547
1856	10 374
1861	9 370

Év	Lakosság
1866	11 554
1872	11 581
1876	10 976
1881	11 334
1886	11 817
1891	11 947
1896	12 894
1901	13 611

Év	Lakosság
1906	14 351
1911	15 622
1921	15 004
1926	17 233
1931	20 289
1936	23 293
1946	26 722
1954	33 114

Év	Lakosság
1962	43 255
1968	54 484
1975	53 262
1982	49 965
1990	49 644
1999	50 348
2006	52 890

Látnivalók

Palais de I’Isle – XII. századi épület a Thiou folyó kis szigetén. A középkorban, a genfi grófok uralma idején pénzverde, a Savoyaiak idején börtön és a városi őrség lakóhelye, a francia forradalom után a börtönt a bírósággal bővítették ki. A XIX. században a bíróságot és a börtönt új, modern épületbe költöztették. A második világháború (a Vichy-kormány, majd a német megszállás idején) ismét börtönné alakították az elfogott partizánok számára. 1944-ben a bevonuló partizánok rövid időre a kollaboráns milicistákat zárták ide. Jelenleg a helytörténeti múzeum, a Musée de l’historie d’Annecy működik benne.

Château d’Annecy – az annecy-i vár: a folyó déli partja fölé magasodó meredek domb peremére a XII. században várat építettek a genfi grófok, ezt bővítették tovább Savoie hercegei. A francia forradalom után katonai laktanyává alakították, ezt a funkcióját egészen a második világháború végéig megőrizte. Az épületeket többször is tűzvész pusztította el. A bejáratot a XII. századi alapokra épült öregtorony, a Tour de la Reine őrzi. A belső várudvart körbevevő épületek közül a Logis Vieux XIV-XV. századi, a Logis Nemours a reneszánsz kor kezdetén épült, a Logis Neuf a XV. század végén. Az udvart lezáró Logis Perriére és a mellette álló torony XV. századi. Az épületek egy részében a Musée regional kiállítása tekinthető meg.
Église St.-François – Szent Ferenc-templom: A barokk templom volt a vizitációs nővérek rendjének első temploma, mellette (a jelenlegi szálloda épületében) volt maga az apácakolostor. Itt volt Szalézi Szent Ferencnek, a rend megalapítójának és az első felszentelt nővérnek, a rend első főnökasszonyának, Chantal Szent Johanna Franciska sírja. Mindkettőjüket itt avatták szentté. Ma csak epitáfium jelzi sírhelyüket, a főoltár két oldalán. A templom ma az annecy-i olasz közösség temploma.
Église St-Maurice – Szent Móric-templom: Annecy legrégebbi temploma. A gótikus templomot 1442-ben a dominikánusok rendje emelte, főhajója igen nagy méretű.
Cathédrale St-Pierre – Szent Péter-székesegyház: ez volt Szalézi Szent Ferenc temploma, az ifjú Rousseau is énekelt a kórusban, és fuvolázott a katedrális zenekarában.
Ancienne palais épiscopal – a katedrálissal egybeépült püspöki palota röviddel a francia forradalom előtt készült. Korábban helyén Mme de Warens asszony háza állt, ahol Rousseau is lakott ifjúkorában, erre emlékeztet az udvaron álló szobra és az épület falán egy emléktábla.
Pont des Amours – egy csatorna, a Canal du Vassé felett átívelő híd, nevének jelentése: a szerelmesek hídja.
Centre Bonlineu – modern kulturális központ.
Basilique de la Visitation – a Vizitációs rend bazilikája: a város déli része fölé magasodó sziklatetőn álló templom építését 1922-ben kezdte meg a vizitációs nővérek rendje, de csak 1949-ben szentelték fel. Ide hozták át Szalézi Szent Ferenc és Jeanne de Chantal földi maradványait, így a templom nevezetes zarándokhely lett. A két szent életéről a bazilika melletti kis múzeum ad képet.
Conservatorie d’Art et d’Historie de la Haute-Savoie – Felső-Savoya megye művészeti és történeti konzervatóriuma: az egykori szeminárium épületében ma elsősorban a vidéket ábrázoló műalkotásokat gyűjtötték össze.
Basilique St-Joseph-des-Fins – a templomot egy Benedek-rendi szerzetes, Dom Paul Bellot tervezte, a harmincas évek végén készült el.
Musée de la Cloche – harangtörténeti múzeum, a város a Paccard öntöde székhelye, amely két évszázada foglalkozik ezzel a mesterséggel.
Városháza (Hôtel de Ville) – a tóparti Európa-park szélén. 1855-ben épült, klasszicista stílusban.