Ugrás a tartalomhoz

Alibunár

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alibunár (Алибунар / Alibunar)
A görögkeleti (szerb) templom
A görögkeleti (szerb) templom
Alibunár címere
Alibunár címere
Közigazgatás
Ország Szerbia
TartományVajdaság
KörzetDél-bánsági
KözségAlibunár
Rangvárosi jellegű település
PolgármesterDušan Jovanović (DP)
Irányítószám26310
Körzethívószám+381 13
RendszámPA
Népesség
Teljes népesség3431 fő (2002)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság67 m
Terület602,0 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 04′ 51″, k. h. 20° 57′ 57″45.080833°N 20.965833°EKoordináták: é. sz. 45° 04′ 51″, k. h. 20° 57′ 57″45.080833°N 20.965833°E
Alibunár weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Alibunár témájú médiaállományokat.

Alibunár (szerbül Алибунар / Alibunar, németül Alisbrunn) városi jellegű település és község (járás) Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bánsági körzetben.

Fekvése

[szerkesztés]

Pancsovától 36 km-re északkeletre fekszik.

A község települései

[szerkesztés]
Bővebben: Alibunár község

A községhez Alibunáron kívül még kilenc település tartozik (zárójelben a szerb név szerepel):

Nevének eredete

[szerkesztés]

Neve a török Ali Binar (= Ali kútja) helynévből való.

Története

[szerkesztés]
Utcakép
A görögkeleti (román) templom

Alibunár a török hódoltság alatt keletkezett. Nevét 1695-ben említik először Ali Binar néven.

1695-ben hódoltság végén, II. Musztafa szultán hadával együtt átvonult a településen is, és itt megpihenve Lippa felé vette útját.

1717-ben, a hódoltság utáni első összeíráskor 32 lakott házat számoltak itt össze. Az 1723-1725. évi gróf Mercy-féle térképeken is a lakott helyek között szerepelt.

1768-ban II. József császár délmagyarországi körútjában május 17–18-án Temesvárról Alibunárra jött és itt is éjszakázott, másnap, az alibunári és illáncsai mocsarak megtekintése után, tovább folytatta útját Tomasovácra (Tamáslaka).

1768-1773-ban, a szerb és a német katonai határőrvidék szervezésekor, a határőrök birtokába került s a Határőrvidék feloszlatásáig századszékhely volt.

1848. december 12-én Damjanich János, a későbbi honvédtábornok, 2500 emberével fényes győzelmet aratott itt a Suplikácz István szerb vajda vezérlete alatt álló szerb felkelőkön. A véres ütközetben a felkelők odahagyva egész felszerelésüket és poggyászukat, Pancsova felé menekültek, míg Damjanich, győztes honvédjeivel, Tomasovác felé vette útját. A küzdelem alatt az egész helység lángba borult s ekkor égett el a két görögkeleti egyház irattára is.

A Határőrvidék feloszlatásakor, 1872-ben, Torontál vármegyéhez csatolták, és az alibunári, a dobricai, illáncsai századokból, valamint a Petrovoszello helységből alakított Alibunári járás székhelye lett.

1910-ben 4512 lakosából 267 fő magyar, 335 fő német, 2717 fő román, 1166 fő szerb, 15 fő szlovák, 1 fő horvát, 2 fő egyéb anyanyelvű volt. Vallási tekintetben 506 fő római katolikus, 5 fő görögkatolikus, 20 fő református, 28 fő ág. hitv. evangélikus, 3884 fő görögkeleti ortodox, 8 fő unitárius, 38 fő izraelita, 14 fő egyéb vallású. A lakosok közül 2111 ember tudott írni és olvasni, továbbá 705 lakos tudott magyarul.

Népesség

[szerkesztés]

Demográfiai változások

[szerkesztés]
Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
3616 3811 3705 3951 3803 3738 3431[1] 3431 fő (2002)

Etnikai összetétel

[szerkesztés]
Nemzetiség Szám %
Szerbek 2052 59,80
Románok 960 27,98
Cigányok 87 2,53
Magyarok 61 1,77
Szlovákok 46 1,34
Macedónok 43 1,25
Jugoszlávok 42 1,22
Montenegróiak 11 0,32
Horvátok 11 0,32
Muzulmánok 11 0,32
Németek 7 0,20
Albánok 3 0,08
Szlovének 2 0,05
Bolgárok 2 0,05
Egyéb/Ismeretlen[2]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Reiszig Ede: Torontál vármegye
  • A magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása. - Bp., 1912.

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Alibunár&oldid=27462703”