Markaz

Markaz
Madártávlatból
Markaz címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Magyarország
Vármegye	Heves
Járás	Gyöngyösi
Jogállás	község
Polgármester	Holló László (független)
Irányítószám	3262
Körzethívószám	37
Népesség
Teljes népesség	1697 fő (2024. jan. 1.)
Népsűrűség	68,84 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	25,61 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 49′ 26″, k. h. 20° 03′ 22″47.824, 20.056
Markaz Pozíció Heves vármegye térképén
Markaz weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Markaz témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Markaz község Heves vármegye Gyöngyösi járásában.

Fekvése

Markaz a Mátra hegység lábánál, Gyöngyöstől 14 km-re, a Verpeléten át Egerig vezető 2416-os út mentén található. Északról erdős vidék, délen 154 hektár vízfelületű tó határolja.

Az itt élők szőlőműveléssel és bortermeléssel foglalkoznak. A falu határában napfényben gazdag, optimális mikroklímájú területen már az 1400-as évektől gondosan művelt szőlők díszlenek, amelyekből kiváló minőségű, karakteres borokat készítenek a borosgazdák.

"Ahol a Mátra és az Alföld összeér,

Ahol egy nagy tóba fut sok hegyi ér,

Ott van az én falum, neve Markaz,

S ott gyűlnek az éveim, mint időhalmaz"

Története

A falu nevével először az 1332-37-ben kelt pápai tizedjegyzékben találkozunk.

A Markaz név eredete nem tisztázott. A többféle magyarázat közül az látszik a legvalószínűbbnek, hogy Aba Sámuel Márk nevű unokatestvére volt a névadó, aki az Aba nemzetség Pata ágából származott. Ezt látszik alátámasztani, hogy a régi markazi ún. pusztatemplomot is Szent Márk tiszteletére szentelték. (1983-ban a régészek feltárták a templom maradványait. A feltárás eredményét az egri Dobó István Vármúzeum különnyomatban jelentette meg, mely megtalálható a Községi Könyvtárban.) Egy másik elképzelés szerint a honfoglalás előtti népvándorlás során olyan törzsek érkeztek erre a területre, akiknek a nevében a Markaz szó centrumot, központot jelentett. A falu első birtokosai a Kompoltiak voltak. Ők építették szálláshelyül a 460 m magas Vár-bércen álló, ma már csak romjaiban létező várat.

A család kihalása után 1522-ben az Országh család lett a falu földesura.

1567 és 1571 között Országh Borbála és enyingi Török Ferenc birtokolta, majd leányuk, Török Zsuzsanna és férje, Nyáry Pál tulajdonába került.

Nyáry Pál 1606-ban bekövetkezett halála után a falu egyik része Nyáry Borbála és férje, Haller György, majd Sámuel nevű fiuk birtokává vált, a másik rész pedig Nyáry Miklósé s gyermekeié, a négy líneáé lett.

A négy líneát a 17. század végén a Petrovay, a Huszár, a Szúnyogh és a Bossányi családok képviselték.

A török hódoltság után a falu elnéptelenedett, és közel két évszázadig lakatlan volt.

Az újranépesítést 1742-ben báró Bossányi Gáspár földesúr hajtatta végre Gömör és Kis-Hont vármegyei birtokairól, Klenóc, Hacsova és Pély nevű falvakból. A 40 betelepülő család döntő többsége szlovák, kisebb része magyar volt. A hajdani ősök leszármazottjai több mint 100 – ma is használt – ragadványnevükben őrzik a beköltözők emlékét.

Markaz látképe a várromból fotózva

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Szekrényes József (független)
• 1994–1998: Szekrényes József (független)
• 1998–2002: Szekrényes József (független)
• 2002–2006: Potoczki László (független)
• 2006–2010: Potoczki László (független)
• 2010–2014: Potoczki László (független)
• 2014–2019: Potoczki László (független)
• 2019–2024: Holló László (független)
• 2024– : Holló László (független)

Népessége

A lakosság számának változása:

• 1770-ben: 560 fő
• 1803-ban: 730 fő
• 1851-ben: 900 fő
• 1900-ban: 1439 fő
• 1949-ben: 2003 fő
• 1960-ban: 1971 fő
• 1970-ben: 1811 fő
• 1980-ban: 1838 fő
• 1990-ben: 1820 fő
• 2000-ben: 1873 fő
• 2002-ben: 1870 fő
• 2018-ban: 1789 fő

A népesség alakulása 2013 és 2024 között

Lakosok száma	1834	1793	1789	1771	1720	1699	1697
	2013	2014	2015	2021	2022	2023	2024

Adatok: Wikidata

2001-ben a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,7%-a magyarnak, 1,8% cigánynak, 0,3% németnek, 0,2% románnak mondta magát (12,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 64,7%, református 4%, görögkatolikus 0,5%, felekezeten kívüli 7,8% (21,8% nem nyilatkozott).

2022-ben a lakosság 90,5%-a vallotta magát magyarnak, 1,9% cigánynak, 0,5% németnek, 0,4% románnak, 0,2% szlováknak, 0,1% ukránnak, 1,7% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (9,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 43,8% volt római katolikus, 2,9% református, 0,6% görög katolikus, 0,3% evangélikus, 2,2% egyéb keresztény, 1,1% egyéb katolikus, 9% felekezeten kívüli (39,7% nem válaszolt).

Gazdasága

A falu mikroklímája kiválóan alkalmas szőlőművelésre, melyre már az 1400-as évekből találunk adatokat. Az 1742-ben érkezők az elvadult szőlőket újratelepítették, s a szőlőterület nagysága a filoxéravészig (1885) szépen gyarapodott. Az elpusztult szőlőültetvények helyére az 1890-es évektől megindult a kormány által kedvezményes hitelekkel támogatott új szőlőfajták telepítése. A 19. és a 20. század fordulója után a falu határában korszerű művelésű nagy uradalmi birtokok alakultak ki. A Téven, a Grüssner és az Erlach-féle birtokokon zömmel markazi szőlőművelő munkások dolgoztak.

A két világháború között a lakosság 90%-a a mezőgazdaságból élt. A szövetkezeti gazdálkodás 1949-ben kezdődött, s 1953-ig működött a Mátra Termelőszövetkezet, majd 1960-ban megalakult a Mátravölgye MgTSZ, melynek jelenlegi jogutódja a Mátrabor 2000 Rt. Napjainkban néhány családi vállalkozás foglalkozik kizárólag szőlő- és bortermeléssel; a lakosság többségének kiegészítő jövedelemforrást jelent a mezőgazdaság.

Nevezetességei

Tájház

A markazi Tájházat az 1870-es évek elején Valkó Vendel helyi mester építette. A markazi lakóház típusa szarufás, torokgerendás, vízvetős, deszkaoromzatos, háromsejtű ház volt. A tájház nem típusos háromosztatú. Eredetileg is két család részére épült, 2 külön bejárattal 1 szoba, konyha. Hacsavecz Béla visszaemlékezése szerint, általában egy család lakott benne. A hátsó részben átmenetileg laktak vendégcsaládok. Teteje nád, korábban tetőfedésre rozsszalmából kötött zsúpot használtak.

A 19. század közepe előtt Markazon fából építkeztek, később patakkőből vagy kőbányák, kőfejtők terméséből. A tájházat durván faragott patakkőből, agyagos földbe építették.

A lakórészekben eredetileg szabadkéményes konyha és kemencés szoba található. A lakóépülettel párhuzamosan húzódik egy kamrából és egy eszköztárolóból álló gazdasági épület. A ház utolsó tulajdonosa Barta Veron (Bikulya) volt. Halála után az akkori Községi Tanács megvásárolta és a Műemlékvédelmi Felügyelőség segítségével felújította. A látogatók előtt 1988-ban nyitották meg.

Hegedűs Istvánné, Ágnes néni – akinek szívügye volt a régi eszközök, berendezési tárgyak megmentése – vezetésével idős asszonyok gyűjtötték össze a faluban még fellelhető tárgyakat. Ágnes néni volt – 2003-ban bekövetkezett haláláig – a ház gondnoka. Ízes tájszólással, itt-ott tót szavakat belekeverve mesélt az idelátogató vendégeknek. A berendezési és felszerelési tárgyak java része a 20. század elejéről származnak.

Markazi várrom légi fotón

Várrom légi felvételen (Markaz)

Római katolikus templom

A jelenlegi templom 1910-ben épült a hirtelen összeomlott régi templom helyén. Oltárképén Szent László vizet fakaszt. Vidéki mester munkája a 18. század második feléből. A bejárat feletti kórust nemrégiben újították fel, a festés markazi mester (Kovács György) munkáját dicséri. Itt látható az orgona is, a plébánia 1839-ből való.

Kápolna

A római katolikus kápolna a 18. század végén épült copf stílusban. Útmenti homlokzattornyos, késő barokk kápolna. Fákkal körülvéve szabadon áll a község délnyugati vége előtt. A kis méretű épület vegyes alapanyagból (tégla, terméskő) épült, alaprajza téglalap, 3/8 záródással. A homlokzati falat a kápolna egyetlen bejárata töri át. A falazott, barokk vonalú tornyocskát gúla idomú, bádoglemezzel fedett sisak koronázza. Kétoldalt barokk vonalú oromfalrész emelkedik. A kápolna hosszoldalait egy-egy félköríves ablak töri át. Az épület feletti nyeregtetőt bádoglemez fedi.

Markazi-víztározó

Az RWE tulajdonában lévő Mátrai Erőmű Rt. víztározója elsősorban ipari célokat szolgál, de az erőmű egyesületein keresztül jóléti hasznosítás is biztosított. Így az engedéllyel rendelkezők horgászhatnak, csónakázhatnak, vitorlázhatnak, szörfözhetnek a tavon. A tó felülete 154 ha, 8,7 millió köbméter vizet tárol, legnagyobb mélysége 14–15 m. Kedvezően befolyásolja a mikroklímát, így a körülötte lévő mezőgazdasági termelést is. Partján és a környékén 400 épületből álló településrész biztosítja a pihenést.

A tavat a Malom-patak, a Zsidó-patak és a Hatra-patak táplálja, míg a tó vizeit a Nyiget-patak szállítja el.

Markazi várrom

A községtől északnyugatra fekvő 631 m magas Hegyes-hegy déli nyúlványán, a Várbércen (460 m) találjuk a markazi vár romjait. A köves Tatár-mezőből (korábban lőtér) három oldalról meredeken emelkedik ki a Várbérc, amely csak északról kapcsolódik közvetlenül a Hegyes-hegyhez. Megközelítése a zöld háromszög és a zöld L jelzésen lehetséges.

A várat a hagyomány szerint a tatárjárás idején építették. Valószínűbb azonban, hogy a tatárjárás után meginduló nagy várépítkezés során a 14. század első felében, vagy még valamivel később épült. Korai története is minden bizonnyal a Kompolti családhoz kapcsolódik, akik Markaz környékén már a 13. században birtokokat szereztek.

Legjobban a keleti fal maradt meg mintegy 9 m magasságig. A század első negyedében e falban lőréseket és ablaknyílásokat említettek. Nyugati fala 1,8 m vastag, s a század 30-as éveiben még majdnem 1,5 m magasságú volt. A déli falon nagy törések vannak, az északi pedig csaknem teljesen elpusztult, maradványait nagy omladékréteg takarja.

A várban még nem végeztek feltárást. Területe kb. 860-900 négyzetméter lehetett. A helyi hagyomány szerint, melyet Bél Mátyás jegyzett fel 1730-1735 között: "Markaz vára szintén csak rom. A helybeliek mesélik róla, hogy építését csak megkezdték, de be nem fejezhették, mert amit nappal építettek, éjjel szétszedték."

Melegvizű tó

A falu közepén melegvizű forrás fakad, mely télen sem fagy be. Ezt zsilippel elrekesztve kicsiny tóvá szélesedik. Régebben itt mostak a falu asszonyai, ma diszhalakkal betelepítve hangulatos pihenőhellyé vált.

Képek

• 
• 
• 
• 
• 

Testvértelepülések

• Ákos, Románia
• Milowka, Lengyelország
• Csécs, Szlovákia

Források

• markaz.hu
• markazito.hu

Külső hivatkozások

Markaz község honlapja Markaz Tó Horgászparadicsom

Irodalom

• Hacsavecz Béla: Mátra ölén: Markaz – A falu krónikája 1875-ig, Markaz község Önkormányzata, 1992, ISBN 963-03-3556-5
• Hacsavecz Béla: A mátrai hegyek alatt...: Markaz – A falu krónikája 1875-től 1945-ig, Markaz község Önkormányzata, 1996, ISBN 963-03-4136-0
• Hacsavecz Béla: Neveinkben élünk – Markaz község földrajzi, vezeték- és ragadványnevei, Markaz község Önkormányzata, 2005