Nagy-Küküllő (folyó)
| Nagy-Küküllő | |
| A Nagy-Küküllő Székelykeresztúr mellett | |
| Közigazgatás | |
| Országok | |
| Megyék | Hargita, Maros, Szeben és Fehér megye |
| Földrajzi adatok | |
| Hossz | 221 km |
| Forrásszint | 1 455 m |
| Vízhozam | 14,5 m³/s |
| Vízgyűjtő terület | 3606 km² |
| Forrás | Görgényi-havasok, Székelyvarság mellett |
| Torkolat | Küküllő (Balázsfalva mellett) → Maros → Tisza → Duna → Fekete-tenger |
| Elhelyezkedése | |
 | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy-Küküllő témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Nagy-Küküllő (románul: Târnava Mare, németül: Große Kokel) folyó Romániában, Erdélyben. Az egykori Udvarhelyszék legjelentősebb folyóvize. A Görgényi-havasokban ered és Balázsfalva mellett egyesül a Kis-Küküllővel. Az egyesülést követően Küküllő néven folytatja útját, egészen Mihálcfalváig, ahol beletorkollik a Marosba.
Neve
[szerkesztés]A küküllő korai török eredetű szó, mely az avarok révén került a magyar nyelvbe, jelentése: kökényes.[1] A Nagy-Küküllő esetében is kökényes vidékre utal a „Küküllő” megnevezés.
Földrajza
[szerkesztés]A Nagysomlyó-hegy tövéből 1455 méter magasságból ered, a folyóhossza 221 kilométer és a becsült vízgyűjtő területének nagysága 3606 négyzetkilométer. A folyó Székelyudvarhely városát elérve, hegyvidéki jellegből dombvidéki jellegűre vált változatos horgászlehetőségeket biztosítva az itt élők számára. A Nagy-Küküllő az Erdélyi-medencében Balázsfalvánál egyesül a Sóvidékről érkező Kis-Küküllővel, majd közösen Küküllő folyó néven folytatják útjukat a Maros folyóig.[2]
Halfaunája
[szerkesztés]A folyó halfaunája roppant változatos. Felső hegyvidéki részén Székelyvarság falu és Székelyudvarhely között nagy számban pénzes pért, fejes domolykót, paducot, sebes pisztrángot, pataki pisztrángot, petényi-márnát és botos kölöntét, kövi csíkot lehet benne találni. Korábban jelentős rózsásmárna-populációval is büszkélkedhetett a folyó, de egyelőre még nem tisztázott hatások következtében ez a halfaj lehúzódott a folyó legalsó szakaszaira. A dombvidéki szakaszon megmutatkozik, hogy nagyobb mértékű ipari mérgezés már háromszor is történt az elmúlt időszakban és a folyóvíz-szennyezése a lakosság által is rendszeres. Itt ezek ellenére még jelentős a harcsapopuláció, mely szinte legendás a horgászok körében és a folyóvízi csukák is megtalálhatóak. Jelentős a paduc állomány, mely a helyi horgászok kedvence és a tiszta részeken, még domolykóra is lehet számítani. Tavak környékén, zsilipen át megszökött kárászok és pontyok is megtalálhatóak a folyóban.[3]
Néhány jelentős település a folyó mentén
[szerkesztés]Székelyvarság, Zeteváralja, Fenyéd, Betfalva, Zetelaka, Küküllőkeményfalva, Székelyudvarhely, Bögöz, Székelykeresztúr, Segesvár, Erzsébetváros, Medgyes, Balázsfalva.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Kristó Gyula. Korai magyar történeti lexikon (9-14. század).. Akadémiai Kiadó, Budapest, p.387. o. (1994)
- ↑ Kis- és Nagy-Küküllő. mercuriustour.ro, 2010. március 1. (Hozzáférés: 2010. június 14.)[halott link]
- ↑ Horgászvizeink – Nagy.Küküllő. horgaszat-vadaszat.ro, 2008. október 5. [2010. július 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 14.)
További információk
[szerkesztés]- Kovács-Kendi Lehel: Túraajánló – Tartód vára és a Nagyküküllő forrása. szekelyhon.ro, 2006. július 19. (Hozzáférés: 2010. június 14.)[halott link]
- Nagy Árpád: Székelyvarsági Csurgókő: (Avagy a székelyek vízesése a Nagyküküllő forrásvidékén!). erdelyivendeghazak.ro. [2009. szeptember 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 14.)