Szojuz TMA–14
| Szojuz TMA–14 | |||||
| Nemzetközi Űrállomást kiszolgáló program | |||||
| Repülésadatok | |||||
| Űrügynökség | Orosz Szövetségi Űrügynökség | ||||
| Hívójel | Альтаир - Altair | ||||
| Hordozórakéta | Szojuz–FG | ||||
| A repülés paraméterei | |||||
| Start | 2009. március 26. | ||||
| Starthely | Bajkonur LC-1/5 | ||||
| Leszállás | |||||
| ideje | 2009. április 8. | ||||
| helye | Kazahsztán | ||||
| Időtartam | ~ 173 nap | ||||
| Űrhajó tömege | 7,27 t | ||||
| Pálya | |||||
| Pályamagasság | |||||
| Föld körül | 200/242 km | ||||
| Pályahajlás | |||||
| Föld körül | 51,6° | ||||
| Periódus | |||||
| Föld körül | 88,64 perc | ||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Szojuz TMA–14 témájú médiaállományokat. | |||||
A Szojuz TMA–14 a Szojuz–TMA orosz háromszemélyes szállító/mentőűrhajó űrrepülése volt 2009-ben. A 46. emberes repülés, a 19. állandó személyzet a Nemzetközi Űrállomásra (ISS). Charles Simonyi az első űrturista, aki másodszor repült az űrállomásra. Ez a küldetés a 101. emberes Szojuz űrrepülés.
Küldetés
[szerkesztés]Hosszú távú cserelegénységet szállított az ISS fedélzetére. A tudományos és kísérleti feladatokon túl az űrhajók cseréje volt szükségszerű.[1]
Jellemzői
[szerkesztés]2009. március 26-án[2] az ISS-hez március 28-án, magyar idő szerint 14:15-kor dokkolt.[3] A Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz–FG juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Több pályamódosítást követően március 28-án a Nemzetközi Űrállomást (ISS) automatikus vezérléssel megközelítette, majd sikeresen dokkolt. Az orbitális egység pályája 88,7 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 199 kilométer, apogeuma 251 kilométer volt.
A Szojuz indításával a világűrben egy időben lévő emberek száma elérte a 13 főt, ennél több űrhajós még sosem repült egyszerre (ennyien 1995-ben már voltak, hasonlóan egy Szojuz, a Mir-űrállomás és egy űrsikló legénysége).[4]
Az időszakos karbantartó munkálatok mellett elvégezték az előírt kutatási, kísérleti és tudományos feladatokat. A program szerint, szolgálat teljesítésre fogadták űrrepülőgépeket, elvégezték a meghatározott feladatokat. A teherűrhajókat (M–02M, M66, M67), kirámolták a szállítmányokat, illetve bepakolták a keletkezett hulladékot.
Simonyi többek között újra méréseket végzett a magyar fejlesztésű Pille dózismérővel.[5] Mivel már másodszor jutott ki a világűrbe, így szervezete gyorsabban alkalmazkodott a súlytalansághoz. Ez okból több mérés elvégzésére is lehetőség nyílt.
A repülés alatt több alkalommal létesítettek kapcsolatot magyar rádióamatőrökkel. Április 3-án a Kárpát-medence 15 városában lévő rádióamatőrökkel, 4-én különféle járműveken, többek között balatoni kompon, kerékpáron, sárkányrepülőn és hőlégballonon tartózkodókkal létesítettek rádiókapcsolat, 5-én pedig diákok kérdéseire válaszolt Simonyi.[6]
2009. október 11-én Arkalik (oroszul: Арқалық) városától hagyományos visszatéréssel, a tervezett leszállási körzettől mintegy 90 kilométerre délre ért Földet. Összesen 198 napot, 16 órát, 42 percet és 25 másodpercet töltött a világűrben. 3129 alkalommal kerülte meg a Földet.
Személyzet
[szerkesztés]Indításkor
[szerkesztés]- Gennagyij Padalka (3), parancsnok,
Oroszország
- Michael Reed Barratt (1), fedélzeti mérnök,
Egyesült Államok
- Charles Simonyi (2), űrturista,
Magyarország/
Leszálláskor
[szerkesztés]- Gennagyij Padalka (3), parancsnok,
- Michael Reed Barratt (1), fedélzeti mérnök,
- Guy Laliberté speciális űrutazó
Kanada
Tartalék személyzet
[szerkesztés]- Makszim Viktorovics Szurajev parancsnok
- Jeffrey Williams fedélzeti mérnök
- Esther Dyson speciális űrutazó
Anglia
Űrturizmus
[szerkesztés]Charles Simonyi lett az első űrturista, aki kétszer is meglátogatja a világűrt és az ISS-t, de egyelőre az utolsó is. Azzal magyarázzák ezt, hogy az Nemzetközi Űrállomás (ISS) az STS–119 küldetése után már hat űrhajóst is képes egyszerre ellátni, így a Szojuz-űrhajók jelenlegi gyártási kapacitása teljesen le van kötve, azaz nincsen olyan szabad űrjármű, amely a turistákat szállíthatná.
A küldetés logója
[szerkesztés]A Roszkoszmosz által kiírt pályázaton 6 és 15 év közötti gyerekek vehettek részt. A pályázat célja az volt, hogy tervezzenek egy logót a Szojuz TMA–14 misszióra. A pályázat eredményét 2008. december 28-án hirdették ki. A nyertes művet a 12 éves moszkvai Anna Csibiszkova készítette.[7]
Lásd még
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Space Adventures’ Orbital Spaceflight Candidate, Charles Simonyi, Plans Spring 2009 Return Flight to the ISS. [2008. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 30.)
- ↑ Frey, Sándor: GYORSHÍR: Sikeres indítás. Űrvilág, 2009. március 26. (Hozzáférés: 2009. március 28.)
- ↑ Frey, Sándor: Dokkolt a Szojuz TMA-14. Űrvilág.hu, 2008. március 28. (Hozzáférés: 2009. március 28.)
- ↑ Malik, Tariq: Population in Space at Historic High: 13 (angol nyelven). SPACE.com, 2008. március 27. (Hozzáférés: 2009. március 28.)
- ↑ Apáthy, István; Deme Sándor: Charles Simonyi újra mér a Pillével (1. rész). Űrvilág.hu, 2009. február 19. (Hozzáférés: 2009. február 19.)
- ↑ Frey, Sándor: Magyar rádiókapcsolatok Charles Simonyival. Űrvilág, 2009. március 25. (Hozzáférés: 2009. március 28.)
- ↑ Frey, Sándor: Gyerek tervezte a Szojuz TMA-14 jelvényét. Űrvilág.hu, 2009. január 5. (Hozzáférés: 2009. január 5.)
Külső hivatkozások
[szerkesztés]- Schuminszky, Nándor: Charles második repülése előtt. Űrvilág, 2009. március 22. (Hozzáférés: 2009. március 22.)
- Charles Simonyi hivatalos honlapja
- Szojuz TMA–14. kursknet.ru. [2015. szeptember 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 16.)
- Szojuz TMA–14. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. augusztus 16.)
- Szojuz TMA–14. sg.hu. (Hozzáférés: 2013. augusztus 16.)
- Szojuz TMA–14. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 16.)