Nem kell sok posztomat elolvasnotok ahhoz, hogy tudjátok, mennyire rajongok a skandináv témákért, legyen az egy napjainkban játszódó történet, vagy a méltán híres skandináv mitológia egyik feldolgozása. Természetesen Demi Winters könyvének, A csontok útjának sem voltam képes sokáig ellenállni, mikor megtudtam, hogy egy ezen vidék ihlette történelmi fantasy-fikcióról beszélünk. Hiába szűröm az utóbbi időben szigorúan, hogy mivel töltsem el a szabadidőmet, ez a kötet valahogy átcsúszott, de a legkevésbé sem bántam meg.
Silla álnéven él és dolgozik egy faluban, de sehol sem érezheti magát biztonságban. Olyan dolgokat lát és érez, amelyeket mások nem, ez pedig halállal büntetendő a királyságban. Apjával ezért nem is maradnak három hónapnál tovább egy helyen. Már épp indulni készülnének Skarstadból, amikor fegyveresek támadnak rájuk, a találkozást pedig apja nem éli túl. Utolsó lehelletével viszont olyan titkot árul el Sillának, amely a lányt teljesen összezavarja. A férfi végső kívánságának eleget téve Silla hosszú és veszélyes útra vállalkozik: Kopába menekül, ahol apja utolsó értesülései szerint biztonságban lesz az üldözőitől.
Némi bizalmatlansággal kezdtem bele az olvasásba, hiszen eredetileg valószínűleg nem csúszott volna át a szitámon, inkább csak a Kiadó marketingjének köszönhetően… Az első fejezet azonban minden kétségemet eloszlatta. Amikor elkezdtem, csak azt a néhány oldalt terveztem elolvasni első szuszra, de aznap újra és újra visszatértem a “csak még egyet” címszóval, tehát mondhatjuk, hogy igencsak könnyen beszippantott. Ebben nem kis része volt annak, hogy nem kell várnunk az események felgyorsulására, már rögtön az elején kapunk egy-egy izgalmas jelenetet. Kifejezetten kíváncsivá tett a mágikus vonal is, különösen, hogy a főszereplőnknek el kell rejtenie a képességét, de persze erről csak később kapunk részleteket.
A regény erőssége számomra egyértelműen a világépítésében rejlik. És már most szögezzük le, nem szimplán azért, mert a szívem csücskét dobogtatta meg a skandináv és a boszorkányos vonallal. Már az elejétől fogva rendkívül jól érzékeltette a világra jellemző általános feszültséget és hangulatot, ami miatt tökéletesen bele tudtam képzelni magam ebbe a rideg, dolgos környezetbe. A világépítés engem erősen a Vikingek című sorozatban ábrázolt környezetre emlékeztetett, ez is nagyban segített
Összességében A csontok útja nagy meglepetést okozott számomra. Nem számítottam arra, hogy ennyire magával fog ragadni, de emiatt még az apróbb hibáit is hajlamos voltam elnézni. Merthogy vannak, ez kétségtelen. A legzavaróbb talán az, hogy túlságosan elnyújtotta a szerző a történetet, bizonyos részei már monotonná váltak a végére, de összességében mégsem tagadhatom le, hogy magával ragadott a világa. Kíváncsian várom a folytatásokat, igaz, tudván azt, hogy ötkötetes sorozatra készül a szerző, kicsit tartok tőle, hogy a terjengősség a minőség rovására fog menni. De majd meglátjuk.
Oldalszám: 616
Sorozat: The Ashen 1.
Eredeti cím: The Road of Bones (2023)
Fordította: Fügedi Tímea
Műfaj: fantasy, romantikus, new adult, történelmi fikció