A sorozat első kötetét, A rab herceget még a megjelenésének idején, 2021-ben olvastam el. Bár a második rész, a Hercegi csel egy évre rá, 2022-ben megérkezett hozzánk, a trilógia befejező részére jóval többet kellett várnunk. Már-már azt hittem, a Kiadó elkaszálni készül a sorozatot közvetlenül a zárás előtt, de szerencsére nem így történt. Mindenképpen szerettem volna elolvasni a Feltörekvő királyokat, holott tartottam is tőle, hiszen az erotikus regények korábban sem voltak a kedvenceim, az azóta eltelt években pedig még kevésbé tudom értékelni őket. Ám az az igazság, hogy 2021-ben is azért élveztem annyira A rab herceget, mert kicsit többet adott, mint amennyit egy erotikus regény általában, és én erre a pluszra voltam kíváncsi.

A Feltörekvő királyok pontosan ott folytatódik, ahol az előző kötet története véget ér: Damianos kilétét leleplezik a vere-i sereg előtt, ráadásul nem mások, mint az akielosi katonák. Laurent ugyanis titokban szövetkezett annak az akielosi seregnek a vezetőjével, aki nem fogadott hűséget a trónbitorló királynak, Kastornak, aki annak idején fogságba ejtette és rabszolgaságba taszította a fivérét, Damianost. A két kitaszított herceg tovább menetel előre, hogy visszaszerezzék az országukat, illetve az őket megillető trónt, de közben az egymás iránti vegyes érzéseikkel is meg kell küzdeniük, hogy hatékonyan tudjanak együtt dolgozni.

A Hercegi cselt többségében azért élveztem kevésbé, mert az elejétől a végéig a hadászat állt a középpontjában. Ez a Feltörekvő királyokra is igaz, azonban itt már valamiért nem okozott problémát számomra. Valószínűleg az áll mögötte, hogy sokkal jobb egyensúlyban volt a sereg mozgásának követése és minden más aspektusa a történetnek, közöttük azok, amelyek engem valójában érdekeltek.

Kifejezetten tetszett, hogy – bár ez a sorozat többi kötetére is igaz, de most ezt jobban tudtam értékelni – Pacat írásstílusa egyáltalán nem szájbarágós, hanem könnyed és viszonylag elegáns. Értem ezalatt például azt, hogy ha valamire rájönnek a csavaros eszű főszereplőink, annak nem adják jelét egészen addig, ameddig egy drámai jelenet közben le nem leplezik. Vagy éppen azt, hogy ha a történet egy pontján lezajlik valami jelentőségteljes, annak a fontosságát nem hangsúlyozza ki külön, hanem rábízza az olvasóra, értelmezze úgy, ahogy szeretné.

Ám amit az előző kötetben gyengeségnek éreztem, azt itt is tapasztaltam: Laurent és Damen viszonyának hullámzását. Természetes és elvárt, hogy a kettejüket ért sérelmek tekintetében ne legyen egyszerű és felhőtlen a kapcsolatuk, ám számomra még mindig kevés az az átmenet, ami a változásokat eredményezi. Kifejezetten zavart például az, hogy míg az előző kötet végén nagyon bensőséges és meghitt kapcsolatban voltak és váltak el egymástól, addig ennek az elején, szinte mindenféle átmenet nélkül távolodtak el arra a szintre, ahol még A rab herceg idején voltak. Valószínűleg az hiányzott számomra, hogy jobban belelássak a Laurent mozgató szálakba.

A Feltörekvő királyságok zárásáról még érdemes egy szót ejteni. Több szempontból is gyönyörű volt az a jelenet, ahogyan végződött, ám mégis van bennem egy űr ezzel kapcsolatban. Úgy érzem, túl gyorsan ért véget, meg is döbbentem azon, mennyire hirtelen csapta le a szerző. Egy rövid utószót szerintem megérdemeltünk volna arról, hogyan alakul a két főszereplőnk sorsa a nagy csata után, együtt maradnak-e és hogyan egyeztetik össze a kapcsolatukat a kötelességeikkel.

Összességében úgy érzem, a Feltörekvő királyok adta meg számomra mindazt, amit az egész sorozattól elvártam volna. Egyáltalán nem tökéletes, sőt, ám van benne egy egészséges egyensúly a pikáns jelenetek és a politikai csatározások között, ami számomra a történet lényegét adta. Nem gondolom azt, hogy bármikor is újra fogom olvasni a sorozatot, ám őszintén örülök annak, hogy adtam neki egy esélyt, és befejezhettem a magyar fordításnak hála. Érdekes volt az az ókori görög-római mintákra épülő fantasy világ, amit C. S. Pacat megalkotott, és az írásstílusa sem állt távol tőlem, ám tény, hogy a középpontjában a két férfi főszereplőnk közötti erotikus kapcsolat áll, ami számomra közel érdektelen.

Kiadás: Könyvmolyképző (2024)
Oldalszám: 320
Sorozat: A rab herceg 3. (Zafír pöttyös könyvek)
Eredeti cím: Kings Rising (2016)
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Műfaj: (low) fantasy, erotikus, romantikus, dark romance

Akielosi Damianos visszatért. A rab herceg-trilógia letehetetlen zárókötete!

Miután lelepleződött a kiléte, Damen kénytelen úgy a gazdája, Laurent herceg elé állni, mint Akielosi Damianos – akire Laurent esküt tett, hogy megöli.

Egy gigászi csata küszöbén mindkettőjük országának sorsa hajszálon függ. Délen Kastor erői gyülekeznek. Északon a Kormányzó seregei készülnek a háborúra. Damen egyetlen reménye az őt illető trón megszerzésére, ha Laurent-nal együtt száll harcba a trónbitorlóikkal szemben.

A kellemetlen szövetségre kényszerített két férfi Akielos mélyére utazik, ahol szembekerülnek az eddigi legveszélyesebb ellenségükkel. De ha a közöttük kialakult törékeny bizalom még túl is éli Damen kilétének lelepleződését, vajon kibírja-e a Kormányzó utolsó, halálos cselszövését a trónért?

Különleges, egyedi, magával ragadó, ellenségekből szerelmesek történet.

Hagyd, hogy elraboljon!

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent A rab herceg trilógia harmadik-, egyben befejező kötete, a Feltörekvő királyok. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Akielosi Damianos “Damen” és Laurent herceg epikus történetének lezárását, melyben törékeny bizalmukból kell szövetséget kovácsolniuk, hogy legyőzhessék legveszélyesebb és legfurfangosabb ellenségüket, a Kormányzót. Vajon sikerrel járnak?

Tarts velünk, kövesd a turné állomásait, és nyerd meg a kiadó által felajánlott könyv egy példányát!

Nyereményjáték

Mostani játékunk során, arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek Laurent herceget és Dament. Minden állomáson találtok egy idézetet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint eldönteni, melyikük mondhatta, majd a helyes választ beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“– Egy délelőttöt töltöttél vele, de máris óva intesz tőle. Csak várd meg, mi lesz, ha egy egész napot leszel vele (...).”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

01.15. Utószó - Borítók

01.17. Dreamworld - Idézetek

01.19. Utószó

01.21. Hagyjatok! Olvasok!

01.23. Readinspo

01.25. Dreamworld

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Többször is említettem már a blogon, mennyire lenyűgöz az antik Görögország világa, és kevés esetben hagyok ki olyan olvasmányt, amely ezzel kapcsolatos. Most is pontosan így történt: amint megláttam Hádész és Perszephoné nevét a fülszövegben, nem is olvastam tovább, egyből döntöttem. Lehet, hogy figyelmesebbnek kellett volna lennem, amikor választottam, mert a kezdés előtt derült ki számomra, hogy ez a regény olyan műfajokba is besorolható, amelyekért nem rajongok túlzottam. Ez természetesen befolyásolta számomra az olvasási élményt, ezért aki inkább az erotikus vonala miatt kíváncsi a könyvre, nem nálam fogja megkapni a választ, érdemes-e elolvasnia.

A sötétség érintésében Hádész és Perszephoné – az Alvilág istenének és Démétér tavaszistennő lányának – történetét dolgozza fel a szerző, a modern világ köntösébe öltöztetve. Scarlett St. Clair világában az istenek az emberek között járnak és hétköznapi tevékenységeket végeznek, leszámítva persze, hogy itt is rendelkeznek a különleges képességeikkel. A főszereplőink közül Hádész éjszakai klubot üzemeltet, Perszephoné pedig éppen gyakornok újságíróként próbál utánajárni az Alvilág titokzatos istene körül keringő pletykáknak. Közben a lánynak sikerül egy veszélyes alkut is kötnie az istennel, amely olyan dologra kényszeríti Perszephonét, melyet nem biztos, hogy képes teljesíteni.

Az első, amely feltűnt az olvasás során, hogy a szerző nem fektetett túl sok energiát a világ felépítésébe. Ez a terület kimerül annyiban, hogy rögzítjük, az istenek az emberek között járnak, saját vállalkozásokkal rendelkeznek (Hádész éjszakai klubot, Zeusz reklámcéget üzemeltet, csakhogy említsek példát is). Perszephoné még fiatal, egyetemre jár és gyakornoki állásra jelentkezik, amely miatt belekeveredik az Alvilág istenének hálójába. A görög mitológia többi szereplőjének modern világban elfoglalt helyéről rettenetesen keveset tudunk meg, amely nagy hiányérzetet hagyott bennem. Persze tudom, a könyv egészen másra fókuszál, de úgy gondolom, ha már nem hétköznapi karaktereket választ a szerző, hanem belevisz egy fantasy vonalat is a történetbe, azt érdemes jobban kibontakoztatni.

A sötétség érintése elég erőteljesen a szereplőinkre fókuszál, akik szerencsére kedvelhetők. Hádész karakterének vonzereje a titokzatosságában rejlik. Eleinte rosszfiúnak látjuk, de hamarosan kiderül, hogy nem gonosz ő annyira. Perszephoné intelligens és viszonylag érdekes is, tekintve, hogy ő is rejteget dolgokat, még előttünk is. Az ő célja a történetben, hogy rájöjjön, miért alakult úgy, hogy a képessége éppen az anyjáéval ellentétes (teremtés helyett elrohasztja a növényeket), és hogy ezt mire tudja felhasználni.

Tulajdonképpen örülök neki, hogy ezt a két istent választotta a szerző a története főszereplőinek. Mindig is úgy gondoltam, az ő kapcsolatukban rengeteg potenciál van, és magában a mitológiában sem szentelnek elég figyelmet kettejüknek.

Összességében A sötétség érintésével kissé eltévedtem azoktól a műfajoktól, amelyekben általában olvasok – és sajnos ezúttal nem mondhatom azt, hogy nem bántam meg. Egyáltalán nem jött át számomra a történet, és egészen biztos vagyok benne, hogy nem fogom fojtatni a második résszel. A fantasy vonal, amely miatt érdekelt volna a regény, volt a leggyengébb benne, ezért inkább elengedem a karaktereket.

Értékelés

Kiadás: Könyvmolyképző (2023)
Oldalszám: 400
Sorozat: Hades és Persephone 1. (Zafír pöttyös könyvek)
Eredeti cím: A Touch of Darkness (2019)
Fordította: Kádár Pál
Műfaj: fantasy, romantikus, new adult, erotikus

Mi vár rád, ha a Holtak Istene visszaadja az életedet?

Persephone csak névleg a Tavasz Istennője. Az igazság az, hogy a virágok kislánykora óta elhalnak az érintése alatt. Új-Athénba költözése után abban reménykedik, hogy feltűnés nélkül vegyülhet el az emberek között, halandó újságírónak álcázva magát.

Hades, a Halál Istene egy szerencsejáték-birodalmat épített fel a halandó világban, a szóbeszéd szerint pedig a leglehetetlenebb fogadásokat kedveli a legjobban.

Miután véletlenül összetalálkozik Hadesszal, Persephone rádöbben, hogy alkut kötött a Halál Istenével. Az alku feltételeit pedig képtelenség teljesítenie: életet kell teremtenie az Alvilágban, különben elveszíti a szabadságát.

Az alku azonban nem csak arra világít rá, hogy Persephone egy bukott istennő. Miközben ugyanis igyekszik elhinteni szabadságának magvait, egyre jobban beleszeret a Halál Istenébe – ez pedig tilos.

Hades és Persephone történetének modern és kreatív feldolgozása.

Vesd bele magad!

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

Nyereményjáték

Persephone és Hades története Új-Athénban kezdődik, egy olyan modern világban ahol az Istenek köztünk járnak és többek közt éjszakai bárokat üzemeltetnek. A történet során Hades és Persephone mellett más istenekkel is találkozhattok, ezért most eljött az idő, hogy leteszteljük tudásotokat. Minden állomáson találtok egy portrét egy görög istenségről, a feladatok pedig az, hogy kitaláljátok a nevét és, hogy minek az istene.

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Sokáig tartózkodtam attól, hogy Sarah J. Maastól olvassak, mivel féltem, hogy én leszek az egyetlen ezen a bolygón, akinek nem tetszenek majd a történetei. Nagyjából így is lett. Egyáltalán nem kapott el az a láz, ami az írónőt övezi, és ez valószínűleg akkor sem fog megváltozni, amikor próbál teszek a népszerűbb regényeivel. Nem voltam biztos benne a Föld és vér háza elolvasása után, hogy folytatni fogom a sorozatot, de az a baj, hogy ha elkezdek egy fantasy történetet, muszáj megtudnom, hogyan végződik majd.

Rigelus fenyegetése után Bryce és Hunt meghúzzák magukat, és próbálnak Crescent City mintapolgáraiként viselkedni. Természetesen nem bírják sokáig. Tharion, a sellő egy olyan rejtélyt tár fel előttük, amelynek nem bírnak ellenállni. Csakhogy az ügy a pangerai lázadókkal kapcsolatos, és tudják, hogy ha bármilyen módon összekapcsolják a nevüket a felkelőkkel, tárgyalás nélküli halálbüntetésben részesülnek. Ellenállhatatlan mulatság… Az elsődleges feladatuk, hogy előkerítsék az eltűnt lázadót, Sofie Renastet és az öccsét, Emilet, ugyanis ők ketten olyan információval rendelkeznek, amelyek teljesen átírhatnak mindent, amit a saját múltjukról tudnak. És persze az információnak valamilyen módon köze van a már két éve meggyilkolt Danika Fendyrhez is.

Azt el kell ismernem, hogy a regény rettentő erősen indul. A bevezetésében megismerünk egy új karaktert Sofie Renast személyében, aki az öccse megmentésére siet egy lázadóknak fenntartott koncentrációs táborba. Sofie és Emile emberek, nem vanírok, de Sofie mégis rendelkezik egy ritka vanír képességgel. Mentőakció persze nem éppen úgy alakul, ahogyan azt a lány eltervezte. A bevezető végén leesett az állam; percekig csak pislogtam, mert nem akartam elhinni, hogy tényleg az történt, amit olvastam. Sofiet egyébként csak ez alatt a pár oldal alatt tízszer annyira megkedveltem, mint Brycet, és jobban örültem volna, ha inkább valami hozzá hasonló karakter a főszereplő.

Az első résszel összehasonlítva az Ég és lélegzet háza bizonyos szempontból még érdekesebb volt. Míg eddig az eseményeket csak Bryce és Hunt szemszögéből követhettük, addig ebben a kötetben több, már jól ismert karakter is saját történetszálat kap. Az egyikük Ruhn, Bryce tündérherceg bátyja. A másik Ithan, Bryce volt udvarlójának, a meggyilkolt Connor Holstromnak az öccse, aki egyébként szintén odavan a főszereplőnkért. A harmadik pedig (szerintem meglepő választás) Tharion, egy magas rangú sellő, aki többször is segítette Bryceék nyomozását az első rész során. Kifejezetten tetszett, hogy az új nyomozásukban ők mindannyian egy nagy csapatot alkotnak (kiegészülve még időnként a boszorkánykirálynővel, Hypaxiával és a másik tündérherceggel, Cormackel), és több veszélyes küldetésbe is együtt indulnak meg. A közös jeleneteken kívül pedig szabálytalanul váltakoznak a csak egyikükről vagy másikukról szóló részek.

Meglepő volt számomra, hogy ebben a részben mennyire háttérbe szorul Hunt Bryce-hoz képest. Amint végre hivatalosan is összejönnek, a karizmatikus Umbra Mortisunk pincsikutyává válik, aki (többnyire) saját döntések és gondolatok nélkül lohol Bryce árnyékában. Sok esetben Bryce nélküle dönt, cselekszik és jön rá dolgokra, amely számomra egyáltalán nem illett a Föld és vér házában megszokott párosukhoz.

De nem ez az egyetlen eleme az Ég és lélegzet házának, amely hiteltelennek tűnt. Már említettem, hogy az első részben nem tudtam megkedvelni Bryce Quinlan karakterét, és ezen egyáltalán nem segített ez a kötet sem. Itt ugyanis már nyomokban sem fellelhető az a drogos partihercegnő, amiként megismertük a Föld és vér háza elején. Sokkal inkább egy szuperhőst látunk, aki jellemében, értékrendjében tökélyre érett, és kétszer olyan ravasz, mint eddig. Minden rejtély megoldására ő jön rá először, és úgy harcol az összecsapásokban, mintha egész életében erre képezték volna. Számomra nem fér össze ez a kétféle Bryce egymással. Mindemellett a karaktere egyszerűen túlságosan tökéletes: nem emberi, nem élethű.

Túlzásnak találtam azt is, hogy a regény központi rejtélyének kulcsa ismét a két éve halott Danika Fendyr volt. Az előző rész úgy zárul le, hogy Bryce szertartásosan búcsút int legjobb barátnőjének és az Ördögfalkának, ezzel mintegy feldolgozva, elfogadva a halálukat. A gyászidőszak véget ért számára, és készen áll arra, hogy új életet kezdjen, melyben már az élők a főszereplők. Ezzel szemben az Ég és lélegzet háza ismét egy az egyben Danika és az Ördögfalka köré épül. Bryce ugyanis amiatt kezd el fogalkozni ezzel a veszélyes rejtéllyel, mert tudomására jut, hogy Danika valami mást is rejtegetett előtte, nem csak azokat, amiket az előző kötetben derített fel. Számomra mindez már túl sok. Egyrészt nem tudom elhinni, hogy egy olyan mély kapcsolatba, amilyen Bryceé és Danikáé volt, beleférjen ennyi titok és hazugság. Másrészt Danikának már olyan sok titkos projektet, küldetést és érdeklődést adott az írónő, hogy az egyszerűen nem férhetett bele egy ilyen rövid és elfoglalt életbe.

Érdekes, hogy ez a regény – az első résszel ellentétben – függővéggel zárul. A Föld és vér háza utolsó jelenete olyan, mintha maga a szerző sem bízott volna abban, hogy lehet folytatása a történetnek, és ezért rendesen, teljes értékűen lezárta a könyvet. Az Ég és lélegzet háza azonban a csúcsponton ér véget, rengeteg kérdést és izgalmat nyitottan hagyva. Olyannyira, hogy ha igazán magával ragadott volna, valószínűleg az arcomat kaparom a végszónál.

Összességében viszont egyáltalán nem tudom eldönteni, A sorozat első vagy második része tetszett jobban. Mint ahogyan a fentiek is mutatják, az Ég és lélegzet házában volt olyan elem, amit lényegesen jobban szerettem, de akadt olyan is, ami teljesen tönkretette számomra az eddig megtudottak hitelességét. A függővég után nem kérdés, hogy folytatni fogom majd a sorozatot a harmadik résszel, de – összesen három darab Sarah J. Maas-regény elolvasása után – immár biztos vagyok benne, hogy az írónő sajnos negyedannyira sem vett meg, mint a YA fantasy-olvasók többségét.

Értékelés

Kiadás: Könyvmolyképző (2022)
Oldalszám: 872
Sorozat: Crescent City 2. (Zafír pöttyös könyvek)
Eredeti cím: House of Sky and Breath (2022)
Fordította: Szabó Krisztina
Műfaj: (urban, low) fantasy, romantikus, erotikus, new adult

Bryce Quinlan és Hunt Athalar próbál visszarázódni a normál kerékvágásba – megmentették Crescent Cityt, de annyi minden fordult fel fenekestül az életükben, hogy leginkább csak pihenni szeretnének. Le akarnak lassítani. Kiderítenék, mit tartogat számukra a jövő.

Az Aszterek eddig tartották a szavukat, békén hagyták őket. De így, hogy a lázadók lassacskán egyre inkább kikezdik az Aszterek hatalmát, az uralkodók jelentette fenyegetés nőttön-nő. Bryce, Hunt és a barátaik belekeverednek a lázadók terveibe, és választaniuk kell: vagy csendben tűrik az elnyomást, vagy megküzdenek azért, amit helyesnek tartanak. És mint tudjuk, a hallgatás sosem volt az erősségük…

A #1 bestseller FÖLD ÉS VÉR HÁZA szexi, akciódús folytatásában Sarah J. Maas lebilincselő történetet sző egy robbanásközeli állapotban lévő világról és azokról, akik bármit megtennének, hogy megmentsék.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

Nyereményjáték

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Tavaly ilyenkor jelent meg a C. S. Pacatot népszerűvé tévő sorozat első kötete, A rab herceg. Alapvetően nem nyűgözött le a fülszöveg, amely egy antik görög-római mintára készült fantasy világban kibontakozó, tiltott LMBTQ+ románcot jelenít meg. A címétől viszont nem tudtam szabadulni, ugyanis valamiért különösen vonzódom az olyan történetekhez, amelyben valaki fogságba kerül, majd a személyiségformálódás után kiszabadul onnan... Majd beleolvastam, és egyszerűen nem tudtam elszabadulni a történettől. Teljesen beszippantott, és a függővége után napokig űr maradt bennem a karakterek hiánya miatt. Borzasztóan vártam már a második részt, amely végre megérkezett.

A Hercegi csel az előző kötet végén folytatódik. A vere-i trónörököst, Laurent nagybátyja egy olyan csatába küldi, amelyben a férfinak esélye sincs a túlélésre. A kívülállók számára úgy tűnik, csak férfit akarnak faragni a fiatal hercegből, de valójában örökre el akarják tüntetni a színről. Arra azonban nem számítanak, hogy vele tart a harcedzett rabszolgája is. Damen valójában az ellenséges birodalom, Akielos jogos trónörököse, akit egy puccs keretében eltávolítottak a királyi udvarból, és eladták rabszolgának. A két férfi kénytelen félretenni a közöttük húzódó ellentéteket és feszültséget, hogy együtt tudjanak működni a frontvonalon, és túléljék ezt az esélytelen küzdelmet.

Kicsit bántam, hogy ebben a részben távol kerültünk a palotától. Társadalomtudományos érdeklődésem révén imádom a politikai csatározásokat, és megfigyelni (akár fantasy regénybeli) népek működését. Ellenben a hadászat, amelyről a történet ezen szakasza szól, már egyáltalán nem vonz. Természetesen a háttérben továbbra is folyik Laurent és a trónját megszerezni törekvő nagybátyja közötti viszály, azonban nem olyan élesen, feltűnően. A jelenetek sokkal inkább a hadsereghez köthetők, amely lényegesen kevésbé kötötte le a figyelmemet.

Azért is hiányzott számomra a palota, mert sokkal izgalmasabb jeleneteket tartogatott számunkra. Az azt jellemző csillogás, erőszak és ámítás az első részben elborzasztott, de közben tagadhatatlanul jobban lekötött, mint ez a visszafogottabb történetvezetés, amit a Hercegi cselben tapasztalhatunk. Ez számomra teljesen közömbös volt, kevésbé is figyeltem rá.

A kötet nagy erőssége szerintem, hogy a két főszereplőnk ebben már igazán közel kerül egymáshoz. Az első epizód nagy részében kifejezetten gyűlölték a másikat, és csak a legvégén kezdtek el valamelyest közeledni. Ebben azonban a közöttük lévő feszültség átalakul már valami mássá, és egyértelművé válik a köztük lévő kémia. Egyre fontosabbá válnak egymás számára, melyhez a körülmények ugyan nagyban hozzájárulnak, de egyértelmű, hogy több van emögött. És közben roppant érdekes követni, ahogyan Damen őrlődik a kialakulóban lévő érzései miatt, hiszen mindenekelőtt a hazájához hűséges.

Ugyanakkor volt némi ellenérzésem is azzal kapcsolatban, ahogyan Damen sorsa alakult ebben a részben. Egyszerűen képtelen vagyok elhinni ugyanis, hogy a) egy rabszolga ilyen magas rangot vívhat ki magának az udvarban (még akkor is, ha ebben a sorozatban némileg máshogy kell értelmezni a rabszolga fogalmát, mint a saját történelmünkben), és b) hogy Laurent, akinek a teljes családját akielosiak gyilkolták meg, ilyen könnyedén el tud feledkezni arról, honnan is származik Damen.

Összességében a Hercegi csel, ha lehet, csak még nagyobb törést hagyott bennem, mint az előzménye. Borzasztó függővéggel zárul, ami miatt csak még kínzóbb a gondolat, hogy egy újabb évet kell várnom a történet befejezésére. Annak ellenére, hogy abszolút nem tartozik a sszokványos olvasmányaim közé, kedvelem ezt a sorozatot, és örülök, hogy annak idején, szinte véletlenül rátaláltam. Vannak ugyan gyengeségei ennek a résznek, de ezen a ponton már végképp kíváncsi vagyok, hogyan alakul tovább Laurent és Damen viszonya.

Kiadás: Könyvmolyképző (2022)
Oldalszám: 352
Sorozat: A rab herceg 2. (Zafír pöttyös könyvek)
Eredeti cím: Prince's Gambit (2014)
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Műfaj: (low) fantasy, erotikus, romantikus

„Fogalmuk sem volt, mit tesznek, amikor nekem ajándékoztak téged.”

Így, hogy országaik a háború szélén állnak, Damen és új gazdája, Laurent herceg kénytelen lecserélni a palotabéli intrikákat a csatatér végletes világára, miközben a határ felé tartanak, hogy megakadályozzák egy halálos terv megvalósulását.

A személyazonosságát titkolni kényszerülő Damen azon kapja magát, hogy egyre jobban vonzódik a veszélyes és karizmatikus Laurenthez.

Ám miközben a két férfi között elmélyül a lassan kibontakozó bizalom, mindkettejük múltjában olyan titkok rejtőznek, amik halálos csapást mérhetnek rájuk…

Kövesd őket útjukon!

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik C. S. Pacat nagysikerű sorozatának folytatása, a Hercegi csel. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Laurent és Damen intrikával, árulással, meghökkentő fordulatokkal és fergeteges kalandokkal teli történetét, melyben a palotai életet a csatatér végletes világa váltja fel.

Tartsatok velünk, ismerjétek meg a történetet, kövessétek a turné állomásait és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát.

Nyereményjáték

Mostani játékunk során a mozivásznak híres háborús hőseié lesz a főszerep. Minden állomáson láthattok egy fotót, mely egy filmes vagy sorozatos harcost ábrázol, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni a karakter nevét és beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Állomáslista

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Érdekes módon A rab herceg sem elsőre, sem pedig sokadjára nem keltette fel az érdeklődésemet. Már tudok egy ideje a megjelenéséről, és a fülszöveget is elolvastam néhányszor azóta, mégis az utolsó pillanatig nem voltam benne biztos, hogy ennél tovább is megyek. Nem is tudom pontosan, mi vitt rá végül erre – talán az, hogy mostanában a szokásosnál jobban rá vagyok kattanva a fantasyra. Vagy esetleg igyekszem jobban nyitni az LMBTQ+ könyvek felé (eddig sem taszítottak, szimplán csak nem vonzottak, mivel nem érint a dolog). Végülis így utólag lényegtelen, mivel egy cseppet sem bánom, hogy így történt.

A történet főszereplője, Damianos (Damen) az akielosi trón örököse. De miután az édesapja hosszas betegség után meghal, a féltestvére, Kastor puccsal átveszi tőle a hatalmat, Dament pedig száműzi. De nem akárhogy: rabszolgaként. A trónfosztott herceg az ellenséges ország, Vere udvarába kerül, ráadásul annak a koronahercegnek (Laurent) a szolgálatába, akinek a bátyját néhány évvel ezelőtt saját kezűleg ölte meg egy csatában. Damen minden erejével szabadulni akar, de okosan kell csinálnia, hiszen semmiképp sem fedheti fel a kilétét a vere-iek előtt. Ez az ország ugyanis az egyetlen olyan hely, ahol nagyobb biztonságban van rabszolgaként, mint hercegként.

A világépítés azért érdekes, mert erősen emlékeztet engem a két ország (Vere és Akielos) az ókori Rómára és Görögországra. A nevek, a körülmények, a szokásuk, de még a két nép egymáshoz való viszonya is erősen erre enged következtetni. De nincs ellenemre, ha ilyesmit tapasztalok egy fantasyban – a valóságból, ismert történelmi korszakokból és népekből való inspirálódás szerintem csak megkönnyíti az adott fantasy világ elképzelését, ezáltal sokkal hamarabb érezzük magunkat komfortosan az adott regénnyel/sorozattal.

A két főszereplőt nagyon megkedveltem. Damen önmagában nem izgalmas személyiség; a tettei teszik azzá. Az különösen szimpatikus volt benne, ahogyan a helyzetét kezeli: kétségbeejtő, ami történik vele, mégis mindig higgadtan, megfontoltan cselekszik. Laurent pedig egyelőre teljesen megfejthetetlen számomra, de ez teszi őt érdekessé. Imádom a csavaros észjárását, és nem egy rossz pont az sem, hogy erősen emlékeztet az egyik kedvenc sorozatom, A kegyetlen herceg főhősére, Cardanre.

Bár a fülszöveg elolvasását nem spóroltam meg, mégsem számítottam arra, hogy ennyire erős lesz benne az erotikus vonal. Nincs problémám az ilyen mértékű nyíltsággal és nyersességgel, de eleinte megijedtem, hogy másról sem fog szólni ez a regény, csak a szex és az erőszak váltakozásából, vagy éppen elegyéből. De szerencsére a végére mindez háttérbe szorult, hogy helyet adjon egy, már valódi történetnek is nevezhető eseménysornak. Lehet, hogy (nem rendszeres erotikusregény-olvasóként) kevésbé sokkolt volna a dolog, ha nem rögtön a legelején és nagy dózisban kapunk ilyen jeleneteket, de azért örülök, a szerző megmutatta, más téren is élénk a képzelőereje.

Ezt az aspektust tehát nem éltem meg pozitívumként, de volt más is, ami zavart: a rabszolgák szerepe. A rab hercegben ugyanis a rabszolgaság intézménye erősen eltér attól a képtől, ami általánosságban él a fejünkben erről. Itt a rabszolgák egy részéből (többségéből?) olyan szinten képesek kinevelni a szabad akaratot, hogy megtiszteltetésnek tekintik a helyzetüket, és konkrétan vágynak is arra, hogy uralkodjanak felettük. Ez valamilyen szinten oldja az olvasóban a feszültséget és a felháborodást, de még nem vagyok benne biztos, hogy ez pozitív vagy negatív dolog.

Ám mindezt csak elég későn, a regény közepe-vége táján tudjuk és értjük meg, addig pedig nem tudunk mit kezdeni a rengeteg kérdéssel, amit ez a fajta rabszolgatartó társadalom felvet. Miért viselkednek egyes rabszolgák (itt: “kedvencek”) úgy, mintha a gazdájukkal egyenrangúak volnának? Egyáltalán ők valódi rabszolgának minősülnek? És hogyan, illetve miért válik valakiből rabszolga? Ezek szerintem alapvető világépítésbeli kérdések, mégis (hacsak nem lapoztam át véletlenül néhány fejezetet) ebben a regényben egyikre sem kapunk választ.

Mindezek nem tragikus negatívumok, mégis befolyásolták az olvasási élményt. Annak ellenére is, hogy mindent összevetve tetszett a történet. Elég kiforratlannak érzem, főleg az elejét, de a végére már sokminden kezdett beérni és helyrerázódni. A rengeteg frusztráló kérdés ellenére is magával ragadó volt, és alig várom már, hogy folytathassam a következő részekkel. Nincs kifejezetten körömrágós függővége, de nem esett jól kiszakadni ebből a világból.

Összességében A rab herceget a negatívumai ellenére is abszolút megérte elolvasni. Erősen elgondolkodtam azon, hogy a bizonytalan angoltudásom ellenére is idegen nyelven folytatom, mert rettentő nehéz lesz kivárni ezt a – feltehetően – még minimum egy évet a következő részig.

Értékelés

Kiadás: Könyvmolyképző (2021)
Oldalszám: 278
Sorozat: A rab herceg 1. (Zafír pöttyös könyvek)
Eredeti cím: Captive Prince (2013)
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Műfaj: (low) fantasy, romantikus, erotikus

„Ez ​itt Vere. Kéjsóvár és dekadens. A mézédes méreg földje.”

Damen népének hős harcosa, és Akielos trónjának jogos örököse. Ám amikor féltestvére magához ragadja a hatalmat, Damen fogságba esik, megfosztják az identitásától, és elküldik ágyas rabszolgának az ellenséges ország hercegéhez.

Új gazdája, Laurent herceg gyönyörű, manipulatív és halálos – a verei királyi udvar legrosszabb oldalát testesíti meg. Az ottani életveszélyes politikai cselszövések közepette azonban semmi sem az, aminek látszik. Így amikor Damen a verei trónért folytatott harc kereszttüzében találja magát, kénytelen összefogni Laurent-nal, hogy életben maradjon, és megmentse a hazáját.

Damen számára csak egy szabály létezik: soha, de soha nem szabad felfednie a személyazonosságát. Hiszen pont arra az emberre van szüksége, akinek a legtöbb oka van rá, hogy mindenkinél jobban gyűlölje őt…

Ármány, intrika és bizarr társadalmak.

Utoljára a Trónok harcában láttuk ilyen plasztikusan beteg lelkek aljasságát, a gátlástalan hatalomvágyat és torz személyiségek tobzódását, ahol tort ül a gonosz.

Hagyd, hogy elképesszen!

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

Nyereményjáték

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥