R. F. Kuang Mákháborúját tulajdonképpen a Sárkányköztársaság miatt kezdtem el olvasni. Már a tavaly szeptemberi debütálása óta foglalkoztatott a könyv, hiszen olyan bloggerek is ajánlották, akiknek adok a véleményére, de a tényleges elhatározás csupán a következő rész közelgő megjelenése miatt született meg bennem. Nem tudok most elég hálás lenni, hogy ez így történt; hogy nem hagytam elszunnyadni az érdeklődésemet a történet iránt. Nagy hatással volt rám a Mákháború és a világ, amelyben játszódik, különösen úgy, hogy utánanéztem a hátterének. Kuangban ráadásul egy fantasztikus szerzőt fedeztem fel, aki éppen úgy ír, ahogy én szeretnék majd egyszer.
A Sárkányköztársaság pár héttel vagy hónappal azután veszi fel a történet fonalát, ahol a Mákháborúban abbamaradt. Zsinnek az általa okozott mérhetetlen pusztítás miatt csillapíthatatlan bűntudata van, amelyet ópium- és egyéb pszichedelikum gőzébe fojtva próbál átvészelni. A drog hatására már éppen kezdi elveszíteni a kontrollt a teste és az elméje felett, amikor váratlan helyről segítség érkezik: Sárkány tartomány hadura ajánl munkát számára. Zsinnek éppen erre van szüksége - valakire, aki parancsokat oszt neki, és akivel a céljuk is közös. Jin Vajszra ugyanis a császárnő hatalmának megdöntésére készül annak érdekében, hogy elhozza a demokráciát Nikanba is.
Őszintén, az első oldalak nem az olvasó meggyőzésére szolgálnak. Zsin karaktere eleve megosztó, sokaknak még a Mákháború csaknem 600 oldala sem volt elegendő a megkedvelésére, de a Sárkányköztársaság első szakaszában kifejezetten visszataszítóan viselkedik. A vele korábban történtek miatt egyáltalán nem meglepő, hogy teljesen szétcsúszott, de mivel őt rendkívül erős személyiségnek ismerhettük meg, némileg kiábrándító lehet az számunkra, ahogyan a helyzetet kezeli. Mégis zseniális húzás volt ez Kuangtól. Ezzel emlékeztet minket arra, hogy Zsin nem mindenható, hanem csak egy fiatal, tapasztalatlan és lelkileg instabil lány, aki képtelen feldolgozni egy tragédiát. Fogalma sincs, mekkora erő birtokában van, nem tudja megfelelően használni, és arra pláne nem gondol, mi mindent érhetne el vele. Számomra a könyv végére az ő karaktere csak még hitelesebbé, realisztikusabbá vált ezek miatt.
Később, miután Zsin már magára talál, a Sárkányköztársaság legalább olyan élvezhetővé válik, mint amilyen a Mákháború volt - sőt, bizonyos szempontból még jobb is lett nála. Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem, azt mondanám, hogy egyenletes. Nem voltak benne olyan aránytalanságok, mint az előző kötetben (hogy egyes szakaszok alaposabban, míg mások csak elnagyoltan vannak kifejtve), és végig ugyanaz a színvonal jellemezte. Az élményt csupán az árnyékolja be, hogy egy újabb háborúról olvasunk, de egyébként több akciót és izgalmas eseményt tartalmaz, mint a Mákháború.
A Sárkányköztársaság pár héttel vagy hónappal azután veszi fel a történet fonalát, ahol a Mákháborúban abbamaradt. Zsinnek az általa okozott mérhetetlen pusztítás miatt csillapíthatatlan bűntudata van, amelyet ópium- és egyéb pszichedelikum gőzébe fojtva próbál átvészelni. A drog hatására már éppen kezdi elveszíteni a kontrollt a teste és az elméje felett, amikor váratlan helyről segítség érkezik: Sárkány tartomány hadura ajánl munkát számára. Zsinnek éppen erre van szüksége - valakire, aki parancsokat oszt neki, és akivel a céljuk is közös. Jin Vajszra ugyanis a császárnő hatalmának megdöntésére készül annak érdekében, hogy elhozza a demokráciát Nikanba is.
Őszintén, az első oldalak nem az olvasó meggyőzésére szolgálnak. Zsin karaktere eleve megosztó, sokaknak még a Mákháború csaknem 600 oldala sem volt elegendő a megkedvelésére, de a Sárkányköztársaság első szakaszában kifejezetten visszataszítóan viselkedik. A vele korábban történtek miatt egyáltalán nem meglepő, hogy teljesen szétcsúszott, de mivel őt rendkívül erős személyiségnek ismerhettük meg, némileg kiábrándító lehet az számunkra, ahogyan a helyzetet kezeli. Mégis zseniális húzás volt ez Kuangtól. Ezzel emlékeztet minket arra, hogy Zsin nem mindenható, hanem csak egy fiatal, tapasztalatlan és lelkileg instabil lány, aki képtelen feldolgozni egy tragédiát. Fogalma sincs, mekkora erő birtokában van, nem tudja megfelelően használni, és arra pláne nem gondol, mi mindent érhetne el vele. Számomra a könyv végére az ő karaktere csak még hitelesebbé, realisztikusabbá vált ezek miatt.
Később, miután Zsin már magára talál, a Sárkányköztársaság legalább olyan élvezhetővé válik, mint amilyen a Mákháború volt - sőt, bizonyos szempontból még jobb is lett nála. Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem, azt mondanám, hogy egyenletes. Nem voltak benne olyan aránytalanságok, mint az előző kötetben (hogy egyes szakaszok alaposabban, míg mások csak elnagyoltan vannak kifejtve), és végig ugyanaz a színvonal jellemezte. Az élményt csupán az árnyékolja be, hogy egy újabb háborúról olvasunk, de egyébként több akciót és izgalmas eseményt tartalmaz, mint a Mákháború.
A feszültséget fokozza, hogy végignézzük, ahogyan Zsin egyre mélyebb gödröt ás maga alatt. Már az elejétől kezdve egyértelmű, hogy kihasználják őt, és ezt nem csak mi, olvasók, de maga a főszereplő is pontosan tudja. Egyszerűen úgy érzi, nincs más választása. Jó katona módjára engedelmeskedik, és közben minden egyes parancs teljesítésével csak a saját dolgát nehezíti.
A regény legérdekesebb, de egyben legfelkavaróbb része a heszperiaiak megjelenése volt. A Mákháborúban az ő népükről nagyon kevés szó esik, szinte semmit sem tudunk meg róluk azon kívül, hogy az országuk Európa parafrázisa. Ám őszintén szólva boldogabb voltam így… Már a kezdetektől egyértelmű, miféle céllal érkeznek Nikanba: gyarmatot akarnak csinálni belőle, hogy kiszipolyozhassák az ország erőforrásait, és tovább terjeszthessék a vallásos meggyőződéseiket.
Utóbbihoz Kuang a keresztény vallás tanait veszi alapul: egyetlen, mindenható és megkérdőjelezhetetlen isten létezik, aki a világ teremtéséért és az emberek boldogulásáért felelős. Szent kötelességük, hogy a “civilizálatlan” népeket áttérítsék a saját hitükre, és közben könyörtelenül kiirtsanak minden más gondolkodásmódot. Nikanban a legnagyobb ellenségeik a Zsinhez hasonló sámánok, hiszen elképzelni sem tudják, honnan ered a természetfeletti erejük, és ezért félnek tőlük. Elhatározzák hát, hogy felderítik, majd kiirtják a sámánizmusra való hajlamot (a “káoszt”) a lányból és az egész világból. Különböző kutatásokat, kísérleteket végeznek azzal kapcsolatban, hogyan lehetne ezt megtenni, csakhogy a hitrendszerükkel nem kompatibilis eredményeket képtelenek elfogadni, ezért rendkívül torz módon látják a kérdést.
Heszperián kívül egy másik, eddig elhanyagolt területet is megismerünk közelebbről: a Hátvidéket. Zsin az egyik jelenetben összefut pár Nikanba tévedt kereittel, akikről kiderül, hogy ők a sámánizmus valódi ismerői, minden tudás birtokosai. Nem egészen értettem mindent velük kapcsolatban, de bizonyára a sorozat következő (lezáró) részében is előkerülnek majd, hiszen ők sem tolerálják a nikara sámánokat.
Összességében a Sárkányköztársaság egyértelműen méltó folytatása lett a Mákháborúnak. Élvezetes, izgalmas és akciódús regény, ami tovább mélyíti a történetet és új dimenziókat ad a Kuang által teremtett világnak. Nem okozott csalódást, ugyanakkor hiányzott belőle a hűha-faktor, amitől kiemelkedővé vált volna. Remélem, ennek csupán az az oka, hogy átmenetet akart teremteni a lezáró kötethez, ami angolul The Burning God címmel fog megjelenni hamarosan. Már alig várom!
A regény legérdekesebb, de egyben legfelkavaróbb része a heszperiaiak megjelenése volt. A Mákháborúban az ő népükről nagyon kevés szó esik, szinte semmit sem tudunk meg róluk azon kívül, hogy az országuk Európa parafrázisa. Ám őszintén szólva boldogabb voltam így… Már a kezdetektől egyértelmű, miféle céllal érkeznek Nikanba: gyarmatot akarnak csinálni belőle, hogy kiszipolyozhassák az ország erőforrásait, és tovább terjeszthessék a vallásos meggyőződéseiket.
Utóbbihoz Kuang a keresztény vallás tanait veszi alapul: egyetlen, mindenható és megkérdőjelezhetetlen isten létezik, aki a világ teremtéséért és az emberek boldogulásáért felelős. Szent kötelességük, hogy a “civilizálatlan” népeket áttérítsék a saját hitükre, és közben könyörtelenül kiirtsanak minden más gondolkodásmódot. Nikanban a legnagyobb ellenségeik a Zsinhez hasonló sámánok, hiszen elképzelni sem tudják, honnan ered a természetfeletti erejük, és ezért félnek tőlük. Elhatározzák hát, hogy felderítik, majd kiirtják a sámánizmusra való hajlamot (a “káoszt”) a lányból és az egész világból. Különböző kutatásokat, kísérleteket végeznek azzal kapcsolatban, hogyan lehetne ezt megtenni, csakhogy a hitrendszerükkel nem kompatibilis eredményeket képtelenek elfogadni, ezért rendkívül torz módon látják a kérdést.
Heszperián kívül egy másik, eddig elhanyagolt területet is megismerünk közelebbről: a Hátvidéket. Zsin az egyik jelenetben összefut pár Nikanba tévedt kereittel, akikről kiderül, hogy ők a sámánizmus valódi ismerői, minden tudás birtokosai. Nem egészen értettem mindent velük kapcsolatban, de bizonyára a sorozat következő (lezáró) részében is előkerülnek majd, hiszen ők sem tolerálják a nikara sámánokat.
Összességében a Sárkányköztársaság egyértelműen méltó folytatása lett a Mákháborúnak. Élvezetes, izgalmas és akciódús regény, ami tovább mélyíti a történetet és új dimenziókat ad a Kuang által teremtett világnak. Nem okozott csalódást, ugyanakkor hiányzott belőle a hűha-faktor, amitől kiemelkedővé vált volna. Remélem, ennek csupán az az oka, hogy átmenetet akart teremteni a lezáró kötethez, ami angolul The Burning God címmel fog megjelenni hamarosan. Már alig várom!
Értékelés
Kinek ajánlom? Mindenkinek, akinek van gyomra lelkileg megterhelő, de egyébként nagyszerű történeteket olvasni, tudva azt, hogy bár fantasyról van szó, de az alapötlet megtörtént eseményekre épül. (Erről bővebben a Mi inspirálta Kuangot a Mákháború megírására? című cikkemben írtam.)
"Az élet és a halál egyenrangú ebben a világegyetemben. Belépünk az anyagi világba, és aztán elmegyünk, és jobb formában öltünk újra testet."
Oldalszám: 672
Sorozat: Mákháború 2.
Eredeti cím: The Dragon Republic (2019)
Fordította: Ballai Mária
Műfaj: epikus és low fantasy, grimdark
Nikannak a történelem során háromszor is meg kellett küzdenie a túlélésért a véres mákháborúkban. Annak ellenére, hogy a harmadik hadjárat csak nemrég ért véget, Zsin nem tud megfeledkezni arról a kegyetlenségről, amelyet a népe megmentése érdekében követett el. Menekül a bűntudat, a szorongató ópiumfüggés és a tűz isteneként megismert bosszúálló főnix parancsai elől, aki rémes hatalommal ruházta fel.
Bár Zsin nem akar élni, meghalni sem hajlandó addig, amíg bosszút nem áll az áruló császárnőn, aki hátat fordított a hazájának, és szövetségre lépett az ellenséggel. A lány egyetlen reménye, ha belép a befolyásos Sárkány hadúr seregébe. A hadúr arra készül, hogy meghódítja Nikant, elűzi a császárnőt a trónról, és létrehoz egy új köztársaságot.
Ám sem a császárnő, sem a Sárkány hadúr nem az, akinek látszik. Zsin minél több dolognak lesz szemtanúja, annál jobban tart attól, hogy az országa iránt érzett szeretete ismét arra fogja kényszeríteni, hogy éljen a főnix gyilkos hatalmával. Mert már nincs semmi, amit Zsin ne áldozna fel az országa megmentéséért… és a bosszúért.
Bár Zsin nem akar élni, meghalni sem hajlandó addig, amíg bosszút nem áll az áruló császárnőn, aki hátat fordított a hazájának, és szövetségre lépett az ellenséggel. A lány egyetlen reménye, ha belép a befolyásos Sárkány hadúr seregébe. A hadúr arra készül, hogy meghódítja Nikant, elűzi a császárnőt a trónról, és létrehoz egy új köztársaságot.
Ám sem a császárnő, sem a Sárkány hadúr nem az, akinek látszik. Zsin minél több dolognak lesz szemtanúja, annál jobban tart attól, hogy az országa iránt érzett szeretete ismét arra fogja kényszeríteni, hogy éljen a főnix gyilkos hatalmával. Mert már nincs semmi, amit Zsin ne áldozna fel az országa megmentéséért… és a bosszúért.
Te olvastad már a Mákháborút?
Immár a második része jelent meg magyarul az Agave Könyvek gondozásában R. F. Kuang nagy sikerű epikus fantasyjának, a Mákháborúnak. A Sárkányköztársaságban pedig még nagyobb a tét, ugyanis nem elég, hogy Zsinnek szembesülnie kell a szörnyű tettei következményeivel, de hamarosan egy újabb háborúban találja magát, ahol a fiatal lány talán még nagyobb kihívásokkal találkozik, mint korábban. Tarts bloggereinkkel, ismerd meg a könyvet, játssz velünk és talán te leszel az a szerencsés, aki megnyeri a regény egy példányát!
Nyereményjáték
A Sárkányköztársaság egy igazán kivételes fantasy, de szerencsére a műfaj kedvelői már magyar nyelven is rengeteg elképesztő történet közül választhatnak. Ezért mostani játékunkban híres fantasykat gyűjtöttünk össze, a feladatotok pedig mindössze annyi lesz, hogy az idézetek alapján felismerjétek, melyik regényre gondoltunk. A helyes választ (lehetőleg a szerző nevével együtt) írjátok be a Rafflecopter dobozba, és máris esélyetek van nyerni egy példányt a könyvből!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
– Ja, azok? – Teraeth unott arckifejezéssel nézett át a hajó peremén. – Csak néhány tucatnyi, szűk húsz méter hosszú, végtag nélküli kék elefánt, akik úsznak egyet. Ne is törődj velük!
– Sosem láttam még ennyit!
– Mint kiderült, egyet sem láttál eddig, tehát ez nem nagy szó.”
Állomáslista
07. 12. Utószó
07. 14. Utószó (extra)
07. 16. Readinspo (extra)
07. 18. Könyv és más
07. 20. Nem félünk a könyvektől
07. 22. Spirit Bliss Sárga könyves út
07. 24. Readinspo