Barbi kért, hogy emlékezzem régi karácsonyokra.
Szeretem a karácsonyt, úgy, ahogy van:) Mindig plafonig érő fánk volt a gyerekszobában, majd a nappaliban. Szeretem a karácsonyi rítusokat: a csengőszót, ugyanazokat a dalokat hallgatni, a karácsonyi imát csillagszórók és gyertyák közt elmondani, az ételeket: a halászlét, a rántott halat, a beiglit... a fa és a csillagszórók illatát, a füstölő kapitányt... a fényeket, a színeket, az illatokat... Milcsi mama zenélő betlehemjét, amin több generáció gyermekei nyomkodták állandóan a gombot, majd húzták fel újra és újra, ha lejárt... Nagyi csokiba mártott kókuszos sütijét, Nusi mamánál az unokatesós-sütihalmos karácsonyokat... Persze, ezek csak apró részletek, sorolni lehetne még sokáig...
Azt gondolom, jó nekem, mert sokáig hittem abban, hogy az angyalok hozzák, díszítik a fát, a Jézuska meg az ajándékokat. Nálunk minden meglepetés volt. Még akkor is hittem benne kicsit, mikor már elég egyértelművé vált a készülődés, mert anyuék fürdőlepedővel letakarták a gyerekszoba ajtajait, hogy ne tudjunk kukucskálni. Persze, mi próbáltunk... Aztán olyanra is emlékszem, hogy a nagymamáméknál voltunk vagy betlehemes játékon a templomban, és mikor hazaérünk izgatottan, anyu ezt mondja: Hát pont most mentek el, nem láttátok őket az utcán másokhoz berepülni?:)
Aztán jött a karácsony előtti kutakodós-kiváncsi korszak... (jó sokáig eltartott;)), majd az, hogy már nem kutakodok, mert a meglepetés-érzés jó és egy részét úgyis tudom. Mostanában megint a meglepetésé a fő szerep.
Gyerekként, ami a legnagyobb dilemmát okozta, hogy honnan tudják az angyalok, hogy melyik szaloncukrot szeretem (a rózsaszín papírosat:)), és hogy nem keverik össze a mi díszeinket (a jégcsapok, az ezüst angyalok és a gombák voltak a kedvenceim), betlehemünket másokéval. Emlékszem évről évre ezen gondolkodtam a fa alatt állva. Most már tudom:) Most már a saját rítusainkat alakítgatjuk. Most már adni jó. És ugyanolyan izgatott vagyok, hogy sikerül-e örömet okozni, mintha én bontogatnék. Jó dolog szülőnek lenni karácsonykor (is).
Bár most már az óévet búcsúztatjuk, és nekivágunk egy újnak, de ha van kedvük nosztalgiázni régi karácsonyokról, akkor szívesen olvasgatnám Rita, Unikat, Judit és Szecsi emlékeit.
BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!