szemezgető

Szemezgető. Innen-onnan apró-cseprő dolgainkról, az életünkből, az életünkről. A csajokéból. Nemcsak a kütyüzésről, a tárgyakról szól ez a blog. Juli és Mári, akik miatt is írni kezdtem ide. Írok nekik naplót, amit majd egyszer, ha nagyok lesznek, megkapnak, de ma már olyan természetes, hogy gépelünk folyton. Meg tehetek hozzá itt képet is rögtön. Juli és Mári. A lányaink. A holtündéreimholhuncutkrampuszaim:), akik minden nap örömet okoznak. Sokszor csak összenézünk Gáborral - mosolygunk, nevetünk... milyen jó is ez! ... örülök ennek az érzésnek...

Julival játszunk, fáj a nyuszi torka, a doktor bácsi azt mondja, ki kell venni a manduláját. Juli elmegy a nyuszival, majd viszajön és elégedetten mondja: "Kiköptem a mandulámat!"

Juli belenőtt a nagytesó szerepbe, és olyan kedves, rendezkedős kislány, mint Mári születése előtt volt. Ma is olyan édes volt, odajött hozzám, és ezt mondta: "Gyere velem táncolni, édesanya, ne húzzad az időt!" - egész meghatódtam, kapott is nagy puszit nyomban. Sose használjuk, hogy édesanya. Egyszerűen anya meg anyaka vagyok:) Most jól esett nagyon.

Néha azért még van kivétel: időnként, ha nagyszülők szeretnék felvenni Márit, akkor előfordul, hogy szóvá teszi vagy vagy egyszerűen megmondja, hogy azt most nem szeretné. Erre valahogy féltékeny. Amúgy a sírós kitöréseken túl vagyunk, és megint jókat lehet vele játszani. Márit babusgatja, segít pelusozni, kiválasztja a ruháját, szeret vele együtt fürdeni - este kiabálja: "Csajos fürdést!" Ez azt jelenti, Mári is legyen vele a kádban, és akkor segít megmosni a lábát:) Mári ruhái és játékai azonban még nagyon kelendőek: a maci, a nyuszi, a baba előszeretettel kapja meg mindig valamelyiket, mondván, fázik. A játékok egy része is Juli ágyában van, szigorúan csak kölcsön: "Anya, ugye most nem kell neki? Majd visszaadom!"

Sokszor van, hogy délután Mári szopizik, ő meg már fáradt, akkor egyszerűen bevonul a gyerekbe, és elaltatja magát. Régebben hozzámbújósanmesélősen aludt csak el. De szeret bebújni Mári mellé is.

Találkozott a Mikulással anyu munkahelyén. Azóta így meséli:"Voltam Szentendrén mama dolgozójában. Jött a Mikulás. Hozott egy nagy zsákban így (mutatja görnyedve cipelve) ajándékot, nem fogadtam el (csóválja a fejét), majd jövőre (felteszi a mutató ujját nagy komolyan). Volt vele egy huncut is (ha olyat tesz, aminek nem örülök, azt mondom neki, hogy Juli, huncut krampusz vagy:)). Volt piros szarva itt (mutatja) és hosszú farka itt (mutatja). A mikuláscsomagból a pici virgács tetszett neki a legjobban:) Elégedetten nyugtázta, hogy kapott, mert ő időnként huncut Márival. (Nálunk van virgács a jó gyerekeknek is, figyelmeztet rá, hogy "csak" emberek vagyunk, hibákkal, amiken mindig lehet javítani.)

Megszokta már, hogy Mári születése óta átalakultak az itthoni szokások. Este fürdés után most apásjátszás van, én Márizom. Ők báboznak sokat, olvasnak, aztán fogmosás és alvás. Tudja, ha Márika elaludt, bemegyek hozzá én is, még általában két mesét olvasunk ilyenkor, meg imádkozunk. Mese után nagy komolyan felül, és azt mondja: "Anya, beszélgessünk! (:)) Képzeld el, mi történt..." (-és mondja a kitalált történeteit nagy komolyan:)... ).

Mári 5550 gr, 60 cm. Ma oltást kapott. Még csak nem is sírt. Meglepődtem, mert múltkor nagy bömbölés volt. Az Juliban is nyomott hagyott, azóta előszeretettel ad szurit nekem a ceruzáival:), majd megkérdezi: "Fájt? Sírsz? Nem kell sírni..."

...egyre ügyesedik. Már "beszélget". Hangosakat kurjongat, és várja, hogy reagáljunk rá. Nagyokat nevet. Édes. Ha megfogom a kezeit, felhúzza magát. Csak aludni nem szeret:)