Régen szerettem az őszi óra átállítást, többetlehetaludni elvből. Mára megváltoztam. Amúgy is koránkelő gyerekeim ilyenkor fél öttől kukorékolnak. Alig várom mindig, hogy fél hat körül felkapcsolják a szemközti boltban a lámpákat, készülődvén a nyitáshoz, akkor jön egy felszabadult sóhaj, végre reggel van, és vége a hajnalnak. Így nagyon hosszú a nap, mert Juli nem alszik napközben, Mári is csak egyszer általában. Tudom, persze van jó oldala is, fél nyolckor már alszanak, de azért ez nekem brutálisan korán van.
2009. október 29., csütörtök
Lányos dolgok
Máribeszél: fojjó (forró) és mutatja, mire gondol; cicijji (bicigli), bácsi, néni, técta (tészta), taccsi (tapsi), kettő, kakkkó (kakaó), spujji (spulni, na igen, fontos szavakat tanul a kisasszony:)), hajjó (halló- és közben tartja a füléhez az aktuális telefonját, ami akár kocka is, csak oda lehessen tenni:))...
Egyébként egyre nyitottabb, érdeklődőbb a külvilág felé. Julit változatlanul imádja. Rengetegszer puszilja, simogatja. Mindenkitől elköszön (szijja kiáltozza vadul, és integet hozzá). Nagyon ügyesen rak egymásra dolgokat: a műanyagüveg kupakját az üvegre, a labello tokját a tubusra... ilyesmiket. Ezekért odavan teljesen. Meg azt a bedugdodós játékot is nagyon szereti. Még nem tudja, mit hova kell tenni, de ha odahelyezem, nagy lendülettel belöki, majd megtapsolja magát. Ezt a magát megtapsolós dolgot imádom, Juli is csinálta. Szereti a botturmixot, mindig segít, megfogja a tetejét, miközben használom. A porszívóhoz odamegy, elkezdi püfölni a bekapcs. gombot, és az orrához tartja a szívókát, közben elégedetten nevet. Van egy zsebcicája, az lett a kedvenc mostanában. Sajnos fából van, így állandóan fadarabokat bányászok a szájából.
Juli közben a héten itthon van, beteg is, meg őszi szünet is van. Az ovi még mindig nagyon nehezen megy, de a múlt hét végére már végre nem volt sírás. Mondjuk ehhez hozzásegít, hogy alig van ott, kb. 9 és fél 12 között. Így azért nem olyan nehéz ovizni. Csak nekünk egy rohanás Márival. De majd idővel kicsit biztos kitolódik.
Itthon állandóan ovisat játszik, ő az óvó néni, Gábor vagy én vagyunk a Juli, akinek sírnia kell, és nem ereszti az óvó néni kezét. Ő meg mondja azokat a mondatokat, amiket ott hall. Egyébként sok mindenben változott: sok új szót használ, sokat fest-rajzol (eddig nem szeretett)... Azért egy kicsit biztos jól is érzi magát, a múlt héten nagyon ügyes volt már, az egyik ott tanult verset kör közepén állva elszavalta a többieknek kétszer is. Pedig nem volt muszáj, ő szerette volna. Szóval azért alakul.
2009. október 26., hétfő
Diótörő
Nem lakhat ott bárki,
csak Dióbél bácsi.
Ha rácsapsz a dióhéjra,
kinyílik a csontkapuja,
És cammogva előmászik
vén Dióbél bácsi -
csak a szádat tátsd ki!
(Csoóri Sándor)
Az eredeti képet kicsit megvariáltam, az angol feliratot semmiképpen sem szerettem volna ráhímezni. Sokáig azt gondoltam, majd magyarul írom ki. De aztán rájöttem, nekem az nagyon didaktikus. Ha valaki ismeri a mesét, úgyis rögtön tudja, mit lát, aki meg nem, annak meg úgyis csak egy kép. (Remélem, nem bántok meg ezzel senkit, nem áll szándékomban.) Végül megismételtem fent az alsó díszítősort, s bár így zsúfoltabb-csicsásabb, de a karácsonyba ennyi nekem belefér.
Nagyon szeretem a Diótörő meséjét. Miközben hímezgettem, folyton bevillantak az általam látott előadások képei, a táncok, a zene, az óriásnyira növő karácsonyfa, a groteszk babaformájú diótörőt dajkáló Marika, a hálószoba, az egerek futkosása, a Bababirodalom... Jó lenne, ha nemcsak a mesebeli Marika, de az én Marikám:)) is álmodna ilyen csodálatos meséket magának. És na jó, persze Juli is álmodhatna hasonlóan jókat.:)
36 ct Zweigart Edinburgh Cream,
TGA, WDW és CC fonalakkal
2009. október 15., csütörtök
Ajándék
Hétfőn megérkezett a hideg. És az aznapi postával egy barna borítékban egy szuper sapka is, amit Rita horgolt ajándékba Julinak. Az oviból már ebben jött haza, a képek az átadás után készültek. :) Nagyon tetszett neki, a fodros virág különösen, amit kizárólag fent kell hordani, véletlenül sem oldalt-szerinte.:)
Köszönjük szépen itt is, azóta is használatban van rendesen! :))))
2009. október 12., hétfő
Kistündér
2009. október 9., péntek
Máribeszél: cipó (cipő), puccsi (pulcsi), poccibbó (porszívó), pappu (papucs), paccs (pacsi, taps).
Sőt, összerak néhány szót: szia papa (ez apa és papa is), szia baba (így csak Julira, így és simogatja), valamint anya cici ott! (ezt nem kell kommentálni persze:))
A legújabb, hogy bólogat, ha igen, és csóválja a fejét, ha nem a válasza valamire. Szóval már beszélgetünk. Igazi kétoldalú kommunikáció. :D
Mindent kipakol a fiókokból, lerámolja a könyvespolcokat. Odavan a fogkeféért. Mintha nagynak érezné magát tőle.:)
Ha énekelünk Julival, ő is imitálja. És rettentően szeret tapsolni.
Járni és enni (persze a szopizás kivétel) nem szeret. És aludni sem nagyon. Hát mindent nem is lehet.
Juli balettra jár.
Első alkalommal én őszintén szólva beleszédültem a sok habosflitterestüllös és mindenekelőtt RÓZSASZÍN:) ruhaköltemények tengerébe, amikben a kislányok az órára járnak. Úgy éreztem, egy hatalmas émelyítő puncstorta szélén álldogálunk, és én mindjárt belefulladok. Hümmm... anyát sokkolta, Juli olvadozva nézte.
Most végre megkapta a balett ruháját, mert csinálja a gyakorlatokat, és elengedi Kati néni kezét (és mert anya is talált neki tetszőt:)). Teljes az extázis. Ebben rohangál, ugrándozik a lakásban, időnként a tükör előtt pózol elégedetten. Na igen, be kell valljam, a tánc és a torna kontra rózsaszín ruha meccsen, egyelőre a ruha nyert kiütéssel. De így vígan és egyenrangú félként megy majd balerina órára, ahogy ő nevezi. Rózsaszín ugyan tetőtől talpig, de édes, és kész.2009. október 6., kedd
Juli táskája
2009. október 2., péntek
BBD: My gift to you
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)