Itt az idő...

készülődni. Ezúttal határidőnaplót kötöttem be már az új évre, ajándékba, szeretettel...

minta: saját

40 ct Zweigart Newcastle, Nina festése

WDW fonalak

tudom,

 még messze  a karácsony, de ha tetszik, ha nem, a Mikulás ideje már közeleg...

Tavaly már lett nekem is egy csizmám, de aztán jobb gazdája akadt nálam,

így idén ebbe kapom a virgácsot...

Atalie: Douce nuit

28 ct Zweigart Newcastle, WDW és CC fonalakkal 

meglepetés ide-oda

Régóta szerettem volna már két kedves blogerinát meglepni valami aprósággal, remélem, tegnap ez sikerült.
Egy-egy kis noteszt küldtem nekik hímzésekkel a borítójukon...

Melindának, mert szerintem ez a kis finom minta illik hozzá:

minta: BBD: Wild Berry Finishing

40 ct Zweigart Newcastle, saját festés

WDW fonalakkal

 és Ninának, mert szereti Atalie-t...

minta:  Atalie: Louise nyomán

40 ct Zweigart Newcastle, saját festés

WDW fonalakkal

(A noteszról készült fotókat Ninától vettem, én nem fényképeztem le...)

BBD: Buttons and Pins

 Ezt még régebben hímeztem, nemrégen elővettem... a diákjaim jegyeit őrzi ez a kis könyvecske, ha felejtenék, márpedig felejtek rendesen, ez tehát amolyan mindentudó notesz...

Blackbird Designs: Buttons and Pins

40ct Zweigart Newcastle Naturals

WDW, TGA fonalakkal a színeket szemre válogatva

Üzenőfüzet Márinak

Márika nemrég megkezdte a bölcsődét, ehhez kértek a gondozónők egy vonalas füzetet, aminek segítségével nap mint nap tudunk majd "beszélgetni" egymással. Ilyen lett Mári üzenője. És nagyon jó, hogy tényleg napi rendszerességgel írnak bele.

Volt már előzménye ennek a tulipánnak, szerintem így is helyes, üzenőnek - és bár nyilván semmi jelentősége nincs - szerintem a legszebb lehet a mi bölcsinkben...

azt hiszem, Blackbird Designs a minta, amiből egy részletet hímeztem

36 ct Zweigart Edinburgh, saját festés

fonalak: WDW, Nina

Hatvanadik születésnap

Még nyáron készült ez az az ajándék, amiről több szempontból sem gondoltam volna, hogy én adni fogom. Dohányzás ellenes vagyok a javából, sőt, ha fokozható annál is jobban, tehát a hamutál ellenkezik minden porcikámmal. De nem is nekem készült, apu lett 60 éves, és olyat szerettem volna, ami csak neki szól, és  amiről úgy gondoltam, illik hozzá. Nem hajlik a szép szóra, folyton mérgezi magát, minden egyes szállal, és ez már csak így lesz, tudom, hiába utálom. Mindketten szeretünk antikvitásokban járkálni, nézelődni, esetleg turkálni, ahogy mi hívjuk, és amikor megláttam ezt a több mint száz éves, kissé viharvert réz hamutálat, azt gondoltam, ez lesz a jó ajándék, szétszedem, majd az alján két üveg között megtöltöm hímzéssel.  És itt jön a másik dolog, ami meglepetést okozott. Alapvetően nem ez a mintavilág tetszik nekem, sőt... de sokáig keresgéltem, mi tetszene középre téve, végül ezt a számomra geil és giccsbe hajló virág csokrot választottam, mert egyszerűen szerintem passzolnak egymáshoz, és valahogy így készen apuhoz is.

(Azóta közben megtaláltam a tökéletes mintát, de ez már így marad.:))

a minta a nagymamám egy régi német kézimunka könyvéből való,kissé megvariálva
(Alles über Handarbeiten -ezzel a címmel sok mindneki egyetért errefelé, igaz?)

36 ct des Filles et une Aiguille- Naturale
DMC,  WDW és Nina fonalakkal

És amitől még egy kicsit más, mint a korábbiak. Ritkán hímzek miniben, de most ezt választottam. Mivel azonban ilyenkor nagyon egybefolynak az ikszeim (mindig ez  a bajom vele, tudom, másé is olyan, az összhatás pedig mégis mindig szép), most egyszerűen csak feleket öltöttem, gobelinszerűen. Szerintem így is mutatós lett.

És igen, egy alapos szidolozás ráférne a rézre, de ez már a szülinapos papa dolga, ahogy a csajok nevezték tegnap...

csak ismétlem magam...

Néhány hete kapták kézhez a tulajdonosai, a testvérem akkor nősült meg.

Fotóalbum nászajándékba Gerinek és Zitának sok szeretettel! 

Atalie: Le Jardin Bleu

36 ct Zwegart Newcastle Cream

WDW fonalakkal

És ha már Marcsinál voltunk, kaptam ott tőle egy nagyon szép, aprólékos, gondos hímzéssel ellátott dobozt is, PIF ajándék címén, de hogy mennyit dolgozhatott vele, remélem, látni, le a kalappal!

Köszönöm szépen Marcsi, nagyon szép ez a hímzés! Nagy örömet okoztál vele:)

(A képet Marcsitól vettem:), köszönöm!)

Atalie: Roses Trémières (részlet)

36 Ct Zweigart Edinburgh Cream

Nina, Szentpyr és WDW fonalakkal

Nagy elmaradásokban vagyok, még sem sem köszöntem itt a Lányoknak  azt a sok kedves, szép ajándékot, amivel elhalmoztak egy szép augusztusi nyári Szolnokon töltött napon, remélem,előbb-utóbb pótolni tudom, ne haragudjatok, Lányok, pedig nagyon örültem, nagyon tetszenek, és mi több, a legfontosabb, nagyon jól éreztem magam veletek. Sajnos vagy nem sajnos, azóta gyakorlatilag nincs szabadidőm, és valljuk be, ha el kell venni az időt valahonnan, onnan tudjuk, ahonnan leginkább lehet,nekem ez most innen lett...  Jó,hogy megismertük egymást, találkoztunk személyesen is olyannal, akivel addig erre nem volt lehetőség, jó lenne megismétleni máskor is. Erre az alkalomra készült ez az ajándék-album Marcsinak, sok szeretetettel, rózsaszínben, így kicsit belőlem is darab, kicsit ő is... csak remélni merem, hogy azóta már sok szép emlék őrzője...

(A képeket Marcsitól vettem, nekem fotózni már nem volt időm:))

Mostanában

eléggé átalakult az életem. A kézimunka továbbra is nagy szerelem, kikapcsolódás,

de inkább tervek és álmodozások szintjére került és háttérbe szorult.

Ezért is örülök, hogy ez az apró meglepetés nemrég elkészült.

Sok szeretettel  Eszternek!

a minta az Atalie:Mars 2007. nyomán készült

40 ct Zweigart Newcastle saját festés

WDW fonalakkal

Tulipános album

Hosszú hetek óta nem volt tű a kezemben, de néhány napja újra elővettem.

Kérésre készült ez a tulipános album, azt hiszem, házassági évfordulóra...

Őrizzen sok szép pillanatot!

azt hiszem, Blackbird Designs a minta, amiből egy részletet hímeztem

36 ct Zweigart Edinburgh, saját festés

fonalak: DMC, Szentpyr, Nina

különválós

A kézimunkázós bejegyzéseimet és a családomról szólókat szétválasztom.  Az utóbbit egy új, zárt blogban szeretném folytatni. Ha szívesen velünk lennél a mindennapjainkban,  írj a marosizsofi@gmail.com címre, és küldök meghívót.

Jó nézegetni, ahogy a három lelkes amatőr jógázik... Gábor fárad el leghamarabb, kimerültségét demontsrálva kijön a szobából, majd pólót cserél.

Gábor bolondozik Márival. Mári felállna az ágyra, Gáborka "hecceli" közben. Végül Mári besokall és méltatlankodni kezd:
- Nem vicces, apa, nem vicces...

Sajnos elfelejtettem ma fényképezni, pedig lett volna mit: helyenként makrancos lánykákat, akik nem is olyan makrancosak, hanem nagyon is kedvesek, miközben mulatságot szerveznek királylányként a sárkányra várva, akik dübörgő léptekkel rohangálnak, vagy éppen gyereksütit gyúrnak-szaggatnak... Ők pedig fotózhattak volna két anyukát, akik csak beszélnek-beszélnek (na jó, az Egyik beszél nagyon sokat, a Másik meg türelmes vele), és horgolnak (na jó, a Másik horgol és tanít, az Egyik bénázik)...

Rendbetettük Marótot (na jó, tennivaló azért maradt bőven), jó volt a sok pókhálótól, téli bogártól miegyebektől megszabadítani, közben zsemlét majszolni, melyre a sült oldalas zsírját kentük, és bodza szörpöt inni (na ennél a pontnál bevallom, egy fröccs jobban esett volna,de a szörp is nagyon finom volt). Én szeretek takarítani, nagyonis szeretek, csak hagyjanak csinálni.:) A kistörpék meg közben jót homokoztak-kavicsoztak a Duna partján Gáborral, méregetve a fák törzsén és a kerítések oldalán, mekkora volt, és mennyit is apadt le már a nagy folyónk. Apad, apad, de még van dolga jócskán.

Azt hiszem, én legalább annyira élvezem, hogy nincs ovi, mint Juli.

Itt van apa cipője. Dolgozni akar menni. Ott a táskája is.

Dolgozik az apa. Nem jön ide Julihoz.

- ez csak azért érdekes nekem, mert összefűz már mondatokat. Jó ezt hallani nagyon.

Megint szalad a bácsi.

A bácsi kergeti a labdát. Miért?

Puff. Elesett. Fáj?

Ott is szalad a bácsi.

Foci vébé van, nekünk meg egy 21 hónapos kommentátorunk.

Vásárlás után Jézuskának kellett levelet írnunk... Julira rájött, biztos, ami biztos, kapja meg időben, szerezze be neki a vágyott kincseket, aztán még rakosgassa karácsonyig. Így az esélyét se adjuk meg annak, hogy közben esetleg elfogyjon a polcokról...

A levelet kitettük a virágládába, és a szél elfújta a címzettnek.

Anya, nézd ezt az éééédes hello kittys pólót! Én ebbe most nagyon beleszerettem!-mondja lelkesedve az egyik boltban. Khmm... csajszisodik...

Nézd, anya! Olyan nagy a pocakom, mint apáé!- mondja egy pohár bodzaszörp után, és domborít hozzá. Apa?! Mit szólsz?!:D

Ma a bíróságról kijövet összefutottunk két ismerős anyukával. Az egyik messziről kiabált:

-Mi az? Válsz?

-Dehogyis- feleltem- csak a férjemhez ugrottunk be... (és mivel úgy éreztem, értetlenül néz, folytattam...) itt dolgozik.

És közben a mondatom végére nagyon elszégyelltem és kellemetlenül éreztem magam, mert az a bizonyos "dehogyis" csenghetett volna máshogy is a számból, a másik anyuka alig egy éve vált el...

Mári szerintem szépen és kifejezetten sokat beszél a korához képest, mégis van néhány édes mellémondás, amihez ragaszkodik. És mielőtt elfelejteném, mert néhánnyal már így jártam, lejegyzem:

mamoj: majom
kövics: kavics (Julinál ez kőke volt:))
tapucs: papucs

kanalt: kanalat
virázs: zsiráf
oroflánt: elefánt (sokáig mindne nagy testű állat oroszlán volt nála)
passzan: szappan

Mostanában már tényleg be nem áll a szája, korábban is így éreztem, talán csak annyi változott, ha nem beszél, megállás nélkül énekel, mondókázik, ami eszébe jut.

Plüss játék és alvós rongyi helyett meg egy mokkás kanálhoz és egy játék pohárhoz ragaszkodik, ezt cipeljük magunkkal mindenfelé, még bizony az ágyba is sokszor, ráadásként van egy rózsaszín plüss babaruha is, amit kizárólag sapkaként szeret hordani. Ez utóbbi felvéve elég vicces, sokak számára hibbantnak tűnhetek így vonulva vele...

Szépen halad a szobatisztaság felé is, reggeltől nincs rajta pelus addig, míg el nem indulunk valahova, ill. ha gyalog megyünk, már nem adok rá. Néha már autóztunk is nélküle, de azért olyankor még történhet baleset, hiszen tartani még nem tudja, csak szól, ha jön. A szűkítőn vagy a WC-n jobban szeret üldögélni, mint a bilin, csak az utóbbit egyedül is tudja használni. Kint van, sokszor nem is szól, csak ráül, én meg később látom, megint került bele valami. Persze sokszor hozza is, szereti együtt velem kiönteni. A napközbeni mászkálások nem siettetik a dolgot, de mivel nincs kert, muszáj kimozdulni a lakásból. Persze ráérünk vele, igazából csak látom, hogy őt zavarja már sokszor, mondja, hogy kell (mindig kakit mond, akármi jön), és ideges lesz, hogy vegyük már le a pelust, legtöbbször már attól is, hogy rá szeretném adni. A fűbe pisilést élete extra kalandjának tekinti, sokszor a lakásban is ezt kéri: "Pisiljünk fűbe!" Ma volt az első pelusmentes napunk az esti fürdésig bezáróan, napközbeni alvást (!) is beleértve, és minden a vécébe ment. Szóval azért alakul a dolog.

Nem mindenben vagyok elégedett az ovival, de azért sok dolog tetszik. Ma is tetsző, nagyon jóleső dolog történt. Délelőtt kaptam egy MMS-t, rajta egy julis fotóval, ahogy beöltözve maskarában játszik. Mikor felhívtam A. nénit, hogy megköszönjem, azt mondta, csak azért küldte, hogy lássam, a reggeli anyába bújások csak nekem szólnak, és bizony ő ott valóban jól szokta érezni magát, (ha nem is mindig, ami valljuk be, nem is várható el,) nem csak ők nyugtatgatnak ezzel.

És ma még kisvonatozni is elmentek Juli nagy örömére.

Eszter, drága, Te nekem ma nagyon nagy örömet szereztél! És nem álltál meg itt, hanem fokoztad a derűm, ugyanis mikor benéztem hozzád, nagyot kacagtam az ott olvasható legújabb csemegén. Most muszáj is ide bemásolnom:

Hát ezt megértük, ez a 855. bejegyzésem ebben a blogban, és ebből az alkalomból játékot hirdetek! Azok is között a kedves, Zsófi nevű olvasók között, akik kézimunkablogot írnak és véletlenül folyton lemaradnak a blogos játékokról, egy bio aroma relax spa nyereménycsomagot sorsolok ki, benne egy illóolajos bioszappannal (bugyorban!) és egy dörzscsomókkal ellátott, biofonalból készült fürdőkendővel (bőrradírozó hatás!), valamint egy bónusz meglepetéssel!

A szabályok egyszerűek: a feltételeknek megfelelő olvasók nevét részvételi szándékuktól függetlenül felírtam egy papírra, és tegnap éjfélkor kisorsoltam (igazából nem tegnap, hanem tegnapelőtt, mert most igazából Ljubljanában vagyok) a nyertest, aki nem más, mint Zsófi!Gratulálok a nyertesnek, a nyereményt postán juttatom el hozzá!

A postás meg is hozta, fülig érő mosolyt okozva ezzel egész napra. Az ajándékok nagyon tetszenek, lélekben már radírozok és relaxálok a finom illatok társaságában (gyakorlatban egyelőre a paprikás krumpli illata terjeng annak ellenére, hogy zúg a szagelszívónak nevezett berendezés a lakásban)! Köszönöm, kedves Eszter, érezd jól magad Ljubljanában!

Hárman a konyhában, Mári valahol a gyerekben. Egyszer csak feltűnik mindannyiunknak, hogy nincs velünk.
-Mi ez a nagy csönd?- kérdezi Gábor.
Ebben a pillanatban szinte válaszként jön a felelet a szobából:
-Jaj, maszatos lett a Márika! Jaj! Segítsél!

Az ovis kirándulás jól sikerült, vittünk karikára vágott répákat, és vettünk egy adag vadasparki tápot, amiket a kecskék és az őzek Juli legnagyobb megelégedésére jóízűen megettek; a gyerekek a sok séta és állatnézegetés során ugyan alaposan elfáradtak, uzsonna után mégis maradt még bennük annyi szusz, hogy a fiúk üldözőbe vegyék a lányokat, majd a lányok legalább olyan harciasan a vásárfiaként kapott madaras sípjaikkal a szájunkban rohanva támadást indítottak a fiúk ellen, hogy kisípolják őket a világból, aminek nagy bújócskázás lett a vége. Fél hét, és Juli már alszik. Elfáradt.

Vasárnap reggel egész napra való meglepett és jóleső mosolyt csalt arcunkra egy kedves barátunk meg a levese.;) Egyszerűen tök jó, hogy ilyen embereket is ismerünk. Köszönjük, Gabi!:)

Végre süt a nap...

Ma viccelt először. És annyira tetszett neki, hogy poént mondott, hogy kacagott... aztán persze nem unta meg, és jó sokszor elmondta vigyorogva.

Az évzáró jól sikerült az oviban, és bár arra számítottam, Juli belémbújik, nem így történt: rendezkedett, intézkedett, hangosan énekelt, tette a dolgát (még annál is többet), ahogy kell (meg ahogy már talán nem is kellett volna;)). Igaz, időnként megszakította az óvó nénik által szépen kialakított színpadképet, mert vadul integetett nekünk vagy éppen kirohant puszit adni Márinak. De ettől teljes a kép.

Valahogy az összes vékony harisnyáját eltűntette. Merthogy állandóan pakol, csomagol, dobozol. Már rumlis fiókunk is van, én meg menekítem a dolgait, hogy minél kevesebb kerülhessen oda. De a harisnyák eltűntek szőrén-szárán, ő nem mondja meg hova tette, én meg hiába keresem... már mindenhol megnéztem (persze szerintem mindenhol, különben meglennének), ráadásul egyre morcosabbá válva...

Sétálunk a temetőben. Juli szedett egy csokor százszorszépet, azt szorongatja a kezében. Az egyik sírnál egy bácsi megszólítja:

-Milyen szép a virágod, kislány. Olyan szép, mint amilyen te vagy.
- Tudod, meghalt a nagymamám, a sírjához viszem- feleli.

Sokat beszél és kérdez róla, és elég zaklatott. Rosszul alszik, és sokszor sír álmában...

És ilyen még nem volt velem, de ma elaludtam a kádban...

Hajnalban meghalt Gábor anyukája.

Annak, hogy lankadatlanul ömlik az eső, csak a lányaim örülnek nálunk. Éppen hangyaházakat építenek legóból és fakockákból a lakásban megjelenő, menedéket kereső hangyáknak. Mondtam nekik, mi csak átmeneti szállást adunk, de állatnak legalább ez is állat a lakásban...

Felnőttünk. Nem akkor történt, mikor dolgozni kezdtünk, betöltöttünk egy bizonyos kort vagy mikor a lányaink megszülettek, hanem most...

Van ez a sok blogos játék. Ti, Kedves Blogerinák meghirdettek egy nyereményjátékot. Szeretnék jelentkezni, mert szeretek benézni hozzátok, mert feltöltődöm Nálatok, aztán azért is, mert szép a jutalom, és azért is, mert jó játszani. Elhatározom, hogy igen, bemásolom a logót, hogy minél több helyre jusson a híre, és persze kommentelek. De aztán közbeszól egy kislány (vagy kettő), és már a kommentre sem jut időm, a játékot pedig elfelejtem, és csak akkor jut eszembe újra, ha már a nyertes nevét látom. Ma is így jártam. Így marad le, aki lopja az időt a blogoláshoz.

Madaras album

"...Járt erre aztán egy madár,

idejött a világ partjára,

és megpillantotta a lányt,
meglátta és szépnek találta.."
(Pilinszky)

Készült sebtiben egy fotóalbum is, végülis annak szántam ...

Blackbird Designs: Mary E. Higdon 1851 (részlet, némi módosítással)
36 ct Zweigart Edinburgh Cream,
The Thread Gatherer Silk'n Colors Vintage Browns
 

Varródoboz újra

"Szőrén-szálán elveszett,

lába kelt a tűnek,

cérnát, hogyha varrni kell,

most már mibe fűznek?
Tűvé tette a szobát,

egész áldott este.

Sírt a kislány,

a tűt hiába kereste.
Lába mégse kelhetett,

el senkise vitte,

meglelném,

ha valaki keresni segítne..."

(Kányádi Sándor)

Két napja megtudtam, hogy egy régi osztálytársam-barátom lagzijába vagyunk hivatalosak holnap. Nem aza mindennapos barátféleség van köztünk, hanem az olyan tipusú, hogy időnként felbukkanunk egymás életében ovis korunktól kezdve. Sok kedves emlék köt hozzá, például sose fogom elfelejteni, hogy Juli születése után, mikor már hazaengedtek a kórházból, beállított egy fazék forró levessel. Nem is tudom megfogalmazni, milyen jól esett a gondoskodása. De ez csak egy a sokból. És ha már ilyen bütykölős fából faragtak, szeretnék neki olyan nászajándékot adni, amit magam készítettem. Rögtön törni keztem a fejem, mivel is készülnék el, de mivel új hímzésre már kevés volt az idő nekem, hát ezt vettem elő, amit nemrég készítettem. Úgyis csak várta a sorsát a könyvek tetején. Varródobozt kap amolyan Zsófi-módra, minden szükséges kellékkel berendezve-telepakolva, remélem, örülnek majd neki. Ez végülis még egy felszerelt házban is elkél.


Mivel elég pánikszerűen álltam neki, csak meglévő tartalékaim használtam. Így fordulhatott elő, hogy a doboztető zsinórja most legalábbis egy mérges darázsra emlékeztet engem, de nincs mese, így marad. Csak zölddel komor volt, csak sárgával kevés, így lett darázzsá...

Blackbird Desings: Live Each Season
40 ct Zweigart Newcastle Natural
WDW és TGA fonalakkal

Juli ma tanítgatta Márikát buborékot fújni. Régóta nem volt ilyen csendes fürdés itthon. Csak ültek a kádban, és nagy egyetértésben, koncentrálva fújták a buborékokat a karikán keresztül...
Jó volt. És békességes, különös nagy csend volt...

Brightneedle Designs: The Shaker Trees Sampler - keretben

Rügy bont színt, ág ring.

Lomb közt méh zsong: szárny árny.

Mint friss szél kél, fényt hint.

Még ez a fás kép maradt ki a keretezős mutogatásból, ugyanolyat választottam neki, mint lentebb a Sarah Tobiasnak. Szerintem illik hozzá.

Brightneedle Designs: The Shaker Trees Sampler
40 ct Zweigart Newcastle (teával festve)
WDW, TGA fonalakkal