cipelős batyu Julinak

 A szép őszi estében valami
titokzatos és megható varázs van.
A fák rikító, szilaj színei,

a harsányrőt lomb a halk hervadásban,

a komorodó, fáradt föld felett

a kék ég, s a fátyolnyi köd az arcán,

a le-lecsapó borzongó szelek,

melyek mögött már tél sejlik s vad orkán:

mind hanyatlás, s mindenen ott a tűnt

élet szelíd mosolya, búcsúfénye -

az, amit embernél úgy nevezünk,

hogy: a fájdalom fenséges szemérme. 

Ezt meg pont ma olvastam, és valahogy ez a táska is ilyen. Első látásra talán nem, de nekem kicsit ősz is, szilva, ringló, körte is, és persze szőlő,  meg színes levelek.


És egy táska, mert egy kislánynak táskából sosem elég. Különösen, ha az kellőn nagy és pakolós, hogy minden szükséges játék és mesekönyv beleférjen, amik a mindennapok nélkülözhetetlen darabjai,  amit hurcolászni kell, és ami kellőn rózsaszín. A színeket ő választotta,  nem nagyon volt beleszólásom.

Fonal: Barka, Gilice (Papsajt, Kerekerdő, Mandula, Szilvásgombóc, Cseresznyevirág, Lencsilány)