Mesekönyv autóista gyerekeknek

Karácsonyra érkezett hozzánk, egészen pontosan autómán Mátékánkat lepte meg vele a mamipapi-angyal. Azóta 856szor olvastam el, higgyétek el, nem önszántamból... Nem mintha nem lenne nagyon klassz kis könyv, mert az, csak én olyan fajta vagyok, hogy a legkedvesebb könyvemet sem olvastam el kettőnél többször, sőt!

De Imbusz mester és Pudlimász kutya totálisan belopta magát a gyerekek szívébe, főleg a tulajdonoséba, és nem lehet betelni vele.

Nincs túl nagy választék autókról szóló mesekönyvekből, főleg jókból nem, pedig biztosan tudom, nem Mátém az egyetlen kisfiú a földkerekségen, akinek az autó a mindene.

Na, ebben a könyvben aztán tobzódhatunk, van betonalattjáró, szörppel működő eperautó, kárautó, ami tud katasztrófát elhárítani, de még inkább előidézni, felfújható autó, repülő szélzsákautó, autóvá alakított fotelen közlekedő macska, na meg az enyéim kedvence, a bűzautó, ami a kelkáposztafőzeléktől a tornazokniig bármilyen "illatot" egyetlen gombnyomásra idéz elő.

(Nekem sikerült annyit hozzátennem még a könyv sikeréhez, hogy enyhén agyhalálközeli állapotomban rögtön elsőre a "sofőr" szót sikerült "fosőr"-nek olvasnom, természetesen azóta csak úgy lehet és a gyerekek pontosan tudják már, hol és hány helyen szerepel ez a szó a könyvben, és lélegzetvisszafojtva várják, hogy aztán kipukkanhassanak a röhögéstől újra meg újra.)

Egy szó mint száz: May Szilvia nagyon szerethető kis világot álmodott meg ebben a könyvsorozatban, aminek a többi tagját is kénytelenek leszünk majd beszerezni. Ajánlom figyelmetekbe!

Egy korábbi bejegyzés apropóján..

Az Olvasó létra sorozat megosztotta a blog olvasóit. Ugyanígy nálunk a családot...Nóra a történeteket szívesen hallgatja, olvasni viszont nehézkesen áll neki. Igaz nem járunk annyira előre, mint Fanni. A betűket ismerte már suli előtt, olvasni azonban, csak nagy ritkán fogott neki, ha épp kedve támadt, akkor is csak apróságokat.

Nekem személy szerint pedig nem a kedvencem a sorozat. Igaz a hibát lehet, hogy ott követtem el, hogy rögtön a 3.-4. fok történeteivel kezdtünk, mert annak a címe fogta meg a leányzót..

A suli utolsó napjaira szobafogságra, inkább fürdőszobafogságra, kényszerültünk:(

A megpróbáltatások ellenére Nóra legnagyobb problémája az volt, hogy nem mehet suliba.

Ekkor jött az esti meglepi apa hazaérkezésekor, íme....

..mint kiderült Peti, már rég kinézte a könyvet. Most azonban az időpontot is megfelelőnek találta, jókedvre derítés címén:)

Sikerült! Kisbetegünk, rögtön magához vette és falta a betűket, jókedvű versikéket, melyeket a Janikovszky Éva rajongók által már jól ismert Réber rajzok díszítettek.

Mi szívből ajánljuk:D

Olvasó létra sorozat

Ismét könyvet fogok ajánlani, mégpedig azoknak, akik épp csak kóstolgatják az olvasás örömeit -vagy éppen nem sikerült eddig megszeretniük.

Hogy miért nem jó az olvasás tanításának módja és rendszere kis hazánkban, arról oldalakat lehetne teleírni.

Most csak egyetlen praktikus nagy döccenőre szeretnék kitérni, ami bizony sok gyereket megakaszt az olvasásban. Az olvasókönyvek első felében rengeteg a kép, hatalmas betűkkel először szótagok, majd szavak, később egy-egy mondat kerül mellé. Aztán amikor befejeződik a betűk tanulása, hirtelen egy huszárvágással rövid mesék következnek, megszakítás nélküli, kis betűmérettel nyomott szöveg: ez még a legelszántabbakat is elrettentheti.

Az Olvasó létra sorozat a kettő közti űrt hivatott betölteni. Azért "létra", mivel a sorozaton belül is több nehézségi fok van: Olvasó Leó, Olvasó Tigris, Olvasó Cinke, Olvasó Kalóz.... A legegyszerűbb fokon egy oldalra két nagy kép jut, a képek alatt egy-két mondat, szép nagy betűkkel és széles sorközökkel nyomva. A fokokon előre haladva csökken a képek mennyisége és mérete és egyre több a szöveg, de marad a nagy betű és a levegős szerkezet.

Hatalmas érdeme, hogy a témák tökéletesen a 6-8 éves korosztályra vannak méretezve, kutyákról, lovakról, iskoláról, dínókról, fociról szólnak, és a szövegek színvonalasak, nincsenek lebutítva.

Fanni anno a Kutyás történetekkel indított, és pár hónap alatt rágta el magát a legfelső fokig. Azt gondolom, ennél színvonalasabb és szerethetőbb könyveket nem nagyon találhatunk kis olvasást-kóstolgatóinknak.

A választék hatalmas, az ára kulturált, legutóbb a Libri könyvpalotában legalább 15 félét láttam kirakva belőle.

Betűzgető ovisoknak

Fanni is ennyi idős lehetett, amikor rájöttünk, hogy ismeri a betűket. Hogy honnan, az abszolúte rejtélyes volt, mert én szándékosan nem elégítettem ki ilyen irányú kíváncsiságát, aztán egyik nap az autóban végigolvasta nekünk az út melletti reklámokat és onnantól már nem volt megállás.

Poci annyival természetesen beelőzött, hogy volt kitől ellesnie a tudományt, úgyhogy épp csak a 4.-et taposta, amikor már akaratlanul is magára szedte ezt a tudást, most azonban már izgatja is. Már vágyik arra, hogy feladatok elé legyen állítva, iskolásat kell játsznunk -messze nem iskolaérett persze, nincs még meg benne az a kitartás, de az esze vág, mint a borotva. És kellenek neki a betűk.

Magyarországon az oktatási rendszer egyik brutális hibája, hogy ahelyett, hogy elnyújtva, előbb játszogatva tanítaná az olvasást, néhány hónap alatt zúdít rá mindent a gyerekekre. Pedig a betűk és számok világa már 5-6 évesen sok gyerkőcöt vonz, ilyenkor kellene elkezdeni ismerkedni a betűk formájával, megtanulni szótagolni és hangokat leválasztani a szavakból. Nagyon sokat ötletet lehet ellesni angol és amerikai otthontanulós blogokból, és ha kíváncsi a gyerkőc, nyugodtan ki szabad elégíteni az érdeklődését.

Fennáll persze a veszély, hogy unatkozni fog majd első osztályban -én is aggódtam emiatt-, de most sokkal inkább szerencsésnek tartom Fannit, mert az iskola annyira kevés olyan információt ad, ami a mai gyerekek érdeklődéséhez passzolna, ő viszont az olvasás segítségével a könyvekből rengeteget szív magába és pótolja azt, ami ott elmarad.

Na de vissza a mai játékhoz, ami egészen egyszerű, nem kell hozzá más, csak néhány kiszuperált magazin.

Hogyan csináljuk?

Egy papírlapra a gyerkőc diktálja föl a neki tetsző szavakat, mi írjuk oda nyomtatott nagy betűkkel (később lehet olyat is játszani vele, hogy kis betűről nagyra vagy írottról nyomtatottra alakítsa át).

Magazinokból vágjunk ki nagy betűkből álló szócsíkokat.

A gyermek ezekben keresse meg a szükséges betűket, vagdossa ki és ragassza föl a lapra.

További betűs ötleteket találtok még ITT.

Könyvjelzők

Fanni iskolás lett, úgyhogy fantáziadús módon azóta mást sem gyártunk, mint könyvjelzőt. Mindenesetre  ez legalább hasznos is. A következő projektünk pedig szamárfülgátló lesz, mert abból már legalább annyink van, mint tankönyvből és füzetből.

Ez a pillangós kemény kötésű könyvekbe való, mert nagyon merev. Én sokkal színesebbre, vidámabbra álmodtam meg, de ezúttal valami elvonta Fanni figyelmét.

Mi kell hozzá?

Jégkrémpálcika, karton, ragasztó, zsírkréta, vízfesték, decoupage lakk, csillámpor

Hogyan készül?

Félbehajtott papírra pillangósablont készítünk, hogy szimmetrikus legyen, majd ezt átmásoljuk a kartonra, könyjelzőnként 2 darabot.

Az egyik kartonpillangót zsírkrétával megmintázzuk, majd vízfestékkel, a festéket nem túl sűrűn használva, hogy ne fedje le a krétát, színeket festünk rá.

Miután teljesen megszáradt, a kartonpillangót a pálcikára ragasztjuk, a hátoldalára pedig felragasztjuk a másikat is, így a pálcikának csak a végei látszanak ki mindkét oldalon.

Hogy a vízfesték nehogy befogja a könyv lapjait,  a pillangókat lekenjük decoupage lakkal és még amíg a lakk nedves, csillámport szórunk rá.

Ezek az egyszerű kis papírkönyvjelzők úgy készültek, hogy szalvétából helyes figurákat vágtunk ki, majd méretre vágott színes kartonra ragasztottuk őket decoupage lakkal, majd megszórtuk csillámporral.

Mivel itt színes alapra dolgoztunk, meghagytuk a szalvéta mindhárom rétegét, hogy szépen látszódjon a minta.

A megszáradt könyvjelzők bepöndörönek, ezért ki kell őket vasalni, és érdemes még egy réteg kartonra felragasztani őket, hogy szép egyenesek legyenek.

Végül lyukasztóval mindegyikbe lukat nyomtunk és selyemszalagot fűztünk beléjük.

Betűkönyv

Betűkönyveket egy jó éve készítgettünk Fannival, amikor az olvasómóka kezdetén tartott még, épp csak betűzgetni kezdte a szavakat.

A magyar iskolarendszer siet, nagyon siet, nemigen hagy időt arra, hogy egy-egy betű rögzüljön, már jön is a következő. Ez a kis betűkönyv egy a sok játékos lehetőség közül, melynek segítségvel egy-egy betűnek mélyebb lenyomata maradhat a gyerekben. 

Sok kisgyerek már 4-5 éves kora körül érdeklődni kezd a betűk iránt, ha élvezi, nyugodtan elkészíthetjük vele a betűkönyvet -Poci nagyon jó óvónénijének szavaival élve: "mindennek akkor van itt az ideje, amikor a gyermeket érdekli".

A betűkönyv elkészítését persze feltételezi, hogy a gyermek már ismeri a betűt.

Mi először közösen összegyűjtöttünk egy papírra sok-sok olyan szót, ami az adott betűvel kezdődik. Hangoztattuk, letapsoltuk őket, majd leírtam a papírra és ott láthatóvá is vált, hogy igen, ott az elején a keresett betű, amit színessel alá is húztunk.

Végül a sok szó közül Fanni kiválasztotta azt a hármat, amit a könyvbe szeretne.

Először elkészítettük a borítót: középre megrajzoltam a kis és nagy betűt, ő sokszor átrajzolta, végül kiszínezte, majd kidíszítette a borítót. Ezután belülre beírtuk a választott szavakat és ő lerajzolta őket.

Egy dobozkába gyűjtöttük a könyvecskéket, később is lehetett büszkén lapozgatni.

Természetesen a neve kezdőbetűje volt az első elkészült betűkönyv témája.

A borító.

És a belső oldalak.

A könyvecskét sima géppapírból készítettük, ITT található egy videó, hogyan lehet pillanatok alatt egyetlen olló segítségével összedobni.

Az ötletet a CraftyPod blogon találtam, ott gyönyörű kivitelben találhattok betűkönyveket, az én szívemhez közelebb állt ez a gyerekkéz készítette típus.

P, mint póni

Poci betűjéhez készült ez a kép.
Természetesen előtte játszhatunk a P betűvel, hasonlót az A betűnél korábban már bemutattam. Itt mókás lehet még valamilyen könnyű tárgy, pl. papírfecni vagy vattadarab fújkálása a p hanggal: meg lehet figyelni, hogy csak piciket tudjuk "ugratni" a vattát a p-vel, nem folyamatosan -összehasonlíthatjuk pl. az f hanggal való fújással.

Mi kell hozzá?
Fehér, barna és kék karton, ragasztó, fonál, mozgó szemek, filctoll

Hogyan készül?
A P betűket előre kivágtam.
Barna kartonon körberajzoljuk a gyermek zoknis vagy cipős lábát, majd kivágjuk.
Méretarányosan nyakat és füleket is vágunk a barna papírból, ezeket a fehér kartonra felragasztjuk.
Fonálból sörényt ragasztunk neki, felragasztjuk a szemeit és megrajzoljuk az orrlyukakat.
Felragasztjuk a betűt, ráírjuk a PÓNI szót és kész.

Forrás: ITT.

F -fúj a szél

Amikor Fanni betűjéhez, az F-hez akartam képet kitalálni, sok minden eszembe jutot, a fáraók például, akik mostanság nagyon izgatják a leányzót. Végül azonban hála a múlt heti napokon át nem csituló őrült szélnek, ennél a témánál ragadtam meg.

Mi kell hozzá?
Színes papírok, krepp papír, hímzőfonal (vagy egyéb színes fonal), filctoll, olló, ragasztó


Alulról felfelé építkeztünk.
Harmónika-emberkéket mindenki készített gyerekkorában, először őket vágtuk ki, ezúttal csak ketté hajtott papírból.


Az emberkék arcot, ruhát kaptak, majd felragasztottuk őket, a lábuk alá füvet rajzoltunk.


Sárga fonalból hosszabb és rövidebb szálakat vágtunk, ebből fölragasztottuk szélfútta hajukat.


(Poci fiúcskája természetesen labdát is kapott.)
Ezután kivágtuk kartonból a sárkányt, fonálból a kötelét, arcot rajzoltunk neki és felragasztottuk.
Krepp papírból sallangoat is kapott.
Már csak berajzoltuk a szelet, felragasztottuk az általam előre kivágott F betűt és felírtam a mondatot a tetejére.

Forrás: saját kútfő.

A

Ahogy ígértem, megmutatom, mit csináltunk az A-betűvel, mielőtt játszogatni kezdtünk vele.

Először is egy-egy hatalmas csomagolópapírra lerajzoltam nekik a betűt, kértem, figyeljék, honnan kezdem, milyen irányba haladok. Ezt először végig lehet járni a papíron, lassan tipegve, majd választanak 1/2/3 színes filcet és átrajzolhatják azt.
Ezután kettéhajtjuk a papírt, újra A-t rajzolok és ők átrajzolják, és így tovább, egészen amíg már olyan pici nem lesz, hogy hajtani sem lehet.
A végén meg is számoljuk, hányszor sikerült összehajtani.
Talán unalmasnak hangzik, de még Poci is szívesen csinálja, pedig ő ha teheti, hagyományos rajzeszközt nem vesz a kezébe.

Ezután szavakban kerestük az "a" hangot.
Ügyesebbek már megállapíthatják, hány darab van a szóban és hol: elején/közepén/végén. Végül érdemes le is írni a szót és megmutatni benne, hogy tényleg ott van, ahol hallották.

A magánhangzóknak jól elkülöníthető szájról olvasási képe van. Mi szoktunk ezzel játszani: az én szám csak mozog, ők pedig koppintanak, ha "a"-t látnak.

Stopperrel megmérjük, ki bírja hosszabban egy levegővel kitartani az "a" hangot, természetesen kiadós hasi belégzés után. Ezt is lehet variálni: halkan, hangosan...

Persze rengeteg lehetőség van még, én egy nekifutásra ennyit elégnek éreztem, így még egyáltalán nem feladatként, sokkal inkább játékként fogják föl a gyerkőcök.

A, mint almafa

Mivel Fanni feltartóztathatatlanul úgy döntött, hogy megtanul olvasni -tette ezt 2 hét alatt, önerőből-, a betűk szerves részei lettek napjainknak. Tanulni már nem kell őket, de eljátszogatunk velük, hogy minden alak pontosan rögzüljön, írásban ugyanis gyakran kunkorodik egy-egy rész más irányba.

Egy-egy ilyen betűs kép készítése előtt sokféle feladatot csinálunk az adott hanggal-betűvel, ezt is bemutatom majd egy következő bejegyzésben.

Az A betűhöz az almafát társítottuk, kis csellel létrává alakítva a betűt:

Mi szükséges hozzá?
Fehér és színes karton, zöld és piros krepp papír, zsírkréta, ragasztó

Először krétával megrajzoltuk a fa törzsét.

Zöld kreppből fecniket tépkedtünk, ezeket levél gyanánt felragasztgattuk.

Piros kreppből nagyobb fecniket téptünk, összegyűrtük, majd meggyúrtuk almává őket.

A fára ragasztottuk az almákat is, majd legvégül aláragasztottuk az általm előre kivágott betűt, és azonos színű krétával megrajzoltuk a létra fokait.

Forrás: saját kútfő.

Játék a pálcikákkal

Íme a második pálcikás foglalkozásunk.

Mi kell hozzá?
Színes pálcikák, gyerkőcönként 2 ív papír.
Hogyan csináljuk?
Rakjunk ki egy formát a pálcikákból az egyik lapra. Kérjük meg a gyerkőcöt, hogy rakja ki ugyanazt a másikra úgy, hogy a színek és a forma is pontosan ugyanolyan legyen.
FONTOS: A forma bonyolultságát a gyerek korához és ügyességéhez szabjuk. Egészen egyszerűvel kezdjük és fokozatosan nehezítsük, hogy folyamatos sikerélménye legyen. A formákat igazítsuk a gyerek érdeklődési köréhez, a fenti képen pl. Poci az ovis jelét, a zászlót rakja ki, Fanni egy különleges virágot.

A pálcikákból sormintákat is rakhatunk, a szabályt a gyermeknek kell felismerni és ez alapján folytatni. Nem csak a logikai érzéket, de az olvasáshoz szükséges képességeket is fejleszti ez a tevékenység, hiszen az olvasás maga betűsorok dekódolása.
Szintén az olvasást készíthetjük elő azzal a feladattal, hogy néhány pálcikából sort rakunk, a gyermek rövid ideig nézheti, majd letakarjuk, és emlékezetből kell kiraknia. Itt is érvényes a szabály, hogy kevés pálcikával kezdjük és fokozatosan nehezítsünk.

A varázslat a végén van!

Fanni jóvoltából a mi napjaink most a betűk körül -is- forognak, de ezzel a technikával nem csak betűket lehet elővarázsolni, hanem bármilyen szimpatikus formát, csillagot, zászlót, óvodai jelet... Mindenesetre amikor a forma előbújt a végén, az nagyon lenyűgözte az összes gyerkőcöt!

Mi kell hozzá?
Tempera, vastag ecset, víz, ragasztószalag (cellux, vagy még jobb a ragtapasz, mert a végén könnyebben húzható le), olló, alátétpapír a festéshez, műanyag alátét a festékkeveréshez, fehér A4-es karton

Hogyan készül?
A kartonra ragasztószalaggal felragasztjuk a mintát.

A gyerkőcök ezután azt festenek rá, amit csak szeretnének, lényeg, hogy teljesen fedjék be a papírt.

A végén pedig óvatosan húzzuk le a ragasztót, nehogy elszakadjon a papír. Ezért szerencsésebb ragtapasszal dolgozni, ha van otthon -nálunk sajnos épp hiánycikk volt.

A munka hevében egyszer csak lett még egy érdeklődő:

Először kipróbálta az ecsetet úgy, ahogy kell.

Majd rájött, hogy nem csak a papírra lehet vele festeni.

Tapintással is szerzett néhány kellemes tapasztalatot.

És természetesen ízmintát is vett.

Az ötletet ITT találtam.