Sokszor gondolkodom azon, hogy kitegyek-e képeket a családomról, hiszen ezt a blogot az alkotásaimnak hoztam létre. Eleinte be is tartottam, hogy kizárólag a kézimunkáimat, festéseimet mutattam. Aztán valahogy bekerültek a gyerekek (szintén saját alkotások), bekerült egy-két kirándulás, nyaralás, utána a kertünk. Semmiképpen nem akarok magánéleti dolgokról beszámolni, de ezek mégis elválaszthatatlanok a kézműves dolgaimtól. Ha baj van, rossz a kedvem, másokat alkotok, mint mikor gondtalan az életem. Ha olyan helyre utaztunk, ami utána kihatással volt egy-egy varrományomra, akkor azt gondolkodás nélkül megmutattam (Erdély, kékfestő műhely). Nagyon sokáig írtam naplót gyerek- és fiatalkoromban, ez a blogírás kicsit ahhoz hasonlít. Már én magam se tudnám pontosan, hogy mit varrtam 3 éve, ha itt nem jegyeztem volna fel. Azt kell, hogy mondjam, életem fontos részévé vált a Főkolomp-blog. Ugyanakkor felmerül az emberben a kérdés, hogy kíváncsiak vagytok-e az alkotói létemen kívüli életemre is, vagy csak a saját örömömre teszem ki a gyerekek képeit, fesztiválos dolgokat, vagy a kertünket? A barátaimtól, családomtól kapok pozitív visszajelzéseket, még ha nem is írnak megjegyzéseket, amik megerősítenek abban, hogy folytatnom kell ezt a blogot - ilyen formában. Sok kedves hozzászólást is írtok, ezek is fontosak ám, nagyon örülök nekik!!!
Mindez azért jutott eszembe, mert megint családi képeket szeretnék mutatni. Unokatestvérem (Gézu keresztapja) kertjét mutatom.
Péter és Norbi (a kertben)
Dámvadból főtt a pörkölt (a kertben)
Szarvasbogár (a kertben)
Van egy csodálatos tava is, amibe vízililiomokat ültetett. Mikor fotóztuk, már pont csukódtak, de így is gyönyörűek voltak.
Aranyhalak, koi pontyok úszkálnak benne.
Ugrálni is lehet bele, de most csak lóbálás volt.
Panni & Norbi
Gézu & Peti
A szivarfa pont virágzott